Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

TnnsnaniDN A NŐMOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL A másik út Visszatérve a burzsoá emancipációs mozgalmakra, még csak annyit szeretnénk hozzátenni, hogy miután bizonyos pozitívumokkal a maguk nemében és idejében a haladást szolgálták, mind a mai napig sem szűntek meg. Egymástól mindinkább elszigetelődve, tarka kaleidoszkópként tovább éltek, zömükben mint jótékonysági egyletek, vagy műkedvelő egyesületekké degradálódva, sőt az Egyesült Államokban igen sok feminista megmozdulást a gomba módra szaporodó szekták szippantották'föl (lásd például az üdvhadsereget). A nőmozgalom már a századforduló éveiben törvényszerűen polarizálódott. Irányzatok, utak váltak szét, a sokszor ellentétes, sokat markoló célok helyett más, létérdekű és pontosan megfogalmazott célkitűzések születtek. Az az út, a másik út, amelyet a proletárasszonyok követtek, csakhamar elérkezett első, nagy fontosságú állomásához, a stuttgarti kongresszushoz. Mindenesetre, amíg a szocialista emancipációs mozgalom odáig eljutott, meg kellett küzdenie létjogosultságáért, célkitűzéseinek hitelességéért, reális voltáért. A munkásmozgalomban ugyanis az volt az általános vélemény, hogy a nők polgárjogi ilyen mérvű követeléseinek még nem adhatnak helyet, a nőmozgalom, mint olyan, még nem érett meg politikai küzdelmekre. Ez az állásfoglalás voltaképpen érthető, hiszen a különböző pártokon belül, végső fokon tehát az egész európai munkásmozgalomban éppen ezekben az években dúltak a frakciós harcok, s már mind fenyegetőbben jelentkezett a háború veszélye. Hogy ez a nézet helytelen, mivel a nők úgyszintén részesei és számottevő tényezői az osztályharcnak, 1907-ben ezt bizonyították be a II. Internacionálé stuttgarti tanácskozásán, amelyen 50 szocialista nő vett részt, s amelyen Klára Zetkin megalakította az I. Szocialista Nemzetközi Nőszövetséget. E nemzetközi nőszövetség programjának fő pontja a választójog megadása volt. Ez az eredmény nagyrészt Leninnek köszönhető, aki felismervén, hogy a nők nemzetközi szervezkedése milyen óriási hatóerő bevetését jelenti, minden fórumon, minden vonalon síkra szállt a nőmozgalmi követelésekért. És híveivel együtt mindenütt sikerült meggyőznie az elvtársakat! A nőmozgalom következő, történelmi jelentőségű eseményére három év múlva, 1910-ben került sor. Ez volt a koppenhágai kongresszus (arról már szóltunk, hogy ekkor hirdették ki március 8-át nemzetközi nőnapnak). Ennek a kongresszusnak a határozatában a nők választójogán kívül már egyebek is szerepeltek: a munkaidő csökkentése, a munkabér emelése, az anyák és a gyermekek védelme, sőt felmerültek az intézményes gyermekgondozás egyes kérdé sei is. Ez a kongresszus lényegében meghatározta a nőmozgalom rangját a munkásmozgalomban és küldetését a szocializmusért vívott harcban. összehasonlítva és összegezve: a szocialista emancipáció jellegét két, a proletariátus számára sorsdöntő tényező adja meg — az egyik a felismerés — hogy a nőknek nem a férfiak ellen kell harcolniuk, hanem velük együtt vállvetve a közös ellenség, tóke, illetve később a monopoltőke, a kizsákmányoló uralkodó osztályok ellen; a másik, hogy a nők osztályharcában kiemelkedő helyet foglal el ösztönös, háborúellenes magatartásuk, s hogy ezt már az imperialista háborúkat megelőző években tudatosan és következetesen hirdették. LANG ÉVA Nekünk is főznek A Piešfanyi Vendéglátóipari Középiskola ebben az évben ünnepli fennállásának huszonötödik évfordulóját. A megnyitás évében harminckét fiatal kezdte meg a tanulást ebben az iskolában. Három év alatt elsajátították a konyhaművészet tudományát és kirepültek innét. Az utána következő években is rendszerint harminc végzős hagyta el az iskolát. A sok új szálloda és a többi vendéglátóipari üzem azonban ennél sokkal több szakembert Igényelt. Ezért az illetékesek olyan követelményekkel léptek fel az iskolával szemben, hogy növelje a tanulók létszámát. Ez meg is történt. Több osztályt nyitottak. Jelentkező volt bőven. Ez iránt a szakma iránt a fiúk és lányok egyaránt nagy érdeklődést tanúsítottak és tanúsítanak ma is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy az iskolának jelenleg hétszázharminckét tanulója van. Az itt érettségizett tanulóknak nincs elhelyezkedési problémájuk. Kitárt karokkal várják őket a vendéglátóipari üzemek, melyeknek száma a turistaforgalom és az utasforgalom növekedésével párhuzamosan állandóan szaporodik. A turistaforgalom növekedéséhez nemcsak a külföldiek, hanem hazánk polgárai is hozzájárulnak. Hiszen egyre több ember tölti szabadságát távol az otthonától. Sokan mennek ugyan külföldre, főleg azok, akik nyáron veszik ki a szabadságukat, de nem kevés azoknak sem a s^áma, aki előnyben részesítik a hazai kiránduló-, üdülőhelyeket, ahol az étkeztetésről a vendéglátóipar dolgozói gondoskodnak. De nemcsak turistáknak, vagy üdülőknek főznek, hanem azoknak is, akik szolgálati úton vannak és térnek be valahová reggelire, ebédre vagy vacsorára. A tapasztalat azt mutatja, hogy nincs Szlovákiában olyan vendéglátóipari üzem, ahol ne lenne legalább egy olyan alkalmazott, aki a Piešfanyi Vendéglátóipari Középiskolában szerezte meg a képesítést. JOZEF SLUKA Chantilly urát szolgálta. Egyszer a herceg a királyt látta vendégül, aki az árapályt akarta felhasználni arra, hogy a hadiflottájával kijusson a tengerre. Az apály megjött, de a pecsenye nem puhult meg idejében és Vatel, a szakács belehalt ebbe a szégyenbe. A „SVÁB TÖK" A krumplit a német protestáns diákok hozták be Közép-Európába a XVII. század derekán. Magyarországon, — Budán — azonban a mérgesnek tartott „gyümölcs" terjesztése miatt tömlöcbe zárták őket és kihallgatásukat maga a nádor, Wesselényi Ferenc vezette. Tőlük tudta meg és a Buda környéki sváboktól értesült a nádor arról, hogy ezek a kis gumók táplálkozásra alkalmasak. Megkóstolta a „bűnjelet" és annyira ízlett neki, hogy ültetésére javaslaton tett III. Ferdinánd elé, aki tanácsára el is rendelte az ültetését. De az emberek nem nagyon kaptak a „sváb tökön", csupán száz év múlva kezdett népszerűsödni a sovány termőföldű északi vidékeken. Ma pedig már burgonya nélkül el sem tudjuk képzelni életünket. Nemcsak körítés, hanem számtalan egytálétel is készül belőle. Rendhagyóan a konyhaművészetről merték már ezt a tulajdonságát a város, sőt országszerte, és tisztelői könnyíteni próbáltak sorsán. Ezek közé tartozott az akkori New York Kávéház főpincére is, aki amikor Újházi betért vacsorázni, és csak egy üres levest rendelt, már tudta, hogy megint nincs pénze a művésznek. így azután „üres" leves ürügyén a húslevesbe belefőzetett egy egész tyúkot, többféle zöldséget, ráadásul hosszú aranyló metélt tésztát, úgyhogy a leves sokkal táplálóbbá és tartalmasabbá vált, mintha egy többfogásos ételsort evett volna végig Újházi. Ez a gazdag leves mint Ojházi-tyúkieves azóta is az étlapok díjze. A GYILKOS PECSENYE Látszólag nem nagy művészet átsütni a húst, mégis nagy figyelmet igényel. A sütés nem más, mint a húst folyadék hozzáadása nélkül hőbehatásnak kitenni. Nagyon jól tudta ezt Vatel, a XVII. század leghíresebb szakácsa is, de a főzéshez nemt.sak tudomány, hanem idő is kell. Akkortájt Condé herceget. Háztartási rovatunkban általában recepteket szoktunk közölni, jő tanácsokkal látjuk el az asszonyokat, Az alábbiakban a konyhaművészet fejlődése során megtörtént érdekes eseményekkel foglalkozunk. EGY LEVES TÖRTÉNETE Újházi Ede, a Nemzeti Színház neves színművésze, a múlt század magyar színjátszásának egyik legkiemelkedőbb alakja, állandóan pénzzavarral küszködött. Is(Könözsi felvétele) Hogyan öltöztessük a gyermeket? Felnőtt embereknek általában nagy alsónemű készletük és több rend ruhájuk van. Gyermeköltözékre azonban sokan nem szeretnek annyi pénzt kiadni, mondván, minek a sok holmi, úgyis hamarosan kinövi. Ez igen helytelen és a gyermek egészsége szempontjából ártalmas nézet. A ruházat jelentősége az, hogy a testfelület körűi szigetelő légréteget alkosson, amit csak megfelelően választott, száraz, kényelmes ruha és lábbeli biztosít. A gyermek ruházata álljon teljes értékű fehérneműből, felsőruhából és lábbeliből, ami nemcsak az anyag minőségére vonatkozik, hanem arra is, hogy külön öltözék álljon rendelkezésére egyes alkalmakra, célokra, az időjárási viszontagságoknak megfelelően. Legyenek sapkái, kesztyűi, esernyője és esőköpenye is. Ha megázik a gyermek és ruhája vagy cipője átázik, azonnal öltözzék át száraz holmiba. Fagyos vagy nedves időben is fontos a szabad levegőn tartózkodás, amire szintén kifogástalan, több rétegből álló ruhával kell felkészülni. Rendkívül fontos, hogy a gyermek lehetőleg hetenként háromszor, a kislányok többször is válthassanak alsóneműt és harisnyát, zoknit legalább másnaponként. Sohase aludjon a gyermek, akkor sem, ha későn tér nyugovóra és nehéz levetkőztetni, alsónadrágjában, nappali trikójában vagy ingében; vegye fel pizsamáját vagy hálóingét. Egyes gyermekek melegítőben járnak iskolába, mások alszanak benne. Nem ritkaság, hogy harisnya vagy zokni nélküli sportcipőben járnak tavasztői őszig, abban játszanak, sportolnak és járnak is. Ilyen jelenségeknek idejekorán elejét kell venni. Az alsónemű legyen szellős, kényelmes, ne szorítsa a hasat és a combot. A harisnyatartó gumi se szorítsa a lábszárat körben. A felsőruhának nemcsak az anyagát kell jól kiválasztani, hanem a szabását, formáját is. Feleslegesen elálló részek zavarhatják *a gyermeket a mozgásban, munkáia vagy szórakozása közben valamibe beleakadhat, miáltal sérülést okozhatnak. Gátolja a szabad mozgást a túl szűkre varrt ruha is. A szoros öv, a szűk kiskabát vagy nadrág, övvel összehúzott szoknya megnehezíti a mellkasi légzést, másutt pedig, pl. a nyak, a has és a lábak táján a testrészeket elszorítő ruhadarabok pangásos jelenségeket okoznak. Más-más cipőre van szükség otthon, az iskolában, a testnevelési órán vagy a kiránduláson. A cipő legyen erős, bokában jól tartsa a lábat, ne szorítson és ne gátolja a lábujjak mozgását. A szűk cipő deformálja a lábfejet, s mivel nem biztosít elég szigetelő légréteget, a hidegtől és fagyástól sem véd. Amint a gyermek kinövi cipőjét és szűknek érzi, újat kell venni. Vásárlásnál gondosan próbáljuk ki mindkét cipőt, néha némi eltérés van köztük és a két láb sem mindig egyforma. Legjobban az 1—1,5 centiméteres cipősarok felel meg, magasabb sarkú lábbelit ne vegyünk a gyermeknek, még a fejlődő korban levő iskolás lánynak sem a lábfej szerkezete és működésének mechanizmusa miatt. A ruhának és a cipőnek az az alapvető rendeltetése, hogy a fejlődő szervezetet megvédje a külső, fizikai és vegyi ártalmaktól, de nem utolsósorban támogassa a gyermek helyesirányú feilődését és növekedését. A ruházat óvia a gyermeket a pi- 197: szok és fertőzés elöl is. Ezért igen fontos, ne csak arra neveljük, hogy az x. 1 időjárásnak és alkalomnak megfelelően maga segítsen kiválasztani a helyes öltözéket, hanem arra is, hogy tudatosan ügyeljen ruházata tisztántartására. Ez kisiskoláskorban abból áll, hogy feleslegesen s túlgyorsan be ne piszkolódjék, később esetleg már ki is tudja kefélni ruháját és cipőjét, de nagyobb korban, a serdülés éveiben már kivegye részét a tisztítás, mosás és vasalás munkájából is. A gyermeket öltöztetni gond, de a szülői kötelességek és gondok közül a legszebb. Ne sajnáljuk az időt, a kiadást, a fáradságot; a megfelelő öltözködésre nevelt gyermek egészséges, rendszerető emberré serdül, és külsejével is elnyeri embertársai rokonszenvét. Dr. Sz. Gy. L