Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

A jubiláló színház és a műkedvelő színjátszás A megalakulásának huszadik évfordulóját ünneplő Magyar Területi Színház és a csehszlovákiai magyar műkedvelő színjátszó mozgalom két évtizedes együttműködéséről, a színháznak a műkedvelő színjátszásunkra való állandó és hasznos, gyümölcsöző, „ráhatása" jeleiről frnl kötelességünk akkor, amikor a MATESZ és a műkedvelő színjátszás ugyanabból a forrásból táplálkozik, a drámairodalomból és megindulásuk és kibontakozásuk a Győzelmes Február után csaknem egyszerre történt. Akkor, amikor megindult a magyar sajtó „első fecskéje", az Űj Szó, akkor, amikor a CSEMADOK maga köré tömörítette a csehszlovákiai magyar dolgozókat, s ekkor, amikor az Állami Faluszínház keretében megkezdte működését az első hivatásos magyar együtt

äs is, kelt életre a szocialista szellemű városi és falusi műkedvelő színjátszó mozgalom és rövidesen 1952-ben megalakult az első önálló, hivatásos magyar színház is Komárnoban. Annak is már több, mint húsz éve, hogy lelkesedéssel, sok tettvággyal és tenniakarással indult új útjára a műkedvelő mozgalom a CSEMADOK csoportokban és más tömegszervezetek keretében, újra magyar nyelven. És azóta, együtt 9 hivatásos színházzal, munkálkodik az új ember megformálásán, a szocialista kultúra és népneveléés szolgálatában. A jubiláló MATESZ a műkedvelő színjátszásnak köszönheti azokat a tehetséges kádsreket, akikkel elindult 1952-ben és a lelkes, színházhoz értő közönség tömegét. Sohasem felejtem el, a színház első bemutatója is a hivatásos színészek és műkedvelők együttműködésének jegyében történt. Urbán Ernő „Tűzkeresztség" című drámájához, melyet 1953. január 31-én mutattunk be, a komáromi CSEMADOK műkedvelők adták a komparzot, a statisztériát. Mi akkor létszámban kevesen voltunk még arra, hogy minden figurát, színpadi alakot hivatásos színész játsszon. így „élte át" az első hivatásos bemutató édes izgalmát velünk, tizenhat akkori MATESZ-színésszel együtt Lőwinger László, Csevár Ferenc, Horváth Gabi és a többiek, a CSEMADOK komáromi szervezetének műkedvelői, akikkel együtt léptünk színpadra. Ök azóta is barátai, állandó nézői a színházunknak, de igen szép és kedves emlék marad számunkra az, hogy segítettek, hogy velünk együtt „estek át" a Tűzkeresztsé gen. És MIT ADOTT a jubiláló Magyar Terülsti Színház a műkedvelő színjátszásnak húszesztendős léte alatt? Nem keveset. Azok a bizonyos ráhatások, amelyről fentebb szóltunk, valóban igen hasznosak voltak. Hogy sarjában említsem ezeket: scenikaí-esztetikai ráhatás, műsorpolitikai ráhatás, a színház tagjain keresztül kapott szakmai támogatás, a színház dramaturgiai könyvtárának és a jelmezkölcsönzőnek Igénybevétele a műkedvelők által, mind mind azt jelenti, hogy a színháznak a húsz év alatt sok alkalma nyílott a műkedvelő színjátszás támogatására. Vegyük talán egyenkint. A scenikaí-esztetikai Ízlés kialakításában a Magyar Területi Színház mindent megtett, hogy példamutatással, a műkedvelő renda zőkkel való konzultációk útján és sok esetben Platzner Tibor színházi tervezőművész által az egyes mű kedvelő tanfolyamokon tartott előadásokon esztétikailag hasson a műkedvelő színjátszás scenikájára. Talán ez a húsz esztendő egyik legnagyobb eredménye. Mert mi volt hajdanában a műkedvelő színpadokon? Három (lehetőleg a nézők hallatára, nagy kopácsolással a padlóhoz szegezstt) díszletfal, kínosan teleaggatva képekkel, ajtókkal, ablakokkal, agyonzsúfolt bútorzattal, vagy ha a darab kinn játszódik a szabadban, nagy lelógó lombú fákkal, kínosan megfestett bokordíszletekkel. Ezek váltása nagyban elhúzta a darabok szünetét, mely alatt természetesen újra kopácsolás, zaj... És mi van ma? A műkedvelő színjátszó rendezők és tervezők látták a MATESZ előadásain, hogy festett díszletfal helyett a körfüggönyben elhelyezett jelzett díszlet a korszerű, bútor, kellék csak annyi van a színpadon, amanynyi „játszik" a darabban, sehol egy felesleges holmi, így, részben ennek hatására, a műkedvelő színpadjainkon is megjelent a korszerű díszletezésl forma, a jelzett díszlet és azt hiszem, ma már nagyon kevés műkedvelő színjátszó csoport cipel magával mázsás díszleteket, bútorokat, ha játszani indul. Ma már, különösen az élenjáró csoportok scenikája megfelel a modern színpadkép követelményének, tágas, jő mozgási lehetőséget nyújt a színésznek és a közönségnek nincs hiányérzete. Sőt, a közönség fantáziájára építi 9 mai díszlettervező a maga elgondolásait. Hogy egy szép példát említsek: a VIII. Jókai-napokon az érsekújvári CSEMADOK színjátszók „Szeretve mint a vérpadig" előadásának díszlete tökéletesen megfelelt annak a sceníkal-esztétikai normának, amit a hivatásos színháztól elvár a modern rendezés és a közönség. Meg is nyerték vele a zsűri ítélete folytán a legjobb díszletmegoldásért járó díjat. A scenikai-esztétikai ráhatáson kívül a legjelentőssbbek egyike a közönségízlés formálása. A MATESZ következetes műsorpolitikája ezt a példát adta a műkedvelő színjátszásnak, hogy igenis, mai darabbal, korunk kérdéseit boncolgató és azokra megfelelő drámákkal is lehet sikert aratni a színpadon. Hol vannak már azok az idők, amikor a falusi színjátszás nem tudott elszakadni a tegnaptól, amikor selejtes népszínművekkel és (ha minden kötél szakad és nem engedik 9 népszínművet) klasszikusokkal igyekezett közönségét szórakoztatni. Igen, ezen volt a hangsúly, a szórakoztatáson. Ma már, húsz év után a műkedvelő színjátszás is tudja és érzi — és nem kis érdeme ez a MATESZ példamutatásának — hogy a színház népnevelő feladatot is ellát 9 szórakoz tatáson túl, hogy az előadott drámának, vígjátéknak vagy tragédiának egyaránt gondolatot is kell közvetítenie, hatnia kell a nézőre. Ha színházunk dramaturgiájára ixiűkedvelő rendezők jöttek darabért, műsortanácsért, tőlünk mindenkor azt hallották: „olyan darabot játszatok, amely a nézőhöz szól, amelynek mondanivalója van, és főleg, amelyet jó színvonalon el tudtok játszani..." A színház a jövőben sem fog mást tanácsolni, mert maga is ezt a műsorpolitikát vallja. Színházunk dolgozói: Konrád József, Fazekas Imre, Dráfi Mátyás, Király Dezső és e sorok íróját is beleértve, mindazok, akik rendszeresen kapcsolatban ál lanak a műkedvelő színjátszással, tanfolyamokon, inštruktori útjukon, vagy akár az egyes színjátszó versenyek zsűrijében, mindig azon munkálkodtak és a jövőben is ezt teszik, hogy a műkedvelő színjátszás színvonala emelkedjék. Rendezőink nem hogy meg engedik, hanem örömmel veszik, hogy egy Komárnoban megrendezendő műkedvelő színjátszói vagy rendezői tanfolyam hallgatói, résztvevői eljönnek a színház próbájára megnézni, mit, hogyan csinálunk a MATESZ-ban. És többször jöttek hozzánk egyenkint és csoportosan és így érezzük, „vittek" valamit tőlünk. Tehát, a scanikai ráhatás után a műsorpolitikai és szakmai ráhatások azok, amelyekkel a műkedvelő színjátszó mozgalmat alkalmunk volt megsegíteni. De menjünk tovább: nem tudnám megszámolni az esetek számát, amikor a hozzánk forduló műkedvelő vezetők segítséget kaptak tőlünk, legyen az művészi, vagy akár technikai. Horváth József színpadmesterünk és Tarics János, a színpadtechnikai részleg vezetője tudja csak talán, hány csoportnak nyújtottunk ilyen jellegű segítséget. Vagy Veleba Tóni bácsi könyveinek feljegyzése bizonyítja, hogy menynyire szükséges volt megnyitni és azóta is működtetni a MATESZ jelmezkölcsönzőjét, ahol csekély használati díj ellenében, találó és korhoz hű jelmezeket kapnak a műkedvelő színjátszók. Ezek talán az első pillantásra kicsiségnek látszanak, de való jában nagyon hasznos dolgok. Erősítik azokat a szálakat, elszakíthatatlan kötelékeket, amelyek a hivatásos színházat a műkedvelő színjátszással egybekötik, de egyben a bizalom jele is irányunknak. Tanácsért jönnek, kérdeznsk, tanulni akarnak tőlünk és olyan jő tanácsot adni, megfelelni, a tudást átadni azoknak, akik ugyanazt csinálják, amit mi, csak nem pénzért, hanem lelkesedésből, önként, szabadIdejüket áldozva fel a célnak. A szocialista embernevelés össztársadalmi problé-. ma. Kezdve az iskola nevelőmunkáján egész a tömegszervezeti népnevelői munkáig, mindnyájan azon dolgozunk, hogy kialakítsuk az új, szocializmust épí» tő embertípust. Olyan új embert, aki megfelel az új társadalmi berendezkedés és élet minden vonalán. Aki már nem kapzsi, aki szereti a munkát és ext nem érzi tehernek, aki önzstlen, aki humanista, emberszerető, aki gyűlöli a háborút és harcol a békéért és az emberek jobb holnapjáért. Nem szólamok ezek csupán, higgyék el, kedves olvasók, hanem valóságos törekvések. Oj embertípus kell, „ki nem Tartüffe, nem képmutató és hogy bemutassunk ilyen képmutatót, eljátszuk Moliéra örökbecsű színdarabját. Hősöket, a munka és az építés hőseit mutatjuk be a színpadon, hogy a néző látva-lássa: ilyen emberekre lenne szükség. De nemcsak példaképeket állít a színpadra a színház, hanem visszásságokat, mindennapi életünk hibáit is. Egyszóval: 9 színház le is leplezi azt, ami elavult, ami rossz, ami a szocialista építést gátolja. Nos, ebben a nag> feladatteljesítésben ott dolgozik a hivatásos színház mellett a műkedvelő színjátszó mozgalom is. Ugyanazokkal a feladatokkal, csak szerényebb és egyszerűbb színpadi kivitelezéss3l. De ugyanolyan lelkesedéssel és hivatástudattal. Ezért érzem — és érezzük itt a MATESZ-nál mindannyian — szent kötelességünknek segíteni, ha a műkedvelő színjátszás segítségünket kéri és igényli. Húsz esztendő nagy idő. Ahhoz elég, hogy legyen módunk összehasonlítani a két évtized előtti műkedvelő színjátszást és a mait. És ez az összehasonlítás pozitív a scenikában, a műsorpolitikában, a színészi és rendezői munkamódszerekben és hogy itt pozitív változás állott be, az nem kis részben a Magyar Területi Színház ráhatásának érdeme. A műkedvelő színjátszók alkotják ma is törzsközönségünk legjavát. Színházunk vidéki előadásain nsm egy isme-, rős arcot látok a nézők között a színpadról, amely arc ugyancsak így figyel rám, amikor a műkedvelő színjátszóknak drámatörténetet vagy más szakmai dolgot adok elő. — valamelyik tanfolyamon. A Jókainapok alatt sok olyan műkedvelő színjátszó rendezői vei találkozom, akik messziről jönnek és első kérdésük ez: „Mikor jöttök már hozzánk újra?" És ez jól esik. Bizonyos vagyok benne, hogy a MATESZ előadásainak éppoly lelkes propagátorai a Drobka Gézák, Szenyi Jánosok, Nagy Lászlók és a többiek, mint amilyen szakértő nézői is előadásainknak. Ha vidéken játszunk, nemegyszer keresnek fel az öltözőben és igen sok esetben műsortanács dolgában. Tehát tartják velünk a kapcsolatot, melyet mi egyre erősíteni szeretnénk. Most, hogy színházunk a huszadik évfordulójának megünneplésére készül, szeretném azt hinni, hogy ez nem csupán a színház tagjainak ünnepe, hanem ünnepe az egész csehszlovákiai magyarságnak, a magyar nézők százezreinek ás köztük a műkedvelő színjátszó mozgalom gárdájának is. Húsz óvj járjuk az utunkat szoros együttműködésben és barátságban, mindig segítve egymást, szükséges tehát, hogy az ünnepi Időszak hangulatában már most azon gondolkodjunk, hogyan tudnánk többet adni a jövőben egymásnak, hogyan tudnánk jobban és hathatósabban együttműködni közös „szerelmünk" a színház előbbrevitelében. Azt kérjük a műkedvelő színjátszó mozgalom minden vezetőjétől és alkotójától, dolgos közkatonájától egyaránt, hogy tekintsék a MATESZ-t barátjuknak, testvérüknek és támogassák törekvéseit, előadásait és működését az eljövendő húszévekben is. Ne nézzék konkurrenciának a mi tevékenységünket, hansm tudatosítsák azt, hogy mi a színpadon olyan célok érdekében dolgozunk a színház sajátos eszközeivel, amely támogatást érdemel. Kérjük, a támogatáson felül, hogy továbbra is munkatársukat, segítőtársukat lássák bennük. Legyen a MATESZ elkövetkezendő évadjainak munkája és a műkedvelő színjátszó mozgalom munkája összehangolt a célok szolgálatában, a műsorpolitikában és azon lsgyünk, hogy a színház, az élő színész és 9 néző kapcsolata — a tévé konkurrenciájának ellenére erősödjön, művészi élményeket nyújtó előadásai pedig látogatottak legyenek azok által, akikért vagyunk és dolgozunk: a közönség által. Hogy a színház minden kultúrember számára éppoly szükségletté váljék, mint a kenyér és hogy a színház teljesíteni tudja hivatását, legyen az hivatásos színház, vagy műkedvelő előadás. Es ez a hivatás a nevslő hivatása, a pedagógusé, axínek csak egy célja van: jobbat, szebbet, értékesebbet alkotni, tudást adni és minden idegszálával és szorgalmával a szocialista építést szolgálni. SIPOSS JENŐ F. Nienlin: INTERVALLUMOK (A prágai Nemzeti Galéria tárlatából)