Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

EGY SZlPOLtt KISVÁROS HOLNAPIAROL Beszélgetés A krakkó—budapesti nemzetközi útvonal E 7-es útszakasza mentén, a csehszlovák—magyar államhatár közvetlen közelében fekszik a rendkívül rokonszenves, állandóan szépülő és igen élénk turistaforgalmi Ipoly menti kisváros: Šahy (Ipolyság). A februári győzelem óta eltelt negyed évszázadnyi időszak e kisváros felett sem múlt el nyomtalanul. Számos úi épülettel, utcahossznyi lakótelepekkel, egészen új városnegyedekkel bővült a város. Aki ezekben a hetekben látogatna el ide, azt tapasztalná, hogy több utcában van forgalomkorlátozás, — s bár kissé megkésve —, de építik a csatornahálózatot. A korszerű, már ugyancsak a felszabadulás óta épült híd alatt lomhán folydogál a szeszélyes Ipoly, amelynek szabályozását közös csehszlovák—magyar egyezmény alapján a közelmúltban elkezdték. A város további fejlesztéséről, a növekedésből és az egyre intenzívebb turistaforgalomból adódó problémákról volt alkalmunk elbeszélgetni a város nagy népszerűségnek örvendő „atyjával, a Šahyi Vnb elnökével. Szögel István elvtárssal. • Elnök elvtárs, elégedett-e a városfejlesztés terén eddlq elért eredményekkel? — Nos, szégyenkezésre vagy elégtelenségre nincs semmi okunk, de talán az is hiba lenne, ha további terveink, igényeink nem lennének. Városunkban az utóbbi évek folyamán több új üzeni létesült, mint például a Strojstav és a Pleta nemzeti vállalat, s az új üzem alkalmazottai, de a többi lakos, főleg a fiatal házasok részére is korszerű, új lakásokat is kellett biztosítanunk. Az elmúlt négy esztendő alatt 500 lakásegységet adtunk át rendeltetésének, elsősorban az igen népszerű és széles körűvé vált szövetkezeti lakásépítés keretében. De szép számban épültek állami gondozásban levő lakások is, mint például a három ipolysági középiskola tanárai számára épített korszerű épületeik, és természetesen családi házak is. Mindez azonban még mindig nem elég... • Milyenek tehát a további kilátások a lakásépítés terén? — Igen jók. Ezt a problémát természetesen állandóan napirenden tartjuk, hiszen az a cél lebeg a szemünk előtt, hogy minden igénylőnek korszerű, új lakást biztosítsunk.. Még az idén megkezdjük az új stadion mögötti térségben SZÖGEL ISTVÁN elvtárssal, a Šahyi az „Észak" elnevezésű új városrész építését, ahol 662 lakásegységet kívánunk felépíteni, mégpedig olyan ütemben, hogy évente kb. 100 lakást adhassunk át az igénylőknek. Családi házak építéséhez 172 parcellát sikerült biztosítanunk a következő esztendőkre, de tervezzük a már felépült szövetkezeti lakásokhoz tartozó óvoda és bölcsőde, va. lamint egv üzletház átadását, a természetesen vannak távlati terveink is. Az Ipoly folyó és a főtér, a vnb épülete és a posta közötti útszakaszon tervezzük a régi. a mai igényeknek már alig megfelelő házak lebontását teljes utcahoszszában, s a régi házak helyére korszerű, új épületeket építünk majd 1979— 1985 között. • Lakásokon kívül mi épül méq a közeljövőben Ipolyságon? — A jövő tavasszal végre elkezdődik a 22-tantermes új iskola építése. \z egészen modern épületben helyet kap majd mind a szlovák, mind a magvar .gimnázium. Tervbe vettük a kórház kibővítését is. Elsősorban egy úi sebészeti pavilont szeretnénk építeni, a gyermekgyógyászati egészségügyi intézményeket pedig a város központjában összpontosítjuk • Ogy tudjuk, a sportkedvelők számára is épül néhány új létesítmény? — Igen. A pillanatnyilag elsősorban a labdarúgás és az atlétika céljait szolgáló új stadiont sportteleppé bővítjük ki és új tenisz-, kézilabda- és kosárlabdapályákat is létesítünk. De gondoltunk a teremsportok kedvelőire is, és a város főterén a közelmúltban sajnálatos módon leégett pékség és a volt zöldségraktár helyén egy 18X50 m-es tornatermet építünk öltözőkkel és mosdóhelyiségekkel együtt. A közeljövőben városunk határában próbafúrásokat fognak végezni termálvíz felkutatása céljából. Amennyiben ezek eredménnyel járnak, termálvizes szabadtéri úszómedencét is létesítünk a vízi sportok kedvelőinek. • Történnek-e beruházások az egyre növekvő idegenforgalommal kapcsolatosan? — Természetesen, mégpedig nem kis mértékben, örvendetes tény, hogy városunkban az elmúlt néhány év folyamán 4.0 ország polgárai látogattak el. Az évről évre növekvő és elsősorban a nyári hónapokban tekintélyes idegenforgalom arra késztet bennünket, hogy ezzel kapcsolatban is gondoljunk városunk Vnb elnökével fejlesztésére. Legnagyobb problémánk a külföldi turistáknak igényeiknek megfelelő elszállásolása. Pillanatnyilag csupán egyetlen, kevés férőhellyel rendelkező, C-kategóriájú szállodája van városunknak, melyet igényesebb külföldi vendégeink eléggé mellőztek, és inkább a közeli Gyűgyfürdőben szálltak meg. A szállodagondokon többféle módon szeretnénk segíteni. Elsősorban a jelenlegi egyetlen szállodánkat, az Ipoly-szállót fogjuk korszerűsíteni. Az építést decemberben el is kezdjük, és egy emeletet ráépítünk a régi szálloda épületére, ahol újabb 50 férőhelyet tudunk majd biztosítani igényesebb vendégek részéra is. Ezenkívül már néhány hónapja folyik a Jednota vállalat 9-milliós beruházással készülő épületének építése a főtér közvetlen közelében. Ebben az új épületben igen korszerűen berendezett bár, borozó, étterem, kávéház, egy élelmiszerüzlet és a Tatratour utazási iroda kap majd helyet. Az épület második emeletén pedig 45-ágvas rendkívül korszerű A-kategóriájú szálloda lesz majd, amely szintén növeli a külföldi turisták elhelyezésének lehetőségét. A volt Centrál-szálloda emeletét ismét szállodává fogjuk átalakítani, és a városunkhoz közeli Kistúr község kastélyában is turistaszállót rendezünk be, hogy addig is, míg a következő ötéves tervünkben felépítendő új, minden igényt kelégítő szálloda elkészül, legyen elég helyünk a hozzánk érkező vendégek elhelyezésére. A gépkocsival érkező turisták, de az ipolyságiak is bizonyára örülnek majd annak a 12 és fél méter széles, mindkét oldalán zöldsávval és járdával szegélyezett új útnak, amely a város főteréről az országhatárig fog húzódni. • Vannak-e a városban új kulturális jellegű létesítmények? — Igen. Ezen a téren is igyekeztünk behozni a lemaradást Büszkék vagyunk a valóban nagyon szép, szélesvásznú fii. mek vetítésére is alkalmas új filmszínházunkra, amely a tv népszerűsége ellenére is nagy látogatottságnak örvend. A közelmúltban építettük át a városi népkönyvtár épületét. Könyvtárunk ezáltal a levlcei járás egyik legszebb könyvtára lett. Befejezéséhez közeledik a volt ipolysági izraelita imaház átalakítása is. Ebben az épületben igen szép, reprezentatív ifjúsági klubot rendezünk be a város ifjúsága kulturális és szórakozási igényeinek a kielégítésére. SÁGI TÖTH TIBOR Criss disznóvért iszik, mert az erő' sít és hevít, ebédre sült marhahúst eszik, utána fél liter bort önt magába, fenyegetve rázza kését s toporzékolva süvölt: Gyerünk a következővel! Gyermekkoromban valami furcsa képzettársítás nyomán ilyennek képzeltem a vágóhídi hentest. A valóságban pedig más. Egészen más. Fehérköpenyes, mint az orvos. Kés helyett fogót tart a kezében, azt illeszti ügyes, gyors mozdulattal a sertés fejére, mert nem szúrással, hanem elektromos árammal öli le. És különben is: nagyon barátságos ember. El sem merem mondani a szeredi vágóhíd vezetőjének, Gunda István elvtársnak, hogy valamikor milyennek képzeltem a vágóhídi henteseket. Inkább szótlanul figyelek, s érdeklődve nézem Szabó Gyula boncmester munkáját. Olyan ügyesen ha. sítja fel a kampóra akasztott sertés hasfalát, mint egy sebészorvos. Kiemeli a beleket, a májat. Egyetlen mozdulattal eltávolítja az epét. Közben még tereferél is. Teheti, tíz év óta dolgozik a szakmában, még talán bekötött szemmel sem vétené el a mozdulatot. EBBEN A HŰSGY

ÄRBAN évente 32 000 sertést, 7000 szarvasmarhát ölnek le, dolgoznak fel. Főleg a galantai járás számára. Bizonyos mértékig szakosított munkafolyamat tapasztalható, mert például a zsírnak valót, a szalonnát csak összegyűjtik, feldolgozásra a nyitrai üzembe küldik. Viszont a húst már válogatják, osztályozzák. Naponta mintegy 500—600 kilónyit a szalámigyárba küldenek. Ugyancsak 600 kg húst szoktak külön összegyűjteni, főleg sonkahúst, mert a gépsonka készítéséhez válogatott minőségű húsra van szükség. Gondos munkát kíván a hűtés. A vágóhíd nagyipari hűtéstechnológiája tökéletes. Az állat levágásától a hűtésig rövid idő telik el, amely alatt a hús ízében semmiféle változás nem következhet be. Ez az eljárás már egészen más, mint a rossz emlékű, háborús fagyasztás, amikor épp az aromanedveket veszítette el a hús, amíg a hűtőbe került. Tudják a vágóhídi szakemberek, hogy napjainkban milyen jelentősége van a hűtésnek. Horváth szakácsmester uram 1854-ben megjelent „Ételkönyvé"-ben a tárkonyos hús elkészítésének leírása azzal kezdődik, hogy „a húst pedig hűtsed 3 napig, hogy porhanyós legyen ..." Ők azonban inkább az állatorvosi útmutatásokat tartják fontosnak. A porhanyósítást minden gyakorlott háziasszony ismeri, viszont a hús higiénikus tárolása kimondottan a vágóhíd feladata. BIOLÓGIAI TÖRVÉNYSZERŰSÉG, hogy minden 10 foknyi hőhatás — meleg, hideg egyaránt — négyzetes arányban fokozza vagy csökkenti a baktériumok szaporodását. Idejükkel, munkájukkal tehát okosan gazdálkodnak a vágóhídi hentesek. Ogy, ahogy azt az állatorvosok tanácsolják. Naponta hét állatorvos is belátogat a vágóhídra, s mindegyik becsülettel elvégzi a maga munkáját. Csak laikus, hozzá nem értő ember hiszi, hogy az állatorvosi látogatás csak amolyan szokásos szemle. Mind a hét állatorvosnak meghatározott feladata van: a levágandó állatok egészségi állapotának vizsgálata, a tisztaság ellenőrzése, a hús minősítése, vizs gálata, ellenőrzése, a feldolgozás, az osztályozás irányítása. Szaktanácsadás. És lépten-nyomon ellenőrzés, hisz sok ezer ember egészségének védelméről van szó A munka minőségét azonban csak utasításokkal, csak rendelkezésekkel nem lehet biztosítani. Ez a vágóhídi dolgozóktól függ. Ötven alkalmazottja van a vágóhídnak. Három munkacsoport bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe. Szeretnék megkapni a szocialista munkabrigád címet. Ez a biztosítéka a minőségi munkának. Még egy érdekesség: az alkalmazottak tized része nő. Igaz, hogy közülük hárman irodában, laboratóriumban dolgoznak, de két asszony a hentesek között tevékenykedik. A hentesek nyomában járnak, tisztogatnak, takarítanak. NÉHÁNY KÉRDÉS is szóba kerül, amikor már megszokott számomra a hús, a friss, gőzölgő hús szaga, hisz úgy érdekes a látogatás, ha a fogyasztók kívánságáról ls mondok egyet s mást. Miért nincs elég sovány hús? Itt, a kampókra akasztott sertések sora előtt furcsán hangzik ez a kérdés, mert nem látni egyetlen olyan példányt sem, melyre a hízó megjelölés illene. Igazi sonkasertések függnek a kampókon. A hentesek úgy magyarázzák, hogy a vásárlók igénye megváltozott, mindenki sovány húst kíván. Helyesnek tartják ezt az igénybeli változást, sőt, minden szempontból jogosnak, de mit tegyenek, ha már eleve olyanok a sertések, hogy zsírt szednek magukra? Miért küldenek aránylag sok oldalast? A kérdésre kérdéssel válaszolnak. — Mit csináljunk vele? Azután arra hivatkoznak, hogy a vásárlók Igénybeli változásának egyenes következménye: ma már nem is tekintik Igazán húsnak az oldalast. A sertésnek bizonyos része sonka, főleg ez a gépsonka nyersanyaga. Nem küldhetnek oldalast a szalámigyárba. Egyetlen megoldás marad: a hentesüzletekbe küldik, remélve, hogy megvásárolják. SZÖBA KERÜL a szállítások problémája is, mert a vágóhíd termelése végeredményben attól függ, hogy a hizlaldák, az állami gazdaságok, a szövetkezetek mikorra, hogyan biztosítják a vágnivalót. Mikorra? Hogyan? Két fontos kérdés. Az első ma már nem probléma, a szállítmányok határidőben érkeznek. A felvásárlás szervezett, tervezett. Ezen a téren nincs hiba. Nagyobb probléma a másik kérdés: Hogyan? A vágóhidak kívánsága £z, hogy minden sertés 110—115 kg súlyú legyen. Hasznosság szempontjából ez az „ideális". Sajnos, a termelők nem mindig biztosítanak ilyen súlyú, vágnivaló sertéseket. Igaz, ritka ma már a túlhízlalt, 150—170 kg súlyú állat, viszont egyre gyakoribb, hogy csak 90—95 kg-os sertésekből álí egy-egy szállítmány. Igy élneát, így gondolkoznak- a vágó.iídi hentesek. HAJDÚ ANDRÁS Az ifjúság bűnözése az utolsó évtizedben világprobléma. A galántai járásban is egyre gyűlik a fiatalkorú bűnözők aktáinak száma. E kérdésről beszélgettünk Rudolf Kocúr kapitánnyal, a közbiztonsági szervek galántai járási részlegének parancsnokhelyettesével. • Kapitány elvtárs, hány bűnözőt vettek őrizetbe a múlt év folyamán a járásban? — A bűncselekményekről szóló adatok száma járásunkban nem valami megnyugtató. 273 fiatalkorú bűnözőt tartunk számon, ebből 112 tizenöt éven aluli, 161 pedig 15—18 év közötti. A bűncselekmények számát tekintve a városok közül az „első helyen" Sered (Sered) és környéke áll, aztán SaTa (Vágselye) majd Galánta következik. • Melyek a leggyakrabban előforduló bűncselekmények? — Betöréses lopások, járművek eltulajdonítása, testi sértések, nemi erőszak stb. Különös figyelmet érdemelnek a csoportos bűnözések. Hét fiatalkorúkból álló csoportot lepleztünk le, akik többnyire betöréses iopásokat követtek el. Közülük legveszélyesebb volt a Sedláček vezette nyolctagú csoport. Tagjai összesen húsz betörést követtek el. Pontos tervek szerint dolgoztak, hűségesküt tettek, az akciók végrehajtása után pedig pontos számadást csinálftik. • És a többi csoport? — A következő a Sered környékén működő Ján Stojka vezette csoport volt. Az ő leikükön 18 bűncselekmény szárad. Ök főleg lakásokba törtek be, és autókat fosztogattak. A salai csoport „főnöke" Jozef Švéda, a galántaié pedig Pavel Bartoš volt. • Miben látja a fiatalkorúak bűnözésének okát? — Elsősorban a hiányos szülői nevelésben. A szülök eltűrik, hogy gyermekeik iskolakerülők, éjszakánként csavarognak, gyanús egyénekkel barátkoznak. Nem kis mértékben befolyásolják a fiatalok fejlődését a szétdúlt családi viszonyok, az alkoholfogyasztás stb. Részben az iskoláknak is részük van benne, mivel nem mindig értesítik időben a szülőket gyermekeik viselkedéséről. • Milyen intézkedéseket tesznek a helyzet megjavítására a közbiztonsági szervek? — Szigorúbban kell büntetnünk azokat a szülőket, akik eltűrik gyermekeik henye és erkölcstelen életmód ját. A bűnözések elleni harcban minden, az ifjúságról gondoskodó szervet és szeivezetet bevontunk, mindenekelőtt azonban az iskolákat és a társadalmi szervezeteket. Minden megteszünk, hogy a bűncselekmények elkövetését megelőzzük, mert a büntetés és a börtön után már nehezebb a nevelés. KRAJCSOVICS FERDINÁND 19' X.