Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó
Világ proletárjai, egyesüljetek! Bratislava, 1972. október 29. NÉGY fSZTENDŐ TANÚBIZONYSÁGA Október 28-án immár négy éve annak, hogy széles aktíva bevonását igénylő tüzetes előkészületek, politikai és gazdasági megfontolások, elemzések és parázs viták után, rendkívül nehéz helyzetben, megszületett a csehszlovák szocialista • föderáció. Az ezzel kapcsolatos alkotmánytörvény, amelyet a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 50. évfordulóján fogadtak el, lényegében új szakaszt nyitott az ország két nemzete együttélésében. Az egyidejűleg jóváhagyott „nemzetiségi alkotmánytörvény" pedig, amely fél évszázad óta első ízben rögzítette ilyen formában és enynyire részletesen hazánk nemzetiségeinek egyenjogúságát és azt, hogy államalkotó szubjektumok - csak megerősítette ennek a korszakos lépésnek a hitelét. Magát a tényt akkoriban a politikai életben tevékeny emberek több táborra oszolva értékelték. A legnagyobb csoportot azok alkották, akiknek nézete szerint ez a lépés megfelelt nemcsak a cseh és a szlovák nemzet forradalmi és haladó hagyományainak és a nép zöme óhajának, hanem a múltban kialakult feltételeknek is. Ezek az emberek tisztában voltak vele, a válság kiútja csak az lehet, ha a múlt hibáin okulva, megtaláljuk a hatásos gyógyírt azoknak a bajoknak orvoslására, amelyeket egyrészt a Novotný által „fémjelzett" bürokratikus centralizmus, másrészt 1968-ban a jobboldal által felkorbácsolt nacionalizmus és anarchia idézett elő a nemzetiségi politika 1 felette érzékeny területén is. A második csoportba azok az emberek tartoztok, akik ugyan szintén örömmel fogadták a föderációt, de csak azért, mivel abban reménykedtek, hogy hozzájárul szocialista államunk egységének megbontásóhoz, a sovinizmus hullámának meglovagolásához és ezáltal olyan elképzeléseik el éréséhez, amelyek szöges ellentétben álltak nemcsak a lenini nemzetiségi politikával, hanem általában a szocializmussal is. A harmadik csoportba tartozóak - sok esetben az anarchia láttán - úgy féltek a föderalizálástól, mint ördög a szenteltvíztől. Dogmatikusan úgy vélték, hogy az új államjogi elrendezés - tartalmától függetlenül - elveszejti államépítésünk vezérelvét, a demokratikus centralizmust. Főleg attól tartottak, hogy aláássa gazdaságunk egységét. Lenin már hosszú évtizedekkel ezelőtt több művében is nagyon világosan megfogalmazta a nemzeti kérdés megoldásának marxista lehetőségeit. Nem zárta ki, sőt olyan helyzetben, amikor ezt a munkásosztály érdekei megkívánták, szükségesnek tekintette a föderációt is. Mennyire érde kes, időszerű és találó például alábbi megállapítása: „Mi a demokratikus centralizmus mellett vagyunk, és jól meg kell érteni, milyen messzemenően különbözik a demokratikus centralizmus egyrészt a bürokratikus centralizmustól, másrészt az - anarchizmustól. A centralizmus ellenfelei állandóan az autonómiát és a föderációt emelik ki, mint a centralizmus kinövései elleni harc eszközét. A valóságban a demokratikus centralizmus egyáltalán nem zárja ki az autonómiát, hanem ellenkezőleg, feltételezi annak szükségességét. A valóságban még a föderáció is, ha gazdasági szempontból ésszerű határok között valósítják meg, ha komoly nemzeti különbségeken alapszik, amelyek valóban szükségessé tesznek bizonyos állami elkülönülést, - még a föderáció sem mond ellent a demokratikus centralizmusnak." Négy esztendő gyakorlata alapján lemérhetjük, hogy az új államjogi elrendezés - főleg néhány kiigazítás után - valóban nem került ellentétbe a demokratikus centralizmussal Gustáv Husák elvtárs pártunk XIV. kongresszusán leszögezhette - a föderáció bevált és a nemzetek, valamint a nemzetiségek kapcsolata elmélyítésének, államunk fejlődésének és megszilárdításának tényezője lett. Ésszerű marxi - lenini politikánkon, a munkásosztály, és általában a dolgozók, a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek s az egész ország, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit szolgáló elvszerű és következetes gyakorlati politikánkon múlik, hogy ez így legyen a jövőben is. GÄLY IVAN A CSIK FELVÉTELE mmmumammmmmmmmmmm