Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1972. október 29. A NAP kel — Bratislava: 6.34, nyugszik: 16.35 órakor A HOLD kel: 23.17, nyugszik: 13.13 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK NÁRCISZ— KLÁRA nevfi kedves olvasóinkat • 1667-ben halt meg GABRIEL METSU holland festő, a kor holland életképfestészetének kiváló mestere (szül.: 1629). • 1952 ben bocsátották ki a Csehszlovák Tudományos Akadémia alapításáról szóló törvényt. A követke?ő tfJSZÚ tart ólmából A szocialista világrendszer, a fejlődés fő irányzatai Irta: K. Katusev, az SZKP KB titkára (III. rész) A forradalom katonái Balázs Béla írása A Barátság Házában Komlósi Lajos riportja Illyés Gyula portréjához Duba Gyula jegyzetei a Hajszálgyökerek margójára Előjáték az Urálban Örkény István novellája Egy család története Venyiamin Voroncov riportja A béke programja Balogh P. Imre írása BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Miénk a gyár a bánya A Februári Győzelem után hazánk történelmében új fejezet kezdődött, mely nemcsak politikai és társadalmi, hanem gazdasági téren is a népi demokratikus társadalmi rendszert megszilárdító, fontos intézkedések foganatosítását tette szükségessé. Az ipar arányos fejlesztése, hálózatának bővítése és ésszerű, gazdaságos területi elosztása központi irányítást igényelt, melyet egyedül a nagyobb villalatok Bemzeti gondozásba való helyezésével lehetett az igényeknek megfelelő módon biztosítani. Először 130 iparvállalatot, nem sokkal később 500 nagykereskedést, 50 alkalmazottnál több egyént foglalkoztató özemet helyeztek nemzeti gondozásba. Annak ellenére, hogy Csehszlovákia a lebruári események előtt is az iparilag fejlett országok közé tartozott, iparának tervszerűtlen földrajzi felosztása és a kor igényeitől elmaradó géoparkja és a munkafolyamatokban megnyilvánuló szervezési fogyatékosságai, valamint egyéb hiányosságok — a nehéziparnak a többi inarágtól való lemaradása — következtében nem tudott eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyeket a szocialista országépítés rohamos üteme már a kezdet kezdetén megkövetelt. Az államosítás után sikerült a szükségleteknek megfelelően átépíteni és bővíteni az ipart. Kezdetben főleg a nehézipar fejlesztése vált égetően szükségessé. A legfontosabb intézkedések megtétele ntán sikeresen teljesítettük a kétéves tervet, majd október 27-én jóváhagyta a Nemzetgyűlés a szocialista építés további sikereit biztosító első ötéves tervet. A szocialista társadalmi rendszernek a kaoitalizmnssal szembeni előnyei már a tervszerűen irányított ipari termelés kezdeti szakaszában megmutatkoztak, ugyanis 1948-ban 8 százalékkal maeasabb volt hazánkban a termelés, mint 1937-ben. A munkások, technikusok szovjet munka tana sztala tok alapján bevezették üzemeinkben a többtermelést eredményező mnnkaversenvt. széles alapokra helyezték-az újítőmozgalmat. Az állam korszerűsítette a tulajdonában lévő üzemek gépparkiát. s az fij technológiai eljárások alkalmazásával olyan magas színvonalra emelte a termelést, melyre a múltban nem találunk példát Miénk lett tehát a gyár, a bánya s a reakció kuvíkolása ellenére jó gazdái lettünk az ipari létesítményeknek, melyeknek hálózatát és kapacitását évről évre bővítettük. Mindez persze nem varázsütésre, egyik napról a másikra történt. Sokat kellett tanulni, kísérletezni. A fáradtságot siker koronázta, ugyanis pártunk vezetésével két hónap múlva már az ötödik ötéves terv harmadik évét kezdjük meg s vannak olyan üzemek, melyek néhány hét múlva már teljesitik az 1972. év feladatát és Időelőnnyel látnak hozzá az eddigieknél sokkal munkaigényesebb jövő évi tervfeladatnk teljesítéséhez. A társadalom tulajdonában lévő gyárak, bányák, bankok biztonságérzetet adnak. Nemcsak anyagi, jogi biztonságot is. ugyanis az új munkamódszerekkel párhuzamosan kidolgoztuk a dolgozók védelmét szolgáló intézkedéseket is, nem is szólva arról, hogy országos viszonylatban évente milliárdokat fordítunk a dolgozók egészségvédelmére, szociális igényei biztosítására. Ezeket a javakat látva természetesen minden alkalmazott legsajátabb érdeke, hogy munkahelyén a maximumot nyújtsa, ugyanis a közösen kitermelt javakból az elvégzett munkánk arányában részesedünk. Ezeknek a dolgozóknak a tábora napról napra bővül. Az államosítás ünnepén őket illeti tisztelet és elismerés. Űket, akik tudják: nagy és nehéz harcok árán jutottunk hozzá a létfenntartásunkhoz elengedhetetlenül szükséges termelőeszközökhöz, s ezért figy vigyáznak rá, mint a szemük fényére. KOMLÓSI LAJOS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Finis ben Az Egyesült Államok 92. kongresszusa a múlt héten feloszlott és ezxel megkezdődött az elnökválasztás ntolsó fejezete. Ám még a kampány végén sem állíthatjuk, hogy tisztán körvonalazódnak a frontok. A közvéleménykntató intézetek előrejelzései (Harris, Gallup stb.) határozottan Nizonnak adnak esélyeket. A magát újból jelöltető elnök növeli előnyét a demokrata párti elnökjelölttel, McGovernnel szemben. Az elnökválasztás végső eredményét illetően azonban senki sem meri letenni a garast. Az amerikai elnökválasztások történelme ngyanis sok példával szolgálbat arra, hogy a döntő napon váratlan meglepetések történtek. A kutatóintézetek figyelme ezért inkább arra terjed ki, hogyan áll az elnökjelöltek szénája a nyolc legerősebb államban: Kaliforniában, Ulinoisban, Michiganben, New Jerseyben, New Yorkban, Ohióban, Pennsylvaniában és Tezasban. Érthető ls, hisz ezek az Unió ásványkincsekben leggazdagabb területei, itt vannak a monopóliumok legnagyobb iparvállalatai és részben a milliomos nagyfarmerek birtokai is. A visszás amerikai választási rendszerben az elnök megválasztásához szükséges 270 elektori szavazat közül 228-at ebben a nyolc államban adnak le. Nem kétséges, hogy ez a nyolc állam a konzervatív erők fellegvára. S ha most ezek az erők Nizon mellé állnak, világos, hogy mi célt követ az elnök politikája — szónoki fogásai és demagóg nagyhangú ígéretei ellenére. A Köztársasági Párt konvencióján jóváhagyott program lényegében Nixon politikáját igazolja. Most, négy év elteltével kellő tapasztalatok alapján ezt a szemfényvesztés politikájának nevezhetjük. Nixon 1968-ban megígérte a vietnami háború befejezését. Máig sem tartotta be szavát. Sőt, hatalmas amerikai légierődök súlyos bombatámadásai érik a sokat próbáltatott vietnami népet, miközben Washington megbékélési készségét hangnztatja. Nixon zsonglőrnek bizonyult a vietnami kérdésben. Vietnamizálási politikájával, amely korántsem oldja meg az indokínai kérdés lényegét, hanem az amerikai érdekekért folyó hadviselés terhét az ázsiai csatlósokra hárítja, az amerikai választók egy részénél elérte, hogy lohadt ellenzékiségük e kérdésben. Ugyanis manapság az amerikai jelenlétet Indokínában elsősorban a rendkívül erős légierő képviseli, s ennek következtében csökkent az amerikai csapatok emberanyag-vesztesége. Nizon taktikája arra irányul, hogy a szenátusban többségben levő demokratákra hárítsa a felelősséget a kudarcokért. Ilyen volt magatartása a költségvetési javaslatokkal kapcsolatban is. Minden józan ítélőképességű ember tisztában van vele, hogy az Egyesült Államokban erősödő inflációs jelenségeket — az adók állandó emelkedését, a folytatódó drágulást, a munkanélküliséget — elsősorban az elhúzódó indokínai háborúval kapcsolatos óriási kiadások okozták. (A vietnami háború eddig 150 milliárd dollárba került.) Az utóbbi időben az a gyakorlat alakult ki az amerikai törvényhozásban, hogy az elnök megvétózta a neki nem tetsző javaslatokat, akár saját pártja ellenzékéből, akár a Demokrata Pártból indultak ki, s ha pedig az elnöki vétót leszavazaták — így történt a múlt héten is — választási fogásként rögtön megvádolta az ellenzéket, hogy gáncsoskodásával az ő „reálpolitikáját" akadályozza. A republikánusokéval szemben jóval haladóbb, de bizonytalanabb politikai alternatívát kínáló demokraták jelöltjének győzelme pillanatnyilag csak a véletlentől függ. A demokrata jelölt bázisa ugyanis a kevésbé tekintélyes államokban, és az ügynevezett „harmadrendű amerikaiak", azaz a négerek, indiánok, Puerto Rico-iak, mexikóiak stb. köreben van, akiknek hangját, sajnos, a tőke urai még el tudják fojtani. L. L. E heti karikatúránk A CSKP KB meghívására a múlt hét végén hazánkban tartózkodott a Német Szocialista Egységpárt küldöttsége. Werner Lamberz, az NSZEP KB titkára, a küldöttség vezetője és Vasil Bifak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára szerződést írt alá a két testvérpárt együttműködéséről a propaganda és az agitáció szakaszán f A ČSTK felvétele) Martin Dzúr hadseregtábornokot, a CSSZSZK nemzetvédelmi miniszterét, néphadseregünk Lengyelországba látogatott küldöttségének vezetőjét jogadta Piotr Jaroszewicz, az LNK minisztertanácsának elnöke is. (A ČSTK — CAF felvétele) Nem változnak az agresszió módszerei! (Ker s in rajza)