Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-28 / 255. szám, szombat

Belpolitikai kom m en tá r OSOBNÁ LOO OL 400 Az új hajó modellje. (Karol VlCko felvétele) CSAK A SCI K MEGÉRDEMLIK IGÉNYES FELADAT A Szovjetunió Folyamhajózá­si Minisztériuma még 1967-ben felkérte a komáromi hajógyár műszaki dolgozóit, hogy dolgoz, zák ki egy négyszáz személyes folyam-tengerjáró hajó építésé­nek tervét. A feladat nagyon igényes volt. A technikusok és a mérnökök több tervjavaslatot is összállítottak. Most, a végle. gesített tervek elfogadása után, felkészült a vállalat, hogy 1973 januárjában megkezdi az OL— 400-as „Svoboda tábornok" sze­mélyhajó gyártását. A hajó főbb méretei: hossza 136 méter, szélessége kb. 17 mé­ter, oldalmagassága 5,5 méter. Teljes teherrel a merülés 2,9 méter, vízkiszorítása 3500 ton­na. Ez a hajó a Szovjetunió bel­vizein fog közlekedni és turis­taforgalmat bonyolít majd le. Tekintettel arra, hogy a hajó a nagy Volgo—Bart csatornán fog közlekedni, a tervezők úgy alakították ki a hajótestet, hogy a hajó a közbeeső tengerek partmenti sávjában is biztonsá. gosan közlekedhessen. Hatalmas, 3000 lóerős teljesít­ményű motorokat építenek majd bele, ami azt jelenti, hogy órán­ként 26 kilométeres sebességgel szállíthatja utasait Háromszin­tes lesz, egy-, két- és három­személyes kabinokkal. A kabi­nok ablakait különleges üvegből készítik, amelyek ugyan áten­gedik a Nap fényét, de a hő­sugárzást visszaverik. A kabi­nokat vastag hő- és hangszi­getelésű oldalakkal választják el egymástól. Olyan klimatizá. ciős berendezést szerelnek fel a hajón, amely nemcsak az op­timális hőmérsékletet, hanem a levegő kívánatos páratartalmát is biztosítja. A kabinokhoz tar­tozó mellékhelyiségeket üveg­szálas műgyantából készítik. Be­rendezésük mosdóból, zuhanyo­zóból, szekrényből, WC-kagyló­ból és egyéb kellékekből áll. A hajó ivóvízszükségletét új megoldású, kettős víztisztító berendezés biztosítja, amely a igjÄSS A nitrai In'stalu melletti villanymotor-/avitó és tekercselő műhely dolgozói Ján Duraöka vezetésével versenyeznek a „Szocialista munkabrigád" címért. Tervjeladataikat minden hónapban telje­sítik. A nitrai járás efsz-einek és állami gazdaságainak villany­motorjait javítják. Havi teljesítményük 30—40 javítás. (P. Matis felvétele) SZAKÁCSOK VERSENYE A csehszlovák szakácsművé­szet hírnevét többek közt a Moszkvában, Kijevben, Párizs­ban, Montrealban, Oszakában megrendezett kiállításoknak, az angliai Torquayban és a Maj­na-Frankfurtban lszajlott ver­senyeknek is köszönheti. Érthe­tő tehát — hiszen a gyomrát a legtöbb ember nagy becsben tartja —, hogy szakácsainkat mindenütt a világon tárt karok­kal fogadják. Ezeken a sikere­ken felbuzdulva fejlesztik évek óta fáradhatatlanul tovább mű­vészetüket, példát mutatva a fiataloknak, akik közül egyre többen lépnek erre a sok íz­lést, ügyességet és ötletet fel­tételező pályára. És hogy elhatározásukat nem bánják meg, arról a velük folytatott beszélgetés alapján is meggyőződhettünk. Ezúttal ugyanis a legtöbben kéznél vol­tak. A Prágában október 24— 26-a közt megrendezett Gastro­prag 72 című nemzetközi kiállí­tással egybekötött versenyen találkoztunk velük, ahol legjobb szakácsaink, cukrászaink és pincéreink mérték össze erőiket a szocialista országokbeli kar­társaikkal. A kiállítás megnyitásának napján — noha mindenki tud­ta, hogy csak a szemét legel­tetheti a sok csábító éíelkü­lönlegességen, melynek láttán összefut a nyál a szájban — valósággal megrohanták a szépérzékű prágaiak a l'íepre­zentációs Házat. Mégsem bán­ták meg az órákig tartó sorban állást. Fegyelmezetten vonul­tak el a sok ötletről tafúsko­dó, ízlésesen körített hidegtálak előtt, melyekről sült csirke­mellek, töltött kacsák, fácán­pástétomok, szendvicsek és •gyéb ínyencfalatok, marcipán­ból készült gyümölcskosarak és nagy mennyiségű nyalánkság mosolygott rájuk. A pincéreknek is volt mit tenniük. Ügyességüket és ízlé­süket két ünnepi asztal megte­rítésével bizonyították be. Az egyik egy ócseh esküvői lako­mára, a másik egy bankettre „várta" az éhes vendégeket. Ezután a pincérek néhány má­sodpercen belül, szinte varázs­szóra egy-egy libát, kacsát és csirkét daraboltak fel az elő­írásoknak megfelelően, majd hozzáláttak a csokoládéval töl­tött palacsinta sütéséhez, ame­lyen vélgül is megyújtották a ráöntött alkoholt. Gyors bű­vészmozdulataikat lehetetlen volt figyelemmel kísérni. Természetesen a zsűri tagjai sem henyéltek eközben. Élénk vitájuk mindenkit meggyőzhe­tett arról, hogy a sütés-főzés és a terítés valóban művészet, különösen ha azt olyan tökély­re viszik, mint ennek a ver­senynek a résztvevői. A Cseh é>s a Szlovák Keres­kedelmi Minisztérium védnöksé­ge alatt megrendezett nemzet­közi kiállítás és verseny társa­dalmi jelentőségét növeli a tény, hogy a szocialista orszá­gokban eddig hasonló akcióra, amelyen a vendéglátóipar leg­jobb szakemberei mutatkoztak volna be, még nem volt példa. Az általános vélemény szerint, ha az élenjárók kiválóak, akkor az átlag sem lehet rossz. És ez a hasonló kiállítások és verse­nyek legfőbb küldetése. Mert a cél, az hogy a vendéglátóüze­mekből egyetlen vendég se tá­vozzon elégedetlenül. Ez töme­gesen érkező külföldi turistáink miatt is fontos követelmény. KARDOS MARTA vegyi szűrés után azonnal lá­gyítja a vizet. A tervezők nagy gondot for­dítottak az üdülők nyugalmá­nak biztosítására, ezért a zajt okozó gépeket rugalmas aláté­tekre helyezik majd. A kabino­kon kívül összkomfortos társal­gókat is építenek. A legfelső emeleten találhatók majd a nyugágyak, a tussolók, az öltö­zők, mert itt lesz a napozó. A hajónak ezt a részét kellemet­len időjárás esetén nagyméretű üvegablakokkal és mozgatható mennyezettel lehet védeni. Nap­nyugta után a hajó fedélzete amfiteátrummá alakítható át, s mintegy 150 utas filmet, szóra­koztató műsort nézhet végig. A csónakfedélzeten kap he­lyet a kilátószalon és a zene­szalon. Az utóbbiban a zene tö­kéletes hallgatását sztereofoni­kus berendezés biztosítja. A sé­tafedélzet eljes hosszúságában sétány lesz, amelynek hátsó ré­szét táncparketté alakítják. Ezen a fedélzeten még egy sza­lon kap helyet. Itt társasjátéko­kat lehet majd játszani. A hát­só részben kap helyet az exklu­zív „sneck-bár". A főfedélzet el­ső részében olvasóterem és könyvtár található majd. Eze­ken kívül természetesen bor­bély- és fodrászműhely, posta­hivatal és telefonfülkék, vasalé­terem és büfék is helyt kapnak. Nyolcvankét fős személyzete lesz a hajónak. Részükre egy­és kétszemélyes kabinokat épí­tenek. Munkájukat megkönnyí­tik majd az automatagépek. A kapitányi hídon nagy teljesítmé­nyű radar és automatakormány segíti a hajó vezérlését. A konyhákba modern, nagykapa­citású berendezéseket szerelnek be. A hulladékot őrlőberendezé­sek tüntetik el, a szennyvizet pedig még kibocsájtása előtt fertőtleníteni fogják. Olyan hajót építenek tehát a Steiner Gábor Hajógyárban, mely méltón fogja képviselni dolgozóink műszaki fejlettsé­gét. A hajó műszaki berendezé­seinek bizonyos részét a baráti, szocialista államoktól kapjuk. Erre vonatkozólag már foly­nak a tárgyalások a lengyel, német és szovjet üzletfelekkel. Reméljük, hogy a tervezett idő. pontban meg is kezdik a hajó építését, s utána nemsokára a valóságban is megcsodálhatjuk majd a hatalmas, modern ha­jét. MOROVICS LAJOS A cigányszármazású lakos­ság problémájára, főleg kul­turális és szociális elmara­dottságának felszámolására, nagy gondot fordít társadal­munk. A nemzeti bizottságok elősegítik, hogy megfelelő és tartós munkahelyük legyen, 3— B éves gyermekeiket — függetlenül attól, hogy az anya dolgozik-e vagy sem — óvodában helyezik el. Az alapfokú iskolákban gyerme­keik számára külön osztályo­kat létesítenek, ahol csupán 15 gyermekkel foglalkozik a tapasztalt pedagógus. Az em­lítetteken kívül nagy figyel­met szentelnek a „pérók" felszámolására, vagyis a ci­gányszármazású lakosok la­káskérdéseinek megoldására. Ha a család olyan lakásban él, amely még a legalapvetőbb követelményeknek sem felel meg, a cigánycsalád kérésére a járási nemzeti bizottság igyekszik viskóikat megvásá­rolni, és számukra lakást biz­tosítani. Az ilyen lakásokért — az illető szociális helyzeté­től függően — 40 000 koroná­ig terjedő összeget fizetnek ki, melyből a legtöbb esetben olcsó régi lakást vásárolnak meg, arra törekedve, hogy a régi viskójukért kifizetett pénzből minél több megma­radjon. Igen ritkán fordul elő, hogy abból új családi házat építenek, esetleg szövetkezeti házat vásárolnak. Cigányszármazású polgára­ink egyre gyakrabban fordul­nak a nemzeti bizottsághoz anyagi támogatásért. Ezt nem lehet felróni nekik, annál in­kább a nemzeti bizottságok dolgozóinak, akik abban a hi­szemben, hogy az állam szám­lájára humánusan cseleked­nak, valamint a CSKP KB és tesznek eleget, sokszor az adott eset közelebbi ismerete és felülvizsgálása nélkül. Az ilyen gyakorlat ellentétben áll a párt XIV. kongresszusá­nak, valamint a CSKP KB és SZLKP KB februári plenáris ülésének határozatával. Persze nem arról van szó, hogy megsegítésüket meg akarnánk szüntetni, hanem arról, hogy azt megfelelő me­derbe kell terelni, betartani az ezzel kapcsolatos törvénye­ket, előírásokat. Mondjuk meg őszintén, néhány nemzeti bi­zottság csak ebben látja a probléma lényegét, s a neve­lőmunka a háttérbe szorul. Nézzünk egy-két példát. Az egyik cigány kérte háza meg­vásárlását. A jnb kiküldte szakemberét, hogy a házat felbecsülje. Az amortizáció leszámítása után értékét 35 000 koronában állapította meg. A jnb felvásárolta és lik­vidálta. Ez az eljárás helyte­len volt. Az ilyen ház élettar­tama még 10—15 év. A meg­oldás az lett volna, ha a szó­ban forgó lakást eladták vol­na olyannak, aMnek a háza lebontásra szorul. Egy másik helyen az egyik hatgyermekes, rendes munkaviszonyban levő cigány­származású dolgozó családi házának befejezésére 20 000 koronát kért a jnb-től. A já­rási albizottság az esetet szo­ciálisnak vette és megadta a kért összeget. A későbbi ki­vizsgálás azonban megállapí­totta, hogy az eljárás hely­telen volt. Igaz, hogy a kérel­mező csak 1400 koronát kere­sett havonta, mert nem akart szakképesítést szerezni, s nem volt hajlandó túlórázni. Hat gyermeke közül az egyik 18 éves, a lakóhely közelében az 500—600 korona kereseti lehetőséget keveselte s így in­kább nem dolgozott sehol. A 17 éves leánynak 54 kilomé­tert kellett volna naponta utaznia, í azért nem dolgo­zott. Ha a 18 éves fiú három év alatt havi 500, s a lány két év alatt havi 400 koronát ke­resett volna 18 000, illetve 9 600 koronával gyarapfthat­ták volna a bevételüket. A három kiskorú gyermek sem látogatta rendszeresen az is­kolát. Ebből látni tehát, hogy nem voltak rászorulva segély­re, annál is inkább, mivel a kért összeget három szoba parkettozására, a fürdőszoba csempézésére, a vaskerítés befejezésére és a családi ház külső vakolására fordították Egyedül csak az utóbbihoz kaphattak volna pnyaqi támo­gatást. A felsorolt példák világosan tanúsítják, hogy nem szabad elhamarkodva intézkedni, kö­zelebbről meg kell ismerkedni a helyzettel, a kérelmező csa­ládi körülményeivel. Az állam pénzéről van szó, éppen ezért e téren is a gazdaságosságot kell szem előtt tartani. Csakis olyanokat illet meg az állami támogatás, akik azt megér demlik. N. J. Az összefogás eredménye • • '' •^Vif''. * -* H Trnovec nad Váhom-ban (Vág­tornóc) ez év augusztus 23-án kigyulladt az efsz melléküzem­ági termelőrészlege, ahol a ku­koricacsutka felhasználásával hordozható házikókat készítet­tek! A nagy kár mellett jó adag szerencséről is beszélhetünk, mivel a tűz közvetlen szom­szédságában a szövetkezetnek húsz vagon gabonája volt elrak­tározva. Közvetlenül a tüvész után a szövetkezet dolgozói azon ta­nácskoztak, hogy felújítsák-e még a melléküzemági terme­lést. A határozat egyértelmű volt, ami érthető, hiszen csak intenzív terheléssel és a mun­kaidő teljes kihasználásával tudják biztosítani a szövetkezeti tagság magas életszínvonalát. A kukoricacsutkából készült házi­kók iránt egyébként is nagy ér­deklődést tanúsítanak a tran­zit gázvezeték építői és a kü­lönböző építőipari vállalatok. A taggyűlésen jóváhagyták azt a javaslatot, hogy az újjá­építés idején 11—12 óra le­gyen a napi munkaidő és a szokásos havi két szabad szom­batot is felhasználják. A kőmű­vesek valóban 12 órát dolgoz­tak naponta. Az építkezési mun­kálatok nagyon szépen halad­tak előre. Jól bevált az emelő­targonca alkalmazása is, amely a blokkokat és a maltert 3,6 méter magasságban is úgyszól­ván a kőművesek kezébe adta ä A jó munkamenetet mégis megzavarta az egyik kőműves indokolatlan otthonmaradása éppen akkor, amikor a legna­gyobb szükség lett volna rás Ilyen esetekben Vágtornócoií szigorúan járnak el, a mulasz­tótól az egész negyedévi pré­miumot megvonják. Az ő eseté­ben háromezer koronáról volt szó. A vezetőség nem hátrált meg, s bár a kőműves bérét nem csökkentette, a prémiumot azonban megvonta tőle, éspedig azoknak az alapszabályoknak az értelmében, amiket ő is is­mert, és amelyekre ő is leadta szavazatát. Aki tehát mulasz­tást követ el a szövetkezettel szemben, elveszítheti azokat až előnyöket, amelyekre egyébként jogos igényt tarthatna. S az eredmény? A szövetke­zeti tagok keze alól két újj az előbbieknél korszerűbb csar­nok került ki, amelyek közepén nincsenek már tartóoszlopok és építésüknél számos további újí­tást is alkalmaztak. A kukori­cacsutkákból hatalmas nyomás alatt rövidesen újból préselhe­tik a házikók gyártására szol­gáló elemeket. A termelést tíz héttel a tűzvész után, novem­ber elsején kezdik meg, és az eddigi napi hat darab helyett, naponta nyolc házikót fognak gyártani. A felvételen az új termelő­részleg látható. A gazdasági ud­varhoz vezető utat a hnb és az efsz közösen készítették. B. DUŠEK Foto: R. Noga 1972. X. 28. 4

Next

/
Thumbnails
Contents