Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-28 / 255. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK EURÓPA BIZTONSÁGÁÉRT A nemzetközi élet zajló eseményei közepette egy rövid, de jelentős hírre figyelt fel e napokban a világ: november 22-én megkezdődik az európai biztonsági értekezlet előkészítése Hel­sinkiben. A finn külügyminisztérium bejelentette, hogy kormá­nya elküldi a meghívókat a többoldalú előkészítő tárgyalások­ra. Ezzel döntő szakaszába érkezett nemcsak az Európa konfe­rencia előkészítése, hanem az európai biztonsági rendszer ki­dolgozása is. Több mint három év telt el 1969 tavaszától, a budapesti fel­hívás közzététele óta. Ebben az aránylag rövid időszakban pozitív fejlődésnek voltunk tanúi Európában, számos szerző­dés, megállapodás és dokumentum született, amelyek végre elismerik az európai realitásokat. Az eltelt időszak világosan bizonyítja, hogy a szocialista országok vezetői, amikor a biz­tonsági -és együttműködési konferencia összehívására tettek felhívást, helyesen mérték fel az európai helyzetet és megfele­lő időpontban a legmegfelelőbb lépést javasolták. Erről tanús­kodik az is, hogy az érdekelt országok közvéleménye és kor­mányai gyorsan és általában kedvezően reagáltak a kezdemé­nyezésre. A budapesti felhívás kibocsátásával a Varsói Szerző­dés tagállamai ugyanis kontinensünk égető problémáira nem­csak szükséges, hanem lehetséges megoldást: az európai biz­tonsági rendszer kidolgozását javasolták. 1972. X. 28. A legidőszerűbb kérdés A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán meghirdetett békeprogramjában újra hangsúlyozta: elérkezett az ideje a biztonsági konferencia összehívásának. Erre mutatott rá Koszigin szovjet kormányfő egyik legutóbbi nyilatkozatában, amikor a különböző társadal­mi rendszerekhez tartozó euró­pai országok mind aktívabbá és sokoldalúbbá váló kapcsola­tairól beszélt. „Sokasodnak a kapcsolatok és a cseréik, erő­södik a bizalom sok kelet- és nyugat-európai állam között — mondotta. Meg kell teremteni a szilárd alapot az európai álla­mok közötti kapcsolatok — mint a békés egymás mellett élés kapcsolatai — ezt követő fejlődéséhez, ahhoz, hogy foko­zatosan leküzdhető legyen a kontinens katonai, politikai csoportosulásokra való meg­oszlása. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartása vált ma az európai politika legidőszerűbb kérdé­sévé. Európa határain túl is, külön­böző nemzetközi szervezetek ülésein, így az Egyesült Nem­zetek Szervezetének közgyűlé­sén, az egész világ helyzetére kiható, nagy jelentőségű folya­matként értékelik az európai együttműködési konferencia elő­készületeit. Egyre sokasodik az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó különböző értekez­letek száma, amelyek — mint például — a társadalmi szerve­zetek és közéleti személyiségek idei brüsszeli konferenciája — mozgósító felhívással fordulnak a társadalmi erőkhöz és az eu­rópai biztonság ügyeiben érde­kelt kormányokhoz. A NATO részvétele A minap fejeződött be a NATO állandó tanácsának ülése, amelyen az Észak-atlanti Szö­vetség 15 tagállamának nagy­követei az európai biztonsági konferencia előkészítésére vo­natkozó többoldalú tárgyalások­kal, valamint a kölcsönös és kiegyensúlyozott európai csa­patcsökkentések előzetes meg­beszéléseivel ... összefüggő kér­déseket vitatták meg. Az ülé­sen hozott döntés értelmében a NATO-szövetségesek elfogadták a november 22-1 helsinki előké­szítő tárgyalásokon való részvé­telt, hasonlóképpen készek részt venni a kölcsönös haderő­csökkentési tárgyalásokon ls. Az Észak-atlanti Szövetségben tömörült országok képviselői csaknem egy hónapon át ta­nácskoztak Brüsszelben az eu­rópai konferencián való rész­vételükről, habár ezt már koráb­ban kötelezően megígérték. Nehéz volt közös, nevezőre jutniok, egyesek ugyanis azt akarták, hogy az Európa-kon­ferencia tárgyalja meg a had­erő és fegyverzet csökkentése problémáját ls, mások viszont egyetértettek azzal, hogy e probléma megoldására külön ér­tekezletet hívjanak össze. Nagy ellentétek mutatkoztak abban a kérdésben ls, hogy a NATO tag­országai közül melyek vegye­nek részt a fegyverkezés kor­látozásáról tartandó értekezle­ten. A helsinki előkészítő tárgya­lásokra tehát a szocialista és a semleges országok után végül bejelentették részvételüket a NATO országok is. Mint Ismeretes a finn fővá­rosban tartandó előkészítő érte­kezlet célja elsősorban az euró­pai biztonsági értekezlet össze­hívásának gyakorlati lépéseit megtárgyalni — megegyezni az értekezlet időpontjában, napi­rendjében, helyében és az ügy­rendi kérdésekben. Közös ne­vezőre kell jutniok az egyes napirendi pontok fontossági sorrendjében, s emellett abból kell kiindulni, hogy először a kevésbé vitás, egyszerűbb kér­dések kerüljenek napirendre s azután térjenek át a bonyo­lultabbakra. A szocialista országok ez év januárjában a prágai deklará­cióban javaslatot tettek arra, hogy az európai biztonsági ér­tekezletnek milyen kérdések­ről kellene elsősorban tárgyal­ni. E javaslatok reálisak és jó kiindulási alapul szolgálnak. A jelenlegi európai politikai és területi realitások mindenek­előtt valamennyi európai állam határai sérthetetlenségének el­ismerése már kifejezésre jutott azokban a kétoldalú dokumen­tumokban, amelyeket a Szovjet­unió Franciaországgal és Egye­sült Államokkal,-a Német Szö­vetségi Köztársasággal és más államokkal kötött. A Szovjet­unió Franciaországgal. Az Egye­sült Államok között megállapo­dás jött létre kölcsönös kapcso­lataik elveiben is. Ezért jogos a kérdés, hogy a békés egymás mellett élés kapcsolatainak ezek a kétoldalú elvei miért ne le­hetnének érvényesek többolda­lú összeurópai alapon is? Az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet ezeket az el­veket olyan politikai kötelezett­ségvállalások formájába önthet­né, amelyek hosszú távra bizto­sítanák Európa biztonságát és békéjét. A holnap Európája felé Európa tehát lezárja a múltat és megteszi az előkészületeket a holnap Európája, a béke és az együttműködés felépítéséhez. A szocialista diplomácia több esz­tendei erőfeszítésének köszön­hető, hogy a kontinensünk biz­tonságáról immár komolyan &s részleteiben tanácskozó egyete­mes konferencia nem utópia többé, hanem a megvalósulás szakaszába lépett folyamat. Senkisem tagadhatja, hogy e folyamatban rendkívül fontos szerepet játszik a szocialista közősség. A szocialista orszá­gok eszméje volt, hogy Euró­pát, ezt a sokat szenvedett és két világháború legfőbb színhe­lyéül szolgált földrészt, a béke és a nyugalom kontinensévé kell változtatni. Ahhoz, hogy szavatolt nyugalomban élhes­sen, meg kell valósítani a kol­lektív biztonság rendszerét. 1966 júliusában javasolta a Varsói Szerződés hivatalosan is egy ilyen rendszer megterem­tését. 1969 március 17-én pedig elhangzott az európai biztonsá­gi konferenciára szólító buda­pesti felhívás. Azóta gyökeres változások mentek végbe kon­tinensünkön, sikeresen halad a hidegháború következményei­nek fokozatos felszámolása. Naivitás lenne azonban azt hin­ni, hogy már minden európai probléma megoldottnak tekint­hető. Bár a legnagyobb akadá­lyok már elhárultak a tartós biztonsági rendszer megterem­tése és az Európa-értekezlet összehívása útjából, sokat kell még tenni a feszültség okainak megszüntetéséért, az európai helyzet további rendezéséért. PXOTICS JOLÁN SZIDKt* A SZOVJETUNIÓ NEM HAGYJA CSERBEN EGYIPTOMOT Lemondott az egyiptomi hadügyminiszter nehany sorban Kairó — Aziz Szidki egyipto­mi miniszterelnök kijelentette: biztosítékokat kapott Moszkvá­ban arra vonatkozóan, hogy a Szovjetunió „lehetőségeinek megfelelően teljesíti kötelessé­geit" az Egyiptomba irányuló hadiszállítások terén. A szov­jet vezetők, akikkel a szovjet fővárosban tárgyalt, biztosítot­ták őt afelől is — hangoztatta Szidki —,'hogy semmilyen meg­egyezés nem jött létre az Egye­sült Államokkal az arabok rová­sára. Szidki az egyiptomi parla­ment és az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának együttes ülésén tartott beszá. mólót moszkvai útjáról. A tárgyalásokon, jelentette ki, a szovjet vezetők hangsúlyozták, hogy „katonai téren a Szovjet­unió teljes mértékben tisztá­ban van a helyzettel, s képessé­geinek megfelelően tesz eleget kötelességeinek". A Szovjetunió, mondották a továbbiakban Szid­ki szerint a szovjet vezetők, „tel­jesítik és teljesíteni fogják mind­ama kötelezettségeiket, ame­lyek az Izrael ellen vívott harc­cal függnek össze." Szerintük a szovjet—amerikai megegyezés­sel kapcsolatos rémhírek ter­jesztői az imperializmus ügy­nökei, akik széthúzást próbál­nak szítani az arab országok és a Szovjetunió között. A to­vábbiakban azt a nézetet han­goztatták, hogy az Egyesült Ál­lamok nem kívánja előmozdíta­ni a válság igazságos rendezé­sét, mert támogatásban részesí­tik az izraeli agressziót. Szidki kijelentette, hogj? moszkvai látogatása „olvadást' idézett elő a szovjet—egyipto­mi viszonyban, amely mostantól fogva normális keretek között fejlődik majd. Szidki elmondta végül, hogy „bizonyos gyakorla­ti lépések már történtek is a szovjet ígéretek teljesítésében". Utalt arra, hogy a szovjet veze­tők elfogadták az általa átnyúj. tott Kairóba szóló meghívást. Kairóban csütörtökön a ké­ső esti órákban jelentették be, hogy lemondott Mohamed Ah­med Szadek egyiptomi minisz­terelnök-helyettes, hadügy, és hadiipari miniszter, a fegyveres erők főparancsnoka. A hadügyi tárca élére és a fegyveres erők főparancsnok! tisztségébe Szadat elnök, Ahmed Iszmaii Ali tábornokot, a hír­szerző szolgálat eddigi vezetőjét nevezte ki. Szadek lemondása és Iszmaii kinevezése meglepetésként érte az egyiptomi ügyek szinte va­lamennyi szakértőjét. Szadek tábornokot általában ,,második embernek" tekintették az elnök mögött; kivált azután, hogy döntő érdemeket szerzett az 1971 májusában leleplezett ál­lamellenes csoport állítólagos puccskísérletének felszámolásá­ban. Ugyanakkor megfigyelők azt is tudni vélik róla, hogy a Szovjetunió és Egyiptom kato­nai együttműködését — különö­sen a legutóbbi időszakban — nem jótékonyan befolyásolta. Szokásos pénteki vezércikké­ben Heikal, az A1 Ahram fő­szerkesztője közös Vörös-tenge­ri parancsnokság létesítését sür­geti az érdekelt arab országok [észéről. A főszerkesztőnek az a véleménye, hogy az Izraellel megvívásra kerülő „hosszú harc alatt a Vörös-tengeri front mind fontosabb lesz". SCHEEL A KÉT NÉMET ÁLLAM KAPCSOLATÁRÓL London — A bonni kormány minden tőle telhetőt megtesz a két német állam közötti ál­talános szerződésről folytatott tárgyalások sikere érdekében — jelentette ki a Londonban tárgya­ló Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter. Az NSZK— NDK megbeszélések jelenleg jól haladnak és ha a végső eredmény pozitív lesz, a két né­met állam közötti alapszerződés parafálására még a nyugatné­met parlamenti választások előtt sor kerülhet, a szerződés aláírá­sát pedig későbbre halasztanánk — mondotta a nyugatnémet kül­ügyminiszter újságírók előtt nyilatkozva. Scheel Londonban brit kollé­gájával Douglas-Home-mal tar­tott megbeszéléseket a jelenleg folyó négyhatalmi tárgyalások­ról. ÉLÉNK VITA AZ ENSZ BIZOTTSÁGOKBAN New York — Az ENSZ köz­gyűlés 1. számú politikai bizott­ságában folytatódott a vita a Szovjetunió által javasolt lesze­relési világkonferencia témájá­ról. A javaslatot támogatásáról biztosította Magyarország, Ma­rokkó, Kanada, Kuwait és Ni­géria képviselője. Az előző na­pokban ugyancsak a szovjet indítvány mellett szállt síkra Lengyelország és Bulgária kül­dötte is. Szarka Károly, Magyarország állandó ENSZ-képviselője fel­szólalásában indítványozta, hogy a közgyűlés tűzze ki a leszerelési világértekezlet ösz­szehívásának időpontját, s hoz­zon létre egy előkészítő szer­vet. Hangoztatta, hogy vélemé­nye szerint az értekezletre már 1974-ben sor kerülhetne, s ezt követően rendszeresen ülésez­hetne minden második évben. Abdallah Bisara kuwaiti kül­dött kijelentette, hogy a terve­zett világkonferencián a világ összes államának részt kell venni tekintet nélkül arra, tag­jai-e a világszervezetnek vagy sem. Javasolta, hogy a genfi le­szerelési bizottság vállalja ma­gára a világértekezlet előkészí­tő szervének funkcióját. A. Gurinovics, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság külügyminisztere javasolta, hogy a leszerelési világértekez­leten vitassák meg a tömeg­pusztító és hagyományos fegy­verekkel kapcsolatos összes problémákat. Hangoztatta, hogy a konferenciának célul kell maga elé tűznie az általá­nos és teljes leszerelést, épp­úgy, mint a részleges eredmé­nyek elérését. W. G. Barton, Kanada állandó ENSZ-képviselője a genfi lesze­relési tárgyalásokon rámuta­tott, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a nukleáris fegyverek továbbfejlesztésének befagyasztásáról szóló egyez­ménnyel kilátásba helyezték, hogy kidolgozzák a nukleáris kísérletek teljes beszüntetéséről szóló megállapodást is. Ausztria küldötte felszólalá­sában követelte a francia Csen­des-óceáni nukleáris kísérletek, s egyúttal mindenfajta nukleá­ris kísérlet haladéktalan i be­szüntetését. Véres összetűzések Belfastban Belfast — Az észak-írországi összetűzések péntek hajnalban újabb súlyos cselekménnyel hívták fel magukra a brit köz­vélemény figyelmét. Röviddel éjfél után ismeretlen fegyvere­sek 12 lövést adtak le az Ulster­ben tartózkodó brit megszálló erők főparancsnokának, Harry Tuzo altábornagynak a hátára. A Belfasttól 11 kilométerre eső házban a támadás idején csak a főparancsnok felesége tartóz­kodott. A fővárostól 56 kilométerre nyugatra fekvő Dungannonban egy 51 éves férfit értek lakása küszöbén a gyilkos golyók. Ál­lapota jelenleg is válságos. Belfast egyik katolikus ne­gyedében a brit katonák elfo­gatóparancs alapján letartóztat­ták Gregory Fox IRA-tisztet. Egy protestánsok lakta város­részben az angol hadsereg jár­őre nagymennyiségű puskát, pisztolyt, 250 bombát és temér­dek lőszert talált. Helyi megfi­gyelők igen aggasztónak tartják azt a körülményt, hogy a szél­sőségesek kezében egyre több fegyver halmozódik fel. Fenn­áll annak a veszélye, hogy a provokáció polgárháborúvá te­rebélyesedhet. SZÓFIÁBAN megkezdődtek q csehszlovák és bolgár szakszer­vezetek képviselőinek megbe­szélései. Hazánk küldöttségét Karel Hoffman, a CSKP KB El­nökségének tagja, az SZKT el­nöke vezeti. A tárgyalások so­rán foglalkoznak a két ország szakszervezetei együttműködé­sének elmélyítésével. SALVADOR ALLENDE chilei elnök fogadta Alekszandr Ba­szov szovjet nagykövetet és a kíséretében levő szovjet szakér­tőket, akikkel megtárgyalta a Chilében építendő halászati ki­kötővel kapcsolatos kérdéseket. A SZOVJETUNIÓBAN tartóz­kodó Andreotti olasz minisfcter­elnök Moszkvából Togliattiba utazott. BELGRÁDBAN tartják a szov­jet—jugoszláv kormányközi gaz­dasági bizottság kilencedik ülé­sét. A szovjet küldöttséget No­vikov, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnökhelyettese ve­zeti. NICOLAE CEAUSESCU román államfő kétnapos hivatalos lá­togatásra Luxemburgba utazott. A SZERB Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságának ülésén Tihomir Vlaskalicsot vá­lasztották a párt új elnökévé. MAKARIOSZ érsek egy athéni újságnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a ciprusi kér­dést egyedül tárgyalások útján lehet megoldani. TOKIÓBAN megkezdődött a japán parlament rendkívüli ülésszaka, amelyen foglalkoz­nak az 1972-es gazdasági év­re szóló pótköltségvetés elfoga­dásával és azokkal az intézke­désekkel, amelyeket a jen újabb felértékelésének elhárítása vé­gett dolgoztak kí. JOSEPH LUNS, a NATO főtit­kára, a Holland Katolikus Nép­párt egyik vezetője levélben je­lentette be kilépését pártjából. Döntése kellemetlenül érinti a pártot, amely Luns személyi népszerűségétől szavazatok tö­megét remélte a novemberi ál­talános választásokon. A KlNAI Népköztársaságba utazott Josef Staribacher osztrák kereskedelmi- és iparügyi mi­niszter. Kínai tartózkodása so­rán kereskedelmi és fizetési egyezményt ír alá, és a két or­szág gazdasági kapcsolatainak fejiesztéséről tárgyal. MIHAIL SZUSZLOV, az SZKP KB titkára, a Politikai Bizottság tagja Moszkvában fogadta Ar­mand Hammert, az amerikai Occidental Petroleum Corpora­tion cég igazgatóját. AZ SZKP Központi Bizottsága üdvözletet küldött a Svéd Bal­oldali Párt csütörtökön meg­nyílt 13. kongresszusának. SZTANKO TODOROV, a Bolgár Minisztertanács elnöke Piotr Jaroszewicznek, a Lengyel Mi­nisztertanács elnökének meghí­vására pénteken hivatalos bará­ti látogatásra Lengyelországba utazott. HIVATALOS látogatásra Belg­rádba érkezett Abdus Samad, a Bengáli Népköztársaság külügy­minisztere. Sirhan ártatlan? Washington — Sirhan B. Sir­han ügyvédei beadványt intéz­tek az Egyesült Államok Leg­felsőbb Bíróságához, hogy közöl­jék: hitelt érdemlő bizonyíté­kok" vannak arra, hogy nem Sirhan lőtte ki azt a golyót, amely kioltotta Róbert Kennedy szenátor életét. Sírhant, mint ismeretes, a Kennedy ellen el­követett gyilkos merénylet nyo­mán halálra ítélték, majd bün­tetését — miután Kaliforniában eltörölték a halálos ítéletet — élefogytiglani elzárásra mér­sékelték. Ügyvédei a szóbanfor. gó beadványban nem részletez, ték bizonyítékaik mibenlétét, de kifejtették, hogy Sirhan elme­állapota valószínűtlenné tesz egy olyan összpontosítást, ami­lyenre a gyilkos tett végrehaj­tásához szükség volt

Next

/
Thumbnails
Contents