Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-27 / 254. szám, péntek

Belpolitikai kom m entá r íö r v osi tanácsadó Jaj, de fáj a fejem ! A fejfájás (cephalea) az egyik leggyakoribb kóros tünet, amely a legkülönbözőbb beteg­ségek velejárója. E kellemetlen tünetnek igen sok oka lehet. Okozhatja ezt a magas, vagy a nagyon alacsony vérnyomás, a vérnyomás hirtelen kilengé­sei, az összes lázas betegségek, az időjárási frontátvonulások (hideg, vihar, köd, zápor stb.), a fizikai vagy szellemi kime­rültség, a levegő kicsiny oxi­géntartalma, vagy gázokkal va­ló szennyezettsége (szénmono­xid, széndioxid, világítógáz, ki­pufogó gázok stb.), az idegbe­tagségek, az emésztési zavarok. Ugyanúgy fejfájást okozhat a fázás, a huzamosabb napozás, a székrekedés, a szembetegsé­gek, mint például a rövidlátás, a szemhéjgyulladás. Hányással párosul a súlyos fejfájás pél­dául az agyhártyagyulladásnál, az agydaganatoknál, az agyvér­zésnél és más betegségeknél, amelyek közvetve vagy közvet­lenül az agyat érintik. Nagyon kellemetlen, úgyszól­ván kibírhatatlan fejfájásokat idézhetnek elő a különféle fer­tőzőbetegségek, mint például a hastífusz, a vérhas, a kanyaró, a szalmonellózisok, a tetanusz stb. Sok nő panaszkodik fejfá­jásra a menstruáció idejében vagy az úgynevezett átmeneti korban, a klimaktériumban. Itt a fejfájásokat hormonális zava­rokkal magyarázzuk. Nehéz fej­fájásokat okoznak a gerinc be­tegségei, főképpen, ha ezek a nyaki gerincet érintik (törések, csigolyaközti porcok összenyo­mása, kiugrása, daganatok, vér­zések a nyaki gerincvelőbe, gyulladások stb.). Tipikus egy­oldalú fejfájással jár a modern kor egyik gyakori fejfájásos betegsége, a migrén, amely ide­gi elváltozások alapján jön lét­re. Néha tipikus a fejfájások elhelyezkedése. A migrénnél ti­pikus, hogy a fél fej fáj, a vér­nyomászavaroknál inkább a tarkó, a meghűléseknél a hom­lok, míg legtöbbnyire az egész fej fáj. A fájás lehet állandó, vagy hullámzó, tompa, vagy nyilaló, kicsiny vagy nagy ere­jű, mindi* a kiváltó ok és a Ter vtű I te I i esi tés (ÖSTK) — Szlovákia baromfi­tenyésztő és feldolgozó válla­latai az év első kilenc hónap­jában a bruttó termelési terv­feladatokat 8 százalékkal túl­teljesítették. Az 1971. évhez viszonyítva a tervezett gyara­podással együtt ez 2000 tonna vágóbaromfival és 20 millió to­jással többet jelent. beteg fájdalomérzékenysége sze­rint. Most, hogy röviden vázoltam a fejfájások formáit, okait, ide­je, hogy megválaszoljam az ol­vasót legjobban érdeklő kér­dést, hogy mit is csináljunk fejfájások idején? Semmi esetre sem szabad ru­tinszerűen és sablonosan külön­féle fájdalomcsillapítókat szed­ni. A legutóbbi időben világ­szerte állandóan nő a gyógy­szerfogyasztás az idegcsillapí­tók és a fájdalomcsillapítók mértéktelen és meggondolatlan használata miatt. Minálunk már nem elégszünk meg az Acylpy­rinnel, az Acylcoffinnel, az Eunalgittal, hanem a mindig erősebb és erősebb szerek után nyúlunk, mint a Neuralgen, az Algena és az utóbbi időben az Alnagon. Ezzel sok kárt oko­zunk magunkban, mivel rászok­hatunk a gyógyszerekre, s ezek a kellő időben nem fognak majd hatni, károsíthatjuk a vérkép­ződést, érzékszerveinket és idegrendszerünket isi Ezért fej­fájás esetén azonnal forduljunk orvoshoz, aki megvizsgál ben­nünket és megállapítja a fejfá­jást kiváltó okot. Ennek alap­ján ezt fogja kezelni, és ezzel automatikusan kezeli majd a fejfájást is. Ez annyit jelent, hogy kezeli a vérnyomászava­rokat, a fertőző betegségeket, a gerincelváltozásokat, a vér­szegénységet stb. Fájdalomcsil­lapítókat csak mértékkel Ír elő. Azonban már az orvosi be­avatkozás előtt módunkban áll segíteni magunkon életkörül­ményeink ésszerű javításával. Nagyon fontos, hogy étkezé­sünk ne legyen nehéz. Együnk mindent, inkább gyakrabban naponta kis adagokat és tö­rődjünk vele, hogy rendszeres legyen a székletünk. A friss le­vegőn való mozgás, a rekreáció és a sport nagyon ajánlatos. Az természetes, hogy nem sza­bad dohányoznunk és szeszes italt fogyasztanunk. Lehetőleg kerüljük a tisztátlan levegőjű helyiségeket. Mindennap zuha­nyozzunk, lehetőleg szaunáz,­zunk, étkezés előtt és után mossunk fogat és szenteljünk figyelmet a megfelelően hosz­szú és pihentető alvásnak, le­hetőleg nyitott ablaknál. Ne idegeskedjünk és sohase dol­gozzunk a végkimerülésig. A pi­henésnek nagy szerepe van a • fejfájás elleni harcban. Abban az esetben, ha az or­vos utasításaival összhangban ezeket az előírásokat betartjuk, bizonyára legyőzzük a fejfájást kiváltó okokat, s fejünk nem fog fájni! Dr. JUHÄSZ ISTVÁN f timitf (Könözsi felvétele) HATHATÓS INTÉZKEDÉS 1971 ben táppénz címén Szlová­kiában 101 596 972 koronát fizet­tek ki. Ez évben ez az összeg — hála a betegellenőrzési szolgálat bevezetésének — kisebb lesz. Ezt bizonyítja az is, hogy az első (él­évben 7 579 336 koronával keve­sebbet fizettek ki, mint a múlt év hasonló időszakában. S ez már figyelemre méltó összeg, arról nem is beszélve, hogy a munka­képtelenek számának csökkenése nagymértékben hozzájárult a fo­lyamatos termeléshez. Az ellenőrök munkáját azonban megnehezíti, hogy nagyobbrészt vonaton, vagy autóbuszon járják a falvakat. A járási egészségügyi intézetektől és az üzemektől leg­többször hiába kérnek gépkocsit. Pedig az autó gyors mozgást ten­ne számukra lehetővé. Erre egy­részt azért volna szUkség, hogy ténykedésUk nem sokáig maradhat anonimitásban. Az emberek meg­ismerik őket s amint megjelennek, az egész faluban szétfut a híre: itt vannak a betegellcnőrök. Más­részt egy nap alatt autóval több helyet bejárhatnának, mint köz­járművel. Ezért dicséretes a pre­soviak kezdeményezése. A járás területén lévő üzemek igazgatói­nak értekezletén olyan határozat született, hogy egyesült erővel autót vásárolnak a betegellenőrök számára. Az ellenőrzés eme formája ered­ményes. Bevezetése hasznos in­tézkedés volt, mert ezután min­den bizonnyal egyre kevesebb lesz az egészséges beteg, s több lesz a naponta munkába állók száma. Ez is egyik célja a beteg­ellenőrzés bevezetésének. -nj­A szakszervezetek és a szocialista törvényesség A szocialista törvényesség, a szocialista demokrácia egyik fontos alkotóeleme, áthatja egész államapparátusunk te­vékenységét. A szocialista jog­rendszer és törvényesség alap­vetően befolyásolja az egyé­nek és az intézmények visel­kedését, döntéseit társadal­munkban. Törvényeink arra kötelezik az állampolgárokat és intézményeinket, hogy be­tartsák társadalmunk jogsza­bályait. Nem kell külön hang­súlyoznunk, hogy ezek a tör. vények szocialista államunk törvényei, amelyek a munkás­osztály és valamennyi dolga zó akaratát és érdekeit feje­zik ki. Az elmúlt években, első­sorban" a politikai válságtól terhes 1968—B9-es években ta­núi lehettünk annak, hogy egyes munkaszakaszokon gyen­gültek a munkajogi kapcsosa­tok, csökkent az érvényes Jo. gi normák tekintélye. A szocialista jogrend meg­szilárdítása érdekében sokat tehetnek dolgozóink legna­gyobb társadalmi szervezetei, a szakszervezetek. A szakszer­vezeteknek ugyanis amellett, hogy lenini küldetésüknek megfelelően kötelesek védel­mezni a dolgozók törvényes jogait, feladatuk a szocia­lista társadalom jogos érde­keinek védelme is. A VIII. or­szágos szakszervezeti kong. resszus felhívta a figyelmet arra, hogy a szakszervezetek­nek az eddiginél hatékonyab­ban kell érvényesíteni befo­lyásukat az üzemekben a munkajogi viták során, és szigorúbban kell eljárniuk a szocialista törvényesség betar­tásának ellenőrzésekor. A kü­lönböző szintű szakszervezeti bizottságokhoz sok száz levéd érkezik a dolgozóktól, ame­lyekben általában egyéni munkajogi jellegű sérelmeket tesznek szóvá. Tény, hogy e panaszok közt kevés az olyan, amelynek írója az üzemekben előforduló hiányosságokra hívná fel a figyelmet. Szeret­nénk rámutatni, hogy az üze­mi szakszervezeti bizottságok munkájában a dolgozók jogos kérelmeinek elintézése fon­tos politikai tett, jelentős tár­sadalmi állásfoglalás. Itt az ideje annak, hogy az üzemi szakszervezeti bizottságok a gazdasági vezetéssel karöltve rendszeresen foglalkozzanak a szocialista törvényesség hely­zetével, orvosolják a jogos pa. naszokat, és megelőzzék a termelőmunkára negatív ha­tást gyakorló munkajogi vitá­kat. A szakszervezetek a szocia. lista törvényesség megszilárdí­tása érdekében sokat segíthet­nek a bűnözés elleni harc te­rén. Noha nálunk a bűncse­lekmények száma alacsonyabb, mint a tőkés országokban, ez nem jelentheti azt, hogy öl­hetett kézzel szemléljük a bű­nözés alakulásának emelkedő irányát. A leggyakoribb bűn­cselekmény nálunk a szocialis­ta vagyon szétlopkodása. A különféle csalások, sikkasz., tások elkövetői évente sokmil­liós kárt okoznak nŔnoazdasá­gunknak. Tudatában vagyunk annak, hogy a társadalmat megkáro­sító bűnösök szigorú elítélése még nem oldja meg végérvé­nyesen ezt a problémát. Fon­tos, hogy a gazdasági vezetők az üzemekben a terv teljesítés ellenőrzése mellett azt is lás­sák, milyen módszerekkel tel. jesítik a terveket. Előfordul ugyanis, hogy a tervfeladato­kat egyes helyeken a gazda­sági és jogi szabályok meg­sértésével teljesítik. Szakszervezeteink nem le­hetnek közömbösek a törvény megsértőivel, a népvagyon szétlopkodóival szemben. A hatvanas évek végén a szocia­listaellenes propaganda kiad­ta a jelszót: „Aki nem lop, az családját károsítja meg". Ezzel kapcsolatban Husák elv­társ, pártunk főtitkára a VIII. szakszervezeti kongresszuson találóan mondta: „ ... aki meglopja a szocialista tulaj­dont, saját munkatársait, hoz­zátartozóit károsítja meg. Nemcsak az károsítja meg szocialista társadalmunkat, aki tárgyakat tulajdonít el, hanem a munkakerülő is". Nagyon fontos, hogy üze­minkben, gyárainkban olyan közvélemény és légkör alakul, jon ki, amely könyörtelen minden társadalomellenes megnyilvánulással szemben. Az üzemi szakszervezeti bi­zottságoknak agitációs és pro­pagandamunkájukban rendsze­resebben kellene foglalkozni­uk a felelőtlenség, a hanyag­ság és élősködés okozta ká­rokkal. A szocialista törvényesség megszilárdítását célzó min­den lépés, intézkedés a szak­szervezetekben és azon kivül is egész társadalmunk érde­keit szolgálja. Ezért szüksé­ges, hogy ez a kérdés szak­szervezeti életünk minden szintjén állandóan napirenden legyen. SOMOGYI MATYAS A szocialista demokrácia kérdései A közelmúltban volt 55 éve, hogy Lenin megírta az „Állam és forradalom" című jelentős munkáját. Az év­fordulóról a Rudé právo is megemlékezett és az alábbi cikket közölte, Alexander Jelek tollából: Az állam az osztályellentétek kibékíthetetlenségének terméke és megnyilvánulása. Állam ott, akkor és annyiban jött létre, ahol, amikor és amennyiben objektíve lehetetlen az osztály­ellentétek kibékítése. Az állam léte bizonyítja, hogy az osztály­ellentétek kibékíthetetlenek. A kispolgári demokrácia sohasem tudja megérteni, hogy az állam egy meghatározott osztály ha­talmi szerve, amely osztály nem békíthető ki ellenlábasá­val. Kapitalista „demokrácia" V. I. Lenin .„Állam és forra­dalom" című a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előesté­jén írott munkájában hangsú­lyozta: „A kapitalista társadálom­ban, fejlődése lehető legelőnyö­sebb feltételei mellett, többé­kevésbé teljes demokráciát ta­lálunk a demokratikus köztársa­ságban. De ez a demokrácia mindig a kapitalista kizsákmá­nyolás szűk keretei közé van szorítva és — lényegében — mindig csak a kisebbségnek de­mokrácia, csak a vagyonos osz­tályoknak, csak a gazdagoknak demokrácia. A kapitalista társa­dalomban a szabadság nagyjá­ban mindig ugyanolyan marad, mint amilyen a régi görög köz­társaságokban volt: szabadság a rabszolgatartóknak." Minden kizsákmányoló állam demokratikus volta tulajdonkép­pen csak az elenyésző kisebbség számára jelent demokráciát. Marx helyesen látta a kapitalis­ta demokráciának ezt a lénye­gét, amikor a Párizsi Kommün tapasztalatait elemezve megál­lapította: „... az elnyomottak­nak néhány évenként egyszer engedik meg, hogy döntsenek arról, az elnyomó osztálynak melyik tagja képviselje őket a parlamentben és nyomja el őket." „Elenyésző kisebbség demok­ráciája, a gazdagok demokráciá­ja — az a kapitalista társada­lom demokratizmusa" — írta Lenin már 1917-ben. Már akkor leleplezte a burzsoá demokrácia korlátozottságát és kizsákmá­nyoló jellegét. A formális de­mokrácia a kapitalistán uralmát védelmezi és a burzsoá .rendszer legyőzhetetlenségét hirdeti. Teljesen nyilvánvaló, hogy a lakosság óriási többsége — a munkások, a parasztok és a dol­gozó értelmiség — számára a burzsoá társadalomban nem lé­tezik és nem ls létezhet Igazi demokrácia. A burzsoá demok­rácia népellenes lényege külö­nösen nyilvánvaló ma, amikor az imperialista államokban a reakció támadásba lendül a de­mokratikus erők ellen, egyre hevesebben üldözi a haladó szervezeteket. A tömegek szerepe az állam irányításában A szovjet szocialista állam a fejlődés nagy és bonyolult útját tette meg. A forradalmi harcok­ban született, mint a proletár diktatúra állama. Lenin nagyon fontosnak tar­totta, hogy a dolgozókat meg­nyerjék az állam közvetlen irányítására. Rámutatott arra, hogy ez kiváló eszköze a hata­lom megszilárdításának, a szo­cialista ország szervező és alko­tó szerepe növelésének, olyan eszköz, amellyel egy burzsoá állam sem rendelkezett és ren­delkezik. Lenin élesen bírálta a burzsoázia, a reformisták és a revizionisták által terjesztett reakciós nézeteket, miszerint kizárólag a kiválasztott osztály, vagyis a kizsákmányoltak osz­tálya tudja irányítani az álla­mot és az ipart, vagy foglalkoz­hat a tudománnyal és művészet­tel. Lenin azt írta, hogy a szov­jethatalom igazi szabadságot és egyenlőséget ad a dolgozóknak és nemcsak jogokat, hanem reális lehetőségeket ahhoz, hogy kihasználják mindazt, amit elvettek a burzsoáziától. Lenin az államírányítás fela­datainak sikeres megvalósítását közvetlen összefüggésbe hozta azzal a támogatással, melyet a nép többsége nyújt a párt po­litikájának, valamint a széles néptömegeknek az állam igaz­gatásában való aktív részvételé­vel. Lenin mindig hangsúlyozta, hogy a politikát csakis a töme­gek valósíthatják meg. Csak az tarthatja meg hatalmát — mon­dotta, aki bízik a népben, aki ismeri az emberek alkotó tevé­kenységének életadó forrását. Hangsúlyozta azt is, hogy a leg­szélesebb tömegek aktivitása nélkül elképzelhetetlenek a forradalmi változások és a szo­cializmust maguknak a dolgo­zóknak kell felépíteni. A szocialista állam A szocializmus győzelme és a társadalom szociális alapjában végbement változások után a szovjet-szocialista állam össz­népi állam lett. A szovjet em berek milliói járták ki az állami és közügyek Iskoláját a szak­szervezetek, a Komszomol, a népi bíróságok, a népi ellenőr­zés és számos tömegszervezet által. Az állam egyúttal egész idő alatt a társadalom osztályveze­tésének és a kommunista tár­sadalom következetesen forra­dalmi. proletár programjának eszköze maradt. Ebben az ál­lamban a vezető szerep a mun­kásosztályé. A szocialista állam gondoskodik a törvények és a jogszabályok betartásáról, biz­tosítja a népgazdaság centrali­zált irányítását, a munka és a fogyasztás társadalmi szabályo­zását, a védelmi erő megszilár­dítását, a szovjet polgárok al­kotmányos jogát és a legjobb feltételek kialakítását a demok­rácia széles körű fejlődéséhez. Csak a kommunista társada­lomban, amikór teljesen legyőz­zük a kapitalisták ellenállását, amikor a kapitalisták eltűnnek és megszűnnek az osztályok, csak akkor szűnik meg az ál­lam, és csak ekkor beszélhe­tünk a szabadságról. Csak ak­kor valósul meg a teljes, kivé­tel nélküli demokrácia — mon­dotta Lenin az „Állam és • Forradalom" című munkájában. | Az ellenség támadásai j, A demokrácia és a szabadság x közti harc ma nagyon kiélező­dött és talán élesebb formákban . folyik, mint a szovjethatalom első éveiben. A maoisták támad-

Next

/
Thumbnails
Contents