Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-26 / 253. szám, csütörtök

A NEMZETI KERDES A MAI VILAGBAN RÉSZLET B. NY. PONOMARJOV ELÔADÄSÄBÔL B. Ny. Ponomarjov elvtárs, az SZKP Központi Bizottsága póttagja, a Központi Bízottság titkára A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának és fejlődésének nemzetközi jelentősége címmel nemrég előadást tartott Moszkvában. Az előadásból részleteket közlünk. A tanulmányt bővebben a B^ke és Szocializmus ez évi 10. száma tsmerteti. Ezerkilencszázhuszonkettő december 30-án az I. össz-szövetségi szovjetkongresszus Lenin Javaslatára történelmi Jelentőségű határozatot fogadott el: kimondta a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulását. Ez a határozat, amelyben a szovjetország valamennyi nemzetének és népének akarata fejeződött ki, a proletár, szocialista internacionalizmus diadala, pártunk lenini nemzetiségi politikájának diadala, s egyszersmind a nemzetközi munkásosztály hatalmas győzelme, a szocializmus erőinek győzelme volt. A történelem folyamán még nem volt olyan ország, ahol annyi különböző nemzet és nép élt volna, mint Oroszországban, ahol a nemzeti problémák ilyen sokféleképpen jelentkeztek volna. Országunk néhány népének á történelmi múltban volt államalakulatuk, más népeknek nem volt. A nemzeti kérdés egyszersmind mint gyarmati kérdés is jelentkezett: még bonyolultabbá tette a vallási viszály, és magában foglalta mind az azonos területen, tömbben élő népek közti kapcsolatok, mind a különböző területeken szétszórt nemzeti kisebbségek problémáit. Az SZKP lenini Internacionalista politikája mindig abból indul ki, hogy a nemzeti érdekek hosszú távon csakis a forradalmi világmozgalom közös feladatainak megoldása révén biztosíthatók. Mindebből együttvéve fakad — véleményünk szerint — az SZKP e téren szerzett tapasztalatainak rendkívüli gazdagsága és nemzetközi jelentősége. A nemzeti kérdés fejlődésében világméretekben lényegében új szakasz következett be. Erősödik a nemzetközi és a nemzeti mozzanat dialektikus kapcsolata az egész emberiség társadalmi fejlődésében. Egyrészt rendkívül gyors ütemben kialakulnak, önállóvá válnak és virágzásnak indulnak a nemzetek, s kitartóan harcolnak gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésükért. Ilyen körülmények közt a nemzeti kérdés különösen időszerűvé és akúttá válik. Másrészt, a népek közelednek egymáshoz, mindinkább érlelődnek a népek gazdasági integrációjának, a nemzetek válaszfalak ledöntésének és a nemzetek közeledésének objektív feltételei, különösen a gazdasági-technikai feltételei. Egyre inkább megnyilvánul a nemzetek érdekközössége a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harcban. Erősödik a kultúrák egymásra gyakorolt hatása. A kommunista pártok sok kapitalista államban jelentős politikai erővé válnak, s ennek folytán növekszik az általános nemzeti feladatok aránya a kommunisták tevékenységében. Ez fokozza a nemzeti és a nemzetközi feladatok helyes összekapcsolásának szükségességét, megkívánta annak mély megértését és figyelembevételét, hogy a kommunista pártok sikerei elválaszthatatlanul összefüggnek a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődésével, e mozgalomnak a világhelyzetre gyakorolt befolyásával. Manapság, sokkal inkább, mint valaha, megnőtt a nagy néptömegek forradalmi, antltmperialista potenciája; a néptömegek nemzeti érdekei és vágyai kibékíthetetlen konfliktusban vannak az imperializmussal. A forradalmi potenciál növekedése annak eredménye, hogy a nemzetközi porondon új osztály-erőviszonyok alakultak ki, erősödött a népek politikai öntudata, s a népek bízvást számítanak a szocialista országok és minden szervezett haladó erő támogatására. Szerepet játszik ebben az is, hogy a nemzetközi élet légköre gyökeresen megváltozott. Az SZKP XXIV. kongresszusa által elfogadott békeprogram megvalósítása különösen jelentős változásokra vezetett a nemzetközi feszültség enyhülésében. A Szovjetunió külpolitikai kezdeményezései — különösen az NSZK-val kötött szerződéseknek, az Egyesült Államokkal kötött több fontos egyezménynek az érvénybe lépése — hozzájárulnak ahhoz, hogy a világhelyzet tovább fejlődjön olyan irányban, amely kedvező feltételeket teremt sok nép sarkalatos nemzeti és társadalmi feladatainak megoldásához. A Szovjetunió és más szocialista országok rákényszerítik az imperialista köröket, hogy számoljanak a reális világhelyzettel, arra törekszenek, hogy az imperialisták ténylegesen tiszteletben tartsák a nemzetek önrendelkezési jogát, a nemzeteknek a külső beavatkozás nélküli, független és szabad - fejlődésre való jogát. Az egykori gyarmati és félgyarmati övezetben a nemzeti kérdésnek ma több sajátossága van. Az imperializmus a neokolonializmus módszereinek felhasználásával igyekszik megvalósítani a fiatal államok gazdasági és politikai alárendelésének új, álcázott és körmönfont rendszerét. A fiatal nemzeti államok tucatjai aktívan bekapcsolódtak a nemzetközi életbe. Van egy — bár nagyon finom, változó, de mégis meghatározott — mezsgye, amelyen túl a jogos nemzeti érdekek védelme keveredni kezd az önzéssel, valamenynyí nép közös feladatainak lebecsülésével, s az egyes államok saját problémáikat más nemzetek érdekeinek figyelembevétele nélkül, olykor pedig más nemzetek érdekeinek rovására próbálják megoldani. Ilyen esetekben a nemzeti nacionalistává válik. Az imperializmus fokozott erővel kísérleteket tesz arra, hogy megakadályozza a fiatal nemzeti államoknak közös érdekeik védelmére irányuló öszszefogását, és főleg a szocialista államokkal való együttműködésük bővítését. És ez igen veszélyes, riiert nyilvánvaló és tények bizonyítják, hogy éppen a Szovjetuniónak, a szocialista közösség országainak a támogatása nyújt a fiatal nemzeti államoknak reális perspektívát arra, hogy megszilárdítsák politikai önállóságukat, megteremtsék nemzeti gazdaságukat, s az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján részt vegyenek az integrációs folyamatokban. Nemzeti konfliktusok keletkeznek azokban az országokban is, amelyek felszabadultak a gyarmati uralom alól. Ez különböző jellegű folyamatok következménye. Sok esetben eztik a konfliktusok a távoli múltban gyökereznek, amikor megszerveződtek a különféle népeket és törzseket egyesítő feudális államok. Figyelembe kell veni azt is, hogy az imperialista hódítók annak idején úgy húzták meg gyarmatbirtokaik határait, hogy azok egyáltalán nem estek egybe a népek történelmileg kialakult települési körzeteivel. A gyarmatosítók fenntartották a nemzeti-vallási konfliktusoknak az ő megjelenésük előtt kialakult gócait, sőt szándékosan igyekeztek elmélyíteni ezeket a konfliktusokat. Az ázsiai és az afrikai soknemzetiségű államokban a nemzeti kérdés csakis mélyreható demokratikus és antikapitalts ta átalakítások útján, a neoko lonializmus és az imperializmus ellen vívott következetes harc útján oldható meg. Az utóbbi évtizedek tényei azt mutatják, hogy a nemzeti problémák az iparilag fejlett tőkésországokban is — ahol pedig azt hihetnénk, már a XIX. szá zadban rendezték őket — újból igen akúttá válnak. A négerek felszabadító mozgalma az Egyesült Államokban, Észak-Írország katolikus lakosságának harca az imperialista uralom és a he lyi reakció ellen, a flamandok és a vallonok közti viszályok Belgiumban, Katalőnia és Baszk föld problémái Spanyolország ban. a kanadai francia lakosság küzdelme — mindez azt mutat ja, hogy a nemzeti kérdés pa rancsolón követeli megoldását a fejlett kapitalizmus övezeté ben is. A nyugat-európai országok kommunista pártjainak tevékenységében jelentős helyet foglal el a bevándorló dolgozók érdekeiért folytatott harc. A külföldi vendégmunkások helyzete világosan mutatja, hogy a kapitalizmus viszonyai között a gazdasági élet internacionalizálódásának a folyamata kizsákmányoló, munkásellenes jellegű. A kommunista pártok és a haladó szakszervezetek országuk munkásosztályának közös érdekeit védel mezve, bevonják a külföldi munkásokat az antimonopolista harcba, következetesen harcolnak a burzsoáziának a munkásság megosztására irányuló politikája, a külföldi dolgozókkal szemben alkalmazott diszkrlmK náció — mind a gazdasági, mind a politikai diszkrimináció — minden formája ellen, a külföldi munkások egyenlő jogaiért. Ismeretes, hogy a kapitalista rendszer megdöntése minden lehetőséget megteremt a nemzeti kérdés területén végrehajtandó gyökeres fordulathoz és a nacionalizmus teljes kiküszöböléséhez. De mint erre a kommunista pártok 1969-es tanácskozásának dokumentuma rámutat, ez nem megy végbe magától, nem automatikusan történik. Az, hogy ezek a lehetőségek az egyes országokban hogyan realizálódnak, elsősorban a szubjektív tényező cselekvésétől, vagyis a társadalmat irányító kommunista párt politikájától függ. A marxisták—leninisták tisztában vannak azzal, hogy a nacionalizmus és a kozmopolitizmus minden fajtája és megnyilvánulása elleni harc csakis akkor bontakozhat ki, ha továbbra is minden eszközzel erősítik a proletár internacionalizmust, mint egész ideológiai és politikai tevékenységük egyik alapelvét. A testvérpártok függetlenségének, egyenjogúságának és önállóságának a kommunista mozgalomban megszilárdult elvei összhangban vannak azzal, hogy a pártok különböző feltételek közt harcolnak, különféle tapasztalatokat szereztek, s hogy nemzetük, országuk öszszes forradalmi és demokratikus erőinek élcsapatát alkotják. Ám ezt. az élcsapatszerepet csak akkor tölthetik be, ha rendületlenül hűek a proletár Internacionalizmushoz. Az 1969-es tanácskozás dokumentuma hangsúlyozza: „A kommunista és munkáspártok nemzeti és nemzetközi felelőssége elválaszthatatlan egymástól. A marxista—leninisták egyszerre hazafiak és internacionalisták, elvetik a nacionalista szűklátókörüséget, a nemzeti érdekek tagadását vagy lebecsülését és a hegemonista törekvéseket." Mint az egész felszabadító világmozgalom tapasztalatai megcáfolhatatlanul tanúsították, a nemzeti és a nemzetközi mozzanatok kölcsönös összefüggésének és igazi kapcsolatának mindenfajta torzítása a tömegektől való elszakadásra, a forradalmi távlat elvesztésére vezet. Az intenzívebb ipari termelés érdekében Legfelsőbb párt- és kormányszerveink népgazdasági kérdésekkel foglalkozó határozatai különös hangsúlyt helyeznek a hatékonyság növelésére. a nyers- és alapanyagok, valamint a technikai források jobb kihasználására. E jelentős határozatok értelmében irányítjuk mi is az Iparügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó termelésigazdasági egységek és vállalatok munkáját, mégpedig úgy, hogy az ipar egyre több terméket adjon a népgazdaságnak és a fogyasztóknak. A technikai fejlődés egységes állami irányelveiből kiindulva „Az SZSZK Iparügyi Minisztériumának és az általa irányított ágazatoknak fő feladatai" címmel saját programot állítottunk össze. Az SZSZK Iparügyi Minisztériumának egyik elsőrendű feladata a kutatási és fejlesztési alap kiépítése, mert a jelenlegi állapot nem felel meg a fejlődés igé nyeinek. Ezt a programunkat fokozatosan valósítjuk meg. Zilinán például textilkémiai kutatóintézetet létesítettünk, amely a gyártási technika és technológia fejlesztésével foglalkozik. Tovább építjük Treníínben a ruhagyártás gépesítési intézetét, Bra

tislavá ban pedig cérnakutató intézetet hozunk létre. Ezenkívül fokozatosan befejezzük az egyes vállalatok mellett létesített kutató és fejlesztő inézmények építését. Terveink szerint a közszükségleti iparban az 1970-es évhez viszonyítva 1980ra 4—5-szörösére növekedik a kutatóintézeti dolgozók száma. Az egyes ágazatok számára kidolgoztuk a fő feladatok tervét. A vegyiparban például az új anyagok szerkezetének vizsgálására, a polipropilén, poliamid és a cellulóz anyagok kutatására és fejlesztésére törekszünk. Tovább foglalkozunk a polimerek kutatásával a vinilklorid alapján az építőipar számára. Ügyszintén kutatjuk a kőolajfrakciók kihasználásának lehetőségeit a szénhidrogének mikrobiológiai átalakulása folyamatában, valamint a polialkilbenzének készítését és izolációját. Kidolgoztuk a gyomirtó vegyszerek és utóhatásuk kutatási ós fejlesztési tervét. A papírés cellulóziparban a kutatás a faanyag egyéb alkotóelemeinek és a lomblevelű fák Intenzívebb kihasználásával is foglalkozik. Ezenkívül feldolgozzuk a komplex gépesítés és az anyagmozgatás problémakörét is. A jövő évben a vegyi és a papíriporban több mint 300 racionalizációs intézkedést szerelnénk végrehajtani, melyek pénzügyi költségeit háromnegyed részben saját eszközeinkkel, a fennmaradó részt pedig kölcsönből fedezzük. A közszükségleti iparban a racionalizációs intézkedések terve 230 akciót foglal magába, amelyek megvalósítása a termelést csaknem 370 millió koronával növelné, viszont a munkaerő-szükségletet 2500 dolgozóval, a nyersanyag- és energiaszükségletet pedig 100 millió koronával csökkentené. Az említett intézkedések megvalósítása több mint félmilliárd koronát igényel, de e költségek az elkövetkező években gyorsan megtérülnek. A textil- és ruhaiparban a kutatómunka és a racionalizáció a korszerű textilkémiai termékek szélesebb körű érvénye sítésére, a termelés további ke mizálására, a ruha- és kötőipar fejlesztésére irányul. Új gépsort vezetünk be a Zornica üzemben, a Banská Bystrica-i Slovenkában és új termékek gyártását kezdjük a ružomberoki V. I. Lenin Üzemben, valamint más üzemekben. Az üvegiparban a racionalizáció szintén technológiai problémák megoldásához vezet. Nemšován az olvasztókemence átépítésével a palackgyártás évi 18 millió darabbal növekszik. Nagyobb teljesítményű olvasztókemencéket kap a trnavai Skloplast is, és új technológiai berendezést szerelünk fel Dúbravkán az üvegcsövek húzására. Az említett intézkedések eredményeit összegezve leszögezhetjük, hogy bevezetésükkel jelentős munkamegtakarítást érünk el és javítjuk a termékek minőségét is. A cipő- és bőriparban a jjacionalizácló fő súlypontja a technológiai eljárások terület j. A felhasznált bőrök felületének megmunkálásával kapcsolatos új Intézkedések a munkaerő létszámát körülbelül száz személlyel, a bér- és anyagköltségeket pedig 7 millió koronával csökkentik. A mechanikai technológiákat fokozatosan mechanikai-kémiai technológiákká építjük át. A fafeldolgozó iparban szeretnénk kifejleszteni aí agglomerált anyagok új típusait, és tökéletesíteni a faipari anyagok felhasználását az építőiparban. Különösen fontos itt a komplex racionalizáció megvalósítása a raktári munkák i?énesítésénél. Ám nemcsak a termelési folyamat korszerűsítéséről van szó. Tudjuk, hogy alapvető javulás érhető el az eredményekben a korszerű irányítás és a számítástechnikai módszerek bevezetésével is. Ezért mármost kellő figyelmet fordítunk az olyan szakemberek felkészítésére, akik irányítani fogják a számítástechnikai berendezések működését. Már elkészítettük az ágazatok fejlesztésének tervét 1990-ig. Ez a koncepció előirányozza a vállalatok fokozatos áttérését az automatikus rendszerű irányításra Terveink szerint az egységes számítási technika 3. generációjához tartozó szovjet és csehszlovák gépeket vezetjük be, amelyek alapvetően növelik a hatékonyságot az irányítás mfnďen fokozatán. Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen azt bizonyítják, hogy érdemes figyelmet szentelni a szocialista racionalizációnak. Tavaly például a racionalizációs intézkedések megvalósításával 500 millió koronás termelési növekedést értünk el, ebben az évben pedig 100 millió koronával többet tervezünk. Terveink szerint az 1973-as évben a termelés racionalizálásával 710 millió koronával növeljük a termelést, 1020 munkaerő és 80 millió korona megtakarítása mellett. A továbbiakban figyelmünk nemcsak mennyiségi mutatókra, hanem a termékek minőségére is irányul. Szükséges, hogy termelésünk progresszíven és rugalmasan alkalmazkodjon a fogyasztók igényeihez, egyre attraktívabb, korszerűbb modelleket, színeket, formákat adjon piac. a megfelelő mennyiségben és minőségben, és ezáltal kedvező feltételeket teremtsen gyártm^U nyainak a hazai és külföldi pi* cokon egyaránt. Az új beruházások megvalósításánál ls igyekszünk legújabb technikai berendezéseket, legkorszerűbb termelő, mérő és ellenőrző gépeket vásárolni, ahogy ezt a Slovnaft, a Bučina és a cadcai üzem példája is bizonyítja. A ml igyekezetünkhöz azonban az is szükséges, hogy további partnereink, főleg az építőipari tervezők szintén segítsenek. Gyakran megtörténik, hogy a tervezési munkák késlekedésével elveszítjük azt az előnyt, amit az új technika megfelelő kiválasztásával nyertünk. Szükséges tehát, hogy a műszaki fejlődést egyformán felelősségteljesen biztosítsuk valamennyi szakaszon, minden szervezetben, amely részt vállal a beruházások tervezéséből, kivitelezéséből és az új létesítmények üzemeltetéséből. A közeli napokban szervezzük meg termelőüzemeink legjobb dolgozóinak aktíváját a minőség kérdéseivel kapcsolatban. Ilyen széles fórumon szeretnénk-az újítókkal találkozni és beszélni a minőség javításának szükségességéről és időszerűségéről. Távlati programunk a technika és az ember egységét fejezi ki a termelőfolyamatban, a XIV. pártkongresszus és a VIII. országos szakszervezeti kongresszus határozatainak teljesítése érdekében. Az intenzifikációs folyamatot tartós folyamatként értelmezzük, mint azon utak egyikét, amelyek Szlovákia vegyi, és közszükségleti iparában a nagyobb hatékonyság eléréséhez vezetek SZABÚ LAJOS