Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám, kedd

A vezetés új módszerei AZ IPAR IRÁNYÍTÁSÁNAK TÖKÉLETESÍTÉSE A SZOVJETUNIÓBAN A Jelenlegi feltételek (között a társadalmi termelés fejlődésé­ben nagymértékben megnöveke­dett a vezetés szerepe. Ezt elő­ször is a termelés méreteinek növekedése és a gazdaságban végbement minőségi fordulat magyarázza. Az elmúlt időszak­ban a vállalatok közötti gazda­sági kapcsolatok fejlődése bo­nyolultabbá vált, nagymérték­ben kiszélesedett a kooperá­ciós szállítások hálózata, új feladatok jelentkeztek az anya­gi-technikai ellátásban és a népgazdasági tervezés minden szintjén. Ez megkövetelte az ipari irányítás szervezésének új módon történő megoldását. Másodszor, nagymértékben felgyorsult a tudományos-mű­szaki forradalom kibontakozá­sa, amely szélesítette a veze­tés tökéletesítésének lehetősé­geit a technikai eszközök nagy­arányú felhasználása révén, kü­lönösen az elektronika felhasz­nálásával. Másrészt felvetődött a kérdés, hogy hogyan lehet biztosítani a termelés irányítá­sának egységes tudományát. Harmadszor, a Szovjetunió­ban folyó gazdasági reform szintén kialakította a vezetési rendszer tökéletesítésének igé­nyeit. Az új feltételek között Jelentősen kiszélesedett és nö­vekedett a vállalatok önállósá­ga és joga. Ezek növelték a felelősséget a termelés síkeres fejlesztéséért, a társadalmi szükségletek az adott áruval történő kielégítésében, az áruk minőségének javításában és a termelés technikai színvonalá­nak javításában. Ezen kívül az a tapasztalat, amelyet a reform megvalósítása során szerez­tünk, bebizonyította, hogy a Szovjetunióban még nem hasz­nálják ki teljes mértékben azo­kat a gazdasági emelőket, ame­lyek a gazdasági vezetés és Irányítás szolgálatába állít­hatőiak. Ezért szükségessé vá­lik a termelés irányítása gaz­dasági és egyéb módszereinek továbbfejlesztése. Ezek a sajátosságok követelik meg az ipar irányítási rendsze­rének további tökéletesítését. A tökéletesítés alapvető iránya: a vezetés szervezeti struktúrája javítása és a minisztériumok felelősségének növelése az adott ágazat szükségleteinek kielégítésében. Továbbá: a ter­melés koncentrációjában és gazdaságilag önállóan elszá­moló hatalmas gazdasági egye­sülések létrehozásában, a veze­tési munka gépesítésében, au­tomatizálásában, az irányítási módszerek' és stílus javításá­ban. A szervezet tökéletesítése Az iparirányítás szervezeté­nek tanulmányozása azt mutat­ja, hogy jelenleg az ágazati irányítás keretei között a veze­tési rendszerek nagy száma je­lentkezik. A jelenlegi rendszer emellett két-három szintes ve­zetési rendszer, amely öt-hat korábbi szintet is magában foglal. Sőt, nem ritka, hogy egyik, vagy másik ágazatban olyan sajátos vezetési formát érvényesítenek, amely még bo­nyolultabb és összetettebb, sok­lépcsős irányítást jelent. Elég megjegyezni, hogy je­lenleg a 22 ipari minisztérium­ban 12S különböző vezetési és „alvezetési" vállalati irányítási formát alkalmaznak. Ilyen fel­tételek között szükséges az iparvezetés leghatékonyabb for­máinak tudományosan megala­pozott kiválasztása, valamint a vezetési rendszer gazdasági ér­tékelése vállalati ős ágazati szinten egyaránt. A szénbányászat irányítási rendszerének egyszerűsítése: a trösztök megszüntetése, ame­lyek felesleges összekötő ka­pocsként jelentkeztek az ak­nák és a kombinátok között. Sokat tettek ebben az irányban a kőolajiparban is. Kialakult a háromszintes irányítás: minisz­térium—egyesülés—vállalat. Az új szerkezetre való áttérés az ágazatban 80 vállalat és szer­vezet megszüntetésével járt, amelyek önálló mérleget állí­tottak össze: megszüntették 526 gazdaságtalan üzemet, amelyek nem rendelkeztek teljes gazda­sági önelszámolással. Az átszer­vezés nemcsak csökkentette a vállalati irányításban résztve­vők számát, hanem jelentősen növelte a termelés hatékonysá­gát is. Nyomatékosan ki kell emelni a távlati tervezés és prognózis­készítés jelentőségét az irányí­tás folyamatában. Az SZKP XXIV. kongresszusának beszá­molója hangsúlyozza: mind gyakrabban beleütközünk ab­ba, hogy a legfontosabb gazda­sági és szociálpolitikai felada­taink megoldása nem öt évet, hanem jóval több időt igényel. Ezzel összefüggésben vetődik fel a népgazdaság fejlődésének perspektivikus, hosszú lejáratú tervezésének kérdése, támasz­kodva az ország lakosságának növekedésére vonatkozó, a nép­gazdaság szükségleteire, a tu­domány és technikai haladásra kialakított tudományos előrejel­zésekre. Ilyen módon állandóan szoros kapcsolatot kell biztosítani a hosszú lejáratú, az ötéves és az éves tervek között, és így tudjuk a leghatékonyabban megoldani fejlődésünk alapvető problémáit. Koncentrációk és egyesülések Ez ágnál is fontosabb, mert a jelenlegi időszakban a nép­gazdasági távlati terv mellett minden ágazatnak és vállalat­nak ki kell dolgoznia saját táv­lati tervét, közvetlenül kapcso­latban az ágazat gyakorlati munkájával és a vállalat hosz­szú távú tevékenységének nor­matíváival. Ilyen feltételek kö­zött még jobban növekszik a Szovjetunió Állami Tervbizott­ságának szerepe a népgazdaság irányítási rendszerében. Ez azt követeli, hogy pontosítsák a tervbizottság funkcióját, a minisztériumok, hatóságok sze­repének és önállóságának nö­vekedésével összhangban. A tapasztalatok megerősítik azt az igazságot, hogy csak hatalmas vállalatok tudják biz­tosítani és kihasználni a szak­képzett kádereket, elősegíteni a technikai haladást és tudnak a rendelkezésre álló források­kal hatékonyan gazdálkodni. A kis- és közepes vállalatok csak nehezen képesek megállni a saját lábukon és nehezen tud­ják alkalmazni a technikai vív­mányokat. Számukra bonyolult a szakosított kooperáció fej­lesztése. Éppen ezért az ipari vezetési, szerkezet további tö­kéletesítésével nagyon fonto­sak azok az intézkedések, ame­lyek az új egyesülések létreho­zását, illetve a meglevőek fej­lesztését szolgálják. Ezek az egyesülések, kombi­nátok, üzemek, gyárak a ter­melés szervezésének és irányí­tásának élenjáró formáit alkal­mazzák, felhasználják az új technikát és az automatizált irányítási rendszer lehetőségeit, jó gazdasági mutatókat értek el, sikeresen dolgoznak az új rendszer feltételei között, ha­tékonyan használják ki az anya­gi ösztönzés alapjait. Ez lehe­tővé teszi számukra, hogy he­lyesen szervezzék meg a gaz­dasági ösztönzés rendszerét, javítsák a kollektíva kulturális, anyagi feltételeit, valamint erő­sítsék a termelőeszközök kor­szerű technikai színvonalát. Példa erre a norilszkl Lenin­renddel kitüntetett bánya- és fémfeldolgozó kombinát, amely 76 bánya-kohószállítási- ener­getikai és más részlegből áll. A kombinát kereteiben dolgozik egy építő-szerelő szervezet, amely lehetővé teszi a kombi­nát rekonstrukciós munkáinak kiszélesítését és meggyorsítá­sát. Az ilyen gazdasági egysé­gek életre hozásának helyes­sége közgazdaságilag beigazo­lódott. Ez nemcsak azt teszi lehe­tővé, hogy átadják a legélenjá­róbb tapasztalatokat a többi üzemeknek, hanem azt is, hogy meghatározzák az ilyen kom­plexumok optimális méreteit. E döntések helyességétől függ minden ágazatban a vállalati rendszer ésszerű kialakítása. Az előttünk álló feladatok sikeres megvalósítása nagy mértékben függ a vezető ká­derek felkészültségi szintjétől. Az elmúlt években intézkedések történtek a funkcionáló rend­szer káderkiképzésére. A négy főiskola mellett az országban speciális fakultásokon képezik az ipari vezetőket. 1971 feb­ruárjától megnyílt a Népgaz­daság Vezetési Intézete, ahon­nan a legmagasabb szakképzett vezetői gárda kerül ki. Minden minisztérium mellett intézetek, illetve kurzusok vannak, ame­lyeken a mérnökök és techni­kusok szakképzettségének to­vábbfejlesztését végzik. Gyakor­latilag új tantárgy jött létre, a termelés irányításának tudomá­nyos alapja. Vezetésautomatizálás Az utóbbi időkben a Szovjet­unióban a vállalatok erőt gyűj­töttek arra, hogy a termelés­irányítás automatizálását (ASZUPj létrehozzák. Ezek a rendszerek feltételezik a kor­szerű gazdasági-matematikai módszerek és az elektronikus számítógépek alkalmazását a vezetésben. Az ASZUP-ot sike­resen alkalmazzák több minisz­tériumban és számos vállalat­nál. Az ASZUP révén kisebb munkaráfordítással operatíveb­ben és mélyebben lehet elemez­ni a vállalat gazdasági tevé­kenységének adatait, automati­zálni lehet az elszámolást, mi­nőségileg magasabb szinten le­het tervezni a termelést és elő­segíti a termelésben felmerülő fogyatékosságok időbeni kikü­szöbölését. Az SZKP XXIV. kongresszusa azt a feladatot tűzte ki, hogy a népgazdaság minden ágában létre kell hozni az irányítás automatizált rendszerét, Az automatikus irányítás rendszere már funkcionál a műszergyártási minisztérium­ban, amely előállítja az eszkö­zöket az automatizálás és a ve­zetésautomatizálás számára. Az ASZUP-mechanizmus például 12 alrendszert foglal magába. Mindegyik ezek közül speciális matematikai rendszer alapján működik. A „távlati tervezés" és a „fejlesztés és beavatko­zás"-alrendszer például nem­csak a termelés méreteinek megnövekedését határozza meg, hanem képes az ágazat fejlesz­tésére vonatkozóan öt-tíz, sőt, több évre is programot nyújta­ni. Az ASZUP segítségével biz­tosítják a helyes szervezést, a káderek felkészültségének számbavételét, a terv és pénz­ügyi tevékenység mutatóinak elemzését, az operatív irányí­tást, az anyagi-technikai ellá­tás irányítását és a termékek­komplementációját. Az SZKP XXIV. kongresszusának határo­zata megvalósításában a folyó ötéves tervben több mint 1800 automatikus vállalati és ága­zati irányítási rendszer alakult ki, ezen' belül 855 az iparban és 407 az építőiparban. V. FEGYININ (Moszkva) 340 szerző 1500 képzőművészeti alkotását értékelte a bírálóbi­zottság, s a legjobbakat kivá­lasztotta az elkötelezett művé­szet első szlovákiai kiállításá­nak anyagába. A kiállítást októ­ber 23-án nyittoták meg a bra­tislavai Művészetek Házában. A jelvételen Ján Kulich Nálepka kapitányt ábrázoló szobra. Felvétel: M. Borodáčová— ČSTK Teljes ütemben folyik a szaloncukor, a krémfigurák és csokolá­dékollekciók gyártása a trebišovi Deva élelmiszeripari kombi­nátban. Felvételünkön Eva Stravinská a karácsonyfára kerülő csokoládéfigurákat csomagolja. (Felvétel: A. Haščák — CSTK) Lipecki gyorsaságok Negyven évvel ezelőtt Lipeck, ez az oroszországi kisváros nem minden térképen volt feltüntet­ve. Ma viszont különböző nyel­veket beszélő emberekkel talál­kozhatunk az utcáin. Az is tény, hogy a városka dolgozóinak százai más tájakon dolgoznak. Tizennyolc évvel ezelőtt vált területi központtá, jelenlegi hír­nevét az új kohászati üzem ala­pozta meg. A fém a nagyolvasztóktól a hengerműig tartó több kilomé­teres utat gyorsvonat! sebes­séggel teszi meg. Itt a többton­nás öntvények néhány perc alatt 150 m hosszú és 1,2—1,8 milliméter vastag lemezekké változnak. A hengersorokon 70 kilométeres óránkénti sebesség­gel haladnak az öntvények az év minden napján és minden órájában. Az új lipecki kohóüzem egyi­ke annak az 518 vállalatnak, amelyeket a szovjet állam az első ötéves tervidőszak alatt épített. A gazdag érclelőhelyek hatalmas kohászati üzem épí­tését tették lehetővé Oroszor­szág kellős közepén, a munkát azonban félbeszakította a hábo­rú. Az ötvenes években az üzem másodszor is újjászületett, és mintha megelevenedtek volna Lenin szavai a kurszki lelőhe­lyek feltárásáról és kihaszná­lásáról, az acélolvasztásban és a hengerdében olyan termelési gyorsaságot értek el, amelyet számos több szovjet és külföldi üzem is megirigyelhet. A ven­dégkönyvben számos bejegyzés található. Leo Blumpel, a belga küldöttség vezetője a követke­ző elismerő szavakat írta a vendégkönyvbe: „Meglátogattuk Nagy-Britanniát, Franciaorszá­got, az NSZK-t és Olaszorszá­got, voltunk Kanadában is, hogy megismerkedjünk a folyamatos acélöntés berendezéseivel, de ehhez hasonlót sehol sem ta­pasztaltunk. Az önök berende­zése a legjobb és a legtökéle­tesebb az egész világon." A szovjethatalom idején min­den tizedik rubelt a kohóipar­ba fektették be. Az 1928-tól 1932-ig tartó első ötéves terv­ben ez 525 millió rubel volt, a nyolcadik ötéves tervben ez az összeg 10 232 millió rubelre emelkedett. Ezekből az eszközökből több mint félmil­liárd rubel jutott a lipecki ko­hómű fejlesztésére. Az 1971— 1975-ös kilencedik ötéves terv­ben 14 milliárd rubelt fektetnek be a vaskohászatba, amelyből egymilliárd rubel jut a lipecki üzem bővítésére. Ma az üzem területe egyetlen hatalmas építkezés. A megelőző ötéves tervben az ún. kétezres folyamatos széles sávú henger­sort helyezték üzembe, jelenleg a hengersor második részén dolgoznak. Az év végére meg­kezdődik a vasolvasztás a Szov­jetunió legnagyobb nagyolvasz­tójában. Ebben az ötéves terv­ben a nyersvasgyártás 77 száza­lékkal, az acélgyártás pedig 150 százalékkal növekszik. A mérnökök, technikusok és munkások beszélgetése közben gyakran felvetődik a kérdés, mikor érik utói az egész vilá­gon ismert magnyitogorszki ko­hászati kombinát teljesítmé­nyét. Ez bizony hamarosan be­következik, hiszen az ötéves tervidőszak végére egy újabb hatalmas nagyolvasztót építe­nek fel és az üzem acélterme­lése a nyolcvanas évek kezde­tére 20—22 millió tonnára emelkedik. Tíz év leforgása alatt ez körülbelül hat-hétsze­res növekedést jelent. Az üzemben nagy gondot, for­dítanak a termelés hatékonysá­gának növelésére. Erről a fel­adatról az üzem dolgozói így nyilatkoztak: Ivan Francenyuk főmérnök: — A nagyolvasztók tervezett kapacitását ötödrészével emel­jük. A mérnökök, a munkások és a kutatók a nagyolvasztók leg­jobb ismerői új technológiai el­járásokat vezettek be, például nagyobb mennyiségű földgázt és dúsított oxigént használnak az olvasztáshoz. Eduard Tonkich, a konvertor­üzem művezetője: — A technológiai újítások eredményeként a száztonnás konvertorban száznegyven ton­nás olvasztást hajtunk végre, intenzívebb oxigén adagolással ugyanis lerövidül az olvasztás ideje. Tavaly a tervezett felada­tokat 38 százalékkal teljesítet­tük túl, ebben az évben a szá­mítások alapján további 42 szá­zalékos túlteljesítésre száml­tunk. Fjodor Bogdanov hengermű­vies: — Nagy átmérőjű acélcsövek készítéséhez gyártunk hengerelt acélt, ezeken szállítják majd a kőolajat és a gázt a tyumeni, az orenburgi és további lelőhe­lyekről a hazai szükségletek fedezésére és külföldre. A hen­gerelést további megmunkálás nélkül végezzük, mert ez nagy időveszteséget jelentene. Ilyen tájékoztatásokat üze­münk minden munkása adhat­na, jelentette ki az üzemi párt­bizottság elnökhelyettese, Ana­tolij Nyehanov. A termelés ha­tékonyságának növelése a szov­jet emberek számára nemcsak felhívást, hanem konkrét tette­ket is jelent. Csupán lehetővé kell tenni, hogy az emberek ke­reshessék és megtalálhassák a hatékonyság növelésének lehe­tőségeit. Az üzem további érdekessé gei: ezer kohász közgazdasági tanfolyamot látogat, ezenkívül 300 kommunista munkaiskolát szerveztek, amelyeken a mun­kások megismerkednek a vas­olvasztás legjobb mestereinek tapasztalataival, az acélgyártás és a hengerlés legújabb techno­lógiai eljárásaival. Az ismeretek elsajátítása szintén egyike a lipecki gyor­saságoknak. Az üzemben jugosz­láviai, indiai, algériai, egyipto­mi, bulgáriai és iráni munká­sokkal és mérnökökkel is talál­kozhatunk. ök is a szovjet ko­hászok gyorsaságát jöttek elsa­játítani. A lipecki szakemberek százai viszont külföldön tartóz­kodnak, hogy elmélyítsék a kölcsönös tapasztalatcserét az acélgyártás területén. így az a Lipeck, amely vala­mikor szinte elveszett a nagy orosz messzeségben, gyorsan ki­tör az ismeretlenség homályá­ból, hogy a Szovietnni'í acélszí­vévé váljon. JURIJ ŠEBALIN

Next

/
Thumbnails
Contents