Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

Jewt? srnUoJi*oX, A/ckt,^^

J /mMÄrfok MJxoC j Ct'Méfi&u&íetf ' FÉL KORSÖ A szlovák főváros egyik vendéglőjébe beül egy külföldi vendég. Amikor odajön a pincér, Így szól hozzá: — Kérek fél korsó sörtl — Sajnos, ennyi sört nem szolgálunk fel — mondja a pincér Mire a külföldi: — Ne vicceljen, uram, hiszen minden vendégnek ennyi sört viszi GYEREKÉSZ — Pistike, mondj egy kijelentő mondatot.' — Van pénzem. — S most mondd ezt jövő időben! — Nincs pénzem ... (D. Motyčka karikatúrája) Szöveg nélkül TALÁLKOZÁS Két volt iskolatárs találkozik. — Hogy megy a sorod? — kérdezi az egyik. — Nem a legjobban — hangzik a felelet. — De hiszen belőled hires gondolatolvasó lett, bajártad az egész világot és rengeteget kerestél. — Igen, de abbahagytam, mert egy ízben nagyon megjártam. Az úgy volt, hogy az egyik előadáson egy hölgy megkérdezte — A megfelelő népszaporulat érdekében az idei erdei tájékozódási versenyen vegyes csapatokat indítunk! (Neprakta rajza). PÁRBESZÉD — Nagyon szeretlek, drága Géza. — Mancika, én vagyok a világ legboldogabb emberei Ugye hozzám jön feleségül? — Node, Géza! Hova jutnék, ha minden férfihez hozzámennék, akit szeretek? NÖI DOLGOK Két barátnő beszélget a presszóban. — Elválok a férjemtől — mondja az egyik —, mert rájöttem, hogy megcsal. — Ne viccelj! — feleli a másik. — És miből jöttél rá? — Hát, kérlek, abból, hogy a férjem tegnap minden indok nélkül megajándékozott egy drága karkötővel... REGGEL * Cicvarek az éjjel későn jött haza. Reggel megkérdi tő'Ie a felesége: — Béla, az éjjel miért húztad le a cipődet már az ajtőban? — Nem akartalak felébreszteni. — És miért jártál lábujjhegyen a lakásban? — Nehogy felébredj? — Igen? És akkor miért üvöltöztél téli torokból, hogy éljen, éljen? TAPASZTALT Veplacsekné mondja a férjének: — Jenő, te már nem is szeretsz engem. Például, ha sírok, már meg sem kérded, hogy miért könnyezem. Veplacsek nagy nyugalommal válaszol: — Tudod, szívem, már tapasztalt vagyok. Ugyanis az mindig sokba került nekem, ha megkérdeztem, hogy miért sírsz. ÉLELMES NÉZŐ — Öregem, nincs kedve edzés helyett lehordani a tüzelőmet!?. .. (Hídvégi Ferenc karikatúrája)i tőlem, hány gyereke van. Mondtam neki, hogy három. A szám stimmelt, a nő leült. Erre felállt egy férfi és ő is megkérdezte, hogy neki hány gyereke van. Mondtam, hogy kettő. Erre kaptam tőle két olyan pofont, hogy kiugrott az állkapcsom és hat hétig nem tudtam rágni. — Hallatlan. És miért pofozott fel az az ember? — Mert ő volt az előbbi hölgy férje. VADNYUGATON A félszemű Bili bandája nagyban püföl egy másik társaságot a vendéglőben. Egy idő múlva lövöldözésre is sor kerül, s az egyik golyó Bili egészséges szemébe fúródik. Ekkor megszólal a bandavezér: -— Bravó, fiúk, mindig mondtam, hogy legelőször a lámpát kell kiAZÉRT Megkérdik az egyik zeneszerzőtől: — Mondja, miért írt az új szerzeménye utolsó taktusaiba olyan diszszonáns hangokat? — Azért, hogy felébredjenek a hallgatók! ÚTON Egy kerékpár halad az úton. Azt mondja az első kerék a hátsónak: — Vigyázz, itt megy egy sündisssssz ... Mire u hátsó kerék megszólal: — Kösssssz ... PANASZ Brahovácz zsörtölődik: — Borzasztó nálunk ez a postai szolgálat! Egy hete írtam a barátomnak egy levelet, azóta a zsebemben hordom, s a barátom még mindig nem kapta meg. m(Niangi — Grúzia!)! Gondolatok — Engedjenek oda, mert én nem bírom nézni, ha egy férfi tűt fog a kezébe! (Dikobraz magazin) Ha a nő haragszik, egy csók. kai nem tudod kiengesztelni. Ehhez legalább három csók kell. (Goldoni) • # * Tévednek azok, akik azt mondják, hogy a házasság olyan, mint a lutri. A lutrin ugyanis néha nyert ls valaki. (G. B. Shaw) • * # A nevelés révén olyanokká válunk, amilyenek vagyunk. (Helvétius) • • * A virágok mindent befednek. Még a sírokat is. (Remarque) • » » A szavak arra vannak, hogy elrejtsék gondolatainkat. (Heine) » • • Aki nem tud kardot forgatni, az a szájával hadakozik. (Ezópusz) * • • Az ellenfeleinktől is sokat lehet tanulni. (Ovidius) • • • Minél többet tudunk, annál inkább tudatlanok vagyunk. (Shelley) « * * Vannak olyan igazságok, amelyek nem minden emberre és minden korra érvényesek. (Voltaire) HAZAI VENDÉG — Drága főúr, itt voltam én nyáron is, de akkor senki sem vett észre! (Bape rajza) SKÖT VICC Két skót férfit a bíróság elé állítanak azzal a váddal, hogy részegen mentek az utcán, és mindketten megbontránkoztatóan viselkedtek. A vád felolvasása után mindkét vádlott tagadta a felhozottakat, s azt bizonygatták, hogy sohasem voltak részegek. A bíró megkérdi a rendőrtől: — ön hozta be őket, az ön vallomása alapján kerültek ezek az emberek bíróság elé. Most ismételje meg, hogy mivel Indokolja azt az állítását, hogy ez a két ember részeg volt? — Azzal, tekintetes bíró úr, hogy ez a két férfi a múlt hét végén, egy este az utcasarkon álldogált. Egyikük pénzt hajigált a járdára, a másik pedig szorgalmasan szedegette, s mindig visszaadta az összegyűjtött pénzt a társának. ORVOSNÁL • ,, ''- ••f-i., . V- ' 4t- v Egy kövér ember ül az orvosnál. A doktor megvizsgálja, majd elmagyarázza neki, hogy naponta csak háromszor ehet, s akkor sem sokaf. A páciens hallgatja egy ideig az orvost, majd felugrik: — Hát kérem, ebből a diétából nem lesz semmi! Nem vagyok hajlandó éhen halni azért, hogy pár* évvel tovább élhessek! A

napokban találkoztam Bozót Polikárppal a DÖMEHANETE (dögölj meg, ha nem tetszik) költőiskola biztatóan tehetségtelen tagjával, aki közölte, hogy nem Dévénynél, hanem a Krímnél akar betörni az új időknek új dalaival. Elmondta, hogy a tíévény nagyon idegen légkörű, mert nem szeretik ha a hosszú hajú lángelme — hazai pénzzel fizet. Ezért a modern, a még modernebb, a legmodernebb, és a iegaslegmodernebb lírai irányzatok jelesei a Krím-kávéházban folytatnak magvas vitákat a költészet mikéntjéről és hogyanjáról. Bozót Polikárp azt is közölte, hogy az a bizonyos Ady Endre, aki valamikor szintén kísérletezett a versírással, állítólag Dévénynél akarta becsempészni a versikéit, dehát mit tudta az a szegény Ady, hogy milyen az igazi modern költő?! Polikárp — sajnos — minden tiltakozásom ellenére felolvasta azt az alkotását, ami hivatott a Krimnél betörve meghódítani a Grand- és a Luxor-kávéházak műértő és vájfülű közönségét. Mivel én sem vagyok mentes a kárörömtői, közlöm a nyilvánossággal a betörni készülő új dal első szakaszát: „A bárzsingomba rejtve neved lila páfrány csillagokádó derelye nyiistjén cucc után kutató finánc epileptikus tejutak kecskegidája csámpásan mint ájtatos kabóca nyöszörg nyavalyatörős régiók kutyafogatán." Persze a szakasz végén látható pont az én torzításom, mert egy olyan igazi modern költő mint Bozót Polikárp elvből nem ismeri az írásjeleket, hiszen a pontok, a vesszők, meg egyebek eléggé el nem ítélhető kispolgári undorok, és még valami értelmet adnának az alkotásnak, akkor pedig mi a jó fenétől lenne úgy istenigazában modern az a versemény, mivel kábítaná el az olvasót, mivel rúgna az olvasó lelkébe? Bevallom, az idézett vers hatására arra gondoltam, hogy Polikárpot megfenyítem, mert már úgyic nagyon régen vertem meg aktív költőt, de aztán győzött az az áldott jó szívem, és felajánlottam, hogy elviszem őt egy elmegyógyászhoz, talán még van segítség. Azonban Bozót Polikárp gőgösen elutasította önzetlen ajánlatomat, és kijelentette, hogy a DÖMEHANETE tagjai soha nem isznak vizet, és soha nem mennek elmegyógyászhoz. ök csak verset írnak, és akiknek az ő verseik nem tetszenek, azokat törje ki a nyavalya. Én az utóbbit választom! PÉTERFI GYDLA