Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

ban egyre növek­utóbbi időben ha­>en jelentős intéz­képzés problema­»zben, igyekszünk 3ban és bővebben IVOJEROL hegesztés nem nehéz munka, e ezt is meg kell tanulni, ugustin Babic mestertől meg i lehet tanulni. A Galántai Mezőgazdasági Szaktanintézetről évek őta csak a legjobbakat lehet hallani. Hagyomány? Exkluzív környezet? Sem egyik, sem má­sik, bár 17 éves múltját nem lehet elvenni ettől az iskolától. Környezete és berendezése is megfelel a kor követelményei­nek. Az iskola jó hírnevét talán inkább a vonzó szakmának és a sikeresen alkalmazott szaktan­termes oktatási módnak kö­szönheti. így aztán nem is cso­da, hogy a padsorok évről évre könnyen megtelnek a szakma után érdeklődő fiatalokkal. Az utánpótlásra nagy szükség van, hiszen évente 130 jól felkészült szakember — mezőgazdasági gépjavító — hagyja el ezt az iskolát. Megtalálhatjuk őket az ágazat csaknem valamennyi munkaszakaszán, vannak közöt­tük műhelyvezetők, szakokta­tók, többen főiskolai végzett­ségre is szert tettek. A mezőgazdasági iskoláknak általában gondot okoz a tanu­lók toborzása. A galantai iskola ezek szerint kivétel. Az 1972— 73-as tanévre az előirányzott létszámot — 109 tanulót — huszonhárommal túl is szár­mezőgazdasági üzemek számá­ra. A tanulók példás ellátásban részesülnek. A diákotthonban 200 ágy áll rendelkezésükre, a jól felszerelt konyhában ízle­tes ételeket készítenek a min­dig éhes serdülők számára. Eugen Pancza mérnök, a szaktanintézet igazgatójá és helyettese, Štefan Gálus, az is­kola kezdete óta itt működött. A múló évekkel az iskola is ve­lük együtt nőtt, gyarapodott, mely újabban két pavilonnal lett gazdagabb. 11 tanterem, igazgatói iroda és tantestületi szoba kapott elhelyezést az új épületben. Az iskola felszere­léséről az igazgató így tájékoz­tatott: — Összesen 18 osztályunk van. Tanítási rendszerünk a többi tanintézethez hasonló. Egy hét elméleti oktatás után egy hét gyakorlat következik, az osztályok tehát felváltva használják ki a tantermeket. Az első évfolyamban 132 tanu­lónk van, a másodikban úgy­szintén hat osztályunk van 132 tanulóval, a harmadik évfolyam 6 osztályában pedig 117 a ta­nulók száma. Minden évfolyam­— Így működik a négyhengeres motor — magyarázza Karol Babic előadó. értve — 23 további dolgozó biztosítja. Sok mindent felsorolhatnánk még, ami kellemessé teszi a tanulók életét és színvonalassá a szakoktatást. Megemlíthetjük például azt a hatalmas szerelő­csarnokot l s> ahol a tanulók különböző szerszámgépekkel AZ ALMOK VALÓRA VÁLNAK nyalták. Ha lett volna hely, többet is felvehettek volna, annyi volt a jelentkező. A felvételnél természetesen az alapiskolában elért ered­mény a legfontosabb. Az első osztályba jelentkezők minden évben a nyugat-szlovákiai ke­rület hat délnyugati járásából jönnek össze, a gyengébb elő­menetelűek azonban az eltaná­csolás után más foglalkozást kereshetnek. És ez így ls van rendjén, mert a gépekhez érte­ni, megállapítani a meghibáso­dott gépek pontos diagnózisát és a megfelelő gyógyítást, he­lyes javítást alkalmazni egy kissé az orvostudományhoz ha­sonló foglalkozás. Nagy kü­lönbség van ugyan a kettő kö­zött, de a mezőgazdasági ter­melés egyre korszerűbb terme­lőeszközeinek kezelése és a róluk való gondoskodás sokkal nagyobb tudást igényel az ága­zat dolgozóitól, mint régen, a kisüzemi termelés idején. A galantai iskolát 1949 óta látogatják a fiatalok. Eredeti­leg gépipari tanintézet volt Itt, 1955 óta azonban a járás szük­ségleteinek megfelelően mező­gazdasági gépjavítókat nevel­nek benne, és 1970 óta autóme­chanikusokat is képeznek itt a ban van egy osztályunk az au­tószerelők számára. Ezeken kí­vül további két osztályban kombájnvezetői tanfolyamot is rendeztünk, ahová a harmadik évfolyam legjobb tanulói jár­nak. A tantermekben látható szemléltetőeszközöket részben vásároltuk, többnyire azonban maguk a tanulók készítették. Tantermeinket szakosítottuk, csak bizonyos tantárgyakat tanítunk bennük, és a tanítási segédeszközöket is ennek meg­felelően helyeztük el. A „Me­zőgazdasági gépek javítása" tantárgyat például František Lu­káč mindig ugyanabban a tan­teremben adja elő, hasonlóan Karol Babic előadó is csak az erre a célra szakosított tante­remben tanítja a „Robbanómo­torok" tantárgyat. Ugyanígy Molnár Ferenc mester is szako­sított műhelyben tanítja a szerszámgépek kezelését, vala­mint Augusztín Babic és Frati­šek Cetli szakképző mesterek is ilyen műhelyekben végzik a fémmegmunkálás, a hegesztés gyakorlati oktatását. A tanulók szakoktatásáról és neveléséről 11 tanító, 7 nevelő és 12 szakok­tató mester gondoskodik. Az egész iskola zavarmentes mű­ködését — a konyhát is bele­ismerkedhetnek. Természete­sen, az autodróm sem hiányzik, ahol a traktorosok és az autó­vezetők képzése folyik. Meg­csodálhatjuk a gondosan rend­ben tartott gépszínt, az Iskola ápolt zöld övezetét, a 25 méte­res uszodát és a sportpályákat is. Még tornatermük is van a tanulóknak, bár csak provizó­rium, átmeneti megoldás. Az igazira még várni kell. A tanu­lók kulturális igényeit gazda­gon felszerelt klubhelyiség elé­gíti ki. öten vannak. Nemrég még nem is ismerték egymást, most a legjobb barátok. Az sem je­lent akadályt, hogy Hatvani Ti­bor ésvštibrányi Peter szlovák, Virágh Sándor, Varga János és Somogyi József pedig magyar nemzetiségű. Ebben a kétnyat; vű Iskolában, ahol az osztályt® egyik fele szlovák, a másik fe­le pedig magyar nyelvű okta­tásban részesül, már régen nem ismerik a nemzetiségi súrló­dást. Közös cél hozta őket ide, megismerni a gépek szerkeze­tét, megtanulni szétszerelésü­ket és javításukat. Tizenöt éve­sek, és ettől az iskolától várják álmuk valóra váltását. Sándor Dolné Salibyból (Alsószell) származik, édesapja az efsz állattenyésztésében dolgozik. Már gyermekkorában a gépek között forgolódott, s mindig a javításukon törte a fejét. Iá nos is ebből a községből került ide. Ötük közül csak ők ketten is­merték egymást, mielőtt a szaktanintézetbe kerültek, ta­nos édesapja szintén a szövet­kezetben dolgozik. Neki is ve­rében van a mezőgazdaság. A fiatal Józsiról is elmondható, hogy az alma nem esik messze a fájától, hiszen az apja gépjavító, méghozzá mezőgaz­dasági gépeket javít a Malá Mača-i (Kismácséd) Efsz-ben. Tibor szintén jó tanuló volt az alapiskolában, s bár az édes­anyja értelmiségi pályára sze­rette volna adni, végül maga Tibor győzte meg őt a válasz­tott szakma előnyeiről. És Pe­ter? Ö Hodyból került ;de, édesapja vasúti alkalmazott s maga sem tudja, honnan vette a fiú a traktorok iránti vonzal­mát. Amikor megkérdeztük tő­le, hogyan érzi itt magát, a többiek nevében is így vála­szolt: — Csak rövid ideje vagyunk itt, de nagyon elégedettek va­gyunk. Kitűnő a környezet, rengeteg a gép, jő a közösség és nagyszerű tanítóink vannak. Mindenünk megvan. Jó a koszt, jó sportolási lehető­ségek vannak, és a kultúráról sem feledkeztek meg. Ráadásul még cipőt, ruhát és zsebpénzt is kapunk. Joggal remélhetjük tehát, hogy a lelkes fiúk vágyai tel­jesülnek, s kiváló mesterek, szakemberek válnak belőlük, akikre nagy szükség van a me­zőgazdasági termelés igénfes feladatainak teljesítéséhez. A galantai iskola eddigi működé­se folyamán 2500 mezőgazdaság gi gépjavítót nevelt. Mezőgazda­sági termelésünk állandóan nö­vekvő eredményessége azt i« bizonyítja, hogy megállták a helyüket a gyakorlatban. Szöveg és kép: Jozef Sluka LESZNEK ikma elsajátításán úlyt a szaktanin­kívül a fiúk po­/eléséről sem fe­ermészetesnek te­tt, hogy csak a iatalok válhatnak íasznos tagjaivá, emberekre bízha­k, és csak az ő ékot arra, hogy láriusok, közéleti ecsülettel megáll­>e és oktatása ki­T i a pedagógusok órát töltenek ta­i elegendő ahhoz, válaszoljanak és nak velük. Ez a iég a mesterekre tik a nap túlnyo­in a mesterek fe­1 előmeneteléért, , mint zavartalan, fagyis mindazért, ellenőrzése során lincs is talán köz­3 megértéssel vé­ítaná, hogy mun­ja siker, ha bánni személyben bizal­edményeket érnek isok, akik gyenge előmenetelük miatt a 9 éves alapfokú iskola 7. vagy 8. osztályából, esetleg a kisegítő is­kolából kerülnek ide? — Igen, ez az észrevételünk rendkívül ör­vendetes, hiszen még azokból a tantárgyakból is, amelyekből az iskolában megbuktak, vagy „kegyelemből" elégségeset kaptak, az iparis­kolában — ahol lemaradásuknak, illetve szel­lemi színvonaluknak megfelelően többet foglal­koznak velük — többnyire jő eredménnyel vizsgáznak le. Ez a siker buzdítja őket, ért­hető tehát, hogy még nagyobb kedvvel és ér­deklődéssel tanulnak. Nem kell többé szé­gyenkezniük gyenge előmenetelükért jobban tanulótársaik előtt, és hálásak az irántuk ta­núsított, fokozott gondoskodásért, azért, hogy embert faragunk belőlük. Ezt lépten-nyomon éreztetik is velünk, nemcsak tanulmányi éveik­ben, később is. Sokan még évek múlva mint családapák is vissza-visszatérnek hozzánk. Nem egyszer gyermekeiket és feleségüket ls magukkal hozzák. Huszonhárom éve vagyok az internátus vezetője, de mondhatom, valahány­szor megjelenik egy-egy régi tanítványom, meghatottan ölelem magamhoz, és jóleső ér­zéssel állapítom meg, hogy nem volt kár a fáradságért — De tagadhatatlanul jól érzik magukat ná­lunk a fiúk. Lehetőségük nyílik a sportolásra is. Igen népszerűek körükben az NDK-beli, a magyarországi és lengyelországi ipari tanulók­kal rendezett labdarúgó- és röplabda-mérkő­zések. Természetesen a kultúrát is igyekszünk megszerettetni velük. Ez nálunk könnyen meg­valósítható, mert 4500 kötetes könyvtárunkban a szépirodalomtól kezdve az érdekes útleírá­sokon keresztül az izgalmas detektívregénye­kig minden megtalálható. Filmelőadásainkon egyetlen hely sem marad üresen. Aki pedig színházba vágyik, az miden további nélkül megkapja az engedélyt a kimaradásra. • Miben nyilvánul meg a fiúk munkakezde­ményezése? — A szakszervezettel és az ifjúsági szerve­zettel együtt kidolgozott tervünk alapján ész­szerű, tehát teljesíthető kötelezettségeket vál­lalunk. Például a városfejlesztési akció kere­tében vállalt 3 ezer brigádóra ledolgozása ja­vában folyik. Ezenkívül az építőiparban mutat­kozó munkaerőhiány enyhítésére még az év végéig négy szabad szombatot szentelünk a felépült és átadandó lakásegységek kitakarí­tására. E munkáért járó kb. 12 000 korona sorsáról — mint mindig, ezúttal ls — az FSZM és a SZISZ alapszervezetei döntenek. A tapasztalatok alapján — a fiúk legnagyobb örömére — ezt a pénzt ismét valamilyen kül­földi utazásra fordítjuk majd. — Tanulóink az idei első fél évben sem henyéltek. Tantermeink, Internátusunk és üdülőközpontjaink színvonalas tatarozása, a helyiségek kifestése, az ablakrámák és az aj­tók lakkozása, a padlózat karbantartása az ipari tanulók műve, és szorgalmukkal párosult szakmabeli felkészültségük legjobb bizonyíté­ka. Vállalták, hogy az év végéig 50 mázsa ócskavasat, 200 kg papírt, 50 kg színes fémet és nagy mennyiségű rongyot gyűjtenek. Válla­lásukat már túlteljesítették. A NOSZF és a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójára vállalt értékes kötelezettségek teljesítése to­vábbi lehetőséget biztosít arra, hogy a fiúk el­mélyítsék barátságukat a szocialista országok ipari tanulóival. Véleményem szerint ezeknek a kapcsolatoknak a megteremtése a nemzetkö­zi szolidaritás, és összetartás jegyében — hoz­zátartozik a fiatal munkások neveléséhez. • Hogyan gondoskodik a vállalat a fiatalok­ról? — Vállalatunk gondoskodása valóban pél­dás. Ennek köszönhető, hogy üzemeink is pon­tosan teljesítik kötelességeiket az ipari tanu­lókkal szemben, sőt ezen túlmenően is igye­keznek kedvükbe járni. De ez érthető, hiszen a jövőben is számolnak neveltjeikkel, azt akar­ják, hogy a fiúk az iskola elvégzése után is megmaradjanak kötelékükben, és megszeressék munkahelyüket. Ezért a legtöbb üzemben elő­írt normák teljesítésén kívül a fiúk esetében rendszeresen mintegy 130 százalékra teljesítik —• főleg arra helyezik a súlyt, hogy elsajátít­sák a tananyagot és jövendő szakmájukat. De mert gyakorlat teszi a mestert, a gyere­keknek munkahelyükön kívül is bőven akad tennivalójuk. A legtöbben, különösen a SZISZ­tagok szívesen hasznosítják tudásukat a véd­nökségük alatt álló közeli óvodában. Megjavít­ják a kicsinyek játékszereit, filmeket vetíte­nek nekik, látszanak velük, és ami a legfon­tosabb: karbantartják az óvoda helyiségeit. — Amint látja, nem kényeztetjük el az ipari tanulókat. Ennek nem sok értelme lett volna. Ám, vállalatunk segítségével alkalmat adunk nekik az érvényesülésre és érdeklődési körük fejlesztésére. • Milyen a fiúk magánélete, amikor nem dolgoznak és nincsenek az Iskolában? — Viselkedésükre általában véve nem pa­naszkodhatunk. Ha Itt-ott akad ls köztük huli­gán-típusú, hamarosan észhez térítjük. Csak nagy ritkán fordul elő, hogy valamelyik gye­rek megfeledkezik magáról, és többet Iszik a kelleténél. Kisebb botlásaikért, természetesen, megróvásban vagy büntetésben részesülnek, hogy egyszer s mindenkorra elmenjen a ked< vük a meggondolatlan cselekedetektől. KARDOS MÄRTÁ

Next

/
Thumbnails
Contents