Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

Műfordítóink műhelyéből VILÉM ZÁVADA: Őszi színekben Hallod, vad táncát a szél már hogy járja? Miként lampionos menete a fáknak, rőten távoznak napjaink, és rárak bilincset a fagy lassanként a tájra. Látod, az erdő már milyen vöröslő? Így vágyunk is most mind bíborrá válik, és kdrjaival kapaszkodik váltig, épp úgy, miként a tűzpiros ebszölő. MIKULÁS KOVÁČ: Temetés A kapu szélesre kitárult és megmozdult a menet. Négyen vitték öt karjukra véve, úgy úszott válluk felett, akár a tollpihe fekete hullámok hátán. Négyen vitték őt karjukra véve. Anyja, ö csupán, o gyenge, töpörödött, vitte őt szívében. Ügy vitte őt, mint kisdedet, a bölcsővel, amelyben egykor ringott, úgy vitte őt, mint fiúcskát, labdával, melyben annyit rúgott, vitte a könyveit, iskolatáskáját, minden kis örömét, katonaládáját s a szeretetét. Az anyja, ő csupán, a gyenge, kicsi asszony, volt az, ki bokáig süppedt a fagyos novemberi földbe. MILAN RÜFUS: Sirály a habok felett Tenger. Habossá csillagfénytől az éj most válik. Az esti köd már harmatként pihen. Végtelen víz. Nagy magánya királyi. Nem kell néki föld morzsányi sem. Sem az élőknek egyetlen szava. Ahogy magát dobálja s változik szüntelen, sojátmagába ömlik s a célja önmaga. Két roppant csend súrlódik a felszínen. Némasága a víznek s felette az öröklét. A két csend - köve isten rozzant malmának ­üresen jár, súrlódik, szikrázva csillagport. De a föld mindenhovo kiküldi hírnökét. Hallod? A habok felett sirály füttyent, sikolt. Oly nevetséges mindez, lám, egy madár füttyent. Mint határtalan térben foka apró tűnek, úgy mered e füttyentés - jogar élö testből, meleg húsból - e hideg csendben. Oly megható mindez, lám, egy madár füttyent. A csend kis hasadékán az élet merre tör, hogy a halál nem tudja, vele mit is kezdjen. Tenger és csillagok ... S az élet melege, mely meglegyintett. Alant hallgatása az őselemnek, mely engedte s ösztönzött, hogy róla énekeljenek, fent a csillagok csendje, mely dermeszt szinte, a halálnak csendje, támadó és hideg. Föld, ki mindenhová kiküldőd tieidet, föld, ne hagyj el minket, velünk maradj. Itt a földön s a csillagok alatt. MILAN LAJCIAK: Grúziái ősz Grúziái késő ősz, tajtékos Aragvi, a nyár emlékeit lassan sírba kell rakni. Összebújunk, a hegyekből hull, hull a hideg, a bódéban az eb nyüszít, a völgyben a vad szelek. A kaukázusi szédítő úttal tele még tested, véred ­omladozó őrtornyok, tört cserepek, öszvérek, kőszáli sasok fészke, ősrégi ballada. A forró kályhának hamvad már parazsa. Összebújunk, a hideg hull, hull szüntelen, Gazdánk saslikot tész elénk friss ürömlevelen. Fügedi Elek fordításai Nyelvek a fejlődő Afrikában Napjainkban a tömegtajekoztaiasi eszközök, s ezáltal az em­berek érdeklődése is gyakran fordul Afrika felé. A különböző politikai, gazdasági és kulturális problémák hátterében gyak­ran nyelvi kérdések is meghúzódnak. Olvasóink is gyakran fordulnak hozzánk az afrikai nyelvekre vonatkozó kérdések­kel. Elsősorban ez teszi időszerűvé az alábbi cikk közlését. A fejlődő világban a gazdasági, politikai és vallási problémák mellett a legtöbb gondot a nyel­vi kérdések megoldása okozza. Így van ez Afrikában is, különösen az ún. Fekete-Afrikában. Ugyanis a földrész északi felének nyelvi képe aránylag „tiszta". A sémi és a hámi nyelveket beszélik itt, me­lyek közül az arab lényegében minden afrikai államban a hivata­los nyelv rangjára került. Már az iskolából is kiszorította a magát legtovább tartó francia nyelvet Marokkóban és Algériában. A Fe­kete-Afrikában azonban még min­dig jelentős szerepet játszanak a volt gyarmattartók nyelvei: az an­gol, francia, spanyol, portugál, olasz, továbbá a Dél-afrikai Köz­társaságban a hollandból külön irodalmi nyelvvé vált afrikansz (magyarul búrnak is nevezik). NYELVEK, NYELVCSALADOK A FEKETE AFRIKÁBAN A földrész Szaharától délre eső részén az európai nyelveken kí­vül a honi nyelvek ezreit beszé­lik: ezeket lényegében hároin nagy nyelvcsaládba lehetne sorol­ni: 1. szudáni vagy szudán-guineai nyelvek, 2. bantu nyelvek. 3. koiszan vagy kain nyelvek. Természetesen nem ilyen egy­szerű a besorolás, a nyelvek ro­konságát tekintve, vannak vitás kérdések is. Kétséges például, hogy a szudán-guineai nyelvek egy nyelvcsaládot alkotnak-e? A bantu nyelvek ezzel szemben ge­netikus és strukturális szempont­ból egyaránt egységes nyelvcsa­lád képét mutatják. A bantu nyel­vek egységes eredetűek, sőt nyelvtani szerkezetükben sem kü­lönböznek lényegesen egymástól — az eltérések főleg a hangrend­szerben és a szókincsben jelent­keznek. A nyelvek és a beszélők számát tekintve a két nyelvcsalád nagy­jából egyforma: az egyenként több száz, majdnem ezer bantu és szudán-guineai nyelveket 70— 80 millió, tehát összesen 140—160 millió ember, vagyis Afrika lakos­ságának mintegy kétharmada be­széli. Természetesen vannak ezek között olyan nyelvek vagy nyelv­járások, melyeket több milliónyian beszélnek, és vannak olyanok, me­lyeket csak pár százan. A koiszan nyelvek beszélőinek száma alig 200 ezer. A nyelvi szétszórtság európai ember számára szinte érthetetle­nül nagy: egy-egy államban szám­talanul suk nyelvet beszélnek, vi­szont egy-egy nyelvet több ál­lamban is használnak. Ezt a meg­állapítást két szélsőséges példával illusztrálhatjuk: 1. Nigéria kb. 35 millió lakója 23 nyelvet beszél (a nyelvjáráso­kat nem számítottuk). 8 nyelvnek 1 millión felüli beszélője, 11 nyelv­nek 1 milliótól 100 ezerig, 4 nyelv­nek 100 ezren aluli beszélője van. 2. A fűibe nyelvet, melv ráadá­sul az afrikai nyelvek között elég­gé fejlettnek és egységesnek szá­mít. 7 milliónyian beszélik mint­egy 15 államban. 2 államban 1 millión filitl tnváhM 2 íUsmban 1 milliótól 500 ererte. fi államban 500 tói 100 ezerig és 5 államban 100 tói 10 ezerig. Ennek a szétszórtságnak és nyel­vi keveredésnek megvan a maga magyarázata. A függetlenné váló afrikai államok a régi gyarmatok határait örökölték, melyek, mint tudjuk, a legkevésbé voltak nyelvi határok. A nyelvi probléma hábo­rús összetűzésekre eddig még nem adott okot, bár a biafrai és szu­dáni eseményeknek voit ilyen szí­nezetük is, s a vallási viszályok is takarnak néha nyelvi ellentéte­ket. Az azonban bizonyos, hogy az afrikai államoknak a nyelvi kérdésekkel még nagyon sokat kell majd foglalkozniuk. KÖZVETÍTŐ NYELVEK Afrika sok nemzetiségű terüle­tein nehéz az anyanyelv ismere­tével boldogulni a törzsek egy­más közötti érintkezésében. Az európai nyelveknek kétségkívül fontos szerepük van, a nyelvi érintkezést ezek azonban csak az iskolázott rétegek között, főleg a városokban szolgálják. Az álla­muk közti diplomáciában európai nyelveket használnak, de a tör­zsek közti diplomáciában csak a honi ún. közvetítő nyelvekkel le­het érvényesülni. Az ilyen közve­títő nyelveket (saját népén kívül) a szomszédos, más nyelvű törzsek kétféle típusa terjedt el: 1. A természetes afrikai nyel­vek, melyeket az idegen nyelvűek igyekeznek minél tökéletesebben elsajátítani: 2. a keveréknyelvek, melyek keletkezésüket tekintve te­hetnek afrikaiak vagy európaiak. A keveréknyelvek úgy jöttek létre, hogy az idegen nyelvet a helyi lakosság tökéletlenül sajá­tította el, hangrendszerét a saját hangrendszeréhez hasonlította, s szókincsét saját nyelvének szavai­val pótolta vagy felduzzasztottá. (Az angol nyelvből keletkezett pidgin english — ejtsd: pidzsin inglis — tölt be például ilyen sze. repet a melanéziai szigetvilágban.) A természetes afrikai közvetítő nyelvek közül legfontosabb a szuahéli. A szuahélit (írva swa hili, kiswahili) 5—8 millió ember beszéli anyanyelveként, főleg Tan­zániában és Kenyában, de mintegy 30—40 millió ember használja közvetitő nyelvként Kenyában, Tanzániában, Ugandában, Szomá­iiban és Mozambikban. Az e nyel­vet anyanyelvükként bírók sem tartoznak törzsi közösségbe, ha­nem főként a nyelvi és kulturá­lis közösség kapcsolja őket egybe (ami Afrikában elég ritka), tehát az európai értelemben vett nem­zet fogalmát közelítik meg. A má­sik fontos közvetítő nyelv a hau­sza. Ez a nyelv kereskedő kara vánuk révén terjedt el nemcsak Afrika középső részén, ahol a nyelvet anyanyelveként bíró 8 és félmillió hansza él, hanem még az észak-afrikai kikötővárosokban is ismerik és használják. A hau­szát közvetitő nyelvként kb. 8 mil­lió ember beszéli. A szuahélin és a hauszán kívül használatos még a szudán-guineai nyelvterületen a már említett fülbe, továbbá ' a voiot, akan, szongai, joruba stb. A bantu nyelvterületen a lingala, a szvázi, a csvana stb. A keveréknyelvek közül kiemel, kedik a három legfontosabb eu­rópai-néger pidzsin nyelv: 1. a néger-portugál kriyol — a portugál gyarmatokon beszélik; 2. az afrikai angol pidzsin (coast english) — a nyugat-afrikai part' vidéken beszélik; 3. a francia pidzsin (petit nég­re) — a volt francia gyarmatokon használatos. Az afrikai nyelvekből kialakult keveréknyelvek közül legismer­tebb a Kongóban használatos Kitcben-kafir (konyha kaffer), da tágabb értelemben keveréknyelv­nek tekinthető a már említett hau­sza és szuahéli is. ÍRÁSBELISÉG, IRODALMI NYELVEK Az afrikai nyelveken (nem szá­mítva néhány hosszabb-rövidebb szuahéli nyelvemléket) lényegé­ben a XIX. század közepéig nem írtak. A hauszák és a szuahélik részben módosított arab írást hasz­náltak. Ezeken a nyelveken bizo­nyos irodalom is kifejlődött. A XIX. század derekától kezdve azonban a latin írás kezdett el­terjedni. írásbeliség szempontjá­ból az afrikai nyelveket bárom csoportba lehet osztani: 1. Azok a nyelvek, amelyeken rendszeres irodalom fejlődött ki, újságok jelennek meg, és rendsze­res rádióadás folyik. Ilyenek a szuahéli, a hausza, továbbá a fűi­be, a joruba. az asanti stb. 2. Azok a nyelvek, amelyeknek írásbelisége csekélyebb jelentősé­gű, főleg vallásos tárgyú sajtó­termékek jelentek és jelennek meg rajtuk, s olykor helyet kap­nak a sajtóban és rádióban. Ilye­nek a volof, a nyandzsa, a kanu­ri stb. 3. Azok a nyelvek (az afrikai nyelvek többsége), melyeknek nincs írásrendszere, s így termé­szetesen semmilyen irodalom sem alakult ki rajtuk. Az írásbeliség kialakulása az afrikai nyelvekben rendkívül fon­tos tényező az afrikai népek fel­emelkedése, fejlődése szempontjá­ból. Mert ismereteket elsajátítani lehet idegen nyelven (gondolok itt a gyarmattartók nyelveire), de né­peket tömegükben kulturálisan felemelni csak anyanyelvükön le­het. Ennek azonban manapság még számtalan akadálya van. (A világ más részéről már van erre példa. A Szovjetunió nemzetiségei közül a cári időkben nagyon sok­nak nem volt írásbelisége, ma ezeken a nyelveken tanítanak az iskolában, rendszeres irodalom van kialakulóban. (A Szovjetunió­ban élő nyelvrokonaink zöme is ezek közé tartozik.) Persze Afriká­ban mindez még a jövő feladata. HIVATALOS ÁLLAMI NYELVEK AFRIKABAN Az afrikai államok közül eddig csak hétben afrikai a hivatalos ál­lami nyelv. (Természetesen ezek­ben is csak valamelyik európai nyelv mellett.) A szuahéli hiva­talos nyelv Tanzániában (már a gyarmati uralom alatt is az volt) és Kenyában, a nyandzsa nyelv Malawiban, a ruanda nyelv Ruan­dában, a rundi nyelv Burundiban, a szago nyelv a Közép-afrikai Köz­társaságban. Ezen kivül a hausza emelkedett Nigéria északi tarto­mányaiban a hivatalos nyelv rang­jára. A többi afrikai nyelv hiva­talossá tétele bonyolult politikai, társadalmi, nyelvészeti stb. prob­léma, amelyet csak a társadalmi fejlődés fog megoldani. Nyilvánva­ló, hogy a legelterjedtebb, s fej­lett irodalommal rendelkező nyel­vek fognak ebből a szempontból elsősorban számításba jönni. KOVÁCS LASZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents