Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

A PÁRTHATÁROZATOK SZEL L E M ÉBEN A CSKP XIV. kongresszusa hangsúlyozta a népmüvelés fontos szerepét társadalmi életünkben. Elsősorban ennek kapcsán intéztünk néhány kérdést TIBOR TAHY elvtárshoz, a bratislavai Népművelési Intézet igazgatójához. • A hatvanas években a tömegtájékoztatási eszközök elterjedése jolytán bizonyos csoportok kétségbe vonták a népmüvelés létjogosultságát. Hogyan értékeli ön, igazgató elvtárs, a népművelés jelentőségét és feladatait szocialista társadalmunkban? — Való Igaz, hogy a múltban különböző, sokszor ellentétes vélemények alakultak kl a népműveléssel kapcsolatban Sokan a megszűnését jósolgatták. Jósolgatásaikat sokféleképpen indokolták: egyesek azt bizonygatták, hogy a fellendülő tudományos-műszaki forradalom és a televízió már előre meghatározta a népművelés megszűnését, vagy legalábbis annak társadalmi életünk peremterületeire való kiszorulását. Találkoztunk olyan művelődési dolgozókkal is, akik visszautasították a népművelőkkel való együttműködést, mivel a népművelést elavulónak tekintették, sőt voltak olyanok is, akik visszautasították az írónak író—olvasó találkozón való részvételét, jóllehet végső fokon az illető szerző művét népszerűsítették, ami persze a népművelési dolgozók érdemeként talált a dolgozók érdeklődésére. Ezek az „előrelátók" megfeledkeztek arról, hogy a nép kapcsolata a társadalmi élet jelentős személyiségeivel épp a szocialista társadalomban elválaszthatatlan része a társadalmi haladásnak. — Még szerencse, hogy ezek a negativisták és nihilisták nem voltak annyian, hogy komolyabb mértékben veszélyeztethették volna a népművelési munka küldetését és szerepét. Voltak persze olyanok is, akik nagyobb jelentőséget tulajdonítottak e tevékenységnek, és nagyobb feladatok megoldását várták a népműveléstől, mint amilyenekre képes. Sőt, az egykori Megbízottak Testületének nem egy határozata megszabta az akkori illetékeseknek, hogy a népművelés keretében olyan problémák propagálását és népszerűsítését is biztosítsák, amelyek teljesen kultúrán kívüli jellegűek voltak. A népművelőknek annak idején részt kellett vállalniuk a sikeres aratás, a gabonafelvásárlás, a terménybetakarítás és a népgazdaság néhány ágazatába való munkatoborzás megszervezéséből. Nyilvánvaló, hogy hiányok esetében (tej-, tojás-, burgonyafelvásárlás stb.) a hibát mindig a népművelőkben keresték, s ezt anélkül tették, hogy objektíven felmérték volna a helyzetet, a tényeket és a lehelőségeket. Akkor azonban, amikor a feladatokat sikerrel teljesítették, tegyük fel a gabonafelvásárlásban, azok között, akik érdemeket szereztek a sikerek elérésében, sohasem gondoltak a népművelőkre. Az említett években divattá vált, ami — sajnos — még mindig létezik, hogy a népművelők nem teremtettek közvetlen kapcsolatot a dolgozókkal; ezt a helyi és üzemi hangszórókon keresztül sugárzott relációkkal foganatosították, száz és ezer röpcédula kiadásával, valamint röpgyűlésekkel helyetesítették. Tehát tulajdonképpen divattá váltak a senkinek sem címzett jelszavak, a névtelen munka, mely természetesen nem mondható eredményesnek. Ebben a helyzetben a párt határozta meg a népművelés küldetését és szerepét, amikor Jóváhagyta „A népművelési munka eszmei hatékonyságának további fejlesztéséről és elmélyítéséről" című dokumentumot, később pedig a dolgozók iskolán kívüli nevelése alapelveit tartalmazó dokumentumot. El kell mondanunk, hogy az említett dokumentumok kiválóan elősegítették a népművelési munkákhoz szükséges kedvező légkör megteremtését. Akkor láttak napvilágot a népművelés törvényei (A népművelésről szóló törvény, A könyvtárakról szóló törvény, A múzeumokról és a műemlékekről szóló törvény) és számos más ágazati dokumentum. Ettől az időtől kezdve céltudatosabban megindult a népművelési berendezések hálózatának kiépítése — A népművelés jelentőségét napjainkban mindenekelőtt abban látom, hogy a pártszervek és az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma vezetésével megteremtődnek a feltételek egyrészt ahhoz, hogy a népművelési munka nyilvánvalóbban részét képezhesse az egész művelődési frontnak, másrészt, hogy az egész művelődési front érezze a közös felelősséget a nevelésért, a népművelésért, a művészetek fejlesztéséért és az ért, hogy a szocialista kultúra nevelő, alkotó és népszerűsítő, tehát általános szerepe teljes mértékben érvényesülhessen. Valamikor azt akarták a népműveléstől, hogy mindent és mindenkit szolgáljon, ami végső soron ahhoz vezetett, hogy úgynevezett parttalan helyzetbe került, vagyis egyszer minden volt, máskor semmi. Mi azt szeretnénk, ha a népművelés mindenütt jelen lenne, viszont céltudatosan teljesítse általános és specifikus küldetését, karöltve mindazokkal, akik részét képezik szocialista művelődési életünknek. A népművelési munkában napjainkban mindenekelőtt a marxista—leninista elvszerűségre helyezzük a hangsúlyt. Ez azt jelenti, hogy a népművelésnek mindenütt jelen kell lennie, a párt s. a t állam politikájának érvényesítésénél, magyaráztatásánál, és természetesen annak népszerűsítésénél is, a tudományos világnézet, a műveltség terjeszté sénél, valamint a dolgozók és az ifjúság elkötelezett művészi és önkéntes kulturális tevékenysége fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtésénél is. Mivel a hatvanas években elhanyagolták a honvédelmi nevelést, valamint a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség elvein alapuló csehszlovák hazafiságra való nevelést, külön figyelmet szentelünk a népművelési tevékenység eme területeinek. Számunkra az a fontos, hogy a termelőerők fejlesztésével, az életszínvonal további emelkedésével és a szabad idő gyarapodásával párhuzamosan jó feltételeket teremtsünk a lakosság sokoldalú érdeklődőse és szükségletei fedezéséhez. Egyszóval arra törekszünk, hogy feltárjuk a feltételeket az egyéniség sokoldalú és harmonikus fejlődéséhez. Ez a törekvésünk összhangban áll a CSKP kultúrpolitikájával, amely arra irányul, hogy csökkentse a fiatalság és egyúttal a felnőttek egy része szocialistaellenes vonásainak befolyását. A SZISZ kongresszusa kellő mértékben rámutatott ezekre a feladatokra. A Népművelési Intézet és a Szocialista Ifjúsági Szövetség szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy a fiatalok túlnyomó többsége az ifjúság kristálytiszta szocialista magatartásának kialakítása érdekében elsősorban a szocialistaellenes megnyilvánulások, a becstelenség, a léhaság, az élősködés és az erkölcstelenség ellen harcoljon. • A CSKP XIV. kongresszusának határozatai foglalkoznak a népműveléssel is, és hangsúlyozzák az ideológiai nevelés fontosságát a kultúra minden szakaszán. Milyen tevékenységet fejt ki a Népművelési Intézet a párthatározatok teljesítése, Valamint az ezekből eredő ideológiai nevelés hatékonyságának fokozása érdekében? — A fentiekben közvetett módon már tettünk említést erről a kérdésről. Most a CSKP XIV. kongresszusa után, amely lezárta az 1968—1989-es válságos évek után a párt- és a társadalom fejlődésének bonyolult időszakát, szélesebb körű összefüggésekben is kedvező feltételek mutatkoznak a népművelési munka fejlesztésére. Előkészítés alatt áll például a népművelési munka további pesrpektíváit meghatározó dokumentum, amelyben külön hangsúlyt kap az ideológiai nevelés jelentősége. A dokumentum meghatározza a műkedvelő tevékenység távlatait, és rávilágít az iskolán kívüli nevelés koncepciójára. A Népművelési Intézet többi kiadványa is komoly hangsúlyt helyez a népművelési munka ideológiai oldalára. A közelmúltban részletesen kifejtettük ezeket a kérdéseket a Hét című folyóiratban, és hangsúlyoztuk a népművelési munka ama_ szempontjait, amelyek megszilárdítják a polgári nevelés jelentőségét és ennek keretében a politikai nevelést. Intézetünk minden rendezvénye [iskolázások, szemináriumok, aktívák, értekezletek, szimpóziumok, kiállítások, s más hasonló rendezvények) és a népművelési sajtó tevékenysége arra irányul, hogy a népművelési munkát szélesebb összefüggésekben, elkötelezett politikai munkaként értékeljék és értelmezzék. A Népművelési Intézet politikai, nevelőjellegű és művészeti rendezvényeinek tartalmát az osztályszempont, a pártosság és az eszmeiség képezik, ezek szabják meg dolgozóink azon módszereit, melyeket a politikai művelődési és művészeti rendezvények megvalósításában foganatosítanak. Ehhez hasonlóan a népművelési intézmények munkáját is ezek az elvek határozzák meg. • Ismeretes, hogy a népművelők sokkal nagyobb tevékenységet fejtenek ki, ha érzik, hogy támogatják őket. Milyen módszertani útmutatásban részesíti a Népművelési Intézet a népművelőket jelenleg, milyen kiadványokkal segíti őket munkájukban, és miben nyilvánulnak meg az eredmények? — A Népművelési Intézet támogatása sokoldalú és nagyon tagolt, ugyanis tiszteletben tartjuk a differenciált eljárás, valamint a kapcsolatosság és a folyamatosság elvét. A Népművelési Intézet egyúttal oktató központ is, ahol a népművelési dolgozókat képezzük és neveljük. A napokban sikerrel fejeztük be az új művelődésügyi tanfelügyelők féléves tanfolyamát. Jelenleg a járási • népművelési központok új igazgatóinak iskolázása folyik, de már készítjük a műkedvelők érettségi utáni tanfolyamát és a polgári nevelés szakembereinek iskolázását is. A népművelőknek különböző szemináriumokat szervezünk, könyvek és folyóiratok formájában szakirodalommal látjuk el dolgozóinkat. Intézetünkben évente átlag hatvan kiadvány lát napvilágot. Ismertetjük továbbá a külföldön szerzett tapasztalatokat, és lehetővé tesszük a hazai tapasztalatcserét. Ennek a támogatásnak a méreteit elképzelhetik, ha elmondom, hogy hetente átlag három rendezvényre kerül sor. Ezek közül sokat néha hetekig, néhányat, mint például a komáromi Jókai-napokat, hónapokig tart előkészíteni. — A jövő évben kiadandó könyvek közül legalább néhányat szintén megemlítek: A felnőttképzés formái és módszerei, A szociális népművelési gondoskodás problémái, Tájékoztató a népművelési folyamatról, A szakköri tevékenység fejlesztésének koncepciója, A szemléltető agitációról és propagációról, A CSKP kultúrpolitikája, A tudományos-műszaki forradalom, ezeken kívül számos további tananyag, műsortervgyűjtemény, koreográfiai leírás, népitáncok leírásának gyűjteménye jelenik meg, amelyeknek többségét kiadjuk magyar nyelven is. A kultúra területén az eredményeket, a munkában elért sikereket nem mérhetjük koronával, kilogrammal, literrel, vagy bármi más mértékegységgel. A gazdasági mutatók szerinti sikerességünk nem észlelhető azonnal. A munka eredménye hosszúlejáratúan térül meg, csak évek múltán látható. Mi ennek ellenére is mindenekelőtt eszmei-, szakés művészi szempontól értékeljük rendezvényeinket. Ha valamelyik rendezvényünk nem felel meg a várakozásnak, természetesen bosszant bennünket, és keressük az okokat, hogy tanulhassunk is a sikertelenségből. Ismeretes, hogy a sikertelen akcióknak nem örül senki, ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy rendezvényeink színvonalasak legyenek. A. Népművelési Intézet munkáját végső fokon értékelheti mindenki, akit ez a munka szolgál. Még egy megjegyzés ehhez a problémakörhöz. A válságos évek előtt és alatt például alapvetően gyengült az értékelésben az eszmeiség szerepe. A filmszínházak dolgozóit például a látogatottság alapján értékelték, munkájukat aszerint jutalmazták, nem pedig a műsor eszmeisége alapján. Ennek következtében az a paradox helyzet alakult ki, hogy az ideológiai szempontból alacsony színvonalú filmeket népszerűsítették azért, hogy minél nagyobb látogatottságot érjenek el, és ezáltal növekedjen jogosultságuk a jutalomra. A kultúra komercializálásában és az ún. önellátottság megkövetelésével olyan szélsőséges helyzet is kialakult, hogy a népművelési intézményeknek magas bevételi terveket kellett teljesíteniük. Ezért a közszolgáltatás színvonalán különböző fióküzemeket létesítettek, s mindez bizony az eszmeiség alacsony színvonalát eredményezte. A CSKP XIV. kongresszusának határozatai ez esetben is egyértelműek. Az állam által nyújtott eszközök kihasználásával mindaddig síkra szállunk a gazdaságosság és a céltudatosság mellett, amíg ez nem megy a kulturális értékek és azok szocialista tartalma rovására. • Mint mindenhol, bizonyára a népművelésben is akadnak problémák, nehézségek — nemzeti és nemzetiségi vonalon egyaránt. Kérjük, vázolja ezeket, és mondjon néhány szót a társadalmi szervezetekkel való együttműködésről is. — Problémák vannak, azonban szeretném megjegyezni, hogy nehezen beszélhetnénk olyanokról, amelyek csupán nemzetiségi vonalon jelentkeznének. Ezek ugyanis — a nevelésben és a művelődésben egyaránt — csaknem minden esetben országos jellegűek. Néhányról már tettünk említést az előzőekben. Meg kell szilárdítanunk a hazafiságra való nevelést, olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság dolgozói alaposan megismerjék azokat a történelmi gyökereket és összefüggéseket amelyek hazánk nemzeteink és nemzetiségeink szociális és nemzeti szabadságával kapcsolatosak, hogy az internacionalista hagyományok szellemében megszilárdítsák egymáshoz való viszonyukat, s hogy a szocializmus, a demokrácia és a humanizmus eszméjének terjesztése és megszilárdítása érdekében közösen harcoljanak minden ellen, ami gyengítené a munkások, a parasztok és a haladó értelmiség szövetségét. A válságos években felütötték fejüket a nacionalista tendenciák és szenvedélyek. A Tanulságok rámutattak arra, mi'aen rejlettek az Ilyen megnyilvánulások gyökerei. Mi a népművelési munkában is a dolgozók közötti testvéri és elvtársi kapcsolatok formálására törekszünk, tekintet nélkül azok nemzetiségére. A Népművelési intézetben megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy a magyar és az ukrán dolgozók kulturális élete fellendítésének megsegítése pozitív és konkrét legyen. Ezt a célt követve dolgoztuk ki például-a CSEMADOK-kal és a vegyes nemzetiségű lakosság köreiben működő intézményekkel való együttműködés alapelveinek javaslatát. A Népművelési Intézet vezetősége igyekszik olyan feltételeket teremteni, hogy a népművelési intézményeknek nyújtott támogatása azok minőségi és hatékony munkájában tükröződjön vissza. • Végezetül arról szeretnénk érdeklődni, hogy milyen feladatok várnak a Népművelési Intézet dolgozóira a közeljövőben? — Feladatunk nem kevés. Illusztrációként néhányat felsorolok. Most készülünk a műkedvelő tevékenységet tárgyaló országos értekezletre, amelyen értékeljük a jelenlegi helyzetet és a fejlődés távlatait. A jövő év februárjában Gottwaldovban a Győzelmes Február 25. évfordulója tiszteletére kerül megrendezésre a műkedvelők országos seregszemléje. Ezen a seregszemlén részt vesznek a magyar kultúra képviselői is. Szakszemináriumot készítünk Madáchról és Petőfiről, ezenkívül konferenciákat rendezünk nemzetközi részvétellel. Fontos rendezvényeink lesznek a polgári nevelés és az Iskolán kívüli oktatás területén is. Most készülünk a szlovákiai népművelési dolgozók napjának megünneplésére, amely október 26-án, vagyis azon a napon lesz, amelyiken 1945-ben aláírták az állami népművelési gondoskodásról szóló okmányt. Jövőre, intézetünk fennállásának 20. évében készülünk értékelni a népművelési intézmények hálózatának kiépítését. — Erre a kérdésre szívesen térnék vissza lapjuk hasábjain egy külön cikkben, mivel az adott keretben még intézetünk legalapvetőbb feladatait és szándékait is nehéz lenne felsorolni. TŐZSÉR LAJOS