Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-18 / 246. szám, szerda

II. A szocialista gazdasági rendszer A szocializmus, mint a kommunista termelési mód első szakasza, nem keletkezhet a kapitalista társadalmon belül, mivel a termelőeszközök tulajdonának egész más típusán alapszik. A szocialista forradalom, melynek során a marxista—leninista párt által vezetett munkásosztály kezébe vette a politikai hatalmat és kisajátította a kapitalistákat, a szocializmus építésének kezdetét jelenti. Ezt azonban nem érthetjük el egyik napról a másikra. A szocializmus a kapitalizmus pozitív legyőzését jelenti. A kapitalista és a szocialista társadalom között olyan időszak van, amelyben számos forradalmi változást kell végrehajtani. A kapitalizmus és a szocllaizmus között tehát objektíve átmeneti időszak létezik, melynek során minden országban számos bonyolult problémát meg kell oldani ahhoz, hogy a szocialista termelési viszonyok és alapelvek az egész gazdaságban és a társadalmi felépítmény területén is győzedelmeskedjenek. Ebben az átmeneti időszakban ezeket a kérdéseket az állam oldja meg, amely a proletariátus forradalmi diktatúrájának funkcióját tölti be. A szocialista forradalom a gazdaság területén megoldja a termelés társadalmi jellege, valamint az idegen munka eredménvei magánkapitalista kisajátítása közti ellentétet, felszámolja a termelőeszközök magánkapitalista tulajdonát, melyet társadalmi szocialista tulajdonná változtat. A tulajdon formájának ez a forradalmi megváltozása a munkásosztály és a többi dolgozó átmeneti időszakban folytatott politikai és gazdasági harcának fő tartalma, de egyúttal gazdasági alapja a társadalom új, kialakulófélben szociális, gazdasági struktúrájának. A szocializmus építése, amint azt az egyes szocialista országok kommunista és munkáspártjainak tapasztalatai bizonyítják, nem folyik véletlenszerűen és ösztönösen. Megvannak az általánosan érvényes törvényszerűségei, amelyek minden országban érvényesek, és ezek respektálása jelenti minden országban a szocializmus győzelmének és további sikeres fejlődésének alapfeltételét. A szocialista termelési viszonyok és az egész gazdaság alapja a termelőeszközök társadalmi szocialista tulajdona. A termelőeszközök társadalmi szocialista tulajdona, mint alapvető termelési kapcsolat, nem alakul kl egyszerre, hanem fokozatosan fejlődik, elmélyül, megszilárdul és magába foglalja a termelés, a szétosztás, a csere és a fogyasztás területét ls. A magánkapitalista tulajdon felszámolása és átváltoztatása társadalmi szocialista tulajdonná alapjában megváltoztatja a termelési viszonyok tartalmát és valamennyi formáját. A termelőeszközök döntő része a dolgozóknak van alárendelve és őket szolgálja. A szocialista állam tulajdonában levő termelőeszközök már nincsenek alárendelve egyéneknek, sem csoportoknak, hanem az egész társadalom tulajdonát képezik. A társadalmi szocialista tulajdon megszünteti a több mint ezeréves, embernek ember általi kizsákmányolását és megakadályozza, hogy egyesek mások munkatöbbletéből éljenek A társadalom által előállított értéktöbblet, és ennek az egész társadalom lavára való felhasználása a szocialista tulajflou egyik jellemvonása. A közvetlen termelők és a termelőerők kapcsolatának ú] módja a szükséges termelés és az értéktöbblet szétosztásának új formáiban nyilvánul meg. Az értéktöbblet szétosztása a szocialista újratermelés forrása, amely az összes dolgozó érdekét szolgálja, és feltétele a kibővített újratermelésnek. Az értéktöbblet másik része az állam szociális politikájának alapja, az össztársadalmi szükségletek fedezését, a folyamatos reprodukciós folyamathoz szükséges tartalékok kialakítását szolgálja. A termelőeszközök társadalmi szocialista tulajdona fokozatosan alakul ki és fejlődik, mégpedig a termelési viszonyok valamennyi oldalának fejlődése szerint. Kezdetét a szocialista államosítás, valamint a kapitalista tulajdonnak szocialista tulajdonná való megváltoztatása jelenti. Ez a munkásosztály gazdasági és politikai hatalmának alapja, és kezdet a termelőeszközök további társadalmasításához, aminek azonban az egyes ágazatokban különböző Intenzitása van aszerint, hogy milyen fokú volt a termelés társadalmlasítása. A kistermelő, mint a munkásosztály szövetségese, nem sajátítható ki, ezért a váitozás olyan formált kell választani, melyek elfogadhatók, és jobb távlatokat nyújtanak számára, mint a kistermelés. A kistermelésből a nagyüzemi termelésbe való átmenet legalkalmasabb és legelfogadhatóbb formája a szövetkezeti forma. Ezért a szocialista országokban, ahol a mezőgazdaságban a többséget a kis- és középparasztok képezték, ma a szocialista tulajdon két formában, állami és szövetkezeti formában nyilvánul meg. Mindkét forma szocialista, annak ellenére, hogy a szocialista tulajdon különböző érettségi fokát fejezi kl. Mindkét tulajdonforma fejlődik, és a termelőerők további fejlődésének folyamatéban a szövetkezeti tulajdon egyre közelebb kerül az állami tulajdonhoz, és mindkét forma fokozatosan össznépi kommunista tulajdonná változik. A társadalmi szocialista tulajdon magának a termelésnek a közvetlen célját ís megváltoztatja. Így például a kapitalista termelés célja a lehető legnagyobb értéktöbblet kialakítása volt, melyet a kapitalista sajátított ki. A szocialista társadalom alapvető célja az, hogy a társadalmi termelés állandó fejlődése és tökéletesítése alapján biztosítsa a társadalom valamennyi tagjának jólétét és szabad fejlődését. A termelőeszközök társadalmi szocialista tulajdona és a szocialista termelési viszonyok kialakítása alapvető változásokat okoz a munka lellegében. A munka megszabadult az ember ember általi kizsákmányolásán alapuló tőkés bérviszony terhétől. Az emberek saját maguk és a szocialista társadalom számára dolgoznak, s az ilyen munkafolyamatban sokkal többet tehetnek egymásért, mint a kapitalizmusban. A szocializmus minden polgár számára jogot biztosít a munkára, és megköveteli, hogy a szocialista társadalom minden tagja képességeinek megfelelően vegyen részt a társadalmi I munkában. A kötelező munka a szocialista termelési viszonyok, 6 építettünk. Csehszlovákiának a háború előtt gyakorlatilag nem volt saját tudományos kutatási alapja, de ma ezen a téren több mint 150 ezren dolgoznak. Tudományos kutatási alapunk hatékonysága egyre nagyobb, mégpedig azáltal, hogy a KGST megalakulása óta együttműködünk a többi szocialista ország, első. sorban a Szovjetunió tudományos kutatóintézeteivel. Ez a tudományos kutatási együttműködés, az ismeretek és a műszaki dokumentáció kölcsönös cseréje kölcsönös előnyt jelent és elősegíti a fejlődés meggyorsítását. Pártunk a gazdasági fejlődés alapvető céljainak meghatározásakor nagy figyelmet szentelt Szlovákia fejlesztésének. Szlovákia Iparosítása és gazdasági lemaradottságának megszüntetése a nemzeti kérdés következetes megoldásának elválaszthatatlan része volt. Szlovákiának a cseh országrészekkel szembeni gazdasági elmaradottságát a háború előtt 40—50 évre becsülték. A gyors Ipari fejlődés 25 éve után ma Szlovákia gazdaságilag fejlett része szocialista hazánknak, korszerű ipari termeléssel rendel, kezik, melynek nagysága túlszárnyalja az egész burzsoá Csehszlovákia Ipari termelését. 1970-ig Szlovákiában az ipari termelés a 12-szeresére növekedett, és a dolgozók száma 1937-hez viszonyítva hatszor lett nagyobb. Széles körű változásokat hajtottak végre a termelés struktúrájában és műszaki színvonalában. Az Ipari termelésben döntő aránya van a gépiparnak, a kohászatnak ós a vegyiparnak. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés megteremti a feltételeket a mezőgazdasági termelés állandó növekedéséhez. A mezőgazdasági termelés 88 százalékkal emelkedett, és az egy mezőgazdasági dolgozóra eső munkatermelékenység a háromszorosára növekedett. Szlovákia mezőgazdasági fejlődésének programja és gazdaságának cseh országrészek gazdaságával való kiegyenlítése a két testvérnemzet egységes szocialista állama kiépítésének alappillére, és a nemzetiségi politika lenini elvein alapszik. Minden ország népgazdasága hatékony fejlődésének mutatója a nemzeti jövedelem és növekedésének dinamikája. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 1948 óta a nemzeti jövedelem több mint a négyszeresére emelkedett, s növekedését elsősorban a társadalmi munkatermelékenység növelése által érték el. A nemzeti jövedelemnek ilyen emelése megteremtette a feltételeket a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek egyre jobb kielégítéséhez. Csehszlovákia a magas színvonallal rendelkező országok közé tartozik. Az egy főre eső napi 3100 kalória fogyasztása az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Svájc, Dánia színvonalán áll. Ezen a éren több európai országot előzünk meg. A textíliák és a cipők fogyasztásában a CSSZSZK a világ élvonalához tartozik. A háztartásoknak tartós ipari cikkekkel (televíziókészülék kek, mosógépek, hűtőgépek, porszívó, központi fűtés, fürdőszoba, vízvezeték, gázvezaték) való ellátásában ls az élen járunk. Pártunk és az egész társadalom rendkívüli gondot fordít a művelődésre, a dolgozók egészsége Iránti gondoskodásra, valamint az idős polgárok iránti gondoskodásra. Az iskolaügy, a szociális, az egészségügyi és az orvosi gondoskodás — a gyógyszereket is beleszámítva — ingyenes. Az egy főre jutó orvosok számát illetően világviszonylatban a második helyen állunk (a Szovjetunió után). Fürdőink, szanatóriumaink és üdülőink a dolgozók tulajdonóban vannak és az egész népet szolgálják. Magas színvonalú a nyugdíjbiztosítás. Nálunk mindenki kap nyugdíjat, és így nemcsak a munkában, hanem Idős korában ls szociális biztonságot élvezhet. A nyugdíjjogosultság korhatára a nőknél 55 óv a férfiaknál 80 év, s világviszonylatban a legalacsonyabbak közé tartozik. Ezzel szemben Kanadában, Írországban és Norvégiában a nők és a férfiak számára egyaránt 70 év a korhatár. Svédországban és Dániában 67 év, az Egyesült Államokban, Hollandiában, az NSZK-ban, Finnországban, Luxemburgban 65 év, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Belgiumban a nőknél 60 év, a férfiaknál 65 év. Az elmúlt 25 év alatt több mint 1,5 mllllő lakást építettünk, vagyis az egész lakásalap 30 %-át. Az újonnan felépített lakásokba csaknem ötmillió ember költözött. A központi fűtéses lakások számát illetően a harmadik helyen, a fürdőszobás lakások számát illetően pedig a hatodik helyen állunk Európában. A lakosság pénzjövedelme az 1953. évi pőnzreform óta csaknem a háromszorosára növekedett, a reálbérek pedig a kétszeresére. A szocialista szektorban 1953-ban az átlagos havi bár 1097 korona volt, 1971-ben pedig 2040 korona. A lakosságnak a létfenntartási szükségletekre (élelmiszerek, lakbér, fűtés, egészségügyi gondoskodás, ruházkodás) fordított kiadásai alacsonyabbak, mint a kapitalista országokban. Csehszlovákiában 39,8 százalék, Franciaországban 61,4 %, az NSZK-ban 65,9 Ausztriában 68,8 %. Csehszlovákiában ma nincs lényeges különbség az egyes szociális csoportok, a város és a falu, az ország egyes területeinek életszínvonala között. Kiküszöböltük az embernek ember általi kizsákmányolását. A nyomor, az éhezés, a munkanélküliség a múlté. Dolgozóinknak sohasem volt olyan szociális és életbiztonsága, sohasem volt olyan magas életszínvonala, mint ma. A népgazdaság fejlesztésében és az életszínvonal emelésében elért sikerek azonban nem leplezhetik a népgazdaság fejlődése folyamatában megnyilvánuló problémákat és fogyatékosságokat. A párt értékeléseiben nem tagadta, mindig arra törekedett, hogy megoldja őket, kereste az utat kiküszöbölésükhöz. A CSKP XIV. kongresszusa ezért a párt gazdaságpolitikája alapcéljainak és feladatainak meghatározásakor nemcsak az eddigi gazdasági fejlődés pozitív eredményeit vette figyelembe, hanem egyúttal bírálóan értékelte azokat a fogyatékosságokat, melyek eddlA csökkentették a népgazdaság hatékonyságát, gyengítették lehetőségeinket a népgazdaság hatékonyságának növelésére, akadályozták dinamikus fejlődését, mint a társadalom anyagi és kulturális szükségletei egyre teljesebb kielégítésének alapvető feltételét. A párt gazdaságpolitikájának alapcéljai a CSKP XIY. kongresszusa után Az emberről való gondoskodás sokoldalú fejlődésének btzto. sítása pártunk politikájának fő tartalma. A CSKP XIV. kongresszusa ezért a párt 1970—1975. évi gazdaságpolitikája alapcéljainak meghatározásakor leszögezte: a szocialista életmóddal összhangban biztosítani kell a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését, a dolgozók létbiztonságának további megszilárdítását, mégpedig a társadalmi termelés tartós fejlődése és hatékonysága fokozásának alapján. A párt gazdaságpolitikája fő céljának meghatározásakor a termelőerők elért fejlettségi fokából és a gazdaság további tartós fejlődésének feltételezéséből indul ki. A kongresszus által kitűzött feladatok igényesek, mivel gazdaságunk már túlnyomórészt kimerítette a növekedés extenzív forrásalt. A gazdaság további fejlődése nem alakulhat túlnyomórészt a munkaerők számának további növelésén, úgy, ahogyan ez a múltban volt Nem fokozhatjuk a termelést az energetikai források, az anyagok fogyasztásának további aránytalan növelésével sem. A CSKP XIV. kongresszusa meghatározta népgazdaságunk további fejlődésének stratégiai irányvonalát. A párt gazdasági politikájának fő tartalma a népgazdaság hatékony fejlődésének következetes és sokoldalú emelése lesz, a növekedés intenzlflkáclós tényezőinek teljes érvényesítése alapján. Ezért a népgazdaság egyes ágazataiban a gazdaság fejlődését úgy kell irányítani, hogy a nemzeti jövedelem körülbelül 28 százalékkal növekedjen, és a nemzeti Jövedelemnek ezt a növekedését 95 százalékban a társadalmi munkatermelékenység fokozásával kell biztosítani. Az ötödik ötéves terv egyes éveiben a nemzeti Jövedelem növekedése 5,1 % lesz. Ezt a növekedést értük el átlagosan az utóbbi 15 év alatt. Az ötödik ötéves terv az állóalapok nagyobbfokú kihasználására számít. A termelési alap strukturális változásalt úgy kell végrehajtani, hogy azok az ágazatok fejlődjenek előnyösen, melyeknek termelése más ágazatokban a munkatermelékenység gyors növekedését biztosítja, amelyek kihasználják a tudomány és a technika legújabb ismereteit, más ágazatokban ls biztosítják felhasználásukat, hatékonyan kielégítik a lakosság fokozott fogyasztását, vagy pedig rentábilis kivitelt biztosítanak.