Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-18 / 246. szám, szerda

«en elő a párttagságra, tervszerű és céltudatos ideológiai nevelőmunkát fejtsen ki az összes párttagok, a vezető dolgozók, a funkcionáriusok és a társadalmi szervezetek körében. Az Ideológiai nevelőmunka elsőrendű feladata a dolgozók közgazdasági nevelése, amelynek célja a funkcionáriusok és a párttagok közgazdasági ismereteinek elmélyítése, úgy, hogy a pártszervek és -szervezetek aktívájuk segítségével be tudjanak hatolni a gazdaság bonyolult problémáiba, elsajátítsák a gazdasági elemzés módszerelt, komplexen értékelni tudják az üzemek és a vállalatok munkáját nemcsak a jelenlegi gazdasági eredmények szerint, de aszerint ls, hogy a gazdasági vezetőség milyen távlatokat alakit ki a vállalat fejlődése számára. A termelési gazdasági egységekben, az üzemekben és gyárakban az összes pártszerv és alapszervezet nagyon Időszerű feladata, hogy a termelést előkészítő szakaszokban, így pl. a kutatás és a fejlesztés területén, a tervező- és a konstrukciós Irodákban, a technológiai alakulatokban fokozzák pártbefolyásukat. Ezek a munkahelyek jelentős mértékben befolyásolják a termelés jelenlegi és jövőbeni hatékonyságát is. A párt gazdaságpolitikája feladatai sikeres teljesítésének szükséges feltétele az aktivitás és a munkakezdeményezés fejlesztése. Fejlesztése élén a kommunistáknak kell állniok. Minden párttagnak konkrét képességeinek megfelelő feladatot kell kapnia a gazdaságpolitika megvalósításában. A pártszerveknek és -szervezeteknek olyan konkrét feladatokat kell adnlok tagjaiknak, mint pl. a szocialista verseny fejlesztésében való részvétel, a racionalizálási Intézkedések érvényesítésében, az új technika és technológia bevezetésében, a munka szervezésében, a haladó munkamódszerek érvényesítésében, a munkafeltételek megjavításában stb. nyújtott segítség. A XIV. kongresszus Irányvonalának következetes érvényesítése, az Idei terv feladatainak teljesítése, az 1973. évi terv előkészítése és az ötödik ötéves terv feladatainak biztosítása a fő tartalma a termelési gazdasági egységek, az üzemek és a gyárak és más gazdasági szervezetek gazdasági vezetőségével szembeni ellenőrzési Jog érvényesítésének. Az ellenőrzési jognak következetes érvényesítése a fogyatékosságok elleni harc egyik formája, eszköz a konstruktív kritika fejlesztésére és a párttagok aktivizálására. Az ellenőrzési Jog a pártpolitika gazdasági vezetőségben való érvényesítésének eszköze. Az összes pártszerv és alapszervezet kötelező feladata, hogy minden negyedévben komplexen értékeljék, hogy az üzem vagy a gyár hogyan teljesítette a terv mennyiségi és minőségi feladatait. Ugyancsak feladatuk, hogy elemezzék a terv nem teljesítésének okait, javaslatokat hozzanak a fogyatékosságok kiküszöbölésére, valamint a következő negyedév tervfeladatainak a teljesítésére. Ezeket a gazdasági kérdéseket meg kell vitatni a taggyűléseken, magas Igényeket és követelményeket kell szabni a gazdasági vezetőséggel szemben, s nem szabad megengedni a hibák és a fogyatékosságok Igazolását. A politika, a gazdaság és az Ideológia, egységes hatásának a XIV pártkongresszuson kifejezett követelménye alapvető Irányvonal melyet az összes pártszervnek és alapszervezetnek ba kell tartania, érvényesítenie kell a mindennapi munkában. A pártszervek és -szervezetek fokozott figyelmet szentelnek a szakszervezetek és az Ifjúsági szervezetek munkájának. A kommunistákat a szakszervezetekben ahhoz vezetik, hogy a szakszervezetek valóban a népnek az Irányításban való részvétele kifejezőjévé váljanak, biztosítják a dolgozók részvételét a tervek kidolgozásában, fejlesszék a dolgozók kezdeményezését, és ezt a kezdeményezést a költségek csökkentésére, a termékek minőségének megjavítására, műszaki mutatóik megjavítására, az új technika és technológia bevezetésére, a termelési programok megváltoztatására, az építkezési határidők lerövidítésére Irányítsák. Egyúttal következetesen védenlök kell a dolgozók érdekeit, a munkafeltételek megjavításával és a munka kulturáltságénak fokozásával gondoskodnlok kell reális szükségleteikről, következetesen érvényesítenlök kell a Jutalmazás szocialista elveit, blztosítaniok kell az Ideológiai nevelőmunkát, és a dolgozók egészsége iránti rendszeres gondoskodást. A szakszervezetek munkájának tengelyét képezi • feladatok következetes teljesítése. A pártszervek és -szervezetek állandó figyelmet szentelnek és segítséget nyújtanak az Ifjúsági szervezeteknek, úgy, hogy a SZISZ tevékenységével egyre több fiatalt vonjon be a gazdaság fejlesztésébe ős a gazdasági feladatok teljesítésébe, úgy fejlessze kezdeményezésüket és aktivitásukat, hogy a fiataloknak kellő teret biztosítsanak képességeik fejlesztéséhez és érvényesítéséhez. A párt vezető szerepének helyes érvényesítése azt jelenti, hogy a pártszervek és az alapszervezetek a bizalom és a támogatás, de ugyanakkor a magas fokú igényesség pozíciójából viszonyulnak a vezető és Irányító gazdasági dolgozókhoz. Azok a gazdasági vezetők, akik kiharcolják az igényes feladatokat, megkövetelik a munka- és a technológiai fegyelem megtartását, megoldják a népszerűtlen problémákat és arra törekszenek, hogy a dolgozókat megnyerjék a feladatok teljesítésére, számíthatnak a pártszervek és -szervezetek teljes támogatáséra. És fordítva. Azokat a dolgozókat, akik előnybe helyezik a tetszetős politikát, akik a háttérben lapulnak, előnybe helyezik az igénytelen irányvonalat, amely látszólag kockázat- és konfliktusmentes, de a valóságban pangást jelent, a pártszerveknek és -szervezeteknek bírálatban kell részesítenlök és nagyobb igényességre kell őket vezetniük. A párt vezető szerepe érvényesítésének egyik alapelve a következetes kádermunka. A káderek helyes széthelyezése, rendszeres és céltudatos nevelése, tevékenységük ellenőrzése és munkájuk rendszeres értékelése az összes pártszerv és alapszervezet állandó feladata. A gazdasági vezetők, a mérnöki-műszaki káderek és a mesterek komplex értékelésének alapkritériuma, hogy milyen konkrét eredményeket érnek el a párt politikájának megvalósításában, hogyan teljesítik a XIV. pártkongresszus határozatait. Jó vezetőknek tarthatjuk azokat, akik nem önelégültek, nem merevek, nem félnek a problémák bátor megoldásától, ú] munkamódszereket érvényesítenek, nem félnek a felelősségvállalástól, következetesen teljesítik a feladatokat, védelmezik a párt politikáját, biztosítják a tervfeladatok teljesítését, tudnak dolgozni az emberekkel, helyesen érékellk áldozatos munkájukat, gondoskodnak a dolgozókról és nevelésükről. A pártszerveknek ós -szervezeteknek becsülniük kell az Ilyen vezető dolgozókat, egyre felelősségteljesebb feladatokkal kell őket megbíznlok, lehetőséget kell biztosítaniuk számukra — teljes érvényesüléshez és tekintélyük megszilárdításához. Ezzel szemben az olyan vezetőnek, aki passzívan fogadja az állami terv növekvő feladatalt, nem áll a gazdasági fejlődés élén és csak lemaradással alkalmazkodik hozzá, annak számolnia kell azzal, hogy fokozatosan elveszti tekintélyét és vezető pozícióját is. A XIV. pártkongresszus kitűzte szocialista társadalmunk további sokoldalú fejlődésének merész távlatait. Jó feltételeink vannak e célok sikeres teljesítéséhez. Fejlett termelési műszaki alappal és tehetséges dolgozó néppel rendelkezünk. Munkásosztályunk tapasztalt és szakképzett, tudományos és műszaki értelmiségünk tapasztalt és nagy létszámú, a korszerű szocialista nagyüzemi termelésen alapuló mezőgazdaságunk konszolidált. Pártunk erős, egységes és akcióképes, állami és gazdasági apparátusunk konszolidált, és Nemzeti Frontunk szilárd. Külső feltételeink is kedvezőek, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szoros szövetségünkön, barátságunkon és sokoldalú együttműködésünkön alapulnak. Ez a szövetség biztosítja szuverenitásunkat és a tartós békét. Megvan tehát minden belső és külső feltételünk, a hatékony, dinamikus fejlődéshez, ami alapvető feltétele a lakosság életszínvonala további emelésének és a dolgozók létbiztonsága megszilárdításának. 14 A mai Időszakban előtérbe kerül a gazdasígl-polltlkai Kérdések tanulmányozása. A párttagok gazdasági ismereteinek elmélyítése az egyik feltétele annak, hogy aktívan részt vegyenek a gazdaságpolitika feladatainak teljesítésében. A párt gazdaságpolitikája alapvető problémáinak tanulmányozásét nem lehet szűken műszaki-gazdasági értelemben felfogni, hanem csakis mint a pártoktatás világnézeti nevelésének részét, amely a kommunisták osztályöntudatának megszilárdításához, kommunista gondolkozáshoz és kommunista tettekhez vezet. A párt gazdaságpolitikája a „Gazdasági ismeretek és a párt gazdaságpolitikájának alapjai" tanfolyam kétéves tanulmányi programjának tartalma. Az Oj Szó melléklete tanulmányi alapanyagul szolgál q „Gazdasági ismeretek alapjai" tanfolyam hallgatói számára. Az a küldetése, hogy a hallgatók alapvető ismereteket szerezzenek a legfontosabb problémákról, amelyek az anyagi termeléssel, mint a társadalom élete alapjával, a szocialista gazdasági rendszerrel, a pártnak a CSKP XIV. kongresszusa utáni gazdaságpolitikája alapkérdéseivel kapcsolatos. Ezekről a kérdésekről mélyebb Ismereteket szerezhetnek a politikai gazdaságtan tankönyvéből, a CSKP XIV. kongresszusának dokumentumaiból, valamint a CSKP KB februári és áprilisi plénumainak dokumentumaiból. I. Az anyagi termelés - a társadalom életének az alapja Az anyagi termelés a társadalom létezésének alapvető feltétele. Ahhoz, hogy az emberek éljenek, dolgozniuk kell, és a termelés folyamatában anyagi és kulturális értékeket kell létrehozniuk, amelyek szükségleteik kielégítését szolgálják. A termelés az emberek céltudatos tevékenysége, amely arra Irányul, hogy a természet tárgyalt

x átalakítsák, értékeket alakítsanak ki belőlük. A termelésnek mint társadalmilag és történelmileg fejlődő folyamatnak két oldala van: a termelőerők és a termelési viszonyok Azokat a tárgyakat, melyek segítségével az ember hat a természetre és saját szükségletelt szolgáló tárgyakká változtatja őket — munkaeszközöknek nevezzük. A munkaeszközök között fontos szerepük van aktív részüknek — a termelőseszközöknek: szerszámoknak, gépeknek, műszereknek. A termelőeszközöket a termelés csontvázának és Izomzatának nevezhetjük. A termelőeszközök fejlődési foka olvan jellegzetes vonás, amely szerint megkülönböztetjük az egyes történelmi Időszakokat. így pl. a kézi munka és az egyszerű gépek a kapitalizmus előtti Időszakot jellemzik; a gőzmeghajtású gépek kialakítása megfelel a kapitalizmus megszületése időszakának; a vlllanyenergia és az automatikus gépek széles körű felhasználása a kapitalizmus hanyatlásának, a szocializmus megszületésének és fejlődésének korszakát jellemzi. A munkaeszközök második részét például a csövek, a tartályok stb. képezik, melyek a termelés érrendszerét jelentik. Fontos munkaeszközök a termelési épületek, a vasutak, az utak és más közlekedési vonalak. Munkaeszköz a föld is, mint olyan hely, amelyen a munkafolyamat folyik, mint az ásványok és a természeti erők raktára. Az ember és a munkaeszközök céltudatos tevékenysége mellett a munkafolyamat szükséges elemel a munkatárgyak — vagyis a feldolgozott anyagok. A munkatárgyak egy része pl. a szén, a kőolaj, az ércek, a kőzetek stb. közvetlenül a természetből erednek. A munkatárgyak másik részét először fel kell dolgozni, ilyen pl. a koksz, amely a fémek olvasztásához szükséges, a liszt, amelyet a pékségekben használnak stb. Ezeket a munkatárgyakat nyersanyagoknak nevezik. A munkaeszközöket és a munkatárgyakat, melyek segítségével az emberek termelnek, termelőeszközöknek nevezzük. A gépek, a nyersanyagok és más termelőeszközök azonban önmagukban nem alakíthatnak kl anyagi értékeket. Ehhez az emberek munkaereje szükséges. Munkaerőn az ember fizikai és szellemi tulajdonságalt, hivatásbeli szokásait és tapasztalatait értik, melyeket arra használnak fel, hogy a termelőeszközök segítségével a különféle emberi szükségleteket kielégítő anyagi értékeket állítsanak elő. A termelőeszközök és az emberi munkaerő képezi a társadalom termelőerejét. A termelőerők növekedése és tökéletesítése kibővíti annak lehetőségét, hogy az ember uralja a természetet, és kialakítsa az alapot a társadalom fejlődéséhez. A termelésben az emberek a döntőek. Az emberek nemcsak használják, hanem gyártják is a termelőeszközöket. Az emberek munkaképességgel rendelkeznek, mozgásba lendítik a te*» melőeszküzöket és a termelőerők fő részét képviselik. Az emberek sohasem alakították kt elszigetelten az anyagi tavakat. Már az ősközösségi társadalomban közösen vadásztak és közösen művelték meg a földet. Ma a nagyüzemeknek több ezer alkalmazottjuk van. Minden üzem számos további üzemtől kapja a nyersanyagokat és az anyagokat. A gépkocsigyárak például több száz más vállalat szolgálatait veszik Igénybe. Ez azt bizonyltja, hogy az emberi munkának mindig társadalmi lellege volt és van. Az emberek a termelési folyamatban a javak elosztásának, kicserélésének és jelhasználásának folyamatában mindig akaratuktól függetlenül bizonyos társadalmi kapcsolatokba lépnek, melyeket termelési viszonyoknak neveznek. A termelési viszonyok alapja minden társadalomban a termelőeszközök tulajdona. A kapitalizmusban ez a termelőeszközök kapitalista magántulajdona, melyet az jellemez, hogy az emberek egy csoportja — a kapitalisták uralják a termelőeszközöket, míg a másik csoport, a proletárok, a munkaerejükön kívül semmit sem birtokolnak. A proletároknak ahhoz, hogy létezhessenek, el kell adniuk munkaerejüket a kapitalistáknak. így keletkezik a kapitalista kizsákmányolás, melynek során a kapitalisták Ingyen kisajátítják a dolgozók munkája eredményének jelentős részét. A szocializmusban a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak. Nem létezik a kizsákmányolók osztálya, sem a kizsákmányoltak osztálya. A szocializmusban a termelési viszonyok a kölcsönös segítség és az elvtársi együttműködés elvein alapulnak. A termelőeszközök tulajdonjogának jellegétől jüqg a munka eredményeinek szétosztása. A kapitalizmusban ez a szétosztás a kapttalisták érdekelnek, a szocializmusban pedig a dolgozók érdekeinek felel meg. 3