Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-18 / 246. szám, szerda

Amíg létezik az árutermelés, addig léteznie kell az árucserének is. A csere fellege a tulajdonjog formájától, a munka eredményei kisajátításának jellegétől függ. A munka produktumai a szétosztás és a csere által a fogyasztás szférájába kerülnek, amelyet ugyanúgy, mint a szétosztást és a cserét, a tulajdonjogi viszonyok befolyásolnak. A termelési viszonyok rendszerébe tartoznak tehát a termelés folyamatában az emberek közötti kapcsolatok, a szétosztás, a csere, valamint az anyagi javak cseréje és fogyasztása. E viszonyok alapja a termelőeszközök tulajdona. A termelési viszonyok megbonthatatlanul összefüggnek a termelőerőkkel, és velük együtt képezik az anyagi javak termelésének társadalmi módját — a termelést módot. A termelőerők fejlődése és elsősorban a termelőeszközök tökéletesítése szükségszerűen ahhoz vezet, hogy a régi termelési viszonyokat újakkal helyettesítik. A termelési viszonyok visszahatnak a termelőerőkre — amint elmarad a termelési viszonyok fejlődése, lefékeződik a termelés növekedése, tökéletesedése, de ugyanakkor, amikor a termelési viszonyok progresszívek, ösztönzőleg hatnak a termelés fejlődésére. A termelési viszonyok összessége képezi a társadalom gazdasági alapját. Ezen az alapon keletkeznek és fejlődnek a különböző társadalmi viszonyok, eszmék és Intézmények. A társadalmi eszmék — a politikai, a logi, a vallásos — és az ennek megfelelő intézmények és szervezetek képezik a társadalmi felépítményt. Az anyagi javak előállításának módja, a termelési viszonyok és a társadalmi felépítmény minden társadalomban szerves egészet képez, melyet társadalmi-gazdasági formációnak nevezünk. Az ismeretek elméleti általánosítása és feldolgozása, valamint a következtetések levonása a társadalmi gyakorlat számára összefügg Marx Károly és Engels Frigyes munkásságával és műveivel. Ezek forradalmi fordulatot jelentettek a társadalmi jelenségek magyarázásában. Marx Károly ismert munkájában, a „Politikai gazdaságtan bírálatának előszavában" így összegezte kutatásának eredményeit: „Életük társadalmi termelésében az emberek meghatározott szükségszerű saját akaratuktól független viszonyokba, termelési viszonyokba lépnek egymással, amelyek anyagi termelőerőik meghatározott fejlődési fokának felelnek meg. E termelési viszonyok összessége alkotja a társadalom gazdasági szerkezetét, azt a reális alapot, melyen egy jogi és politikai felépítmény emelkedik, amelynek a társadalmi tudat meghatározott formái felelnek meg. Az anyagi élet termelési módja határozza meg általában az élet társadalmi, politikai és szellemi folyamatát, nem az emberek tudata az ami létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, ami tudatukat meghatározza. A társadalom anyagi termelő erői fejlődésük bizonyos fokán ellentmondásba jutnak a meglevő termelési viszonyokkal, vagy ami ennek csak jogi kifejezése a tulajdonviszonyokkal, melyek között eddig mozogtak. Ezek a viszonyok a termelőerők fejlődési formáiból a termelőerők béklyóivá csapnak át. Ekkor a társadalmi forradalom korszaka következik be. A gazdasági alap megváltozásával lassabban vagy gyorsabban átalakul az egész óriási felépítmény. Az ilyen átalakulások vizsgálatánál miqdig különbséget kell tenni a termelés gazdasági feltételeinek anyagi, természettudományos pontossággal megállapítandó átalakulása és a jogi, politikai, vallási, művészi vagy filozófiai, egyszóval: ideológiai formák között, melyekben ez az összeütközés az emberekben tudatossá válik, s melyekben azt megvívják. Mint ahogy az egyes embert nem aszerint Ítéljük meg, ahogyan önmagáról vélekedik, éppoly kevéssé lehet az ilyen átalakulási korszakot a saját tudatából megítélni, hanem ellenkezőleg, ezt a tudatot kell az anyagi élet ellentmondásaiból a társadalmi termelőerők és termelési viszonyok közti összeütközésből megmagyarázni. Egy társadalmi alakulat addig soha el nem tűnik, míg ki nem fejlődtek mindazok a termelőerők, amelyek számára ez az alakulat eléggé tág és üj, magasabbrendű termelési viszonyok soha sem lépnek helyébe, míg anyagi létfeltételeik magának a régi társadalomnak ölén ki nem keltek. Ezért az emberiség mindig csak olyan feladatokat tűz maga elé, amelyeket meg ls tud oldani, mert jobban szemügyre véve mindig azt látjuk, hogy maga a feladat is csak ott merül fel, ahol megoldásának anyagi feltételei már megvannak vagy legalábbis keletkezőben vannak." Az emberiség történelme 5 alapvető termelési módot és a termelési viszonyok 5 típusát ismeri — az ősközösségi rendet, a rabszolgatartó rendet, a hűbéri társadalmat, a kapitalista társadalmat és a kommunista társadalmat. Ezek közül kapitalizmust az jellemzi, hogy a termelőeszközök a kapitalisták magántulajdonát képezik, és a közvetlen termelők, a bérmunkások nem rendelkeznek velük. Eladják képességeiket, munakerejüket a kapitalistáknak, és ezért bért kapnak. Személy szerint szabadok, de szabadságuk csupán abban rejlik, hogy a munkapiacon megvásárlásra szabadon felajánlhatják munkaerejüket, miközben nem válhatnak meg a kapitalista osztály által kizsákmányoltak nehéz sorsától. Az előző termelési módokhoz hasonlítva a kapitalista termelési viszonyok a termelőerők sokkal gyorsabb növekedését tették lehetővé. A kapitalizmusban gépi nagyipar keletkezik és fejlődik. Az ember egyre inkább uralja a természetet. A munkamegosztás magas fokú. Jelentősen fejlődött a nemzetközi kereskedelem, kialakult a kapitalista gazdaság világrendszere és világpiaca. A kapitalizmus aránylag rövid idő alatt olyan termelőerőket állított elő, melyek számára szűkekké bizonyultak a kapitalista termelési viszonyok határai. A kapitalizmusban nagymértékben megnagyobbodott a termelés társadalmi jellege. A társadalmi munkamegosztás egyre szorosabban egymáshoz kapcsolja az üzemeket. Minden termék sok dolgozó munkájának az eredménye. A termelőeszközöket és a munka eredményeit azonban nem a társadalom, hanem egyének, a kapitalisták sajátítják ki. A kapitalizmusban tehát öszszebékíthetetlen ellentmondás van a termelés társadalmi jellege és a kisajátítás magánkapitalista formája között. Ez ahhoz vezető, hogy elpazarolják a termelési forrásokat, nem használják ki őket racionálisan, valamint az anyagi és a szellemi javakat nem osztják szét hatékonyan. Az egyik termelési mód másikkal való helyettesítésének fő feltétele és oka a termelőerők fejlődése. A társadalmi rend változása azonban nem megy végbe automatikusan, hanem az osztályharc és a szociális forradalmak következtében. Az a társadalom, amelyben a termelőeszközök magántulajdonban vannak, antagonisztikus érdekeket képviselő társadalmi osztályokból áll — a klzsákmányolókból és a kizsákmányoltakból. A kizsákmányoló osztályok és a kizsákmányoltak érdekel összeegyeztethetetlenek, s ezért a kizsákmányoló társadalmak történelme az osztályharc történelme. A proletariátus és a többi dolgozó osztály harca szükségszerűen ahhoz vezet, hogy a kapitalizmus forradalmi módon szocializmussá változik. A szocializmus alapja a termelőeszközök társadalmi tulajdona. A szocializmusban nem létezik az embernek ember általi kizsákmányolása. A társadalom két baráti osztályból — a munkásosztályból és a szövetkezeti parasztságból, valamint a dolgozó értelmiség szociális csoportjából áll. A szocialista rendszer összehasonlíthatatlanul hatékonyabb, mint a kapitalista, mégpedig annak következtében, hogy a népgazdaság tervszerűen fejlődik, és hogy a társadalmi munka eredményeit nemcsak egy szűk csoport, hanem az egész társadalom érdekeinek megfelelően osztják el és használják fel. A szocializmusban a dolgozók érdekeltek a társadalmi munka termelékenységének fokozásában, mivel saját maguknak és ezáltal az egész társadalomnak doloznak. A szocialista rendszer lehetővé teszi a termelőerők fejlődését, valamint a társadalmi élet valamennyi szakaszán az előrehaladást. A társadalom gazdasági élete folyamatának lényegét a gazdasági törvények tükrözik, melyek kifejezik a gazdasági jelenségek állandó, szüntelenül ismétlődő szükségszerű összefüggéseit, kölcsönös függőségét. A gazdasági törvények képezik a politikai gazdaságtan tanulmányozásának tárgyát. A társadalmi fejlődés egyes szakaszainak termelési viszonyai különbözőek. Ezért a gazdasági törvények többsége csak bizonyos termelési mód keretében hat. Ezek a specifikus törvények. Azokat a törvényeket, melyek többfajta termelési módban érvényesülnek, általánosoknak nevezzük. Az általános A termelés növelését. Ebből a feladatból indul ki a szarvasmarha-tenyésztés koncepciója 1985-lg. — Fokozatosan és céltudatosan kell megvalósítani a mezőgazdaság egyes ágazatai szakosításának és koncentrációjának folyamatát. Ebből a szempontból kell az egyes mezőgazdasági üzemekben beruházásokkal, és az üzemek közti kooperációban megoldani a műszaki átépítést és korszerűsítést. — Biztosítani kell, hogy az egyes iparágak idejében és teljes mértékben biztosítsák a mezőgazdasági termelés anyagiműszaki szükségleteit. E rendszeres segítség és a mezőgazdaságnak a legkorszerűbb technikával és kemlzálással való ellátása nélkül a mezőgazdaság nehezen teljesítené a kitűzött feladatokat. Ezek biztosítják az intenzív nagyüzemi mezőgazdasági termelést. — Nagy figyelmet kell szentelnünk mezőgazdaságunk szocializálásának befejezésére. Ma még 635 000 hektár földet (az egész mezőgazdasági terület 9 °/o-a) egyénileg művelnek meg. E probléma megoldásánál megfontoltan és differenciáltan kell eljárni. Ahol efsz-ek vagy állami gazdaságok vannak, ott az egyénileg gazdálkodó földműveseket meg kell nyerni a szövetkezetek vagy az állami gazdaságok számára. Ahol eddig nincs szocialista szektor, ott át kell gondolni a legalkalmasabb termelési irányzatot, amely lehetővé tenné a nagyüzemi forma érvényesítését. — Tovább kell tökéletesíteni a mezőgazdaság tervszerű Irányításának egész rendszerét, emejnl kell a tudományos kutatóintézmények színvonalát, fokozni munkájuk hatékonyságát, tökéletesíteni kell a mezőgazdasági és az élelmiszeripari üzemek kölcsönös kapcsolatalt és szolgáltatásalt. — Meg kell szilárdítani a terv funkcióját, növelni és tökéletesíteni kell a gazdasági eszközök hatékonyságát, a jutalma, zás rendszerét, fokozni kell a mezőgazdasági termelés gazdaságosságát, és emelni az üzemen belüli irányítás színvonalát. — Biztosítani kell, hogy az élelmiszeripar határidőben dolgozza fel a mezőgazdasági nyersanyagokat, meg kell javítani az élelmiszeripari termékek minőségét és bővíteni választékát, s élelmiszeripari termékekkel meg kell javítani a piac ellátását. Biztosítani kell az élelmiszeripari gyárak építési, újjáépítési és korszerűsítési feladatainak teljesítését. — Következetesen és komplexen kell megoldani az ötéves terv és az évi tervek feladatalt, minden tartalékot és forrást e feladat teljesítésére kell mozgósítani, s ugyanakkor fokozni a mezőgazdasági termelés hatékonyságát és dinamikus fejlődését. A gazdasági fejlődés feladatainak eddigi teljesítése azt bizonyítja, hogy a XIV. kongresszusnak a gazdaság területére vonatkozó határozatai nemcsak az egész párt ügyévé váltak, hanem az állami és a gazdasági szervek, valamint a társadalmi szervezetek által egyre inkább az egész társadalom és az összes dolgozó ügyévé válnak . Az ötödik ötéves terv első évének sikeres kezdete és az 1971-ben elért eredmények az egész népgazdaság további dinamikus fejlődésének a megnyilvánulása. Az 1972. évet kezdettől a népgazdaság dinamikus fejlődésének dinamikus folytatása jellemzi. Ugyanakkor továbbra is tapasztalhatók egyes negatív jelenségek, elsősorban a termelési fogyasztás nem kívánatos emelkedése. 1972 második féléve feladatainak teljesítésekor érvényesíteni kell azt az elvet, hogy nincs szó a terv akármilyen teljesítéséről. A döntő az, hogy minden üzem biztosítsa a további dinamikus növekedést és a terv teljesítését, de egyúttal teljesítse az állami terv összes minőségi mutatóját, s jelentősen növelje az egész gazdaság hatékonyságát. Az 1972. évi terv koncepciója és megvalósítása jő kiindulópontot jelent az 1973. évi állami terv kidolgozásához, melynek feladatai sokkal nagyobbak és igényesebbek lesznek, mint az előző két évben. Az 1973. évi terv feladatai nagyon igényesek, de teljesíthetők. Teljesítésüket az egész népgazdaság hatékonyságának sokoldalú növelésével, a gazdasági növekedés intenzív tényezőinek következetes érvényesítésével kell biztosítani. A termelés! gazdasági egységek, az flzemek és a vállalatok előbb kapták meg az 1973. évi állami terv kidolgozásának irányelveit, mint tavaly. Ezt az időelőnyt kl kellett használniok és a terv összeállításába a dolgozók legszélesebb rétegeit bevonnlok. Velük közösen kell megkeresni a jövő évi terv teljesítéséhez szükséges tartalékokat és forrásokat. A népgazdaság hatékony fejlődése a termelés valamennyi tényezőinek, így a termelési folyamat döntő tényezőjét jelentő munkaerők optimális kihasználását is feltételezi. A csehszlovák gazdaságnak munkaerőkkel való ellátása világviszonylatban az egyik legnagyobb. A lakosság gazdasági aktivitása több mint 90 százalék. A munkaerőkkel való gazdálkodás és optimális kihasználása azonban az egyes ágazatokban alacsony színvonalú. Az egyes ágazatoknak munkaerőkkel való ellátottsága (ugyanúgy, mint a termelőeszközökkel) nem áll mindig összhangban a népgazdaság arányos fejlődésével. Egyes ágazatok és szakágazatok úgy vannak ellátva munkaerőkkel (és termelőeszközökkel), hogy ez nem kényszeríti őket a munkaerőkkel való jó gazdálkodásra és a munkaerők optimális kihasználására. Más ágazatokban a munkaerőkkel való lényegesen jobb gazdálkodás és a munkerők jobb kihasználása ellenére ls kevés a munkaerő. Az újratermelési folyamat fontos része a forgalom területe. Ezért rendszeres gondot kell fordítani a közlekedés hatékonyságának növelésére. A közlekedés a népgazdaság valamennyi ágazatát szolgálja, jelentősen befolyásolja hazánk gazdasági és társadalmi életét. A szocialista kereskedelem küldetése annak biztosítása, hogy a termékek a lehető legrövidebb úton jussanak el a termelőtől a fogyasztóig, miközben megőrzik, gyakran, fokozzák a termékek hasznos tulajdonságait. Ennek a célnak kell alávetni a kereskedelem munkájának hatékonyságát, keresni kell a termelőktől a fogyasztókhoz vezető legrövidebb utakat, emelni kell a raktározás színvonalát és kulturáltságát, meg kell gyorsítani a tartalékok cseréjét, csökkenteni a tartalékok normált, miközben biztosítani kell a folyamatos, zavarmentes ellátást. A fogyasztói kereslet rendszeres felmérése alapján meg kell javítani az átvevői-kivitelezői kapcsolatokat, a fogyasztók szószólójává és érdekeik képviselőivé kell válni a termeléssel szemben. A nagyobb hatékonyságért folytatott harc teljes mértékben vonatkozik az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a kereskedelem, a szolgáltatások és a terclálls szféra valamennyi területének ágazatára. Népgazdaságunk minden területén meg kell nyerni a dolgozókat e feladat valóra váltására. A párt feladatai a gazdaság területén Szocialista társadalmunk további fejlődésének programja, amelyet a XIV. kongresszus hagyott jóvá, kifejezi az összes dolgozó létérdekeit. E bátor és reális célok sikeres teljesítésének alapvető feltétele a gazdaság területén a párt vezető szerepének következetes érvényesítése. Ez feltételezi, hogy a pártszervek ős szervezetek egyre jobban tudják a pártaktíva és az alapszervezetek erejét a legfontosabb feladatok megoldására és a feladatok teljesítésének ellenőrzésére összpontosítani. A pártszervek és -szervezetek tevékenységét úgy kell irányítani, hogy a legszorosabb kapcsolatban álljon a terv megvalósítására, valamennyi mennyiségi és minőségi mutatójának teljesítésére, a tartalékok feltárására és kihasználására, és • nagyobb hatékonyság kiharcolására Irányuló törekvéssel. A párt gazdaságpolitikája feladatainak és céljainak teljesítésével szoros összefüggésben kell fejleszteni a politikai, a szervező és az Ideológiai nevelőmunkát. Ügyelni kell arra, hogy minden pártszervezet pártéletet éljen, következetesen érvényesítse vezető szerepét a gazdasági vezetőséggel és a társadalmi szervezetekkel szemben, javítsa és kibővítse tagsági bázisát, elvhű káderpolitikát folytasson, új elvtársakat készlt13