Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

A társadalmi fejlődés tervszerű irányítása színvonalának emelése ér­dekében elengedhetetlenül fontos, hogy kibontakozzanak a munkálatok a népgazdaságfejlesztés hosszú érvényű távlatának és a társadalmi szükségletek hosszú érvényű fejlődése tudományos prognózisainak, az egész újratermelési folyamat tudományos-műszaki fejlődése és szociá­lis feltételei hatásának kidolgozásán. Különös figyelmet kell szentelni főként a fűtőanyag és az energiabázis hosszú érvényű fejlesztési koncepciója kidolgozásának, gazdaságunk be­kapcsolásának a nemzetközi szocialista integrációba, gazdaságunk alap­vető nyersanyagokkal való ellátásának, a mezőgazdaság, az élelmezés és a lakáskérdés komplexuma biztosításának. Közgazdaságtudományunknak és kutatásunknak aktív szerepet kell ját­szania főként a gazdaság hatékony fejlesztése, a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítése, a nemzetközi integráció kérdéseinek megoldá­sában Az 1976—1980. évi népgazdaságfejlesztési 6. ötéves terv irányterve­zetét hosszú érvényű távlatra építve kell kidolgozni. (Csehszlovákia Kommunista Pártjának a XIV. kongresszusán elfogadott határozatából) ható pozitív szerkezeti változásokat az alábbi táblázat szemlélteti: 1970 1980 1990 Közvetler. fogyasztás össze­sen (%) ebből: ipar és építőipar 62 60 szállítások 8 B mezőgazdaság 4 4 közszükséglet és lakásellátás 26 31 100 100 100 56 5 8 33 2. sz. ábra: Az elsődleges energetikai források felhasználásának tervezett szerkezeti változásai A modern társadalom fejlődése jelentős mértékben a rendelkezésére álló fű­tőanyag- és energetikai alaptól függ. Ebből a tényből kiindulva szocialista társadalmunk rendkívüli figyelem­mel fejleszti saját nyersanyag-alapjait, elsősor­ban a szénbányászatot, szorosan együtt­működik a szocialista államokkal, elsősor­ban a Szovjetunióval a földgáz és kőolaj behozatalában. Erről a gondoskodásról ta­núskodnak a szénbányászat fejlesztését szol­gáló hatalmas beruházások, a hőerőművek és vízi erőművek kiterjedt építése, valamint a ne­mesebb fűtőanyagok, a földgáz és a kőolaj behozatalára fordított eszközök. A fűtőanyag- és energiaforrásaink fejleszté­sét szolgáló intézkedések következményeként hazánk az egy személyre eső ensrgiafogyasz­tásban az iparilag fejlett európai államok kö­zött a hatodik helyen áll. Népgazdaságunk szerkezete azonban rendkívül energiaigényes, és energetikai alapunk rohamos fejlődése el­lenére gyakori még a feszültség az energia­termelés és -fogyasztás között. Előfordult azon­ban olyan időszak Is, amikor fűtőanyag- és energiatermelésünkben átmenetileg fölösleg is mutatkozott, ami gyengítette a források fejlesz­tésére irányuló figyelmünket. Ilyen átmeneti fűtőanyagtöbblet mutatkozott például az 1966-os és 1967-es években. Ezt az átmeneti állapotot az ipari termelés helyi szer­kezeti változásai, a nemesebb fűtőanyagok nö­vekvő behozatala, az energetikai berendezések korszerűsítése és felújítása, és nem utolsósor­ban a kedvező éghajlati viszonyok okozták. Ezt a halyzetet az akkor kibontakozó új irányí­tási rendszer keretében — helytelenül — tar­tós jelenségként értékelték. A fogyasztók túl­becsülték a nemesebb fűtőanyagok behozatali lehetőségeit, csökkent az érdeklődés a szilárd fűtőanyagok iránt, csökkentek az igénylések is, ami a szénbányászat korlátozásához veze­tett. Ez részben a szénjövesztés korlátozásában (fokozatosan 2,3 millió tonnává! kevesebb kő­szenet és több mint 3 millió tonnával kevesebb barna szenet fejtettek), részben a bsruházá­sok fékezésében, valamint a preferenciák és a fejlesztési kilátások elvesztésében nyilvánult meg. A hangzatosan terjesztett nézetek helytelen­sége már sz 1968-as év második felében meg­mutatkozott. A fogyasztók oly mértékben nö­velték szilárd fűtőanyagokra vonatkozó igé­nyeiket, hogy azokat a bányaipar képtelen volt teljesíteni. Ebben az időszakban a maga nyers valóságában megmutatkozott, hogy mibe kerül, ha fűtőanyagkészleteinkst látszólagos takaré­kossági szempontból az optimum alá csökkent­jük. A bányaipari dolgozók rendkívüli erőfeszí­tései következtében a szénjövesztés három év alatt 12,7 millió tonnával növekedett, a feszült helyzet azonban ennek ellenére még 1970-ben is tartott, s csak 1971-ben alakulhatott ki tás már 1969—71-es években is megmutatko­zott. Nem véletlenül említjük ezeket a fogyatékos­ságokat. Olyan időszakban következtek be, amikor népgazdaságunk nem rendelkezett táv­lati fejlesztési tervvel, amikor gyakorlatilag ötéves tervünk sem volt, s a piaci mechaniz­mus túlértékelése következtében évi terveink is a tájékoztató jellegű irányelvek szintjére süllyedtek. Népgazdaságunk ebben az időszak­ban (gyakorlatilag 1969 végéig) megfelelő ter­vek hiányában ösztönösen fejlődött. A fűtőanyag- és energia-gazdálkodásban eu­rópai viszonylatban is tapasztalható ciklikus II II Az energetikai források felhasználásának viszonylagos csökkentésére tehát főieg az ipar területén számítunk. Húsz év alatt az ipar ener­getikai szükséglete csak 1,3-szoros mértékben növekszik, a lakosság szükséglete azonban a kétszeresére, a mezőgazdaságé pedig a 2,8 szo­rosára növekszik. A fogyasztásban tovább nö­vekszik a nemesebb energiaforrások részará­gábbá teszi kihasználhal A szén- é lati alakulás vetkező: szén és lign ebből: kőszén barnaszén é A jôvesztť az évi 126,6 vesztés fokc Az ostrav szükségletek dasági integ ben a koks: adatait tová jövesztés eg na lesz. A lió tonnányi a hazai, mit séhez, körül 2000 ig a 1 lenlegi 4,2 i a sokolovi eddigi 20 m ra csökken. A szlováki vaországi lij időszakban f nás szinten A jöveszté naszén-mede nek az, a fi termelésről fejtésre, ahc ményű kotn ban a hőéről ja ellátni. A termelés ko dsnce 29 bá na évi telje csak 9 küls; FŰTŐANYAG ES ENERGETIKI 1 • Ä' ľ 'f fejlődés törvényszerűségeit azért is szükséges felidéznünk, mert az idén újból jelentős meny­nyisegű szilárd fűtőanyag halmozódott fel a fogyasztóknál. Ez Iámét könnyelműségre ve­zethetne az optimális tartalékok megbecsülése szempontjából. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban jő okulásul szolgáltak. Nem hagyjuk megismétlődni a nagy erőfeszítésekkel és anya­gi költségekkel áthidalt súlyos helyzetet. A fejlesztés alapja a távlati Az elmúlt évben a CSSZSZK kormánya 73. Tszámú határozatának értelmében sor került a gazdasági prognózisok kidolgozására. E prognó­zisok viszonylag önálló részét képezi Csehszlo­vákia fűtőanyag- és energiaellátásának 1990-ig terjedő előrejelzése, mely néhány vonatkozás­ban feltételesen 2000-ig is kiterjed. A gazdasági prognózisok alapján globálisan a nemzeti jövedelem évi 5 százalékos növekedé­sére számíthatunk. Az energetikai források szükséges növekedését 3,5—4 százalékos évi átlagokban állapították mag. Ezzel kapcsolat­ban megemlíthetjük, hogy 1960-tól 1970-ig a fogyasztás évi átlagos növekedése 3,6 száza­lékos volt. 1. ábra: Fűtőanyag- és energetikai alapunk növekedése 1968-tól 1971-ig kőszén (mii. tonna) barnaszén (mii. tonna) villanyáram (milliárd kWh) koksz (mii. tonna) világítógáz (millió m 3) egyensúly, amikor a termelés további 3,7 mil­lió tonnával növekedett, és elérte az eddigi legmagasabb szintet, az évi 113,2 millió tonnát. Az 1966—69-es években a széniparhoz hason­lóan az energetikában is előfordultak elha­markodott intézkedések, amelyek késleltették a hőerőművek fejlesztését. Bár ennek követ­kezményeit főleg az 1973-as és 1974-es évek­ben fogjuk érezni, a hiányos áramszolgáita­«/„ t M 200 3(0 400 500 688 100 800 |4.9 .J10.5 372 IMI ­lli : . _._,l«7l 2941 Népgazdaságunk számára rendkívül fontos a nemzeti jövedelem egységére eső energia­fogyasztás csökkentése, illetve az energia­felhasználás hatékonyságának fokozása. E te­kintetben a hatvanas évek folyamán 0,8 szá­zalékos évi megtakarítást értünk el, a hetvenes évekre 1,1, a nyolcvanas évekre 1,2 százalékos átlagos évi megtakarítást tervezünk. Az energetikai források fogyasztásában vár­nya. Amint azt a 2. számú ábra is szemlélte­ti, 1980-ig főleg a folyékony és a gáznemű fű­tőanyagok aránya növekszik, 1980 után pedig főleg az atomerőművekben előállított elsődle­ges villanyáramé. A hazai források optimális kihasználása A szilárd fűtőanyagok hazai forrásait 1970 végén mintegy 19 milliárd tonnára becsültük. Ennek körülbelül a fele többnyire kokszol­ható kőszén, a másik fele pedig barnaszén és lignit. Feltételezéseink szerint kőszénkészleteink­nek mintegy 20 százalékát, barnaszén- és lig­nitkészleteinknek 70 százalékát fogjuk kihasz­nálni. Azzal is számolni kell, hogy a jövesztés feltételei állandóan rosszabbodnak, ami drá­ám ezek átl millió tonná A Eddig ism lehetővé tes: lés további használására fogyasztások A gáznem ként tovább energiaforrái vesznek rész szik, és ez i tékű növeke Csehszlová ben valósítju gázrendszerr gázgyáraink zívebbé tétel

Next

/
Thumbnails
Contents