Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

z országhatáron átkukucskáA

ló Sátorhegy messziről jelzi az érkezőnek, hogy a tokaji borok hazájába került. Ha már itt járunk, a hegy szemközti oldalán, a hazánk területére, is átnyúló tokaji körzetben, talán álljunk meg néhány percre, s lapozzunk vissaa ennek a nevezetes borvidéknek a krónikájában . . Ma már nehéz lenne megállapítani, miért akarta megtisztelni a hírneves sárospataki vincellér Szepsi Lackó Máté 1650 húsvétján úrnőjét, Lorántffy Zsuzsannát, aszú szőlőből készült borral?! A krónikás arról is hallgat, milyen sikere volt a bornak a fejedelemasszonynál. Feltehető, hogv nein kisebb, mint az udvar urainál, a tüzes, sárga folyadék legodaadóbb fogyasztóinál, akik „megkonstruálták" az öt évvel később napvilágot látott „Tokaji bortörvényt" Az országhatárt képező Ronyva-patak túloldalán, Magyarországon huszonnyolc község több mint tizenegyezer katasztrális holddal tartozik a tokaji körzetbe. Nálunk Slovenské Nové Mesto, Tŕňa (Tornya) és ViniCky (Szőlőske) határában közel 156 hektár képezi a tokaji körzetet. Sátoraljaújhelyen egy speciális állami gazdaságnak összesen 63 km hosszú borpince áll rendelkezésére Ebben tárolják a tokaji borokat. Nálunk a két világháború közti és a felszabadulást követő időszakban is alábbhagyott a tokaji körzet fejlesztése. Kedvező fordulat 1958 utűn. a Szlovák Nemzeti Tanács törvényerejű rendelete alapján következett be Ez szabályozta a tokaji körzet fejlesztését, s további négy község határát csatolta, hozzá. Abban az időben 703 hektáros terület képezte a tokaji körzetet, de csaknem 200 hektáron már kiöregedett a szőlő, aminek felújítása elkerülhetetlen volt. A fejlesztési feladatokat a Slov. N. Mesto-i Állami Gazdaságra ruházták . . Október első felében járunk, a tokaji körzetben is folyik a szüret. Az állami gazdaság igazgatósági épületében csak a szolgálatot teljesítő munkaerővel találkozunk, a többi szüretel Útbaigazítónk azt mondja, Juhász Lajos mérnököt, a gazdaság igazgatóját is a szüretefők körében találhatjuk meg Trňán (Tornyán), a sečovcei iskolások népes csoportjának érkezését várják — A bári és a csarnahói szőlőkben már kora reggeltől dolgoznak a brigádosok. Ott találják azokat ls, akiket keresnek — kaptuk a tájékoztatást. Útközben örömmel állapíthattuk me, kiderült az égbolt, kellemesen süt a nap. valódi szüreti idő ... A csarnahói „Kiserdő" domb oldalán meszsziről halljuk a szüretelők énekét. Amikor a huszonkét hektáros szőlőterület közepén találkozunk Juhász igaz gatóval, erőt vesz rajtunk a szürete lók vidám hangulata, akik ropogós zempléni népdalok éneklése közepette szorgoskodnak a széles szőlősorok kö zött. Azt is megtudjuk, reggel elég híi vös volt, Kalán elvtárs, a gazdasági részleg vezetője tüzes kisüstivel heví tet»e a szüretelők vérkeringését. Ügv láVoZik. jó eredménnyel . . — A járási termelési igazgatóság huszonöt és a trebišovi „Agrostav" harminchat dolgozója segédkezik itt ma — tájékoztat Juhász elvtárs. — • 1967—68-ban telepítettük ezt a szőlőt Rizlinget, Tramínt és Leánvkát ter melünk itt. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy hektáronként 100 má zsán felüli lesz az átlaghozam. Közben megismerkedünk Sipos |á nőssel, ennek a szőlőieriiletnek a? őrével is, aki elmondja, hogy az idén nem pusztította a szőlőt a madár, a ..szárnytalan seregély" sem jutott be ide, mert szúrós dróttal van a terillei körülkerítve. . . . Egy ..látogatásra" emlékszik csupán, s el is mondja— Vasárnap történt A közeli Céké röl a fiatalok szokás szerint kijárnak Zamatos gulyáslevest kapnak a brigádosok ebédre. Milyen lesz az új bor? az erdőbe, amely a mi szőlőnkkel határos. Arra lettem figyelmes, hogy egy tizenhat év körüli fiú a diófáról köze lítette meg a kerítést, és beugrott a szőlőbe, leszakított két fürtöt, való színűleg a kíséretében levő leánykákrészére. Amikor rászóltam, a „gaval lé" átdobta a két fürt szőlőt a drót kerítésen, és ó maga ts igyekezett kijutni. Sikerült is. de közben nagvot reccsent az ünnejjlőruha nadrágja, be akadt a tüskésdrótba, és teljesen végigszakadt. Meg is bántam, hogy rászóltam — jegyzi meg mosolyogva Sipos elvtárs. — Mennyi jelenleg a gazdaság sző lőferülete? — fordulok Juhász elv társhoz. — Közel kétszázhatvan hektár, — feleli — s ebből százhetvenöt a termő. Többnyire Furmintot, Muskotályt. Hárslevelűt és egy kevés Olaszrizlinget termelünk. Elég nagy feladatot vállaltunk, de reméljük, megéri, hiszen a tokaji körzet jövőjéről van szó. A régi elavult szőlők helyén újakat 'elepítünk, ahol teljes mértékben érvényesül a gépesítés. Mert ml tagadás, a munkaerők terén gondjaink vannak. A szüreten is csupán 80—100 saját alkalmazottunk dolgozik, ezért brigádosokra szorulunk. Naponta 500—600 iskolás fiatal és üzemi lolgozó segítségét igényeljük. Eddig közel 15 Iskolával kötöttünk brigádmunkára szerződést. A Barcal Mezőgazdasági Műszaki Középiskola például 120 diákot bocsát rendelkezésünkre, akik egy héten át Itt dolgoznak. Kulturált elszállásolásukról, étkeztetésükről az államvasutak közeli ifjúsági táborában gondoskodhatunk, hála a vasúti vezetők megértésének. Elmondom Juhász elvtársnak, hogy tudomásunk szerint az emberek szívesen szüretelnek, és az iskolások is megtalálják számításukat. — Igyekeztünk érvényesíteni az anyagi érdekeltséget — veszi át a szót az igazgató. — Aki jól, az előre kidolgozott prémiumrendszer alapján dolgozik, szépen ls kereshet. Közel j Juhász Lajos mérnök, az ÁG igazgatója a szüreteink között (balról a második). háromszázezer koronát irányoztunk elő prémiumok kifizetésére. Például az iskolás brigádosok 300 mázsa szőlő begyűjtése után ezer korona prémiumot is kapnak az alapjutalmazáson felül. Szívesen fizetünk, ha van miért. Úgy látom, az idén pedig lesz miért... — Tervünk szerint úgy 83 vagonra való szőlőtermésre számítottunk, de az eddigi terméseredmények alapján nyugodtan kijelenthetem — ha valami nem jön közbe —, lesz 100—120 vagonra való szőlőnk. — Mennyit dolgoznak fel ebből saját pincészetükben? — Elég nagy a készletünk pincegazdaságunkban a régebbi, jó minőségű borokból, ezért az idén csupán ezer hektoliter bort fogunk tárolni, a többi szőlőt átadjuk a Slov. Nové Meston működő Borfeldolgozó-Üzemnek. Még a cukorfokról nem is szóltunk — kezdetben 15—16 körül mozgott, de a Tramín 19—20 fokos volt. Szeptemberben néhány szőlőfajta rothadni kezdett. Jó időjárás esetén ez még kedvező lehet, meggyorsíthatja az aszusodást. Máté mester több mint 300 éves „receptje" ma is érvényes ... — Ha már visszakanyarodott a múltba — akár egyetlen megjegyzés erejéig is — véleménye szerint, miképpen lehetne öregbíteni a tokaji körzet hagyományos jó hírnevét? — Újabban központi, kerületi és lárási szerveink is igen nagy megértéssel kezelik a tokaji körzet fejlesztésének kérdését, s a lehetőségeknek megfelelően anyagilag is messzemenően támogatják. 1928-ig terjedő, konkrét fejlesztési terv áll rendelkekezésünkre, amikor további 453 hektár új szőlőterülettel gyarapszik a tokaji körzet. Ezen az úton haladva teremthetjük meg a körzet hagyományainak megfelelő távlatokat. Velünk szemben, azon a másik dombon — mutatja Juhász elvtárs — újabb telepítés folyik. Innen is jól látni az eddigi munka eredményeit. Ott egy 80 hektáros új szőlőt telepítenek. Az említett fejlesztési tervben meghatározott területen kívüi további 300—400 hektár területet lehetne betelepíteni, ha ehhez megteremtenénk a feltételeket. — Hogyan lehetne ezt megvalósítani? — Ha a Trňai Szőlészeti Kísérleti Állomás, a Slov. N. Mesto-i Borfeldolgozó Üzem, a Viničky-i Szőlészeti Mesteriskola (Szőlőcske), a mi állami gazdaságunk, de a tokaji körzet magántermelői is összefognak, s egy hatalmas borkombinátba társulnak — mint a szomszédos Magyarországon tették — akkor egységesen, az anyagi eszközök koncentrálásával, a gazdag tapasztalatokat felhasználva, csodákat lehetne művelni hazánk tokaji körzetében. A szüretelőktől búcsút véye, távozóban egyre inkább megerősödött bennem Juhász elvtárs elgondolásának ésszerűsége. Érdemes lenne továbbgondolni. KULIK GELLÉRT A Slovenské Nové Mesto-i pincegazdasag leivasario forgás, egymást érik a kocsik. központjában nagy a sürgésMolnár János felvételei