Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

A szovjet állam fennállásának ötven esztendeje alatt tán a társadalmi és gazdasági élet minden területét érin­tő tudomány fejlődött a legrohamosabb léptekkel. Kétségte­len, hogy a szovjet állam vezetői kezdettől fogva fokozott figyelmet szenteltek a tudományok fejlesztésének, a tudo­mányos élet átszervezésének, amely többé nem kapitalista érdekeket szolgált, hanem minden erejét a szocialista or­szágépítés meggyorsítására fordította. Közismert tény, hogy a Szovjetunióban a tudományos dolgozók valóságos hadseregét képezték ki viszonylag rövid időn belül. Annak ellenére, hogy a földkerekség első szocialista államának különböző külső és belső nehézségekkel kellett megküzde nie - a fejlődés minden szakaszában, sőt a háború leg­nehezebb éveiben is kellő feltételeket biztosít a kutató­munka folyt atásá hoz, hatékonyságának állandó fokozásá­hoz. A szovjet tudomány kimagasló eredményei, az űrkuta­tásban elért történelmi jelentőségű sikerek méltán kelte .ék fel a világ közvéleményének érdeklődését. A sokrétű kutató­munka természetesen az élet valamennyi területére kitel­jed, mindig és midenkor humanista célokat követ, a- em­bert, a kommunista országépités céljait szolgálja. Am ner feledkezhetünk meg arról sem, hogy a szovjet tudományos intézetek mindenkor önzetlen segítséget nyújtanak a szo­cialista társadalomközösség országainak, ugyanakkor tá­mogatják a fejlődő országok tudományos életének kibon­takozását. Ebben a momentumban nyilvánul meg többek között a proletár nemzetköziség elveinek érvényesülje a szovjet tudományos életben. Nem vitás az sem, hogy 3 szov­jet tudomány - a világszínvonal élvonalába kerülve az egész emberiség boldogabb jövendőjét szolgálja. FÉL ÉVSZÁZAD MÚLTÁN... Kazahsztánban jelenleg 700 000 szakember rendelkezik főiskolai vagy pedig középisko­lai végzettséggel. Ez a jelentős erő biztosítja a tudományos-műszaki fejlődést, a kulturá­lis előrehaladást. A szocialista forradalom előtt mindössze 22 kazah végzett főiskolát. A Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság Tudományos Akadémiája az ország tudo­mányos központja, mely a tudományos dol­gozókat összpontosítja. Az akadémia intéze­teinek tervei szervesen összefüggnek a köz­társaság kommunista építésének feladatai­val. A kérdések túlnyomó részét a termelés­ben dolgozó szakemberek, a kivitelező vál­lalatok és a főiskolák kutatóintézeteinek szo­ros együttműködésével dolgozzák ki. Az akadéínia dolgozói nemcsak a Szov­jetunió köztársaságainak tudósaival végez­nek közös kutatómunkát, hanem együttmű­ködnek a szocialista tábor országainak tudo­mányos kutatóival is. A Kazah Tudományos Akadéťnia jelentős elméleti és gyakorlati sikerekkel köszönti a Szovjetunió megalakulásának 50. évforduló­ját. Dolgozói eredményesen fejlesztik to­vább az egyes tudományágakat, megalapítot­ták az atomfizikai intézetet, amelyet a leg­korszerűbb berendezésekkel szereltek fel. Az intézet tudományos kutatómunkát végez a magfizikában, a gyakorlati atomfizikában, a szilárd anyagok, a félvezetők és a sugárzás fizikájában. Jelentős eredményeket mutat­hat fel az intézet a kozmikus sugárzás kuta­tásában is. Kazahsztán természeti kincseinek felkuta­tásában nagy részt vállalt magára a Szat­pajev akadémikusról elnevezett geológiai in­tézet. Az általuk feltárt lelőhelyeken hatal­mas üzemek létesültek. Az utóbbi időben a geológusok széles körű kutatásokat végeznek a kőolaj- és földgáz-lelőhelyek feltárásában. Nagy kőolajkészletekre bukkantak a Mangis­lak-félszigeten, ahol egyre fokozódik a kő­olaj felszínre hozása. A hldrogeológusok az artézi kutak és a ta­lajvizek gazdasági célokra történő felhaszná­lásának lehetőséget kutatják, ami rendkívül fontos a száraz éghajlatú területek termővé tétele szempontjából. A bányaipar a szovjet hatalom évei alatt a népgazdaság egyik fő ágazatává fejlődött. A bányászok munkáját csaknem teljes mérték­ben gépesítették. Kazahsztán legnagyobb érclelőhelyein az ércfejtésre modern önjáró berendezéseket használnak. Kazahsztánt teljes joggal nevezik a Szovjet­unió színesfém-kohászata fő bázisának. A ku­tatómunka eredményei alapján a legmoder­nebb módszerekkel bányásszák és olvasztják a színes fémeket. Az akadémia mellett működő biológiai ku­tatóintézetek segítenek megoldani a mező­gazdaság fejlesztési problémáit, kutatásaik eredményeit felhasználják az élelmiszeripar­ban és az orvostudományokban. Az intézet dolgozói feltérképezték Kazahsztán talajösz­szetételét, ami a gazdaságos kihasználás lé­nyeges előfeltétele. A geológusok olyan terü­leteket fedeztek fel, amelyek rizstermelésre alkalmasak. Az akadémia dolgozói számos eredményt értek el közgazdasági, történelmi, filozófiai, jogi, irodalmi és nyelvi munkásságuk folya­mán. A Kazahsztáni Tudományos Akadémia szá­mára rendkívül fontosak kapcsolatai a szö­vetségi köztársaságok tudományos intézetei­vel. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája által irányított együttműködés keretében a kazah tudományos dolgozók néhány száz tu­dományos probléma megoldásában vesznek részt. (APN) „ÉPlTŐ" HULLÁMOK A Fekete-tenger hullámai hatalmas erővel ostromolják a parto­kat védő betonkockákat és pilléreket, de itt megtörik az erejük, és megszelídülve simogatják a homokos partokat. V. Vasziljev, a földcsuszamlások megakadályozásának munkála­taival megbízott igazgatóság szakembere értékes tájékoztatást adott a fekete-tengeri hullámok eróziós tevékenységéről. A hullá­mok e káros tevékenységének elhárítására hatalmas betontömbök­ből hullámtörőket építettek ki a partok védelmére. Első pillanatásra nehéz felismerni azt a rendszert, amelyet a tudósok és építészek pontos számításai támasztották alá a partvédő rendszer kialakításában. A látszólag kusza összevisszaságban he­verő betontömbök épp ezzel a rendszertelen elhelyezéssel szolgál­jág legjobban céljukat. Minden kockát a lehető legelőnyösebb helyre tettek, kiszámították valamennyi tömb és pillér hatósugarát, alakját, helyét és elhelyezési szögét. Némelyik víz alatt rejtőzik, egyik-másik a hullámok fölé emelkedik. Vasziljev szerint a fekete tengeri partvédő munkálatok páratla­nok kivitelezésükben, és terjedelmükben egyaránt. A tervezők és kivitelező építészek szerint eleinte csak a víz eróziós tevékenységét igyekeztek megakadályozni. A hullámok megszelídítésére mólókat, hullámtörőket építettek. Mivel minden tengernek megvannak a ma­ga sajátságos tulajdonságai, az építkezés során a kivitelezők nem használhatták fel mások tapasztalatait, hanem kizárólag saját tudá­sukra támaszkodhattak. Miközben a partokat erősítették, a szakem­berek úgy döntöttek, hogy az ember szolgálatába állítva a szilaj hullámok erejét, homokos partok építésére használják fel a víz energiáját. A kaukázusi folyók durvább és finomabb szemcséjű homok for­májában kitűnő anyagot szállítanak a Fekete-tengerbe. A tengerbe nyúló mólókra merőlegesen hullámtörőket építettek, amelyek elté­rítik a folyók homokját szállító áramlatok irányát. A hullámok most már nem a nagy mélységek falé szállítják a sárga homokot, hanem védőgátul rakják le a partok mentén. A legnagyobb fekete-tengeri fürdővárosok partjait már a szovjet hatalom első éveiben megerősítették. A háború félbeszakította eze­ket a munkákat, ami elég volt ahhoz, hogy Szocsiban a hullámok egész a város színházáig elmossák a partot. Az elmúlt 15—20 év leforgása alatt ismét intenzíven dolgoztak a víz eróziós tevékenységének megakadályozásán. A védőrendszerek ma már 155 kilométeres szakaszon védik a partot. Az így keletke­zett festőien szép sárgahomokú tengerpart ezer és ezer dolgozónak nyújt megérdemelt pihenést és felüdülést. A megszelídült ezüstös hullámok elveszítve régi erejüket, lágyan simogatják a partok arany­ló homokját. (APN) ELEKTRONIKUS SZEMEK Moszkvában tartotta legutóbbi ülését az az UNESCO mellett működő szervezet, amelynek fő célja a vakok anyagi szükségle­teinek biztosítása. Az értekezlettel párhuza­mosan bemutatták a vakok számára készült elektronikus, akusztikai és ultrahangos mű­szereket. A vakok a Braille-féle írás segítségével ír­hatnak, olvashatnak, és kezelhetik az író- és számológépeket. Erre a rendszerre alapoz­ták a Szovjet Tudományos Akadémia szverd­lovszki intézetének dolgozói az általuk szer­kesztett műszert, a lapos nyomású sajtó olva­sását is lehetővé tevő polifonikus berende­zést. A műszer legfőbb célja az, hogy „meg­tanítsa" a csökkent látásúakat és vakokat a könyvek, újságok, folyóiratok olvasására. Az elolvasandó anyagot optikai berendezés alá helyezik, a berendezés „agya", amely felis­meri a betűket, melodikus csengést haillat. Minden betűnek különböző hosszúságú és magasságú hangjel felel meg. Aki elsajátít­ja ezeket, a hangjeleket betűkre változtat­hatja, s a betűkből természetesen szavakat alkothat. A műszernek még vannak hibái is, de al­kotói szorgalmas munkával fáradoznak tö­kéletesítésén. Nyikolaj és Fjodor Mascsenyikov berende­zése a nyomtatott írást nem hangjelekre, ha­nem a Braille-féle írásra változtatja át. A könyvek nyomtatott szövege tehát az elekt­ronika segítségével pontírásos szöveggé változik. A Braille-féle pontírásnak köszönhető, hogy a csökkent látásúak és vakok a legbo­nyolultabb számítási műveleteket is elvégez­hetik az olyan számológépeken, amelyeknek klaviatúráját Eraille-féle jelekkel látták el. Az orvosi műszerek kutatóintézetében sok érdekes és hasznos műszert fejlesztettek ki. Több szovjet intézet szakemberei együttmű­ködésének eredményeiről Vasziiij Gudov, a műszaki tudományok kandidátusa, az intézet állami díjas vezetője így nyilatkozott: „A kutató kis, televízióval összekötött csö­vet nyomott a kezembe, arra kérve, hogy nézzék bele. A kis ablakocskán lényegében azt láttam, amit a képernyőn, csak sokszoro­san kicsinyítve, sokkal élesebben és világo­sabban. A gyenge szemű emberek látásának élessége 0,2 és 0,005 egység között változik. Ez azt jelenti, hogy 25 centiméternél na­gyobb távolságra már semmit sem látnak. A kezemben tartott kis csőben miniatűr ki­neszkóp a kicsinyített és felélesített képet a szem szivárványhártyájára vetíti." A „látócsövecske" két változatban készült, az egyik a helyhez kötött, a másik hordoz­ható, és tranzisztoros televíztóhoz kapcsolva városon kívül is használható. A technikusok most olyan hordozható elektronikus műszert mutatnak be, amelyet járás közben is lehet használni. Az apró be­rendezés televíziós képernyővel van ellátva, ez értesíti a készülék hordozóját környeze­téről. Az eddig felsorolt műszerek az erősen csökkent látásúak számára készültek, de a kutatók nem feledkeztek meg azokról sem, akik teljesen elvesztették szemük világát. Rendkívül érdekes elméleti kutatások foly­nak a látóingerek közvetlenül az agyba jut­tatásával kapcsolatban is. Az egészséges em­ber szemgolyójának recehártyája felfogja a tárgyakról visszaverődött fénysugarakat. A fényenergia ezután elektromos impulzusok­ká változik, amelyeket a látóideg közvetít az agy látóközpontjába. Ezek a jelzések aztán megalkotják a látott tárgy megfelelő képét. A vakoknál e láncolat első szeme kiesik. A tudósok szerint nincs más megoldás, mint gyenge elektromos impulzusokkal ingerelni az agy látóközpontját. Az először kísérleti állatokon, majd pedig emberen elvégzett kí­sérletek eredményei igazolták az elgondo­lás helyességét. A kísérleti alany világos fol­tokat kék, sárga köröket „látott". Annak ér­dekében, hogy az agy teljesebb képet „raj­zolhasson", egyszerre több helyen kell hatni az agyhártyára. A megfelelő miniatűr elekt­ronikus részek hiánya, a bonyolult sebészi beavatkozást igénylő műtét nehézsége sokáig gátolta a kísérletek folytatását. A kutatások tehát jelenleg elsősorban a miniatűr elektro­nikus szerkezetek előállítására irányulnak. Jó eredmények esetén lehetővé vá'ik a tele­víziós készülék rendszerén alapuló műszer megalkotása. A tudósok bíznak abban, ha néhány száz elektródot használhatnak fel, a vakok akár az ABC egyes betűit is képesek lesznek felismerni. (APN) 1. A Szovjetunióban egyre több, korszerűen felszerelt obszer­vatórium épül. Nos, a szuper­modern csillagvizsgálók mel­lett hasznos szolgálatot tehet­nek még a régebbiek is. A pulkovói obszervatórium, amelynek már a XIX. század­ban is nemzetközi híre és je­lentősége volt, a gazdag ha­gyományokat folytatva, ma is rendkívül sokrétű kutatómun­kát végez. (ČSTK—TASZSZ j 2. A rjazani olajfinomító sok gondot okozott a szovjet szak­embereknek, szennyezte ugyan­is az Oka folyó vizét. A kor­szerű tisztitóállomás felszere­lését kö.vctően az olajfinomít') „szennyvizét" akár inni is le­hetne. Az üzem tehát megbé­kélt a folyóval, hatalmas ref­lektorai szikrázva csillannak az Oka sima tükrén. (CSTK—TASZSZ 1

Next

/
Thumbnails
Contents