Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

THR5HMIDN A NŐMOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL A NŐMOZGALOM KEZDETE Tűrés és lázadás lA történelem folyamán minden bizonnyal több olyan eseményt vagy nevet találnánk, amelyet a nőmozgalom kezdeteként jelölhet­nénk meg. Nyilvánvaló azonban, hogy a nők követeléseikkel nem egyik napról a másikra léptek föl, hanem a társadalom alakulásával, fejlődésével párhuzamosan érlelődtek meg és nyertek pontos megfogalmazást. Ilyenformán, szem előtt tartva a történelmi objektivitást, a nőmozgalom kezdetét egy egész törénelml kor­szakra vezethetjük vissza. Arra a korszakra, amikor is a nők már bizonyos társadalmi hi­ányérzettel küszködtek, amikor már tudatára ébredtek a törvények szentesítette Jogfosztott­ságuknak. Ez a korszak voltaképpen a matriar­chátusból a patriarchátusba „érkezés" korsza­ka volt. S hogy a jármot bizony tudósították, arról tanúskodik Artsztofanész „Nőuralom" cí­mű vígjátékának e néhány sora: „Énnekem éppen annyi a haza / Mint nektek. Ámde bosz­szankodva és / Fájlalva tűröm minden baját."/ Ez egyrészt a társadalmi tudatra ébredés, másrészt a megszámlálhatatlan tilalom, korlá­tozás tűrésének korszaka volt. Érdemes meg­említeni. hogy az első igen szigorú tilalom a nő szexuális életére vonatkozott: egy nőnek csak egyetlen férfival volt szabad közösülnie, míg a férfit, vagyis a vagyon urát Ilyen kor­látozás nem kötötte, sőt a vagyon öröklése érdekében többnejűségben élhetett. Lásd He­gelt, aki a patriarchátust fölöttébb érzéklete­sen szemléleti az Ótestamentumból és más ókori társadalmak törvénykezési rendezéséből vett példákkai. I A nőmozgalom első szakaszának tekinthet­jük az egyéni lázadás korszakát. Ezeknek az egyéni akcióknak már társadalmi következmé­nyei is lehettek. Ekkor azonban a keresztény­ség már a Mária-kultusszal, tehát az anyaság felmagasztalásával a ranglétrán egy fokkal fel­jebb emelte a nőt. De csak a neki kijáró tisz­telet dolgában. („Frauendiest"). Egyébként a vagyonjogi, polgárjogi stb. vonatkozásban, azaz társadalmi helyzetén egy jottányit sem vál­toztatott. Például itt van az egész középkort megbélyegző „jus primae noctis", az első éj­szaka joga, ami ellen egyetlen egyháznak sem volt kifogása. A nagy egyéni lázadók közé tartozott Jeanne d'Arc, aki mélyen átérzett és átélt elhivatott­ságának biztos tudatában a francia független­ségi harc élére állt. Vagy gondoljunk Stuart Máriára, aki szintén a feudális önkényuralom áldozata, a francia Navarrai Margitra, aki feje­delmi sarj létére, minden restelkedés nélkül írta elbeszéléseit. Ezekben az írásokban már né­hol felvillan a nők szinte rabszolgai elnyomá­sának tudata, s halványan a felismerés is. hogy ez másképpen is lehetne. Ezek az asszonyok még nem fogalmaztak pontosan, inkább a ha­zaszeretet, a vagyonjogi törvényekben a nők kisemmizése, az elnyomottak fölemelése, a nemzeti függetlenség és egyéb, általánosan ne­gatív társadalmi Jelenségek felszámolása lebe­gett szemük előtt. A nagy francia polgári forradalom asszonyai azonban már más kategóriákba gondolkoztak, s már pontosan megfogalmazott követelmé­nyekkel léptek a nyilvánosság elé. Mindenek­előtt tudatlanságukat, fanulatlanulságukat ki­áltották világgá, s ők éltek először a nők egyenjogúsításának jelszavával. Bizonyára min­denki találkozott már a forrongó Párizs egyik legmerészebb lázítójának, Louise Michell-nek, a korábban vidéki tanítónőnek a nevével. De nem ő volt az egyedüli: ilt van többek között Mouret asszony, aki a nök egyenjogúsításáért vívott harc egyik elindítója volt; vagy a nem is annyira művelt, mint inkább szellemes, ki­tűnő szónok hírében álló Olympia de Gouges, aki kiáltványában felvázolta a nőmozgalom programját. „A nő éppen olyan szabadnak szü­letett. mint a férfi, tehát őt is megilletik mind­azok a jogok, amelyek a férfit!" — írja... A „forradalom amazonjának" nevezték a szép és titokzatos Théroigne de Méricourt-t, aki különösen az egyszerű asszonyokat tudta ha­tásos fellépésével (ugyanis a forradalom előtt énekesnő voltl megnyerni a köz ügyének. Mulasztást követnénk el, ha — utoljára, de nem utolsósorban — nem említenők meg a temperamentumos Germain Neckert, a későbbi nagy írónőt, aki madam de Stael néven került be az irodalomtörténetbe, s nemkülönben úgy is, mint Napóleon halálos ellensége. Stílusá­ban fellelhető nemcsak a finom gúnyorosság, hanem a maró gúny is, a rebellum, de ugyan­úgy a nők egyenjogúsításának szenvedélyes követelése is. A francia forradalom volt az a mérföldkő, amelyben a nők nemcsak felemelték hangjukat, hanem megtanultak cselekedni isi (Folytatjuk) LANG ÉVA Megkérdeztük Šlosárová Kristinát, a bra­tislavai Dunaj Áruház dolgo­zóját — anyagbeszerzőjét —, aki jártas a divattervezésben, a kirakatrendezésben, egy­szóval divatszakember, hogy: Ön szerint melyik kor­osztály öltözködik nálunk a legízlésesebben? — Szerintem a tizennyolc­huszonöt éves fiatalok öltöz­ködnek a legízlésesebben, ők hordják a legjobb minő­ségű, s talán a legdrágább ruhákat. Persze, ehhez a kor­osztályhoz tartozóknak van a legjobb alakjuk is. Hogy jó minőségű ruhában járnak, ezen sokan csodálkoznak, főleg azon, hogy honnan szerzik rá a pénzt, hiszen ebben a korban a legtöbb fiatal még tanul, vagy ha ál­lásban van is, csak kezdő le­het a szakmájában, és a kezdő fizetések elég alacso­nyak. A főiskolásoknak a szállás, a koszt nem kerül sokba az internátusokban. Az ösztöndíj egy részét és a szülőktől kapott pénzt tehát ruhára költhetik. A kereső fiatalok pedig általában a szülőknél laknak, ahol leg­többjüknek még a kosztért sem kell fizetniök. A házas­ságkötés után azonban már másra is kell a pénz. Taka­rékoskodni kell, bútorra, la­kásra, s ekkor már kevesebb jut ruhára. Nem gondolja, hogy a fiatalok öltözködése uni­formizált? Főleg nadrág­ban járnak, amelyhez csaknem mindenki kötött mellényt hord, alatta blúzzal vagy pulóverrel. — Ezek most a legkedvel­tebb ruhadarabok. De megfi­gyelhetjük, hogy nem minden fiatal hord ugyanolyan nad­rágot, mellényt, pulóvert. Ezekből a cikkekből üzle­teinkben nagy a választék. Sokféle színű nadrágot kap­ni. A mellényekből is sok­fajta készül. Az egyik hosszú ujjú, a másik ujjatlan. Egyik hosszabb, mint a másik, és különböző vastagságú pamut­ból készülnek. Nem Is szól­va a pulóverekről és a blú­zokról, amelyekből még az előzőleg említett ruhadara­boknál is nagyobb a válasz­ték. így hát mindenki a sa­ját ízlése szerint kombinál­hatja az öltözékét. A fiúk és a lányok csaknem egyformán öl­tözködnek. Sokszor nehéz megkülönböztetni őket egymástól. — A lányok szeretik a sportos öltözéket, s az leg­többször nadrágból és puló­verből áll. De a lányok által hordott nadrág szabása többnyire nőies vonalú. Igaz, vannak kirívó esetek is, ami­kor a serdülőkorban levők „direkt" egyformán öltöz­ködnek, ám ugyanakkor erre vonatkozólag sok a merev előítélet is. Hiszen ami spor­tos, az nem mindig férfias. S ha mégis összetévesztjük őket, az legtöbbször a hajvi­selet, nem pedig az öltözkö­dés miatt van. KOVÁCS ELVIRA FOGADJUK MEG A TANACSAT! Családi ház építésénél faluhelyen is nagy gondot fordítanak arra, hogy a fürdőszoba, központi fűtés se hiányozzék. A szobákat is a legmodernebb búto­rokkal rendezik be az emberek. Mindezt megelége­déssel nyugtázzuk. Hiányoljuk azonban, hogy a csa­ládi ház környékének célszerű elrendezésére nem fordítanak ilyen nagy gondot. Jifina Michalkovának, a Bratislavai Kertészeti és Üdültetési Szolgáltatások Üzeme tervezőmérnökének (képünkön) is ez a véleménye. — Ha nskem családi házam lenne, akkor úgy ren­dezném el a környékét, ahogy lerajzoltam — mond­ta. Egyelőre üzemünk leányszállásán lakom. fiŕina a Brnői Mezőgazdasági Főiskola Lednicére kihelyezett Kertészeti Tanszékén szerzett tervező­mérnöki diplomát. Annak elvégzése után — ennek egy éve — szegődött el jeleni ägi munkahelyére, ahol flőleg a lakótelepek környékének elrendezéséhez szükséges tervek készítésével foglalkozik. A szimpatikus fiatal mérnöknő szereti a szakmá­ját. Főnöke és kollégái hozzáteszik, hogy ért is hoz­zá, ezért azt ajánljuk olvasóinknak, hogy fogadják meg tanácsát. Az elmondottakhoz még hozzátesszük, hogy a Család-Társadalom rovatban arról is írunk majd, hogy milyenek azok a diszbokrok, melyekről az alábbiakban szó lesz, és hol lehet őket besze­rszni. 1 — kv — A FELVÉTELEKET L. CIGLÄNOVÄ KÉSZÍTETTE A természetben eltöltött órák pihenést, kikapcsolódást jelentenek az emberek számára. Ezért van az, hogy a városlakók a hétvégen igyekeznek kikerülni a lakóne­gyedekből, s legalább egy kis kertet, vagy jobbik esetben víkendházat akarnak szerez­ni. Hogy hol, azt a városokban az illetékes építészeti hivatalok döntik el, 111. adnak szak­szerű tanácsot. Ezzel szemben a falusi em­ber önmagára van utalva, s a legtöbb eset­ben csak a saját elképzeléseire, esetleg a szomszédok tapasztalataira támaszkodhat. Ezért úgy gondoljuk, nem árt, ha az aláb­biakban néhány jó tanáccsal szolgálunk a családi ház körüli telek elrendezését ille­tően. A falusiak a kert kihasználásában in­kább a célszerűség elvét követik, és sok­szor megfeledkeznek arról, hogy a kert is szorosan hozzátartozik a lakótárség­hez, mintegy a lakásnak a folytatása a természetben. A kertnek egy részét amo lyan „alkotókertnek" kell elrendezni. Ennek a lakókertnek mindjárt a ház mö­gött kell következnie, pontosan körülhatá­roltan, és a kert másik két részével, a kony­hakerttel és a gazdasági udvarral gyepsáv köti össze. Miután a lakókertnek valóban a .pihenést kell szolgálnia, igyekezzünk úgy elrendezni, hogy külsejével és színeivel egész éven át gyönyörködtessen, amellett karbantartása se legyen túl igényes. Itt ül­tetjük el a díszbokrokat és a díszfákat, vi­gyázva, hogy színben, formában összhang­ban legyenek. Tulajdonképpen ezekkel kere­tezzük a lakókert pihenést szolgáló részét (azt a helyet, ahol kerti asztal áll a székek­kel, ahová a nyugágyat tesszük stb.) és a gyepsávot. Legjobb, ha a lakókertet élő sö­vénnyel választjuk el a kert többi részétől. A gazdasági udvar, ahol a háziállatok él­nek, mint ismeretes, nem éppen kellemes Il­latú. Éppen ezért minél messzebb kell elhe­lyeznünk a lakókerttől — persze közben vi­gyázzunk, hogy ne váljék a jószomszédi kap­csolatok megrontójává. Így tehát a legjobb, ha előzőleg ezt megbeszéljük a közvetlen szomszédokkal. A szakértők szerint a leg­jobb megoldás, ha a két szomszédos házban a gazdasági udvar is szomszédo-s. Továbbá a gazdasági udvarban kifutó létesítésével ele­gendő mozgási teret kell biztosítanunk az aprójószágnak. A kifutónak azonban nem szabad eltorlaszolni az utat a kert harmadik része, vagyis a gyümölcsös, és a konyhakert felé. JlSlNA MICHÁLKOVÁ mérnök RAJZLEÍRÁS: a. családi ház. b. garázs, c. szerszámkamra, d. baromfiólak, e. előkert, t. la­kókert, g. gyümölcsös és konyhakert, b. gazdasági udvar, i. komposztverem, j. a lakótérség szilárd talaja (beton, csempe stb.), L. pergola (nyifcvt lugas, felfutó növényzet számára), 1. nagyobb kövekkel vagy betondarabokkal kirakott utacafca a gyepen keresztül. 1. Boróka, 2. ciprusfenyő, 3. lombos hegyimanó, 4. sokvirágú hegyimanó, S. keskeny levelű galagonya, B. forszftia, 7. lengedező vadszőlő, 8. torzsásbokor, 9. wistaria, 10. fntó (virág), 11. tnlipán, 12. egres, 13. riblctl, 14. zöldség, eper, 15. szőlő, 16. őszibarackfa, 17, barackfa, 18. cseresznyefa, 18. tzilvafa, 20. körte­fa, 21. almafa, 22. meggyfa, 23. diófa.

Next

/
Thumbnails
Contents