Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám, csütörtök

Ä pártelnök Magas, szikár. Kézfogásra a könyökét nyújtja, mert az öntődéből jött ide, s útközben nem volt ideje, lehetősége a kéz. mosásra. Igen tartózkodó, az első percekben csak amolyan mindennapi dolgokról mond egyet s mást. Azután egyre beszédesebb, hangja pedig egyre nyugodtabban cseng. Mondatai szabatosak, érezni, hogy alaposan megfontolja minden szavát. Tohol János elvtárs, a Szlovák Magnezitművek 08 számú, Kunová Teplica-l (Kúntapolca), üzemi pártszervezetének elnöke az elért eredményekről beszél: — Tavaly úgy terveztük, hogy az idén 719 ezer korona értékű termelőmunkát végzünk el, de megbeszéltük a dolgokat, körülnéztünk az üzemben, majd 1 millió 500 ezer Kčs értékű munkát vállaltunk. Ez volt a tervünk. Augusztus végére 2 millió koronára teljesítettük. — Megkapták negyedszer ís a vándorzászlót? — Megkaptuk. — Elégedett? — Nem. Ogy hangzik ez a szó, mintha követ dobtak volna az üzem fölötti Nagyhegy sziklái között található, 103 méter mélységű Csengő-lyuk tátongó torkába: zuhan, zuhan, süketen és némán, csak a mélységből hallik fel némi csörömpölés. — Nem elégedett? — Nem bizony. — De miért? Fejem fölött kinéz az ablakon át a gyárudvar egyik pontjára. — Ott áll az a gyönyörű, új munkacsarnok. Ali, és ez a baj. Mit mondjak? Abban a munkacsarnokban drága, modern gépek állnak. Kihasználatlanul. Már második hónapja. Csak azért, mert a darupályát hibásan szerelték fel. Tudod, elvtárs, mi két hónap alatt menynyit termeltünk volna? No lám! Hát akkor miért mondjam, hogy elégedett vagyok? Már értem elégedetlenségét. Osztom véleményét, és sorra vesszük a problémákat: nem minden esetben használják ki jól a munkaidőt, sokszor munkaerőhiányra hivatkoznak, pedig csak körül kellene nézni a gyárkapukon belül. Valaki óvatosan, mintegy figyelmeztetve megfogja, talán meg is rántja a kabátja szólét. Nem veszi észre, mert nem akarja. Igazat mond. Miért hallgasson? Ogy irányítja a beszélgetést, hogy abból mindannyian értsünk. A kérdező is, le az is. lében levő településeken rekonstruálják a villanyvezetéket, kicserélik a korhadó póznákat. Figyelemre méltó a választási programnak az a része, mely a lakosságnak nyújtott szolgáltatások bővítésével számol. Az úgynevezett peremrészeken is létesítenek mosodát, villamos berendezések javítását végző műhelyt, egy propánbután palackokat cserélő raktárt. De térjünk vissza ismét a múltban annyira elhanyagolt Nagyszigetre: ezen a helyen borbélyműhelyt létesítenek és fokozatosan más szolgáltatásokat is bevezetnek. Aki még ezekután ls kételkedik abban, hogy Kolárovo ma már nemcsak papíron város, hanem a gyakorlatban is, annak talán elég az új létesítmények felsorolását azzal zárni, hogy a városban kilenc üzletben ipari, 16-ban pedig élelmiszeripari cikkeket árusítanak, több vállalati és közétkeztetéssel foglalkozó üzem működik. Külön figyelmet érdemel a közel 3 millió költséggel épített szálloda, kávéház és étterem, az 1 aki szeretné, ha a „kényes" témákról inkább csak hallgatna. — Azt mondja az egyik tanulónk, hogy a múltkor az iskolában elmaradt néhány tanítási óra ... Csak úgy elmaradt... Miért nem szóltál? Erre a fiú visszakérdez: János bátyámat ez is érdekli? Megmondtam neki: „Fiam, bennünket, kommunistákat minden érdekel, mert aki vezet, tudjon is." Jó, hogy éppen a fiatalokról beszélgetünk, mert ehhez a témához van mondanivalóm. Bólogatok, helyeselek, de mindjárt mondom is a magamét. — Ebben az üzemben mintegy 350 alkalmazott dolgozik. A pártszervezet tagjainak száma 41. Kevés közöttük a fiatal. Ogy gondolom, hogy nem ártana megfiatalítani a szervezetet. Oj, fiatal pártharcosokra van szük. ségünk. Szembenézünk egymással. Magamban már várom is a választ: „Hej, fiatal elvtársam, könnyű ezt így elmondani, de ha te eljönnél ide, ha te állnál a helyembe" ... De meg se rebben a szeme. — Igaz. Nagyon igaz. Még több fiatalra volna szükségünk. Legutóbb kettőt felvettünk. Az egyik Peprík József, marós. A másak Kupec László, akt szintén munkás. Ez azonban kevés. Több kellene. Teszünk is ennek érdekében. Figyeljük, számon tartjuk a fiatalokat. A fiatalokkal kapcsolatosan nagyon érdekes a véleménye. Azt várja tőlük, hogy különbek legyenek, mint az idősebb munkásnemzedék. Elkeserítőnek tartja, amikor a fiatalok, az ipari tanulók közül egyesek az ismillió 200 ezer koronás ráfordítással készült áruház és a 3 600 000 koronát igénylő Bevásárló Központ. A régebbi és az új létesítmények természetesen nem a mesebeli tündér egy beleegyező kézmozdulatával, hanem kitartó, átgondolt, céltudatos és szorgalmas munka eredményeként jöttek létre. — Nagyon sokat segítenek az új képviselők — mondja Ján Ďurík. Gyakran meglátogatják választókerületüket, feljegyzik az emberek javaslatait, észrevételeit és tolmácsolják azokat a Vnb plenáris ülésén. A polgári bizottságok élén is képviselő áll. Részükről is sok hasznosítható javaslatot kapunk. Örömmel állíthatom, hogy az új képviselők eddig teljes mértékben beváltották a hozzájuk fűzött reményeket: aktívak, tevékenyek. Főleg azért érdemelnek dicséretet, mert az előző képviselőkkel szemben minden plenáris ülésre hoznak valamit a tarsolyukban, ami azt jelenti, hogy állandó kapcsolatban állkola elvégzése után megelégednek az elért eredményekkel, és úgy beleolvadnak a munkásnemzedékbe, mintha semmiféle minőségi különbség nem volna. Bosszantja, ha a fiatalok nem látják meg az új lehetőségeket, ha nem küzdenek szenvedélyesen az újért, ha lemondanak az álmokról, a nagyszerű célokról. Azért gondolkodik így, mert jól emlékszik a múltra. Tudja, hogy az üzem helyén már a XIX. században hámor állott. Ismeri a múlt küzdelmeit: amikor 1926ban a sztrájk miatt szomorú sors sújtotta a szakszervezeti vezetőket: Szabados Pál elnök, Kovács Ferenc titkár és Kenyeres Sámuel pénztárnok kénytelen volt még a faluból is elköltözni. De nem felejtette el azt sem, hogy 1945-ben Kiricsenko kapitány szervezte újjá a termelést. Még nem volt vége a háborúnak, de ebben az üzemben már 180 000 autógyűrűt gyártottak. Mondja is: — Hamarosan hivatalosan utánajárunk a dolgoknak, bebizonyítjuk, hogy üzemünk több száz éves. Jövőnket pedig megteremtjük. Munkával. Ogy, hogy megmaradunk amolyan „nyugtalan" kommunistáknak, akik mindig akarnak valami újat... Kérdezem az elnök elvtárstól: — Büszkeséget érez-e, ha az üzemről beszél? Mosolyog. — Mások is megmondhatják, hogy joggal érzek ilyesmit. Ez egyszerűen olyan önzetlen hiúság. De már nyújtja is a könyökét, siet vissza az öntődébe, a munkahelyére. Magas, szikár alakja eltűnik a hosszú folyosó sötétjében. HAJDO ANDRÁS nak választóikkal. A Vnb tanácsa és a plénum is gyakran kéri segítségüket. Nemrég a legfelsőbb képviseleti szervek képviselőit kértük meg, nyújtsanak segítséget a szembetűnően lassan és nagy késéssel épülő kultúrház építési ütemének meggyorsításához. A képviselők megígérték, hogy segítenek. Kolárovón sokmindent megoldottak már, egy lényeges dolgot azonban még nem: annak ellenére, hogy a központtól elég nagy távolságra esnek a városhoz tartozó egykori tanyák, települések, nincs mentőautójuk. Az orvosi éjszakai ügyetes szolgálatot — ha nem is véglegesen és tökéletesen —, de megoldották, problémát okoz azonban az orvosnak a beteghez való eljutása. Nem nevezhető megoldásnak, hogy jeges szelekben, hófúvásban motorkerékpárral vagy más közlekedési eszközzel menjen ki az orvos a beteghez, nem is szólva arról, mi történik akkor, ha a páciens állapota megköveteli az azonnali kórházba szállítást. Ogy hisszük, Kolárovónak — főleg ha figyelembe vesszük specifikus földrajzi helyzetét, szétszórtságát — rövidesen kellene kapnia egy mentőautót. Beszéltünk már a város múltjáról, jelenéről és egy kicsit a jövőjéről is. Pedig ez utóbbi több szót érdemel, mert a jövőben olyan nagyarányú építkezésekre kerül sor, melyek túlszárnyalják azokat a létesítményeket, melyekre a múltban — amikor pl. a török megszállás idején Gútát egy időre várossá is nyilvánították — évCesíice (Szeszte) „A CSKP 50. évfordulójának üzeme" címmel kitüntetett földművesszövetkezete a napokban ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. A tagok, öregek és fiatalok, valamint a vendégek színültig megtöltötték a kultúrház nagytermét. A két évtized megünneplése alkalmából az efsz vezetősége díszoklevéllel tüntettek ki azt a 22 szövetkezeti tagot, akik a szövetkezet megalakulása óta megszakítás nélkül dolgoznak. Kegyelettel emlékeztek meg azokról az alapító tagokról is, akik már eltávoztak az élők sorából. A falu szocializálásának kitartó úttörői ledöntötték a bizalmatlanság válaszfalát és győzelemre vitték a mezőgazdaság kollektivizálásának gondolatát, századokon át, vagy még pontosabban szólva, még akkor sem került sor. — Jövőre a Lenin utcán egy új lakótelep építését kezdjük meg — mondja a titkár —, ahol 350 lakásegység készül el. Itt főleg a mintegy 900 embert foglalkoztató új üzem dolgozóit helyezzük el. A galántai és trnavai felhívásra adott kötelezettségvállalásunk értelmében portalanítjuk az utakat, gyalogjárdákat építünk, szépítjük a várost. Versenyezünk Senicával. Tavaly ők értek el jobb eredményeket, az idén azonban úgy tűnik, mi leszünk jobbak, mert az év elején megkezdett és jelenleg még a készülő állapotban levő létesítményeket december végéig befejezzük. A városi nemzeti bizottság minden erejével támogatja az egyénileg építkező lakosokat, azonban problémát okoz a telekszerzés. Kolárovón új utcák, terek, létesítmények hirdetik: a város kiheverte az árvízkárokat és napról napra gazdagszik. Amikor Nové Zámky (Érsekújvár) felé elhagytuk köztársaságunk egyik legfiatalabb városát, jól eső érzéssel láttuk, ma már valóban városias jellege van. Közelről is és távolról is. Amikor a hídon haladtunk át, úgy tűnt: integettek az emeletes házak. És ebben nemcsak búcsúzást, hanem hívást is éreztünk: gyertek vissza egy félév vagy egy év után, mert akkor még gazdagabb lesz a város. Kíváncsiak vagyunk rá, visszajövünk ... KOMLÚSI LAJOS a szövetkezeti mozgalom lenini tervét. A szövetkezet két első elnöke után Fedor Imre töltötte be ^t a felelős tisztséget, aki teljes 15 éven keresztül volt a szesztei szövetkezetesek 141-tagú „családjának" gondos kormányosa. Az elöljáróság tagjaival karöltve becsületes, eredményes munkát végzett. 1971-ben a nála fiatalabb Tóth Ernő vette át az elnöki tisztséget, míg Fedor Imre most az agronómus feladatkörét látja el. A cesticei szövetkezet 1026 ha mezőgazdasági területével a Koslce-vídékl járásban az élen haladók közé került. Ebből az alkalomból meg kell említeni legalább néhány szövetkezeti tagot azok közül, akik hozzájárultak a szövetkezet kiváló gazdasági eredményeihez. Ilyen a 47 éves Fazekas Ernő és felesége, aki az előhasí üszőket gondozza egészen az első laktáció befejezéséig. Munkahelyükön példás tisztaság és rend van. A traktorosok közül említést érdemel Greso Sándor, aki már nyugdíjas, továbbá Raqály Bertalan, aki példásan gondoskodik a gazdasági állatok takarmányozásáról. Az állattenyésztési dolgozók egész kollektívája harmonikusan összeforrott egységet alkot. Ennek köszönhető, hogy a kocák gondozásánál elérik a 18,5-s malacelválasztást, a sertéshizlalásban pedig a 0,58 kg-os napi súlygyarapodást. Tervezett eladási feladataikat példásan teljesítik. A húseladás 1840 mázsás évi tervét például már szeptember végén teljesítették. A tervezett 534 000 liter tej helyett már 557 000 litert adtak el, vagyis egy tehéntől átlagosan 2118 litert. 263 tehenük van, amelyekről 12 fejőnő gondoskodik. Ök képezik az efsz legfiatalabb munkakollektíváját. Említésre méltó az is, hogy 100 tehéntől 72 borjút választanak el, amelyeket továbbtenyésztésre a drienovecl (Somodl) járási borjúneveidébe szállítanak. A gépi parkot Nehman János gépesítő kellő szakértelemmel irányítja. Példás gondot fordít arra, hogy a traktoroknál és a" munkagépeknél minél kevesebb legyen az üzemzavar. Az efsz vezetősége Tóth Ernő elvtárssal az élen a 20. évforduló után még magasabbra emeli a szövetkezeti gondolat zászlaját. Bíztató távlatok előtt állnak, egyre felelőségteljesebb feladatokkal kell megküzdeniük a szövetkezet tagsága és egész szocialista társadalmunk jóléte érdekében. ANDREAS SÁNDOR Kolárouói városrészlet Értékes kötelezettségvállalások Több mint félmillió korona értékű termék terven felül # Csökkentik a gáz-, olaj- és az acélfogyasztást £ Kevesebb lesz a munkabalesetek okozta távolmaradás A technika beavatkozik . (N. Kovács István felv.) Az SZNF 20. évfordulójának üzeme nevét .viselő Észak-szlovákiai Téglaüzemek dolgozói a CSKP XIV. kongresszusa és a szakszervezetek VIII. kongreszszusa határozatának alátámasztása céljából 17 üzemi kötelezettségvállalás alapján 1972 második felére vállalati felajánlást tettek. Kötelezettségvállalásuk többek között 200 ezer tégla terven felüli gyártására, 650 m

3 kerámiai építőelem és az égetett hulladékanyagokból 5000 q téglatörmelék előállítására vonatkozik, összesen több mint félmillió korona értékben. A termelési folyamatok ésszerűsítése folyamán az 1 tonna égetett építőanyag előállításához szükséges gáz- és olájfogyasztást 1 százalékkal csökkentik. A betonacél felhasználását — a hulladékacél racionális kihasználása által — 4000 kilogrammal csökkentik, ami 11000 korona értékű megtakarítást jelent. A beterjesztett újítási javaslatok realizálása százezer koronával gyarapítja a közvagyont, a 400 brigádóra ledolgozása pedig további tízezer koronás értéket képvisel. SZOCIALISTA MUNKAVERSENY A felsorolt 'kötelezettségvállalások teljesítése érdekében az Észak-szlovákiai Téglaüzemekben konkrét intézkedéseket fogadtak el. A szocialista munkabrigádok és a többi munkakollektíva között szocialista versenyt indítottak a vállalt kötelezettségek és a második fél év feladatainak legjobb teljasítésére. További munkacsoportokat nyertek meg a Szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyerésére irányuló mozgalomba, a műszaki és gazdasági dolgozókat pedig beszervezték a „Technikusi siker igazolványa" elnyerésére irányuló akcióba. NYILVÁNOS ELLENŐRZÉS A kötelezettségvállalások teljesítését a vállalati szakszerve, zeti gyűléseken, a termelési értekezleteken és a kezdeményezés fejlesztésére alakult bizottságban nyilvánosan értékalik. Az elért eredményeket a CSKP üzemi szervezetének, az FSZM üzemi bizottságának és a SZISZ üzemi szervezetének vezetőségi gyűlésein is értékelik. Ezeken a gyűléseken intézkedéseket fogadnak el azoknak az akadályoknak az elhárítására, amelyek fékezik a vállalt kötelezettségek teljesítését. Az eddig realizált intézkedések azt bizonyítják, hogy a Ž1linai Észak-szlovákiai Téglaüzemek dolgozói kötelezettségvállalásaik jó teljesítésével egész évi feladataikat teljesítik, sőt túlszárnyalják, az önköltségek csökkentésével pedig hozzájárulnak népgazdaságunk megerősítéséhez. M. MAŤAŠEJE GYÜMÖLCSÖZŐ KÉT ÉVTIZED