Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám, szerda

Belpolitikai kommentár CÉLTUDATOSAN ÉS KÖRÜLTEKINTŐEN Szocialista rendünk elérte a teljes foglalkoztatottságot, és ennek keretében a munkafolyamatba bevonta a produktív életkorban levő nők mintegy 90 százalékát. Cáfolhatatlan statisztikai adatok igazolják, hogy nálunk a nők foglalkoztatottsága világviszonylatban a legnagyobbak kőzé tartozik. Ez nemcsak nagyot lendített a családok' és ily formán az egész társadalom anyagi helyzetén, hanem egyben alapvető feltétele és kiindulópontja lett annak, hogy gyakorlattá váljon az alkotmány betűje, amely teljes egyenjogúságot szavatol a nőknek. Nagy dolgokról van szó, hiszen számos ágazatban, főleg az egészség- és az oktatásügyben, a közlekedésben és az államigazgatásban, hogy csak néhányat említsünk, a nők többen vannak mint a férfiak. 1970-ben a népgazdaság dolgozóinak teljes 46,7 százaléka volt a „gyengébb nem" képviselője. És mind több az olyan nö, aki foglalkozásában nemcsak kereseti forrást lát, hanem életmódjának, életfelfogásának szerves és nélkülözhetetlen tartozékát is, hivatást, amely biztosltja önállóságát, emeli emberi és társadalmi rangját. Ezért vállalja a háztartás, a gyereknevelés, a család, sőt a továbbképzés mellett ezt a munkatöbbletet. A szocializmus ezen túlmenően is nagyon sokat tett azért, hogy a nő a múlthoz képest hasonlíthatatlanul szabaddá legyen. Természetesen hibát követnénk el, ha a foglalkoztatottság meredeken felfelé ívelő görbéje láttán ölbe tennénk a kezünket. Nem elégedhetünk meg a mennyiségi mutatókkal, hanem most már ezen a területen is a minőségi követelményekre kell hangsúlyozottabban odafigyelnünk. Ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy céltudatosan és körültekintően javítanunk kell a dolgozó nő helyzetén, munkája körülményein és feltételein. A tárgyilagos embernek el kell ismernie, hogy ebben a viszonylatban is történtek döntő fontosságú lépések, intézkedések. Nem vagyunk azonban meszsze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a munka nagyobb része ezután következik. Elvégzése nem csekély mértékben a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra hárul, amelynek tagsága 40,9 százalékban nő. Milyen feladatok előtt áll ez a szervezet ebben a vonatkozásban? Elsősorban gondosan fel kell mérnie az adott helyzetet. Az elemzés alapján azután olyan intézkedéseket kell foganatosítania mhiden szakszervezeti szerv szintjén, amelyek tökéletesítik a dolgozó nőkről való gondoskodást, lehetővé teszik jobb érvényesülésüket a munkafolyamatban és közéletben egyaránt. Ez a mnnka csak akkor lehet sikeres, ha tekintetbe veszik azt, amiről sok helyütt gyakran megfeledkeznek, vagyis a női munkaerők fiziológiai és biológiai sajátosságait, életkorát és szociális helyzetét, ami alatt a családi állapotot, a gyerekek számát stb. értjük. A Vili. országos szakszervezeti kongresszus a dolgozó nőkkel kapcsolatban az alábbi kulcsfontosságú feladatokra irányította a szakszervezeti szervek figyelmét: • minden üzemben dolgozzák ki a nőkről való gondoskodás javítását célzó komplex intézkedések tervét; • tökéletesítsék munkafeltételeiket, továbbá a higiéniai és a szociális berendezéseket; • szavatolják az anyagmozgatásban a nők számára meghatározott súlylimit betartását; • hozzák létre a túlórázás csökkentésének, az éjjeli munka kivételes engedélyezése megszüntetésének feltételeit; • törekedjenek az óvodák és más, a nők háztartási munkáját megkönnyítő berendezések és szolgáltatások hálózatának bővítésére; • jobban befolyásolják megfelelő érvényesülésüket a munkában ás a társadalmi életben; • támogassák azt a törekvést, hogy szakképzettségének megfelelően több nő kerüljön vezető közéleti tisztségbe; • következetesen védjék törvényes érdekeiket; • formálják marxi—lenini világnézetüket és politikai magatartásukat. Ez a rövid felsorolás is arra utal, hogy a szakszervezeti szerveknek a siker érdekében múlhatatlanul szükségük van pártunk szerveinek és szervezeteinek, társadalmunk minden tagjának megértésére és cselekvő segítségére. GÄLY IVÁN Gurulnak MOTTÖ ' HELYETT: „Öregem döntöttem, én is lelépek. A mester? Nem tartozom a dédelgetettjei közé, beolvastam neki néhányszor. No, ne búsult, olyan véleményt ír rólam, hogy csöpögni jog belőle a dicséret. Örül, hogy megszabadulhat tőlem, hiszen már több mint egy éve keserítjük egymás életét .. Tények és gondok Kiskocsmában, vonaton, autóbuszon és baráti körben egyaránt — szinte naponta elhangzanak- a fentihez hasonló vélemények. Százak, ezrek, aránylag rövid idő elteltével otthagyják munkahelyüket. Miért? A lakáshelyzet javításának lehetőségétől a felettessel való konfliktusig számos elfogadható és „mondvacsinált" ok szerepel az indítékok között. Ha e kérdésről szólunk fontos, hogy különbséget tegyünk a szükséges munkaerővándorlás és a káros fluktuáció között. Az utóbbi csupán egy része — harmada, negyede, ez vitatható — a tényleges vándorlásnak. A munkaerőmozgás nagyságát és szükségességét illetően megoszlanak a vélemények. Mutatja ezt az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumának tavaly 104 üzemben végzett felmérése is. Az öt különböző ágazat legfontosabb üzemeiben szerzett tapasztalatok általánosíthatók, tükrözik a kialakult helyzetet és véleményeket. Az említett üzemekben az utóbbi két három évben átlag 21,3 százalék volt a munkaerő-vándoriás — a kilépők és belépők száma — vagyis évenként minden ötödik dolgozó munkahelyet cserélt. Ezt a vándorlást az üzemek igazgatóinak 20,4 százaléka még megengedhetőnek, 29,6 százaléka pedig már károsnak minősítette. A megvizsgált gépipari üzemekben a munkaerővándorlás 19,1 százalék volt, de a gazdasági vezetők már ezt is megengedhetőnél többnek tartják. Tény, a munkatermelékenység alakulását károsan befolyásolja a fluktuáció. Becslések szerint a kilépők munkatermelékenysége az utolsó hónapban 10 százalékkal csökkent, s a dolgozó az új munkahelyén az első hónapban 25—30 százalékkal alacsonyabb munkatermelékenységet ér el, mint a társai. Vagyis a munkahelycsere termeléskiesést és a társadalomnak milliós károkat okoz. Azért vizsgálják indítóokait, hogy módot találjanak csökkentésére, s olyan arányú kialakítására, mely a fejlődés biztosítása és bizonyos kényszerítő erő kialakítása szempontjából szükséges. Az indítékok Aki nem ér el vállalatánál képzettségének, képességének megfelelő munkabeosztást, az előbb vagy utóbb rendszerint elhagyja a vállalatot. Másokat esaládi okok kényszerítenek a kilépésre, s vannak — még hozFolyamatos építkezés '(CSTK) — Az SZSZK Építésügyi Minisztériumának vállalatai az idén több mint 8000 lakást építenek folyamatos építkezési módszerrel, ami az idei évben átadásra kerülő tervezett lakások számának több mint 31 százaléka. A folyamatos építkezési módszer az építőipari termelésben a munkatermelékenység növelésének egyik lényeges tényezője. A folyamatos építkezési elvek érvényesítése az építőiparban lehetővé teszi az előregyártott elemek és az építőipar egész iparosítási folyamatának gyorsabb fejlődését. Az ilyen módszerrel történő építkezés számára legjobbak a feltételek a lakótelepek építésénél. Az ipari építkezés keretében alkalmazhatók a folyamatos építkezési módszer, főleg több egyforma épület, például gyárcsarnok, hűtőszekrény stb. építésénél. Kedvezők a feltételek az ilyen építkezés számára a nagy mélyépítkezéseknél ls. Szlovákiában az építőiparban 46 folyamatos építkezési üzemrészleg dolgozik ilyen progreszszlv módszerrel, ezek közül 18 üzemrészleg évi kapacitása több mint 250 lakás. a milliók zá nem is kevesen, — akik kevés munkáért sok pénzt szeretnének kapni, s ha ez nem sikerül nekik, gyorsan továbbállnak, vándorolnak az egyik munkahelyről a másikra, évenként több üzemben próbálnak szerencsét. A kilépők indoklásai alapján többségüknél elsősorban anyagi okok szülték az elhatározást. Ha viszont más szempontokból közelítünk e kérdéshez, nem kapunk Ilyen egyértelmű választ. Sokan elhallgatják távozásuk igazi okát a nekem már úgyis mindegy, mondja meg más elgondolástól vezérelve nem akarják kiteregetni véleményüket felettesükről, a munkacsoportban lévő ellentétekről. Vagyis a „többet akarok keresni" indoklás nagyon sok esetben nem fedi a valóságot. Ezt a megállapítást számtalan felmérés is megerősíti. A közelmúltban néhány üzemben azt vizsgálták, mi befolyásolja a dolgozó bérének, keresetének növekedését. Többek között kikérték a vezetők és a munkások véleményét is. A megkérdezett gazdasági vezetők szerint a kereset növekedését elsősorban a nagyobb teljesítmény, a tervezett feladatok teljesítése és a más munkahelyre való átlépés befolyásolja. Ettől a megállapítástól nagyon eltérő a munkások véleménye. Szerintük a sorrend: átlépés más munkahelyre, a munkában eltöltött évek, a szakképzettség emelése és csupán a kilencedik helyre szorul a nagyobb teljesítmény. Ha ez a vélemény valóban jellemző, akkor máris eljutottunk a kilépés indítékainak egyik gyökeréhez. Mert ha egy üzemben a dolgozó a teljesítmény növelésével és munkája minőségének javításával nem érhet el magasabb bért, akkor természetes, hogy elégedetlen. Közben azt látja, hogy nálánál kevesebbet dolgozó munkások átlépve a szomszédos üzembe néhány száz koronával többet keresnek, tehát joggal érzi, hogy munkáját nem becsülik, nem jutalmazzák megfelelően. Ettől a gondolattól rendszerint a „meglesznek itt nélkülem is" elhatározáshoz vezet az út. A fenti példa azt is jelzi, lehetséges csökkenteni a kilépők számát. Ezt elősegíti bérrendszerünk racionalizálása is. Persze a gazdasági vezetőktől függ a bérezés elveinek gyakorlati alkalmazása. Tűrhetetlen állapot, hogyha egy munkás átlép azonos jellegű üzembe — egy ágazaton belül — és ott az előző beosztásához hasonló munkakörbe kerül, ugrásszerűen nő a fizetése. Megtörtént, hogy az előző és az új munkahelyen kapott fizetés közötti különbözet olyan összeg volt havonta, amit az illető az előző munkahelyén teljesítménye növelésével nyugdíjaZ s i g ó Máriának, a párt régi harcosának, a Zlaté Klasy-i (Nagymagyar) Hnb titkárának jól ismerik a nevét a környéken, de annak határain túl is. Idős és fiatal, mindenki egyaránt bizalommal fordul hozzá ügyesbajos dolgaival. Mariska néni, ha csak egy mód van rá segít, tanácsot ad, útbaigazítja az érdeklődőket. zásig sem ért volna el. Ugyanakkor az említett dolgozó új munkahelyén társadalmi szempontból semmivel sem végez Je>lentősebb munkát, mint előzőleg. A bérezés racionalizálásával az ilyen jellegű kilépéseket meg lehet és meg kell akadályozni. Az elvégzett munka szerinti bérezés elvének következetesebb érvényesítésével lényegesen csökkenthető a munkaerő-vándorlás. Emberi kapcsolatok Hazánkban és számos szocialista országban végzett felmérések azt bizonyítják, hogy a munkahely légköre és az emberi kapcsolatok lényegesen hatnak a munkaerő-vándorlásra. A vezető egyénisége és munkamódszerei, a munkatársak között kialakult kapcsolatok, a munkahelyi jó légkör alakítja, formálja az egyén véleményét. S ha beilleszkedik a munkacsoportba, érzi, hogy számítanak rá, bíznak benne, akkor nem szakad el könnyen a kollektívától. A dolgozók többsége — kivételt képeznek az örökös „vándormadarak" — ragaszkodik a megszokott munkahelyhez, s még akkor sem hagyja el, ha lassúbb üteimben növekedik a keresete. Persze szükséges, hogy a bérrendszer racionalizálása során e téren is reális távlatot állítsunk a dolgozók elé, lássák, mit érhetnek el munkahelyükön 5—10 év alatt, ha pontosan teljesítik feladataikat. Ugyanakkor a nem kívánatos fluktuációt csökkenteni lehetne, ha szigorúbban megvizsgálnák, hogy egyes üzemekben honnan szereztek alapot az új munkaerőknek nyújtott különleges juttatásokra, és ezekben az üzemekben a gazdasági vezetők személy szerint anyagilag is jobban megéreznék a megrovást. Mert igen könnyű a büntetést kiegyenlíteni az üzemi alapból. Hasonló intézkedések nyilván arra kényszerítenék a vállalatok vezetőit, hogy keressék a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás kialakításának lehetőségeit. Helytelen lenne, ha arra várnának az üzemek, hogy a bérrendszer racionalizálása során úgyis megoldódnak a fenti problémák. Szlovákiában az elmúlt évben és ez év első felében az iparban a munkaerő-vándorlás elérte a 25 százalékot, de egyes ágazatokban még ettől is magasabb volt. Becslések szerint az iparban'egy dolgozó munkahelyváltoztatása 10—20 ezer korona kárt okoz a népgazdaságnak. Könnyen kiszámíthatjuk, hogy a jelenlegi — a szükségesnél magasabb — munkaerő-vándorlás milliókkal károsítja meg társadalmunkat. Ezért hatékonyabb eszközökkel kell kényszeríteni az üzemeket a munkaerőgazdálkodás javítására, hogy kevesebb legyen a társadalom asztaláról elguruló milliók száma. , CSETŰ JÁNOS Takaros otthonában emlegetjük a régi, nehéz idők eseményeit. Ezekből bőven kijutott a Zsigó házaspárnak is. Fölelevenedik előttünk a Nový Trh-i (Űjvásár) földmüvessztrájk, az illegális kommunista sajtó terjesztése, a népgyűlések ezernyi akadályba ütköző megszervezése stb. Mindezek mögött ott állt a kommunista Zsigó Mária, aki 1924 óta mindig tudatosan kommunista meggyőződéssel küzdött az első köztársaság, majd a Horthy-féle terror idején a csallóközi munkás és paraszt emberségesebb életéért. Szívesen emlékszik vissza Steiner Gábor elvtárssal való találkozásaira, aki gyakran ellátogatott körükbe. A pártnak nem engedélyezték a nyilvános népgyűlések megtartását, így a kertjükben a vén diófa alatt beszélgettek a község kommunistái Steiner Gábor elvtárssal. Az ő tanácsait megfogadva vitték győzelemre a földmunkások sztrájkját, mely nagy visszhangot váltott ki a környéken. Egyre nőtt a párt népszerűsége, s Nagymagyar és környéke vörös sarokká fejlődött. Mindebben oroszlánrésze volt Zsigó Máriának és nemrég elhunyt férjének, Miska bácsinak, mert fáradhatatlanul, tántoríthatatlan hittel álltak a jobb jövőért vívott harc élén. Kapcsolatot tartottak fenn Major Istvánnal, az ő előadásait hallgatták. Közben az élet keserűségeiből is bőségesen kijutott a kommunista házaspárnak. Férjét Komáromba internálták, őt pedig állandó csendőri felügyelet alatt tartották. Férje, hogy kiszabadult a börtönből, nem kapott munkát, mert kommunista volt. A szovjet hadsereg érkezését kitörő lelkesedéssel üdvözölték. Sajnos a felszabadulás után egy Időre megfosztották tagsági könyvétől, s csak 1948 után kapcsolódhat be a politikai és közéletbe. 1949-ben részt vett a CSKP IX. kongresszusán. Hazatérése után minden erejével a falu szocialista átalakulásáért küzdött. 1950-ben megválasztották a hnb elnökévé. Most ls szívesen emlékszik vissza az akkori népgyűlésekre, melyeket a mozi helyiségében tartottak meg, s oly nagy volt az érdeklődés, hogy nem mindenki fért be. Az emberek lelkesedése a szocializmus építéséért nem ismert határt. Pergessük tovább az idő rokkájátl Az ötvenes évek elején a járásra hívták, ő azonban addig nem hagyta el a faluját, míg meg nem alakult a közös gazdaság. Később visszatért a faluba. 1960-ban egy időre nyugdíjba vonult. Néhány év elteltével azonban Ismét „csatába" álL visszahívja őt a község, a munka szeretete. Egész életét a község ügyének szolgálatába állította. Ez a munka számára fegyver, mellyel társadalmunk szebb, boldogabb jövőjéért harcolhat. Titkári beosztása mellett jelenleg a hnb szociális, iskolaügyi és egészségügyi bizottságának elnöke. Részt vesz szinte valamennyi tömegszervezet munkájában. Főleg a Nőszövetségben, a Vöröskeresztben és a CSSZBSZ-ben fejt ki érdemdús tevékenységet. Életpályája tele volt harccal és küzdelemmel. A szobaszekrényben a kitüntetések és az elismerő oklevelek egész sora található. Ezek ls igazolják életének értelmét. Itt találhatjuk például a Gottwald emlékplaketett, a párt megalakulásának ötvenedik évfordulója tiszteletére kiadott emlékérmet, az Építésben szerzett érdemekért kitüntetést, a hnb szakaszán végzett munkája elismeréséül adományozott emlékérmet stb. Ennyit dióhéjban Zsigó Mária harccal és küzdelemmel telített életéről. Mindig hű maradt önmagához, a párthoz. Magas kora ellenére ma is töretlen hittel és lelkesedéssel végzi munkáját az egész társadalmunk javára. SVINGER ISTVÁN TÖRETLEN HITTEL