Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám, szerda

A fáradhatatlan „öreg" ismét özemet Mozgósító aktivitás NÉHÄNY ÉSZREVÉTEL AZ ÜZEMI AGITÁCIÓS ÉS PROPAGANDA MUNKÄRÔL Az üzemekben ismét érvényesülnek a tömegpolitikai munka rég bevált módszerei. Egyre nagyobb teret hódit a faliújság, a versenytábla. A mai fiatal munkások közül sokan nem is emlékeznek rá, milyen szerepet töltött be egykor a faliújság, és néha újdonságnak tekintik a gyárkapunál megjelenő feliratokat, fényképeket. Mint annak idején, most is leginkább a fiatalokat bízzák meg a faliújság szerkesztésével, de gyakran megfeledkeznek megmondani nekik, mi a szerepe az agitáció ilyen módszerének. A kézzel írt faliújságcikk például teljesen eltűnt már. A faliújságnak nevezett tábla leggyakrabban dísztárgyként szolgál, s állami ünnepeken, évfordulókon újságokból kivágott vagy előrenyomtatott képekkel ragasztják tele. Pedig a faliújság a szemléltető agitáció eszköze. Olyan szerepe van, amilyet nem tölthet be sem a központi vagy a járási, sem pedig az üzemi sajtó. A sajtó már általánosít, szélesebb összefüggéseket keres és tár fel. A műhely, a munkahely problémái nem kerülnek az újságba olyan részletesen és nincs is olyan hatásuk, mint a műhely tábláján. A faliújság olyat mondhat, amire más újságban nincs hely, mert ez csak ennek az egy műhelynek fontos, de mégis meg kell mondani, nyilvánosságra kell hozni a gondolatot, követelményt ... Nos, mint látjuk, a faliújságnak mozgósító, nem pedig díszítő szerepe van. A Nové Mesto nad Váhom-i légszivattyúgyárban olyan faliújságra találtunk, amelyet a fiatalok kezelésbe vettek ugyan, de mégcsak Ösztönösen szerkesztik, hiányzik a konkrét cél. Az üzemi kirándulásokról, a munkásfiatalokról készült képeket függeszti a faliújságra Ján Dedík, a fotós szakkör tagja. Lényegében az ő kiállítása a faliújság. Jó dolog ez, kell is, de nem szabad hiányozni a lényegnek, ö faliújságcikkre nem is gondolt, eszébe sem jutott megkérni valakit, hogy írjon is a faliújságra. A mester a tábla sarkába odaakasztja a jövő havi szabad napok tervét, amit persze mindenki átlapozgat. Ez is jó, hiszen a tábla tájékoztató szerepet is betölthet, s kell is, hogy betöltsön. A mester, vagy a részlegvezető közérdekű közleményeire másutt is gyakran kihasználják a falitáblát. A verseny állásáról cikkek, indoklások azonban nincsenek itt, a verseny adatai külön táblákon vannak — minden kommentár nélkül... A tapasztaltakból nem nyilvánvaló: elhanyagoljuk az üzemekben a faliújságot, vagy csak elfelejtettük, hogy szerepe a mozgósító, szemléltető agitáció? Érdekes agitációs formával találkoztunk a trnavai autógyárban, amelyben sebességváltókon kívül sok más mindent is gyártanak. A fűtőtestek hegesztő részlegében, ahol K. G aS par ovié a vezető, egy tábla van a következő felirattal: „A selejt a te zsebedből is kiveszi a pénzt." A felirat alatt a műhelyben félresikerült radiátor-darabok láthatók. Bizony szégyenli is, akinek a munkája itt van. A bejáratnál viszont a legjobb dolgozók fényképei. Ebben az üzemben megértették a szemléltető agitáció jelentőségét és hatásos formáit alkalmazzák is. A sebességváltók részlegén közleményekre használt falitábla függ, amelyen egy sarkot az üzemi slágerparádénak tartottak fenn. Itt szavaznak a műhely fiataljai arra a dalra, amely a héten a legjobban tetszett. Lassan, igen ügyesen szoktatják a fiatalokat a faliújsághoz. Lehet, hogy nemsokára cikk is lesz rajta. A meglátogatott üzemek többségében — dubnicai gépgyár, poprádi vagongyár, iilinai vegyi művek, rimaszombati cukorgyár stb. nem tekintik egyedülinek a szemléltető agitáciőnak ezt a módszerét. S ez jó jel, mert elejét veszi az alakiságnak e fontos munkaszakaszon. A faliújságok és egyéb agitációs formák elsatnyulása, majd úgyszólván megszűnése jelentős mértékben éppen a formaisággal magyarázható. Fél vagy egy évig változatlan felirat, faliújság, versenyeredmény — ez már nem agitáció, ez felesleges munka, hatástalan cicoma. Ilyen „agitáció természetesen nem tölti be szerepét, más formákat kellett keresni, s találtak is olyat, mely kedvező hatással volt a személyes agitáció, a termelési értekezletek felelevenítésére. Ez már hatásosabb volt, s jellemző, hogy meg is maradt, mert az élősző változatos lehet, a problémák mindig újak. Az üzemi agitációban, a politikai tömegmunkában jelentős szerep jut az üzemi lapoknak. Egy közép-szlovákiai felmérés e téren jelentős fogyatékosságokat tárt fel, főleg az egy szerkesztővel dolgozó lapoknál. Az alacsony színvonalú propagandaeszköz nem teljesítheti célját, sőt fontos gondolatokat, jelentős tényeket a naiv „tálalás" nevetségessé is teheti. A felmérés megállapította, hogy ott, ahol az üzemi pártbizottság rendszeresen irányítja a lapot és a színvonal iránti igényeit következetesen érvényesíti, az üzemi lapok jók még akkor is, ha történetesen csekély gyakorlattal rendelkező szerkesztők készítik őket. Az üzemi lapok szerkesztői szakmabeli tudásának növelése, iskoláztatása azonban így is égető követelmény. Sok helyütt, ahol egy ember készíti a lapot, egyszerűen nem engedhetik iskolázásra a szerkesztőt, mert ki szerkesztene? Ez a helyzet az üzemi lapszerkesztők státuszának megoldatlanságában gyökerezik. A vezérigazgatóságok az üzemek személyzeti ter vében jóváhagynak mindennemű posztot az igazgatóhelyettestől az üzemi őrség parancsnokáig, de az üzemi lapszerkesztő szá mára nem biztosítanak státuszt, s így a lapokat különféle pótalapok, terven felüli kiadások, s egyéb önköltségi tételek számlájára adják ki. Az üzemi lapok gazdasági helyzetének központi tisztázása jelentősen megköny nyítené e fontos agitációs és propagandaeszköz színvonalának emelését és hatásosabbá tételét. jól szervezett agitációs és propagandamunkát láttunk a Dubnica nad Váhom-i gépgyárban. Itt a pártszervezet megbízza tagjait az úgynevezett tömegpolitikai kollektívák vezetésével. Ezek a kollektívák minden részlegen megalakultak és tagjaik az üzem vezetősége, a szakszervezet, a SZISZ és más tömegszervezetek tagjaiból, aktivistáiból tevődnek össze. Amo lyan „kis népfrontok" ezek, amelyek komplex módon törőd nek a részleg feladataival kapcsolatos mindennemű agitprop munkával. Ez a szervezési mód lehetőséget kínál minden agitációs forma és eszköz kihasználására. Az üzemben kiváló eredményeket értek el vele, Itt jó a tervteljesítés, népszerűek az élenjáró dolgozók, az üzemben dolgozó képviselők, a szocialista munkabrigádok. Az ilyen munka eredménye, hogy a népszerű emberekkel együtt azok eszméi, emberségük, elvhűségük, életszemléletük is népszerűvé válik. Az agitációs és propagandamunkában az ilyen, például a Dubnicán látott módszerek jelentik a progresszív fejlődési irányt. Nem az egyes formák el hanyagolása, sem kizárólagossá tétele, hanem hatásos ötvözésük hoz csak jó eredményt. A jó agitáció új értékeket tár fel, bővíti az emberek látókörét, rámutat a modern világ bonyolultságában gyakran elvesző lényeges mozzanatokra, mozgósít a párt kitűzte célok elérésére. Ez persze csak akkor lehetséges — s ezt bizonyítják az üzemekben szerzett tapasztalataink is —, ha az üzemekben az e téren végzett munka nem kerül le a pártszervezetek napirendjéről, ha nem tekintik kampányfeladatnak, hanem állandó munkamódszernek, a termelés javítása és 9 gondolkodásmód befolyásolása segítőeszközének. VÍG VILMOS Ebben az évben százhatodszor indították be a sládkoviőovói (Diószeg) cukorgyár gépeit, hogy a földművelők értékes termékéből, a cukorrépából fehér aranyat nyerjenek. Nem kis büszkeséggel nevezzük így a hazai élelmiszeripar egyik világszerte keresett termékét, a csehszlovák cukrot. Igaz ugyan, hogy az 1867-es cukorgyárat nem hasonlíthatjuk össze a mai korszerű üzemmel, de létezése már akkor is egy lépést jelentett előre a vidék iparosításában ós számos dolgozónak nyújtott legalább átmeneti időre szerény keresetet. Az indulás utáni első évben a gyár 210 vagon cukrot termelt. És ma? Az előző év eredménye 2050 vagon cukor volt, s az idén 1 786 000 mázsa répát dolgoznak fel, 2200 vagon kristály- és kockacukrot gyártva belőle. Ján Hájek nyersanyagfelelős a cukorgyár legrégibb dolgozói közé tartozik. Töviről hegyire ismeri a gyár történetét. Mint mondotta, a hátramaradt feljegyzések szerint a gyárat többször is átépítették, és így lényegesen változott a gyártott cukor minősége és az üzem kapacitása. A legnagyobb változások a felszabadulás óta történtek. Gyakorlatilag nem létezett olyan esztendő, amikor a gyár dolgozói ne cseréltek volna ki valamilyen elavult régi berendezést újabbal, korszerűbbel. Például az idén is üzembe helyeztek egy új répamosót, amely kétszer annyi munkát végez, mint elődje. S hogy mennyi cukrot gyártott az üzem az eltelt 105 év alatt? Bizony, jókora vasúti szerelvényt lehetne belőle összeállítani. Pontosabban 60 750 vagont. A gyártás elindítása minden évben eseményszámba megy. Így volt ez most is, szeptember 26-án, reggel 6 órakor. Talpon volt az egész üzem. A gépeket már előző nap előkészítették. A próbaüzemelés is sikerült. Mindez természetesen sok gonddal, fáradsággal járt. Néhányan, főleg a gépészek már két éjjel nem aludtak; de nem panaszkodnak. Évek óta így csinálják, megszokták már. A gépek szinte óramű pontossággal dolgoznak. Már az első napon üzemzavar nélkül teljesítették a napi normát. 193 vagon répa feldolgozása három műszakban nemcsak jó szervezést, hanem egész embereket is kíván. Másnap kezdődhet a főzés. Ez a pillanat a gyár dolgozói számára minden idény kezdetén olyan élményt jelent, mintha első alkalommal végeznék. Körülnézünk a gyár környékén. Ahol a cukorrépát tárolják, új műszaki berendezéseket találunk, amelyek már teljes mértékben helyettesítik a korábbi évek fárasztó fizikai munkáját. Az ember szinte nem is hinné, hogy a gyártás első éveiben a munkások háton, puttonyokban hordták a répát a szeJán Hájek, a cukorgyár• répafelelőse elégedett az idei terméssel letelőbe. Most az Elfa nevű berendezés, illetve egy erős vízsugár a szállítóeszközöket is megszabadítja terhüktől, és a gépekhez is a víz szállítja a répát A víz lett tehát a 160 állandó és a 640 alkalmi munkás legnagyobb segítőtársa. A rakodónál nagy a forgalom. Egymás után érkeznek az autók és traktorok vontatta pótkocsik. Az Elfa kezelői fecskendőikkel hihetetlenül rövid idő alatt ürítik ki a kocsikat. Éppen most érkeztek Michal Sklenica, Molnár József és Imrich Kališa gépkocsivezetők, akik a Veiké Ofanyi-i (Nagyfödémes) Állami Gazdaság, a Topoíníky (Nyárasd) Efsz és a Cukorgyár Lúčny Dvor-i gazdaságának répáját hozták, de itt találjuk a Hrubý Šúr-i (Hegysúr) Efsz traktorosait is, Pápay Jánost és Shiffer Istvánt. Szép répát hoztak. Minőségét Pavel Korecký mintavezető vizsgálja, aki Horváth Anna és Chanková Vilma segítségével szorgalmasan gyűjtik az érkező autókról és pótkocsikról a mintákat, közben a répa szennyezettségét is vizsgálják. Korecký elvtárs így nyilatkozott a répa minőségéről: „Alapjában véve nem rossz az idei termés. Minősége elsősorban a termelőktől függ. Ahol például a gépi betakarításnál nagyon sietnek, sok kárt is tehetnek a répában és olyan is az eredmény. Márpedig a répa fejelését és kiszántását körültekintően, pontosan kell végezni". Az első szállítmány szeptember 15-én a Javorínkai Efsz-ből érkezett. Később felzárkózott a már említett Verké Űrany-1 Állami Gazdaság, továbbá a Horné Saliby-i (Felsőszeli), a Trsticei (Nádszeg) és a Králová nad Váhom-i (Vágkirályfa) Efsz. A sládkovičovói cukorgyár összesen 74 termelővel áll kapcsolatban. A szállítás megterhelő feladatából, amely minden idényben nagy gondot okozott, az idén jelentős részt vállalt a ČSAD. Kép és szöveg: J. SLUKA Az ésszerűsítők mi lliárd os eredmenyei (ČSTK) — Az ésszerűsítők, a feltalálók és az újítók önkéntes munkája a racionalizáció fejlesztése terén egyre nagyobb sikerrel jár. Minden ésszerűsítőjavaslat tulajdonképpen racionalizációs megoldás, ám azért nevezik ésszerűsítő javaslatnak, mert azt a dolgozó munkafeladataitól és kötelességeitől függetlenül terjeszti elő. Szlovákiában az ésszerűsítők tavaly 29 638 Ilyen javaslatot nyújtottak be, amelyek közül 14 263 javaslatot megvalósítottak. Az ésszerűsítő javaslatok megvalósításával kapcsolatos költségek elenyészőek a milliárdos haszonhoz viszonyítva. Az elmúlt évben országos viszonylatban 1 milliárd 436 millió korona megtakarítást, Szlovákiában 339 millió korona megtakarítást eredményeztek az ésszerűsítő javaslatok egyéves kihasználásával. Az ésszerűsítőknek kifizetett jutalmak és a bevezetéssel kapcsolatos költségek az elért megtakarításoknak átlagosan 5—lt) százalékát képezik. Az állami racionalizációs programból eredő vállalati tematikai versenyek és feladatok meghirdetése, például az anyagmegtakarításra, az energia megtakarítására, a munkaigényesség, a gépesítés és a közlekedés terén elérhető megtakarításokra, a racionalizációs program szerves részévé válhatnának. Azokban a vállalatokban, ahol az ésszerűsítő alakulat szorosan együttműködik a feltalálói és ésszerűsítő mozgalommal, ott — az önkéntes műszaki dolgozóknak köszönhetően — a komplex szocialista racionalizáció általános eredményeinek 25—50 százalékát érik el. Az elmúlt évben szlovákiai viszonylatban elért 339 millió korona az ötéves terv végéig az ésszerűsítők, feltalálók és újítók munkája célszerű, tervezett Irányítása mellett a Szlovákiai Ésszerűsítők és Feltalálók Szövetségének felmérése szerint évente 600 millió koronára emelkedhet. Ez csak egy részlet a száz évnél is idősebb cukorgyárból. Jozef Gašparovič részlegvezető a selejttáblára akasztja a félresikerült radiátor-bordákat. „Szerzőjük" nem teszi ki őket „kirakatba" — de kiteszi a vezető, okuljanak mások is belőle. (Fr. BAKÓ felvétele) Sorakoznak az autók és a traktorok, de nem kell sokáig várniok, az Elfa gyorsan megszabadítja őket terhüktől.