Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó
Flamand költők versei JAN VAN NIJLEN: TÁJKÉP A bükkök rőtes, őszi fényében álltak kék tenger előtt, rezzenéstelen. Izott az alkony, s levelek szitáltak aranyában ezerszám, nesztelen. Csönd, béke volt... De szűnös szüntelen búcsúdal szólt a napsütötte ágak közül, hol mondhatatlan édesen csivitolt a délre húzó madárhad. Majd éj lett. A dal megszűnt. Felnyögött a szél. A vfz tompán csapkodni kezdett. Az első csillag sárgán világlott. S a homályban egyszerre megjelentek szigorúan, komoran a halászok japán árnyképei a nád között. Rónay György fordítása PIETER G. BUCKINX: A SZENVEDÉLY CHRISTINE D’HAEN: A BÉRHÁZ RAYMOND HERREMAN: KIKÖTÖ Mögöttem termett: mezítláb csatlós, lélek-könnyű sötét árny Kezet nyújt, széles, nagy keze olyan, akár a denevérszárny. Ajkán tapogat ujja s ében arcában, e megkövült éjben. Mire gondol, mi e riadtság fehéren villogó szemében? Múlt százodok fájdalma gyötri még: lián-korbácsok tűz-emléke ég testén, hogy földre teperi a kín? Vagy ott jár álmában faluja tájain? Szavunk nem élőszó, csak jelbeszéd; mily ös-szorongás mozgatja kezét, Míg kenyeret s vajat nyújt, majd a sört. Ajtónk nyitva. Olyan nehéz a csönd ... Kunyhónk elébe surran már az éj lombból, bozótból, s a mocsár körül. A fűben egy megroskadt asszony ül. Hollós Korvin Lajos fordítása Lelkem idézi mind a felmenőket s e hősi játék tükröt tart nekem: örök tavaszban bolydította őket vad szenvedélyük e szűk fekhelyen. Fejlés, kibomlás, esdeklés, panasz, s 6, az élet végzetes keservei. Bronzangyalunk, a nászágyon virrasztó a holtak vánkosát is megtömi. Tűntek dicső s meghurcolt nemzedékek, pompájuk, kínjuk, kéjük könnyeik, de az őket átfűtő szenvedélyek bennem lobognak végső percemig. Kócsvay Margit fordításr FIATALOK (Tóthpál Gyula felvétele) Megtért hajó vagyok a kalandoknak végén; a napot űzte szívem túl földi tájon, vagy lemerülten, hogy bánatom ne fájjon, itt fekszem, gondjaimban horgonyoz a békém. Nem süllyedhetek el, nem jöhet oly vihar, a kikötőm vagy, mely óv, ringat és véd, tőled merítjük életünk életét, a víz vagy te nekem, az örök jó ital. Ha útrakelnék még, istentől se félve, s a biztos partról hullám csalogatna, indulnék ködbe, vagy fordulnék napba: rossz út lenne az, ábrándok keresése. Néha felizzik egy emlék a láthatáron, de ébren, ha a szobában körülnézek, már a megszokott, a drága feleséget s örömre, búra érő gyermekeim látom. Kelecsényi Katalin fordítása 1972 IX. 10. Nehéz szerepek alakítója — joggal lehet így nevezni a színpadról és filmvászonról egyaránt jól ismert szovjet művészt, Oonatas Banionist, a litvániai Panevezys színházának tagját. Banionis akkor vált ismertté Szovjetunió-szerte és külföldön is, amikor színpadi szerepekben már érett művészként főszerepet játszott néhány olyan filmben, amely a szovjet filmművészet jelentős alkotása lett. Donatas Banionis 1924-ben születet* Kauuasban, Litvániában. Apja, aki parasztcsaládból származott, haladó szellemű ember volt, részt vett az 1905-ös forradalmi eseményekben és a litván proletárforradalomban (1918 —19-ben). A forradalom bukása után börtönbe került, később Brazíliába emigrált. Miután visszatért Litvániába, a leendő színművész apja az illegális kommunista mozgalomban küzdött hazája fasiszta megszállása ellen. A fasiszták legyőzése után, 1943-ban a Litván Kommunista Párt járási bizottságának titkárává választották. Apja politikai nézetei, a forradalmi harcban való részvétele kétségkívül hatott Donatas Banionis világnézetének alakulására is. Elvhűségét, becsületességét, munkaszeretetét, és állhatatoságát apjától örökölte. Amikor a híres litván rendező, Juozas Miltinis megalapította a panevezysi színházat, úgy határozott, hogy társulatát nem hivatalos művészekből, hanem tehetséges műkedvelőkből válogatja össze. Banionis is, aki szakmájára nézve kerámikus iparművész volt, más műkedvelőkkel együtt így lett ennek a színháznak a tagja. A színház mind nagyobb népszerűségre tett szert. Ma már a város egyik híressége: a premierekre nemegyszer az egész Baltikumból, Leningrádbói és Moszkvából is leutaznak a színházrajongók a kis Paneve- zysbe. Banionis is mind mélyebb, mind érettebb alakításokat nyújtott. Játszott klasszikus darabokban, játszott modern szovjet és külföldi színművekben is. Filmszerepre 1957-ben kérték fel először. A háború után ekkor készítettek először filmet Litvániában. A filmet a tehetséges Vitautas Zalakiavicius rendezte. Banionis a főszerepet kapta. Az Ádám ember szeretne lenni című film arról szólt, hogyan emigráltak a litvánok a harmincas években Latin-Amerikába. Mint tehetséges filmszínészről azután kezdtek beszélni Banionisról, hogy V. Zalakiavicius több fesztiválon is díjat nyert filmjében, a „Senki sem akart Nehéz szerepek alakítója meghalni“-ban is játszott. A film a litván népnek a háború utáni nehéz éveiről szólt. Bandinis egy nacionalista banda egykori résztvevőjét alakította. A filmszínházak 1968-ban mutaták be K. Hulis rendező Holtszezon című filmjét. Banionis újra főszerepet kapott, ezúttal egy szovjet felderítőt alakított. Banionis finom eszközökkel, nagy meggyőző erővel játssza ezt a szerepet. Külső nyugalma mögött jól érezteti a belső feszültséget. Nemrég mutatták be a Goya című NDK-szovjet köp rodukciós filmet, amelyet Feuchtwanger regényéből készítettek. Konrad Wolf német rendező és Angela Vagenstajn bolgár forgatőkönyvíró filmjében a nagy spanyol festő, Goya szerepét a litván Donatas Banionis játszotta. — Goya ereje adott nekem is erőt ahhoz, hogy megformálja az alakját. Civilizációnk én tékeit minden művész meg tudja érteni és fel tudja tárni; nemzetiségre való tekintet nélkül — módja alakításáról Banionis, aki általános vélemény szerint, kitűnően játszott ebben a filmben. És ekészült A. Tarkovszkij filmje is, a Solaris, Stanislaw Lem lengyel író azonos című tudományosfantasztikus regényéből. A cselekmény ez alkalommal a távoli jövőben játszódik. Banionis, a hőst, Kelvint, a tudóst és űrhajóst alakítja. Bár a film fantasztikus, a Banionis által megformált figurának nagyon is mai, bonyolult erkölcsi problémákat kell megoldania. A művész nemcsak komoly, nehéz filmszerepeivel tudja összeegyeztetni színpadi szereplését, hanem mint a Szovjet Filmművészek Szövetségének vezetőségi tagja, a panevezysi színészek és filmművészek társadalmi életének középpontjában is áll. Mi is a legfontosabb, a leglényegesebb vonása Banionis tehetségének? Mi teszi lehetővé számára, hogy ilyen széles skálán mozgó művész legyen? Donatas Banionis teljesen birtokában van a mély belső azonulás képeségének. S ugyanakkor mindig megőrzi saját egyéniségét is. Művészetéhez, eddigi eredményeihez természetesen a színészi mesterség teljes fegyverzetével rendelkező tehetségre van szükség, annak az embernek a tehetségére, aki kortársainak, népének, életét éli, s azt művészetével szolgálja. (APN) Emeletek közt, szűk lépcsőkre érve az új lakók csomagokkal csoszognak, nyugtalanul, hogy mit hoz majd a holnap, fenn-lenn, üres szobák közt keresgélve. Van ablak, ahol kezeknek, szemeknek mozgása villan, ezek régi lakók. Ajtókba futnak hosszú folyosók, ismerik a szobát hol bemehetnek. Sok költözködő az átjárón suhan gyors csomagokkal halkan lopakodva, kiveti őket lenn a kapu odva mely névtáblákkal, örökké nyitva van. Kelecsényi Katalin fordítása PIETER G. BUCKINX: NÉGERFIÚ DONATAS BANIONIS
