Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-06 / 210. szám, szerda

Példátlan merénylet az olimpiai faluban Leonyid Brezsnyev Taskentben 1972. IX. 8. (Folytatás az 1. oldalról) adásban számolt be a hatóságok intézkedéseiről. Az olimpiai fa­lut 300 rendőr és számos páncél­autó fogta gyűrűbe. Az olimpiai falu autóbuszon hazatérő lakóit a bejáratnál megmotozták. A nemzetközi olimpiai bizottság vezetőit és a nyugatnémet kor­mány tagjait folyamatosan tájé­koztatták a helyzetről, a geril­lákkal való tárgyalásokról. A bonni kormány rendkívüli ülése A nyugatnémet kormány teg­nap délben rendkívüli ülésre ült össze. A müncheni merény­let miatt Brandt kancellár le­mondta keddre tervezett kiéli látogatását. Heinemann, szövetségi elnök Scheel külügyminiszter és a po­litikai pártok vezetői nyilatko­zatban ítélték el a gerillák vé­res akcióját. A gerillák és a hatóságok tár­gyalásairól kiszivárgott, hogy az arab merénylők elutasították a túszokért felajánlott válságdí­jat és abba sem mentek bele, hogy a tuszul fogott izraeľi sportolókat önkéntesen jelent­kező nyugatnémetekre cserél­jék ki. Megerősítették, hogy a hajna­li merényletnek két halottja van és a fogva tartott izraeli túszok száma 13, a sebesültek számáról még nem volt adat. Münchenben az olimpiai falu kórházában mindenre felkészül­tek és sebészcsoportot helyez­tek készenlétbe. A túszokat fogva tartó arab gerillák először egy órával, (13 óráig) majd pedig 17, illetve 19 óráig meghosszabbították ul­timátumukat. A gerillákkal a tárgyalásokat közvetítőként az Arab Liga képviselője folytatta. Időközben a Münchenben tartóz­kodó Genscher belügyminiszter az Izraeli nagykövettel folyta­tott megbeszéléseket. A „Fekete Szeptember" vállalta a felelősséget a merényletért Kairó — Kairói nyugati tudó­sítók a MENA-ra hivatkozva je­lentették, hogy a Fekete Szep­tember elnevezésű palesztin ge­rilla szervezet vállalta magára a felelősséget az olimpiai falu­ban elkövetett merényletért. A szervezet beiruti nyilatkozatá­ban pontokba szedve fogalmaz­ta meg követeléseit, amelyek f,nem lehetnek alku tárgyai“. Ezek szerint: Izraelnek szaba­don kell bocsátania „bizonyos Számú palesztin foglyot és má­sokat, akik izraeli börtönökben sínylődnek. A tuszul fogva tar­tott izraeli atlétákat repülőgé­pen valamelyik arab országba szállítják „biztonsági okokból“. Mihelyt a túszok megérkeztek, megkezdődhetnek a tárgyalások a nyugatnémet kormánnyal a túszok szabadon bocsátásáról, illetve a gerillák biztonságos tá­vozásáról. A nyugatnémet kor­mány bármiféle erőszakos sza- badítási kísérlete a túszok azon­nali halálát jelenti.“ A nyugatnémet televízió kö­zölte, hogy a gerillák, amikor meghosszabbították az ultimátu­mot, azt követelték, hogy három repülőgépen, tehát három cso­portban távozhassanak a túszok­kal együtt és ha az egyik cso­portnak baja esnék a másik ket­tőben kivégzik a túszokat. Golda Meir nyilatkozata Golda Meir izraeli miniszter- elnök a kormány ülése után közzétett nyilatkozatában hang­súlyozta, hogy ilyen körülmé­nyek között nem lehet folytatni az olimpiai Játékokat és megtil­totta az izraeli versenyzőknek a versenyeken való további rész­vételt mindaddig, amíg a túszo­kat nem sikerül kiszabadítani. Golda Meir még csak célzást sem tett a gerillák követelésé­nek esetleges teljesítésére. Kairó — Egyiptom tegnap délután bejelentette, hogy csa­pata nem vesz részt az olim­piai játékok további küzdelmei­ben. Elítélik a gerilla-akciót Müncheni jelentések szerint a szovjet küldöttség vezetője az Olimpiai Bizottságnak sajnálko­zását fejezte ki az incidenssel kapcsolatban és részvétét nyil­vánította az emberélet-vesztesé­gek miatt. A Német Kommunista Párt tegnapi nyilatkozatában ugyan­csak elítélte a fegyveres cso­port támadását az izraeli spor­tolók ellen. Az NKP elnöksége rámutatott, hogy amennyiben a merénylők arab szabadság- harcosoknak tüntetik fel magu­kat, ez az akció a legnagyobb károkat okozza az arab felsza­badító harcnak. Az arab gerillák akcióját ha­tározottan elítélte Willy Brandt kancellár, v.alamint Kurt Wald­heim, az ENSZ főtitkára is. Félbeszakították az olimpiai játékokat Bonn — A Nemzetközi Olim­piai Bizottság hosszas tanács­kozások után tegnap elhatároz­ta a müncheni olimpiai játékok félbeszakítását. Egy olimpiai sajtószóvivő fel­olvasta annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet Avery Brun­dage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke és Willi Dau- me, az olimpiai szervező bizott­ság elnöke közös sajtóértekez­leten jelentett be. A határozat értelmében 24 óra tartamára fel­függesztik a XX. olimpiai játé­kokat. „Az olimpiai békét meglőne egy terroristák által elkönetett gyilkosság, — hangzik a nyilat­kozatban. — Az esemény az egész civilizált világot mélysé­gesen megdöbbentette s az ak­ciót mindenütt élesen elítélik és visszautasítják. Tekintettel az áldozatokra, úgy döntöttünk, hogy valamennyi ma délutáni eseményt elhalasztjuk. A Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság és a szervező bizottság szerdán reggel 10 órakor gyász­ünnepséget tart az olimpiai sta­dionban, hogy világossá tegye mindenki számára: az olimpiai eszme erősebb a terrornál és az ei őszaknál." Willy Brandt szövetségi kan­cellár tegnap délután repülőgé­pen Münchenbe érkezett, hogy személyesen irányítsa az inci­dens megoldására irányuló ak­ciókat. Moszkva — Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára teg­nap Taskentben részt vett a párt- és a szovjetek Vezető dol­gozói, valamint a gazdasági és mezőgazdasági szakemberek ta­nácskozásán. A tanácskozás résztvevői meg­vitatták a gyapotszedés időszerű kérdéseit, valamint a párt- és gazdasági szervek és szovjetek feladatait a mezőgazdasági dől*, gozók szocialista munkaverse* nýének irányításában. Leonyid Brezsnyev még teg­nap visszatért Moszkvába. Alois Indra Mongóliában Ulánbátor — Hivatalos baráti látogatásra csehszlovák parla­menti küldöttség érkezett a Mongol Népköztársaságba. A küldöttségét Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja és a Szövetségi Gyűlés elnöke ve­zeti. A küldöttséget az Ulánbátor! repülőtéren Demcsigin Molom« zsame, a Mongol Forradalmi Néppárt Központi Bizottságé« nak titkára, a Politikai Bizott­ság tagja és más mongol köz« életi személyiségek fogadták, j Újabb amerikai bombázások KISSINGER, az amerikai el­nök nemzetbiztonsági főtanács­adója az előzetes megegyezés alapján szeptember 10 és 13 között a Szovjetunióba látogat, ahol eszmecserét folytat a két országot érintő kérdésekről. A „SZOLHOZTECHNIKA 72“ elnevezésű kiállításon 23 ország 3 ezer termékét mutatják be. A ma megnyíló kiállításon a világ legmodernebb mezőgazdasági gépeit mutatják be. DIETER GRIESAU, az NSZK élelmezés- és földművelésügyi minisztériumának államtitkára Lipcsében Horst Sölle külgazda­sági miniszterrel tárgyal. A BAGDADI gazdaságügyi mi­nisztériumból származó hírek szerint az Iraki Népi Demokra­tikus Köztársaság annak lehető­ségét vizsgálja, hogy megfigye­lői minőségben együttműködjék a KGST-vel. HAMBURGBAN pert indítot­tak Hugo Thoms, a Gestapo volt tagja ellen. Azzal vádol­ják, hogy részt vett a „zsidók kitelepítésének“ akcióiban. Két ilyen akció során a németek 9 ezer embert öltek meg a gáz­kamrákban. Saigon — Az amerikai ha­dászati légierő hétfőn ismét bombázta a VDK területét. A célpontok között szerepelt az északi fronton Quang Tri, Hűé és Da Nang térsége, a közpon­ti fennsíkon a népi erők által szorongatott Pleiku környéke, valamint a Saigontól közvetlen északra és északnyugtra elterü­lő vidékek. Ugyanezek a körze­tek voltak hétfőn és keddre virradóan a szárazföldi harci tevékenység főbb színhelyei is. A Betsie tájfun, amely hétfőn érte el Vietnam partjait, a szá­razföldön már veszített erejé­ből, a szól erőssége alább en­gedett, viszont trópusi esőzése­ket hozott magával. Saigonban statáriális bíróság elé állítják Vu Van Giai dan­dártábornokot, a dél-vietnami egykori 3. katonai körzet (Quang Tri) volt parancsnokát Vu Van Giai tábornokot ápri­lisban váltották le, azután* hogy a dél-vietnami felszaba­dító fegyveres erők lendületes offenzívájuk első szakaszában elfoglalták Quang Tri tarto­mányt és azonos nevű főváro« sát. A tábornok azóta háziőrn zet alatt fill. A saigoni hírügy­nökség jelentése szerint most állítják össze ellene a vádira­tot, amelyben a fő pont az, hogy elrendelte a csapatok visszavonulását. Csehszlovák álláspont New York — Csehszlovákia állandó ENSZ-küldöttsége levél­ben tolmácsolta Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárnak a csehszlovák kormány álláspontját a Bizton­sági Tanács tevékenységének hatékonyabbá tételével kapcso­latban. A levél hangsúlyozza, hogy a csehszlovák kormány nagy fon­tosságot tulajdonít az említett kérdés megoldásának és hajlan­dó támogatni minden olyan tö­rekvést, amely a probléma meg­oldását szolgálja. Elítéli azon­ban az olyan próbálkozásokat, amelyek a Biztonsági Tanács munkájának aktivizálása ürü­gyén az ENSZ alapkománya el* veinek revízióját és elferdítését akarják elérni. Az ilyen próbál­kozások csökkentik a Biztonsá­gi Tanács nemzetközi tekinté­lyét és megrendíthetik az ENSZ szilárd elvi alapjait. A Biztonsá­gi Tanács munkája csak akkor lehet hatékony, ha szigorúan betartják az ENSZ-alapokmány- ban lefektetett elveket. A levél befejezésül hangsű« lyozza, hogy Csehszlovákia szói* galmazza a kérdés megoldását és aláhúzza az ENSZ-alapok« mány elveinek szigorú és feltél?* len betartását. A BRIT SZAKSZERVEZETEK ÉVZÁRÓ ÉRTEKEZLETE Brighton — A brit szakszer­vezetek évzáró értekezlete ha­tálytalanította azt a határoza­tot, amely szerint a kommunis­ta párt küldöttei nem képvisel­hetik a szakszervezeteket a he­lyi szakszervezeti tanácsok év­záró gyűlésein. A gépipari mun­kások szakszervezeti szövetsé­gének javaslatát a szavazatok túlnyomó többségével elfogad­ták. Az évzáró gyűlésen elfoga­dott határozati javaslatok több* sége közvetlenül érintette az angol munkások életszínvona­lával kapcsolatos problémákat* nalú és szemmel tartja a reál­politikai alapelveket. A nixoni adminsztráció, amely a katonai­hadipari komplexum egyre erő­teljesebb nyomására nem haj­landó feladni állásait a világ­nak ebben a térségében, vég­eredményben kapitulációra szó­lítja fel a szabadságharcosokat. A Thieu-rendszer mesterséges fenntartása, amely lehetővé ten­né az amerikai támaszpontok to­vábbi „üzemeltetését“ is, egy­szer s mindenkorra elfogadha­tatlan a népi-nemzeti felszaba­dító mozgalom számára. Annál is inkább, mert az utóbbi hóna pokban a szabadságharcosok va­lóban jelentős katonai sikere­ket értek el, tulajdonképpen el­lenőrzésük alatt tartják az or­szág területének nagyobb részét. S ebben a vonatkozásban nem­csak a sokat emlegetett Quang Tri tartományi székhelyről van szó, hiszen maga a főváros, Sai­gon is közvetlen veszélybe ke­rült az elmúlt napokban. A ha­dihelyzet értékeléséhez tartozik, hogy a bábrezsim zsoldosainak táborában mind kirívóbban ta­pasztalhatók a demoralizáció csalhatatlan jelei, s ma már aligha kétséges, hogy ez a „had­sereg“ erőteljes amerikai támo­gatás nélkül képtelen szembe­szállni a szabadságharcosokkal. Nem vitás, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front át­ütő erejének egyik alapvető té­nyezője a lakosság rokonszen- ve s az a tény, hogy az egész nép felkelt Thieu rendszere el­len a szabadságharcosok alaku­latainak oldalán. Ezzel magya­rázható, hogy a felszabadított namizáciő megfeneklett. Előfor­dulhat természetesen, hogy a vietnami nép szabadságharca még huzamosabb ideig eltart, sőt az eddiginél is nagyobb ál­dozatokat követel majd. Vi­szont kétségtelen, hogy az ame­rikai szoldateszka képtelen az egész nép leigázására, újgyar- matosító tervei törvényszerűen buknak el. Nem szándékunk, hogy a viet­nami események kapcsán mé­lyebben elemezzük az Egyesült Államok belpolitikai helyzetét. Tény viszont, hogy a Fehér Ház minden igyekezete ellenére fel­borult az ország belpolitikai egyensúlya, s a washingtoni ál­lamkassza egyre nehezebben vi­seli a vietnami tehertételt. A dollár körüli — távolról sem korrekt — spekulációk szintén erre engednek következtetni; illetve az a tény, hogy az Egye­sült Államok szövetségesei rová­sára igyekszik megtartani hely­zetét. Más kérdés, hogy a szó­ban forgó szövetségesek milyen mértékben lesznek majd tole­ránsok a Fehér Ház felettébb gyanús pénzügyi machinációi iránt. Nyilvánvaló, hogy immár betelik a pohár, a dollár injek-, ciózása hovatovább túllépi a szövetségi hűség határait. Tehát nem elhamarkodott ki­jelentés, hanem konkrét való­ság: megértük a guami doktrí­na gyászos bukását. Ez a dokt­rína, amelyet a nixoni admi­nisztráció oly nagy gonddal ké­szített elő, s amelynek érdeké­ben Agnew alelnök, majd Ro­gers külügyminiszter ezer kilo­métereket utazott, távolról sem váltotta be a hozzáfűzött remé­nyeket. Vietnami applikációja viszont nemcsak a Thieu-rend­szer ütőképtelenségén, hanem javarészt a felszabadító mozga­lom erőteljes akciói nyomán „vérzett el“. Vitathatatlan, hogy a demok­ratikus Vietnam elleni korlát­lan légiháború az amerikai tá­bornoki kar utolsó nagy kísér­lete. Szándékaiban az indokínai felszabadítási mozgalmak meg­bénítását célozza, hegemóniát óhajt biztosítani a saigoni Ame- rika-barát rendszer számára. Persze, nem véletlen, hogy az amerikai sajtó az utóbbi időben „megfeledkezett“ a „különle­ges“ laoszi háborúról s alig- alig tesz említést a kambodzsai helyzetről. A hallgatás egyedüli oka: mind a Patet Lao alakula­tai, mind pedig a khmer haza­fiak sikerrel tartják kivívott po­zíciójukat, sőt ha nem is látvá­nyos külsőségek között, ám lé- pésről-lépésre, szisztematikusan nyomulnak előre. Ez viszont az Egyesült Államok gyengeségé­nek csalhatatlan jele, s azt bizo­nyítja, hogy a B—52-es óriás­bombázók százai sem képesek minden fronton tartani a vona­lat. Bevetésük tehát — mond­hatnék — esetleges!... Pedig hát Lón Nol „marsall“ sem ven­né rossz néven, ha pillanatnyi« lag néhány köteléket a rendel­kezésére bocsátanának, hiszen Phnom Penh — csakúgy mint Vientiane — a külvilágtól el­vágva tengeti életét. Ez viszont nem csupán katonai értelemben helytálló megállapítás, hiszen aligha férhet hozzá kétség, hogy a kambodzsai és a laoszi bábkormány a nemzetközi poli­tika szintjén is elszigetelődött, Washingtonon kívül ugyancsak nem talál potenciális szövetsé­gesre. A vietnami háború közeli ki­látásairól talán kissé korai len­ne szólni. Indokínai összefüggé­sek alapján vizsgálva a hadi­helyzetet azonban leszögezhet­jük: az idő nem Washington számára dolgozik: Sőt! ... Az elkövetkező időszakban nyilván­valóan látványos amerikai csőd­nek lehetünk a tanúi. Egyébként az ünnep utáni hangulat, a hanoi nyilatkozatok újabb harci elszántságról tesz­nek tanúbizonyságot. Azt pél­dázzák, hogy Vietnam népe és e térség népei általában semmi áron sem mondanak le függet­lenségükről, szabadságukról, szuverenitásukról. A békés jö­vőt igénylő akarat csodákra ké­pes. Olyan csodákra, amely előtt a legkorszerűbben felszerelt hadsereg is meghátrál, amely visszavonhatatlanul megüli vég­ső ünnepét!... BALOGH P. IMRE Kommentárunk A Vietnami Demokratikus Köztársaság dolgozó népe a napokban emlékezett meg az ország függetlensége ki­kiáltásának évfordulójáról. Ta­lán nem szükséges hangsúlyoz­nunk, hogy a világ haladó köz­véleménye együtt ünnepelt Viet­nammal, s ezt az alkalmat is megragadta, hogy teljes támo- gátásáról, szolidaritásáról biz­tosítja e hős nép fiait. Az év­forduló ugyanakkor éles reflek­torfénybe állította azt a wa­shingtoni politikát, amely cél­kitűzéseiben és módszereiben — minden elképzelhető etikát fel­rúgva — a vietnami nép léte el­len tör. Az utóbbi napokban több kül- és katonapolitikai megfi­gyelő leszögezte: az amerikai háború Vietnamban immár tel­jes mértékben kimeríti a népir­tás fogalmát. Ezt a tényt tá­masztják alá az egyre barbárabb légitámadások, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság gát­rendszereinek bombázása, de ál­talában az a harcmodor, ame­lyet az amerikai hadvezetés ifmindenható eszközként“ vet be Indokínában. Tény — ez derült ki Nixon el­nök legutóbbi bejelentéséből Is —, hogy Washington az erő po­zíciójából szeretné folytatni a párizsi tárgyalásokat. Nos, a VDK, valamint a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány küldöttsége ennek ellenére sem hajlandó kétes értékű kompro­misszumokat elfogadni. Tárgya­lási alapul — hangoztatta mindkét küldöttség — kizárólag a DIFK hétpontos javaslata szol­gálhat, amely valóban nagyvo­Ünnep ultin... területeken rögvest megalakul­nak a néphatalom szervei, kez­detét veszi egy jóval demokrati­kusabb államrend kialakulása. Ez jelenti a DNFF számára az erkölcsi bázist, azt az áttörhe- tetlen falat, amelyen mind a pacifikációs program, mind a nagy hangon meghirdetett viet-

Next

/
Thumbnails
Contents