Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám, kedd

Csodaszer vagy tápanyag? Kétszáz évvel ezelőtt Vol­taire még joggal jellemezte az orvost olyan emberként, aki gyógyszereket, melyekről ijfen keveset tud, olyan szervezetbe töltöget, amiről még keveseb­bet tud. Az orvostudománynak azóta nemcsak a színvonala, hanem a lellege is megválto­zott, és a jól képzett mai or­vosra Voltaire megállapítása nagyon kevéssé érvényes. An­nál inkább talán korunk embe­rére ... MÁR EGY ÖRÄJA figyelem a vásárlókat Nové Zámky-ban (Érsekújvár) a 3. sz. gyógy­szertárban. Mit vásárolnak? Be­jön egy négyéves fiúcska, két doboz Algenát kér. Utána fia­talasszony következik. Rendelé­se: két doboz SUNAR, babaoiaj, egy doboz Algena. Štúrovóból (Párkány) való nénike lép be. Alnagont venne, állítólag náluk lehet vásárolni, külön hangsú­lyozza, hogy elegendőt, de mi­vel itt nem kapható, szintén Algenát kér. A gyógyszerésznő, Hargitíai EliSka eléje tesz Ogy dobozzal. A nénikének azonban nyolc doboz Algenára van szük­sége. Középkorú férfi a követ­kező. Leteszi a receptet, mellé a kiváltásért járó koronát, majd hirtelen eszébejut valami, és egy doboz Algenát kér. Az ötö­dik vásárló úgy látszik, hogy kivétel, mert csak gézt vásá­rol. A hatodik azonban nem mulasztja el, hogy Algenát kér­jen. Félóra múlva, este 6 óraikor bezárják a gyógyszertárat. Fe­lesleges tovább figyelni a vá­sárlást. Főleg Algenát vásárol­nak. A jelenség okát a gyógy­szerésznő megmagyarázza: — Nálunk is, akárcsak világ­szerte, a gyógyszeripar külön­böző koffeintartalmú kombiirált tablettákat hoz forgalomba. Ezek rendeltetése a különböző fájdalmak, főleg a fejfájás csil­lapítása. Ha valakinek sem fájdalma, sem láza nincs, ak­kor egy ilyen tabletta bevétele után csak a koffein élénkítő hatását észleli és természete­sen nem számol a benne levő többi, egyáltalán nem közöm­bös vegyi anyag veszélyével. Arról is tud a gyógyszerész­nő, hogy manapság már a fa­lusi asszonyok feketekávé mel­lé Alnagont, vagy Algenát vesznek be, ha fáradtak. Acil- pirint csak a gyermkek számá­ra vásárolnak. Egyébként úgy használják a tablettákat, mint valami csodaszert. A PÉNZTÁRZÁRÁS pontosan kimutatja a napi forgalmat. Dél óta 298 receptet váltottak ki, és 3012 korona 80 fillérért vá­sároltak orvosi előírás nélkül gyógyszereket. Megdöbbenve számolok: 298 receptre vásárló, mintegy 150—160 pénzért vá­sárló, dél óta tehát 450—460 vásárló járt a gyógysáfcrtárban, vagyis ennyi vevőt szolgáltak ki 360 perc alatt. A gyógyszertár laboránsnője, Udvaros Lászlómé csak a kül­ső használat céljára szokásos gyógyszereket készíti el, a ko­molyabb orvosságokat a gyógy­szerésznő állítja össze. És kü­lönben ez a gyógyszertár sze­mészeti, valamint állategészség­ügyi gyógyszerek elárusítóhelye is, tehát nemcsak egyszerű ki­szolgálást jelent itt a munka. PROBLÉMA azért akad. A gyógyszerésznő véleménye sze­rint például már itt volna an­nak az ideje, hogy a svédor­szági mintára automatákban árusítsuk az orvosi előírás nél­kül is vásárolható gyógyszere­ket. Azt viszont ellenzi, hogy úgynevezett „házi gyógyszer- tár“ legyen minden otthonban, mert laikus, hozzá nem értő vélemények alapján ajánlgat- nák, kínálgatnák egymásnak csodaszerként a különféle ha­tású és rendeltetésű gyógysze­reket az emberek. Másik probléma az, hogy az indokolatlan gyógyszerfogyasz­tás következtében csak bizo­nyos gyógyszerek fogynak. Pél­dát említ: 1966 óta, amióta megkezdte munkáját, csak há­rom ízben fordult elő, hogy do­hányzás ellen használatos öb­lögetőszert kellett készítenie, viszont az Alnagon már lassan- lassan olyan, mintha tápanyag volna ... Kifogásolja, hogy igazi táp­anyagok gyártásával, árusításá­val pedig nem eléggé törő­dünk. A SUNARKA gyermektáp­szer gyártását fél évvel ezelőtt szó nélkül beszüntették, míg a szomszédos Magyarországon, Ausztriában, a Német Demok­ratikus Köztársaságban tápdús bébiételeket készítenek. És ezek nem is a gyógyszertárakban, hanem az élelmiszerüzletekben megvásárolhatók. HÁRMAN DOLGOZNAK a dél­utáni „műszak“ idején a gyógy­szertárban. A harmadik dolgo­zó, Zerdahelyi Sándorné, a ta­karítónő. Munkája pontosságot, figyelmet kíván, mert nemcsak általában kell a tisztasággal törődnie. A laboratóriumi fel­szerelések és edények, főzőpo­harak, kémcsövek, tölcsérek és szűrők tisztán tartása nem egy­szerű takarítás. Tudni kell, hogy mit, milyen anyaggal le­het tisztítani, mosni, vagy fer­tőtleníteni. A szokásos „nagy- takarítás“ munkájához rendsze­rint külön segítőtársakat szo­kott kapni. Közben véget ér a gyógyszer­tárban a munkanap. Minden rendben. Bár fárasztóbbnak ta­lálja a gyógyszerésznő a pénz­tárzárást, mint egy-egy komo­lyabb gyógyszer elkészítését, hi­ba nélkül sikerült. Még a ki­mutatás is. Végül közelebbről megvizsgáljuk a „divatos“ gyógyszerek összetételét. Bi­zony, mindegyik tartalmaz amid-azophent, fenacetint is. Ezek az anyagok ellenőrzés nélküli fogyasztás esetén sú­lyosan megkárosítják a vörös- vérsejteket, a májat. FÖLÉNYESEN MOSOLYOG ko­runk embere, amikor azt olvas­sa, hogy XIII. Lajos francia ki­rály egy év alatt kétszáztizen- két beöntésben részesült és kétszáztizenöt alkalommal ka­pott hashajtót. De ha összeszá­molná, hogy egy év alatt saját maga hányszor vett be külön­féle ürügyek alapján Alnagont vagy Algenát, akkor rádöbben­ne: az eredmény sok esetben nem is olyan szerény. Vagy vigasztaljuk magunkat azzal, hogy lám, lám, az indok- talan és mennyiségileg túlzott gyógyszerfogyasztás nem kizá­rólagosan a mai ember tulaj­donsága? önkéntelenül jőzsef- attilás válasz kínálkozik: Se­kély e kéj. A hashajtó nem tar­talmaz olyan mellékhatásokat kiváltó anyagokat, mint a mai, divatos gyógyszerek. Az Alnagon, az Algena nem csodaszer, nem tápanyag, ha­nem gyógyszer. Voltaire korá­ban talán még voltak orvosok, akik kevésbé ismert gyógysze­reket töltögettek a még kevés­bé ismert emberi szervezetbe. Manapság azonban nevetséges, ha a gyógyszertablettákat cu­korkaként fogyasztják. HAJDÚ ANDRÁS A közös igyekezet alkotássá és értékké változik (Folytatás az 1. oldalról) közvilágítás átépítésére, vala­mint a műszaki szolgáltatások üzemi épületének és garázsá­nak építésére irányult. Példá­san dolgoznak és szervezik meg a munkát Krásnohorské Pod- hradien (Krásznahorka), Hru- šov*ón (Körtvélyes), Pačán, Sla- vošovcén, Chyžnén, Jelšaván, Brzotínban (Berzéte), Gemer­ská Horkán (Gömörhorka), Ge­merská Polomán, Markuškán, Petrovón, Sirken, és így foly­tathatnánk a felsorolást. Pél­dául Pačán egy lakosra számít­va a „Z“-akcióban eddig átla­gosan 137 korona, a község fej­lesztésében és szépítésében pe­dig 158 korona értéket alkot­tak. A rožňavai járásban évről év- re tömegesebb alapja van a köz­ségek fejlesztésére és szépíté­sére irányuló mozgalomnak. A lakosság, a tisztségviselők, a képviselők, a társadalmi szer­vezetek, az ipari és a mezőgaz­dasági üzemek közös igyekeze­te alkotássá és értékké válto­zik; javul, szépül az életkörnye­zet, növekszik az emberek kö­zös ügyek iránti érdeklődése, elmélyül a nemzeti bizottságok és a nép kapcsolata. A dolgo­zók építő igyekezetében nem­csak az anyagi hozzájárulást értékeljük, hanem a tettrekész szocialista hazafiságot is. Az önkéntes, ingyenes társa­dalmi munka — melyet szocia­lista verseny formájában szer­veznek meg — járásunkban a községek túlnyomó többségé­ben mély gyökeret eresztett, és eredményei az emberek gondol­kodásmódjának fejlődésében is megmutatkoznak. Meggyőződé­sünk, hogy a jó együttműködés eredményeképpen a pártszerve5 zetek vezetésével járásunkban a második félévben további szép eredményeket érünk el a választási programok megvaló­sítását elősegítő kötelezettsége vállalások teljesítésében. Ez minden képviselőtől é$ képviseleti szervtől megkíván? ja, hogy az eddiginél még ha? tásosabban tevékenykedjen a választópolgárok között. Külö? nősen nagy szükség van erre ott, ahol a munka még nem éri el a kellő színvonalat. A közhasznú munkák végzésében például lemaradnak Rožňaván és Revúc án, valamint több köz­ségben is. Revúcán például a választók maguk sürgetik, hogy teremtsék meg számukra a kör telezettségvállalásaik teljesíté­séhez szükséges feltételeket. A vnb tanácsa és plénuma ennek nyomán komoly intézkedése» két foganatosított a hiányossá» gok mielőbbi pótlására. Más helységekről is szólhatnék, ahol nagy lehetőségek lenné* nek, csak irányítani kellene a lakosság kezdeményezését. A kedvezőtlen időjárás következ* tében szokatlanul nehézzé vált ez idei aratás során megmutat, kozott, hogy csak szólni kellett az üzemi munkásoknak és a fal, vak lakosainak, és az emberek készségesen bekapcsolódtak a termés megmentésébe. Ez is ki. fejezően szemlélteti, hogyha az emberek előtt megvilágítjuk cél. jainkat, a kitűzött feladatok tár. sadalmi jelentőségét, akkor nem állnak félre, hanem aktívan be­kapcsolódnak a munkába. Eh­hez jó szervezőkre és kezdemé­nyezőkre van szükségük, és ezt a szerepet kell betölteniük a képviselőknek. (gül) (Molnár János felvétele)] Most, amikor mégegyszer elemezte a beszélgetést, biztos volt abban: az Oberst már tudott róla valamit. Ellen­őrizte az iratait, aztán feltette az összes nélkülözhetetlen kérdést: merre vergő­dött át Kloss a gyűrűből, milyen ellen­séges egységekkel találkozott útköz­ben, miért maradt Bischof sfeldben. Kloss röviden és precízen válaszolt. Egyébként kiderült, hogy az ezredes egykor a 175. hadosztálynál szolgált és jól ismeri az ottani kádereket. Egy pillanatig Brunnerről beszélgettek. — Tehát nem tudja, hogy mi tör­tént vele? — kérdezte az ezredes. Kloss arra gondolt, hogy ő is szeretné tudni... Különben abban reménykedett, hogy Brunner nem jut el Schörner törzskarához. — Nem tudom — mondta. — Nem együtt törtünk át. A legnehezebb volt megmagyarázni, hogy sikerült a lengyelek kezéből meg­szöknie. Klossnak határozott elvei vol­tak: mindig arra törekedett, hogy a re­lációja a lehető legpontosabban meg­feleljen a valóságnak. Feltételezte, hogy az ezredes kihallgat valakit Rin­gék házából, ha már eddig k\ nem hall­gatta őket... Tehát pontoson elmondta letartóztatását, kijelentette, hogy abban a pillanatban sikerült megszöknie, ami-. Fordította: Bába Mihály kor egy ágyúlövedék becsapott a sar­ki házba. — Szerencséje volt — dörmögte az ezredes. — Mit gondol, ki jelenthette fel? Anna-Maria Elken érdekelte. Termé­szetesen nem mondta, hogy ismeri ezt a nevet, de javasolta Klossnak, hogy mondja meg mindenkinek a nevét, akik­kel Ringék házában találkozott. Ebben a beszélgetésben minden jelentősnek tetszett. Sőt elég furcsa volt, hogy egy frontegység parancsnoka ilyen ponto­san megköveteli a relációt. Végül az ezredes közölte, hogy Klosst a csopor­tosítás törzséhez irányítja. A kapitány csak ezután merészelte megkérdezni, hogy mi a helyzet a fronton. A porosz üveges szemmel tekintett rá. — Nincs semmiféle helyzet — dör­mögte. — Már nincs. Intézze el az ügyeit és induljon a törzshöz. Megkapta az egyenruhát, megborot­válkozott. Amikor a tükörben ismét ab­ban az egyenruhában megpillantotta magát, olyan érzése volt, hogy idegenre néz. Olyan biztos volt abban, hogy már soha többet nem fogja játszani ezt a szerepet, és közben mégis... Különben az egyenruhája nem volt tesTdre sza­bott, túlságosan bő volt, a csizmája meg szorított. A teherautókon ülő SS-katonák nem tisztelegtek, úgy tettek, mintha nem vennék észre a tisztet. Észak felé tekint- gettek, ahonnan szüntelen ágyúzást le­hetett hallani. Most ismét közelebbről, mint egy órával ezelőtt. Meddig tarthat még ez? Egy hétig? Kettőig? Teljesen elegendő ahhoz, hogy néhányszor el­pusztuljon, de Klossnak semmi kedve sem volt elesni a győzelem küszöbén. Ringék háza előtt megállt. Kit talál a gyógyszerész lakásában? Vajon Ring ez­redes embere jelentkezett e már az egy­ség parancsnokságán? És Anna-Maria? A bejárati ajtót nyitva találta. A fo­lyosón igyekezett a lehető legnagyobb csendben maradni. A nagy szobából, me­lyet itt ebédlőnek neveztek, Berta és Inga hangját hallotta. Valamelyikőjük bekapcsolta a patefont... A Horst Wes­sel Lied hangzott fel a kopott lemez­ről ... A néhány taktust csikorgás sza­kította félbe. — Miért kapcsolod ki? — ez Berta hangja volt. — Hagyj békén. — Nem örülsz? — Nem tudom — ez Inga volt. — Mintha valaki jött volna. Talán Anna- Maria? — Jobban szeretnéd, ha Kloss lenne, mi? Tehát Elken kisasszony még nincs itt­hon ... Kloss lenyomta az Anna-Maria szobájába vezető ajtó kilincsét. Nem volt kulcsra zárva, különben itt nem zárták kulcsra az ajtókat. Bepillantott a szekrénybe, aztán ész­re vette a heverő mögé rejtett bőrön­döt. Álkulcsával minden különösebb ne­hézség nélkül kinyitotta. Gyorsan átkutatta a bőröndöt; abban reménykedett, hogy talál valamit, ami végleg igazolná gyanúját és kizárná az esetleges provokációt. Fehérnemű, kozmetika, „Mein Kampf“, egy doboz­kávé ... A bőröndnek nem volt álfene­ke. Sorban átnézett minden tárgyat. Természetesen a legfigyelmesebben a kozmetikai szereket. Szétcsavarta a rúzst, nézegette a fésűt, kinyitotta a par-í fümös üveget. Semmi. Megnézte a do­boz kávét is. Ismerte az alkalmazott módszereket a lengyel és a német hír­szerzésben, az amerikaiakkal eddig nem találkozott. Amikor a Mein Kampfot csomagolta ki, a kávésdoboz a földre esett, a szoba közepére gurult. Felemel­te és ... oldalfala kiugrott, feltárta a rejtekhelyei. Nagyon biztos hely, gondolta. Megpillantott egy vékony tekercs mik­rofilmet; ez természetesen gondosabb vizsgálatot kívánt, de már így, szemre is látszott, hogy valamilyen ipari kon­strukciót ábrázol. A bőrönd fölé hajolt, hogy mindent megfelelő rendben hagy­jon, amikor hirtelen csattant az ajtó. Szélsebesen megfordult, de nem volt ideje előkapni a pisztolyát... Külön­ben maga sem volt abban biztos, hogy ezt kell tennie. A küszöbön Anna-Maria Elken állt. Sturmfiihrer egyenruhában, lövésre kész fegyverrel. — Dobd el azt a fegyvert — mondta közömbösen Kloss. — Már jelentkeztél, mi? Azt gondol­tad, hagyom, hogy elkapjanak, mint egy hülyét? — Csodálom a bátorságodat — mond­ta most teljesen őszintén. — Mióta dol­gozol a jenkik számára? Lő vagy nem lő? Igen, biztosan lő. A másodperc úgy nyúlt, mint a gumi, a helyzet reménytelennek látszott. Látta Anna-Maria tenyerét, ujját a ra­vaszon, és... (Folytatjuk) 1972. Ändrzej Z by ch:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents