Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-01 / 206. szám, péntek
:í • : : e :'M EGY SAJTÓBIZOTTSÁG MUNKÁJÁRÓL Az a tény, hogy a társadalom életének, tevékenysége bármely területének bekapcsolása a .tájékoztatásba ideológiai-politikai jelentőségű, még azokban az esetekben is, amikor az információ gazdasági vagy tudományos jellegű, szükségszerűen megkívánja, hogy a kommunisták gondosan törődjenek a sajtó problémáival. Nagyon természetes az is, hogy arra törekednek, hogy a pártsajtő hatékonyságát növeljék. Valójában a pártsajtó a valóság lényeges vonatkozásaival foglalkozik, szembenéz az élet teremtette problémákkal, tehát természeténél fogva népi. Nagy feladatok megvalósításának eszköze. Hatékonyságának növelése, terjesztése pártfeladat, társadalmi érdek, nép iránti szolgálat, a közös jó megteremtésének egyik formája. Ennek tudatában dolgozik a galantai (Galánta) járási párt- bizottság mellett működő sajtóbizottság. Nem elégednek meg a terjesztésre vonatkozó kész •formulákkal, még akkor sem, ha azok egyébként helyesek. Alkalmazásuk előtt rendszeresen tanulmányozzák az adott helyzet sajátosságait, és az előttük álló konkrét feladatokat. Trnkóci István elvtárs, a sajtó- bizottság vezetője ezért tartja nagyon fontosnak a rendszeres munkát. Havonta egyszer megbeszélést tart az öttagú sajtó- bizottság. Nem a forma kedvé- értL hanem azért, mert az élet állandóan új és új problémákat vet fel. Minden kialakult új helyzet állásfoglalást kíván. CSAK EZZEL magyarázható, hogy valóban jól és helyesen foglalkoznak a pártsajtó terjesztésének kérdéseivel. Néhány tény megmagyarázza ezt. Nem is olyan régen szervezték meg a járási lap, a VÍŤAZNÁ CESTA, illetve a GYŐZELMES ÜT újbóli kiadását. Egyik héten szlovákul, a másik héten magyarul jelent meg a négyoldalas járási lap. Most intézkedéseket foganatosítanak, melynek nyomán a szlovák lapot Bratislavában nyomtatva már hetente jelentetik meg, s hamarosan sor kerül majd a GYŐZELMES ÜT hetenkénti megjelentetésére is. Másik példa az ÚJ SZÓ terjesztése. Az év elején célul tűzték ki, hogy megszervezik — legalább 6500 példány fogyjon naponta. Az első félévben 102,55 százalékra teljesítették tervüket. Lapunkból átlagosan 6666 példányt vásároltak a járás dolgozói. Az utóbbi hónapban pedig már 8323 példányt adtak el naponta. Tehát az év elején kitűzött tervüket 108,3 százalékra teljesítették. Erre a két példára vonatkozólag önkéntelenül is a megszokott, ma már közhelyként, frázisként használatos kifejezést használhatjuk: Követésre méltó példa. Érdemes viszont megvizsgálni: hogyan érték el ezeket a szép eredményeket. SOKAT MOND az, hogy világosan látják a célt, jól ismerik a cél eléréséhez vezető utat és eszközöket. Sokat, de nem , eleget. Célszerűbb, ha nyomon követjük a sajtóbizottság munkáját. A rendszeres, havi megbeszéléseken kívül — amikor értékelik a lapterjesztés helyzetét, a járási és az üzemi lap tartalmát, összeállítását — időnként úgynevezett sajtókonferenciákat hívnak össze. Munkaértekezlet jellegűek ezek a konferenciák. Lapterjesztők, az egyes szerkesztőségek munkatársai, tudósítók és levelezők vesznek rajtuk részt. Ha szükséges, külön foglalkoznak a lapterjesztés problémáival, ami kot főleg arra törekednek, hogy állandósítsák az olvasottságot, ilyenkor az állandó előfizetők toborzásának problémáit beszélik meg. Máskor, ha szükséges, komplex módon, a lapterjesztők és a szerkesztők közös megbeszélése nyomán arra törekednek, hogy a lapok színvonalát emeljék. MUNKÁJUK EREDMÉNYE pontosan kimutatható. Amíg 1969- ben a lakosság 82,9 százaléka olvasott rendszeresen napilapokat, az idén már 89,42 százalék rendszeres olvasó. Hasonló arányban nőtt a pártsajtó olvasottsága. Amíg 1969-ben a lakosság 12,7 százaléka volt rendszeres olvasója a pártsajtónak, az idén már a lakosság 14,8 százaléka. Ismerik hiányosságaikat is. Tudják, hogy a járásban a ŽIVOT STRANY lapnak 403 előfizetője van, a PÁRTÉLET című lapnak pedig csak 248. Most arra törekednek, hogy megszervezzék ezeknek a lapoknak is a terjesztését. A sajtóbizottság tagja Viliam Sedlák elvtárs, a Postai Hírlapszolgálat vezetője. Nagyon sok hasznos intézkedést valósítottak meg elképzelése, ötlete alapján. A bizottság másik tagja Tóth János elvtárs, a JEDNOTA fogyasztási szövetkezet igazgatóságának dolgozója. Jól ismeri a terjesztés módszereit, ismeri az olvasók részéről megnyilvánuló „visszhangot“. Ök, és a bizottság többi tagjai a lapterjesztőkkel együttesen szívügyüknek tekintik a pártsajtó terjesztésének megszervezését. MUNKATÁRSAINK SZÁMA több száz, hiszen minden párt- szervezetben működik sajtófelelős. Az pedig természetes, hogy megtisztelő feladatuknak a sajtófelelősök mindig eleget tesznek. A sajtóbizottság úgy tekint saját munkájára, hogy pártunk ideológiai offenzívájának vezérkara a járásban a sajtóbizottság. Sorkatonák ugyan a sajtófelelősök, de ugyebár a harcot a legtökéletesebb vezérkar irányítása mellett sem lehet megnyerni a sorkatonák nélkül. Ezért szeptember havi munkájukat, a „Sajtó hónapja" jegyében szervezik meg, s arra törekednek, hogy a sajtófele- lösök munkája nyomán a pártsajtó terjesztésének problémáit minél szélesebb körökben vitassák meg. Az olvasókkal találkozókat szerveznek. Az Oj SZÓ olvasói számára két beszélgetést, a GYŐZELMES ÚT olvasói számára egyet. Külön munkaértekezletre hívják majd össze a pártsajtó terjesztőit, tudósítóit és levelezőit. Nem marad el a példás, az élenjáró terjesztők, tudósítók és levelezők munkájának megjutalmazása sem, de a megbeszélések jellege inkább munkaértekezlethez hasonló HAJDÚ ANDRÁS KETTŐS FELADAT SOKRÉTŰ MUNKÁT VÉGEZNEK A KOMMUNISTÁK Hornyuk András 1972. IX. 1. Némely községben csupán üzemi pártszervezet működik, falusi nem. Ezekben a községekben az üzemi pártszervezet törődik a községfejlesztés gondjaival is. így van ez Sečiankyn (Ipoly- szécsényke) is, ahol a szervezet munkájáról Hornyák Andrástól, az efsz mellett működő pártszervezet centrális bizottságának elnökétől, a szövetkezet kertészétől érdeklődtünk. A helyi efsz előbb a Velká Ves-l (Nagyfalu), majd a predmostiel {Ipolyhídvég), és a kleüanyi (Kelenye) szövetkezettel egyesült. Velká Vés és Sečianky közigazgatásilag is egyesült. Az egyesített szövetkezet centrális bizottsága kilenc tagú. A párt- szervezetnek mindössze egy nőtagja van. — Miért okoz gondot a nők aktivizálása? — kérdeztük a pártelnöktől. — Ez falun nehezebben megy, mint városon — mondja Hornyák elvtárs. — Ennek az az oka, hogy falun a dolgozó nőknek kevesebb a szabad idejük, mint városon, hiszen nemcsak a szövetkezetben és az úgynevezett második műszakban dolgoznak, hanem a háztáji termelésben is. Gondot okoz számunkra a tagság megfiatalítása is, mivel fiatal férfiak csak a gépesítésben dolgoznak a szövetkezetben. Pedig szervezetünkben elég magas az átlagéletkor. Néhány veterán pártharcos is tagja szervezetünknek. Például Villant Lajos elvtárs, aki 1926-tól párttag. A szervezet megfiatalításáról nem feledkeztünk meg: a számításba jövő pártonkívülieket már kiszemeltük. — Hogyan érvényesítik a szövetkezetben a párt vezető szerepét? — A gazdasági tisztségek egy részét kommunisták, egy részét pedig pártonklvüliek látják el. A pártszervezet irányelvei személyi érintkezés, beszélgetés útján jutnak a pártonkí- vüli tisztségviselőkhöz. Azokat, akik valamilyen feladatot nem teljesítenek, meghívjuk a párbizottság üléseire. A szövetkezet főleg sertés- és szarvasmarha-hizlalással, tejtermeléssel, gabona-, cukorrépa- és burgonyatermesztéssel foglalkozik. Kezdetben baromfitenyésztéssel Is megpróbálkozott, de nem nagy sikerrel. Jelenleg a legeredményesebb a sertéshizlalás — a 16—120 kg os sertéseknél 50—52 dekás a napi súlygyarapodás. Jó az egy tehénre eső évi átlagtejhozam Is, több mint 2800 liter. Ezeknek az eredményeknek az elérésében nagy szerepe van a pártszervezetnek. Pedig a kommunisták munkája a tömegszervezetek támogatására és a falu fejlesztésére is kiterjed. A tömegszervezetek közül említést érdemel a CSSZBSZ, mely kapcsolatot tart fenn szovjet katonákkal, akik felajánlották segítségüket a szövetkezetnek a sürgős munkák elvégzéséhez. A Vöröskereszt főleg az önkéntes véradás megszervezésében tűnik ki. Jól működik a tűzoltók és a CSEMADOK helyi szervezete. Ifjúsági szervezet ninrs a faluban. A különféle évfordulókra, politikai ünnepségekre a műsorokról a tömegszervezetek az iskolával közösen gondoskodnak. Színdarabot ritkán láthat a lakosság. A kulturális munka fellendítését Hornyák elvtárs szerint csak az oldhatná meg, ha a helyi iskola tanítói helyben laknának. Egyelqre azonban csak az iskolaigazgató lakik a faluban, a többi pedagógus bejár. Mozi nincs a faluban, de — a gyér érdeklődés alapján — nem is nagyon hiányzik. Művelődési ház ugyan van, de nagyobbra lenne szükség. Üj művelődési ház építése azonban nem szerepel a választási programban, melynek egyes pontjai megegyeznek a járási választási programéval. A programban szerepel egyebek közt üzlet és vendéglő felépítése, az iskola meg- nagyobbítása, I—V. évfolyamos iskola felépítése (Veľká Vesen). Az üzletet a hnb építi, s ha elkészül, a Jednota megvásárolja A választási program tel jesíté se eddig jól halad. Abban, hogy a kommunisták mind a községben, mind a szövetkezetben aktivitásból jó példát mutatnak, a párttagok ideológiai nevelése is közrejátszik. Ez főleg a pártoktatás keretében valósul meg. A most véget ért pártoktatásban a szervezet tagjait három csoportba osztották. Az előadásokat Kiss Sándor iskolaigazgató, Deák Ferenc, a szövetkezet elnöke, és Bálik Ferenc, a hnb elnöke tartotta. Az elmondottakból kiderül, hogy a sečiankyi szövetkezet mellett működő pártszervezet jól működik, s igyekszik maradéktalanul teljesíteni kettős feladatát — a szövetkezetben és a faluban egyaránt. FÜLÜP IMRE ÉSZTORSZÁG TEGNAP ES MA Harmincszorosára nőtt az ipari termeie« Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság viszonylag fiatal, mindössze 32 esztendős, de az észt dolgozók és Oroszország népeinek forradalmi barátsága jóval korábbi eredetű. Az észt munkások vállvetve küzdöttek orosz és más nemzetiségű osztályos társaikkal az 1905— 1907-es forradalomban, együtt vívták ki az 1917-es polgári demokratikus forradalmat, harcoltak Október győzelméért, s részt vettek a világ első proletárállamának megteremtésében. A pétervári forradalom győzelme utáni napon Tallinn és egész Észtország dolgozói is diadalt arattak, megkezdődött a burzsoázia államgépezet felszámolása, az élet teljes átalakítása. 1918 végén létrejött az Észtországi Munkás-Kommuna. Az első észt munkás-paraszt állam megkezdte a társadalom átalakítását. Működésbe léptek a szovjetek, államosították a nagy ipari és kereskedelmi vállalatokat, a bankokat, a vasutakat. A kommuna szovjetje mindent megtett, hogy javítsa a dolgozók helyzetét, bár rendkívül sok gazdasági nehézséggel kellett megküzdenie, s a háború is folytatódott. Az észt burzsoázia, amely nem tudott gátat vetni a forradalmi hullámnak, intervenciós csapatokat hívott segítségül, amelyek leverték az Észtországi Munkás-Kommunát. A dolgozók évtizedekre ismét az észt és a külföldi burzsoázia járma alá kerültek. ÚJ LAP A TÖRTÉNELEMBEN 1940 júniusában Észtországban ismét forradalmi helyzet alakult ki. A dolgozók a kommunista párt vezetésével megdöntötték a gyűlöletes burzsoá rendet és július 21-én a demokratikusan megválasztott állami duma (a parlament) kikiáltotta az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságot. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa augusztus 6-án eleget tett az Észt Köztársaság kérésének és felvette a Szovjetunió népeinek testvéri családjába. Ez a nap új lapot nyitott az észt nép történetében. A gazdaság, a tudomány és az állami élet fejlődése eltéphetetlenül kötődött a szovjet testvérnépek fejlődéséhez. Észtország a szovjet hatalom ével alatt a nyugati imperialista országok mezőgazda- sági termék- és nyersanyagszállítójából fejlett ipari állammá vált, amely jól szervezett és gépesített mezőgazdasággal rendelkezik. A köztársaság ipara ma 30-szor annyit termel, mint a háború előtti 1940-es évben. A köztársaságot a gyors ütemű társadalmi átalakulás jellemzi. Ezt mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy a népgazdaság fejlesztésében mindig az egész Szovjetunió nagy gazdasági erejére támaszkodhatott és támaszkodhat. Eredményeink annál is jelentősebbek, mivel a Nagy Honvédő Háború idején a köztársaság gazdasága súlyos károkat szenvedett a több mint 3 évig tartó fasiszta megszállás során. A háború után ismét a többi szovjet köztársaság sietett segítségünkre, így talán még a korábbinál Is gyorsabb ütemű volt a fejlődés. ÉVI 12 MILLIÁRD KILOWATTÓRA Az észt gazdaságban vezető szerepet tölt be az energetika. Ma több mint 12 milliárd kilowattóra energiát termelünk, ez 61-szer annyi, mint volt 1940- ben. A legjelentősebb észt természeti kincset, az olajpalát a most épülő új nagy erőmű hasznosítja majd. Figyelemre méltó, hogy az észt energiaipar nemcsak a köztársaság igényeit elégíti ki, hanem sok áramot juttat Leningrádba és a szomszédos Lettországba is. Gyors ütemben fejlődik a gépgyártás és a fémfeldolgozás, bár saját érckincsünk nincr, így elsősorban a nem fémigé- nyes iparágakat fejlesztjük, az energetikát, a rádiótechnikai, az elektrotechnikai és a műszeripart. Ezt a köztársaság jól képzett munkásgárdája fs lehetővé teszi. Jelentős összegeket ruháztunk be a fa- és fafeldolgozó iparba, s az egyik legrégibb észt ágazatba, a cellulóz- és papíriparba is. Nagy hagyományokkal rendelkezik a könnyűipar is. Az egy lakosra jutó pamuttextiltermelésben Észtország a világon az első helyet foglalja el. A gyapotot a közép-ázsiai köztársaságokból kapjuk. Ez egy, de korántsem egyetlen példa a szovjet társköztársaságokkal kiala kult gazdasági kapcsolatainkra. Észtország tengerparton terül el, s gazdasági életében régóta fontos helyet foglal el a hivatásszerűen űzött halászat. A modern technika jelentősen kiterjesztette a halászati lehetőségeket, úgy hogy az Okeán nevű halászati egyesülés hajói az óceánokat járják. 1965 és 1970 között' 1,6-szeresére emelkedett a zsákmány. Teljesen megújult a mezőgazdaság. A korábbi kisparaszti parcellák átlagos hozama 10— 12 q volt hektáronként, ma a nagyüzemekben a gépek, a villamosok és a műtrágya alkalmazásával elérték a hektáronkénti 25—26 q-t. Tavaly egy tehénre jutó fejésátlag meghaladta az évi 3300 kg-ot. A lakosság jövedelme az utóbbi évtizedben több mint kétszeresére emelkedett. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a köztársaság lakosságának fele at utóbbi 25 év alatt kapott új lakást, sok Iskola, művelődési ház, óvoda, üzlet, étterem és szolgáltató üzem létesült. FELVIRÁGZOTT A NEMZETI KULTÚRA Az általános műveltségi színvonal emelkedése és a dolgozók öntudatának növekedése azt eredményezte, hogy Észtországban felvirágzott a tartalmában szocialista, formájában nemzeti kultúra. 1969-ben az első észt dalosünnep centenáriumán, az észt nemzeti kultúra nagy seregszemléjén részt vettek a többi szovjet köztársaság és számos külföldi ország, köztük Magyarország kórusai is. Szovjet-Észtországban önálló Tudományos Akadémia alakult és 20 tudományos kutatóintézetben folyik érdekes munka. Megizmosodtak az írók, a zeneszerzők és a képzőművészek alkotói szövetségei. Íróink műveit számos nyelvre lefordítják, az észt olvasók pedig anyanyelvükön Ismerhetik meg a sok nemzetiségű szovjet irodalom és a világirodalom jeles alkotásait. A kilencedik ötéves tervben is nagy feladatok megoldásán munkálkodik köztársaságunk. Az új terv előirányozza a népgazdaság és termelői erőinek további fejlesztését. A köztársaság ipara csaknem 40 százalékkal termel majd többet, mint az előző ötéves tervben. A mező- gazdaságban csakúgy, mint korábban, a szarvasmarha-tenyésztés áll az első helyen, ehhez megvan minden feltétel és gazdag tapasztalataink is vannak. Fejlődik a közlekedés, az úthálózat, a lakásépítés, a kereskedelem, a szolgáltatások és így tovább. A tavalyi esztendő és az idei első félév eredményei alapján biztosan elmondhatjuk, hogy jó alapot teremtettünk az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott ötéves terv feladatainak teljesítéséhez. ARTUR VAADER, az Észt Legfelső Tanács Elnökségének elnöke (APNJ
