Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-30 / 231. szám, szombat
Nem az iskolának, hanem az éleinek tanulunk Emeljük a pártoktatás ‘színvonalát © Ne sajnáljuk a fáradságot ® Az élénk vita megszervezése művészet MUyen legyen az üzemi faliújság? A pártoktatási év eredményeinek felmérése megbízható kiindulópont a következő tanév előkészítéséhez. Megkönnyíti a hallgatóknak politikai színvonaluk alapján történő beosztását az egyes tankörökbe. Célunk, hogy mindenki tüzetesen megismerkedjék a párt történetével és politikájával. , A prágai CKD Kompresszorgyárban tett látogatásunk alkalmával MIROSLAV EMMINGERREL, az üzemi pártbizottság ideológiai bizottságának elnökével és EMIL FRANÉKKEL, az ideológiai bizottság egyik tagjával a pártoktatással kapcsolatos sokéves tapasztalatairól és az idei tanév előkészületeiről beszélgettünk. Megkérdeztük: ® Mi az ideológiai bizottság legfőbb feladata az idei tanévben? M. Emminger: Az irányelvekből kiindulva a pártoktatás színvonalának lényeges emelésére törekszünk. A hallgatókkal folytatott beszélgetések alapján meggyőződtünk róla, hogy a legtöbben már tisztában vannak a párt politikájával, s ezért nincs értelme, hogy ugyanazt az anyagot ismételgessék. Megértették, hogy ez időveszteséget jelentene számukra és beleegyezésükkel magasabb fokú tankörbe javasoltuk őket. Ennek köszönhető, hogy a tavalyi tíz alapfokú tankör helyett az idén mindössze öt csoportot szervezünk a kezdők részére. , E. Franék: Az igazat megvallva, nem minden esetben volt könnyű dolgunk. Sokan ugyanis a kényelmüket féltve, igyekeznek megkímélni magukat a fárasztó tanulástól, az igényesebb anyag elsajátítása u. i. több munkát igényel. Különösen a fiatalok gondolkodnak így, holott éppen nekik van nagy szükségük a szélesebb látókörre, alaposabb ismeretekre. Velük szemben — felelősségünk teljes tudatában — a szokottnál valamivel erélyesebben kellett fellépnünk. Azzal érveltünk, hogy az ideológiai ismeretek kedvezően befolyásolják a munka minőségét Is. • Hogyan válaszoltak érveikre a fiatalok? M. Emminger: A hosszas ma. gyarázgatásoknak megvolt az eredménye. Végül is belátták, hogy igazunk van. Akadtak köztük ugyan okoskodók is, akik valamilyen más, az idei pártoktatási év programjában nem szereplő tankör létesítését kérték, melyben saját elképzelésüknek, egyéni érdeklődési körüknek megfelelően szerették volna képezni magukat. Ezeknek is megmagyaráztuk, hogy kívánságuk nem teljesíthető, mert a már jóváhagyott program szerint kell haladnunk. lAz egyéni művelődés céljaira a pártsajtó gazdag anyagát ajánlottuk. A pártoktatás színvonalának emelése mellett szólnak válságos éveink szomorú tapasztalatai is. Ismeretes, hogy akkoriban sok régi párttag lába alól is kicsúszott a talaj. Olyanok, akiktől a legkevésbé vártuk, hiszen 20—30 év előtt léptek be a pártba, amikor a legnagyobb szükség volt ideológiánk gyakorlati alkalmazására, meginog. Huszár Tibor felvétele tak. Tanácstalanságukban jóvátehetetlen hibákat követtek el. Ha rendszeresen képezték volna magukat, tisztában kellett volna lenniük azzal, hol a helyük és mi a teendőjük. Mi ebből a tanulság? Az, hogy nem topoghatunk egy helyben, ideológiai ismereteink fokozása elsődleges kötelességünk önmagunkkal és a társadalommal szemben. A követelmények ugyanis állandóan nőnek. A párt egyre fokozódó igényeinek kielégítése nélkül nem tudnánk lépést tartani az eseményekkel, elképzelhetetlen lenne a problémák sikeres megoldása. E. Franék: Ideológiai ismereteink elmélyítését az időközben felvetődött — a fejlődéssel járó — gazdasági és politikai problémák is indokolttá teszik. Éneikül aligha tudatosíthatnánk a párt és a munkásosztály vezető szerepét, aligha érthetnénk meg külpolitikai irányvonalunkat, vagy akár a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontunkat. Lektoraink és propagandistáink előadásaikban ezekre és sok más fontos problémára igyekeznek rávilágítani. Véleményem szerint tehát a leglényegesebb követelmény az érdeklődés felkeltése és a kijelölt anyag megtanulása. ® Ügy tudjuk, hogy a pártoktatás alól senki sem vonhatja ki magát, a pár- tonkívüliek sem. Sokan közülük azonban még a feltételezett alapisineretekkel sem rendelkeznek. Nem volna célszerűbb, ha ezekkel a dolgozókkal külön tanfolya inokon foglalkoznának, hogy lemaradásukat mielőbb pótolják? E. Franék: Nem, ezt az elszi getelést semmi esetre sem tartom helyesnek. A párttagok ugyanis jó példával járhatnak elől és elkötelezettségre taníthatják a pártonkívülieket, akik többnyire megtisztelésnek tartják, hogy részt vehetnek a közös oktatásban. Konkrét példa erre az egyik tavalyi tanfolyamok hallgatója, egy pártonkívüli fiatal konstruktőr, aki valósággal falta az anyagot. Sokkal nagyobb lelkesedéssel tanult, mint egyes párttagok. Úgy tűnt, versenyre akarja felszólítani a többieket, hogy megmutassa, mire képes. Nem ártana azonban, ha bizonyos problémák megvitatására a pártonkívüliekkel eszmecseréket, beszélgetéseket is rendeznénk. Ilyesmire eddig nálunk nem került sor. A fiataloknak a SZISZ vagy a szakszervezetek is lehetőséget nyújthatnak politikai ismereteik bővítésére., Ami a pártoktatást illeti, aki felvételét kéri valamelyik tankörünkbe, annak lehetővé tesszük a tanulást, sőt komoly érdeklődés esetén, ezen túlmenően azt is, hogy aktívan — például mint szervező — hirdethesse a párt politikáját. „Pártonkívüli bolsevistáink- kal“ jók a tapasztalataink. Még ha nincs is zsebükben a párt- igazolvány, megbízunk bennük, és úgy vitázunk, tanácskozunk velük, mintha közülünk valók volnának. Ez a módszer jól bevált, mert fokozza embereink önbizalmát és munkakedvét, ami természetesen nem marad eredménytelen. M. Emminger: Tény, hogy egyelőre nem sok ilyen dolgozóval dicsekedhetünk. De nem is ez a célunk, mert a tömegakció vagy a reklámcsiná- lás ebben az esetben nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket. Azokkal, akiket kényszerítettünk a tanulásra, néma legjobbak a tapasztalataink. Azokat azonban, akik őszintén gondolják a párttal, és nem karrieristák, szívesen befogadjuk magunk közé. Többnyire megérdemlik, hogy foglalkozzunk velük, hiszen ily módon a káder-tartalékokról is gondos- .kódunk. • Az alapfokú tankörökben általában meglehetősen vontatott vitáknak vagyunk tanúi. A többség végigüli ugyan az előadást, de nem szívesen szólal fel. Milyenek ezen a téren tapasztalataik? E. Franék: A mieink különösen a választások előtt és azok után élénken vitáztak. Alig győztünk válaszolni a sok kérdésre, de a hallgatók közötti kölcsönös viták sein mentek ritkaságszámba. Egymást igyekeztek meggyőzni véleményük helyességéről. Ez akkor van rendjén, ha állandó jelenségnek tekinthető, mert akinek nincs mondanivalója, az aligha mutat érdeklődést az anyag iránt. Ugyanakkor az sem téveszthető szem elől, hogy a vita előkészítése és megszervezése — a lektor, illetve a propagandista feladata — nagy hozzáértést felételez. Akinek ez nem sikerül, aki nem képes megteremteni a pártoktatáson a megfelelő légkört — és valljuk be, ilyenek is akadnak még — annak az előadását mély csend követi*. M. Emminger: Bevált módszerünk, hogy a beszámolók írásban történő kidolgozásával minden alkalommal más-más elvtársakat bízunk meg, akiknek tüzetesen kell foglalkozniuk azzal a témakörrel, amelyet a lektor előzőleg rövid előadás keretében ismertetett. Ez a munka természetesen az anyag lelkiismeretes tanulmányozását feltételezi. Örömmel állapíthatom meg, hogy e beszámolók színvonala többnyire megüti a mércét. A hallgatók figyelme, sőt hozzászólásai is azt bizonyítják, hogy dolgozóink komolyan veszik a pártoktatást. ® Még miilyen problémák várnak sürgős megoldásra? M. Emminger: Többek között az üzemi faliújság fejlesztésére törekszünk, hogy az egyes munkahelyek sikereit és fogyatékosságait is tükrözze. Nem hinné, milyen nehézségekkel jár e célkitűzés megvalósítása. Egyesek ugyanis népszerűségüket féltve, idegenkednek a bírálattól, mások viszont nem akarják, hogy közzétegyük sikereiket. No, nem éppen szerénységből, hanem, hogy elkerüljék az irigykedők csipkelődéseit, akik könnyen rányomják a példás dolgozókra a „stréber“ pecsétjét. Mi azonban fontosnak tartjuk a termelési eredmények népszerűsítését, az egyének és a kollektívák sikereinek propagálását, mert a dolgozók így tudomást szerezhetnek az üzemünkben folyó életről, a példát mutató szocialista versenyekről, a kötelezettségvállalásokról. A gazdasági problémákat természetesen a szakszervezetek és az ifjúsági szövetség is a szívén viseli. Minden reményük megvan tehát arra, hogy együttes erűvel olyan faliújságot szerkesszünk, melynek színvonala minden igényt kielégít. A fogyatékosságok és a hibák szatírával történő ostorozását is tervbe vettük. Ez azonban alapos politikai felkészültséget igényel, ha azt akarjuk, hogy a bírálat az elevenébe találjon, célt érjen. Merem állítani, hogy idővel ezen a téren sem vallunk szégyent, hiszen nagy elő nyünk, hogy tudjuk, hol szorít a cipő ... • Hogyan összegeznénk az elmondottakat? M. Emminger: Az elmondot takból is nyilvánvaló, hogy tér veink konkrétak. Tudjuk, mit akarunk és milyen módon biztosíthatjuk célkitűzéseinket. Ezért a nehézségek sem okoznak különösebb gondot. E. Franék: Nagy segítségnek tartjuk a CSKP KB Elnökségének a pártoktatási évvel kapcsolatban hozott határozatát. A benne lefektetett elvek valóra váltására törekszünk, mert ez a biztosítéka annak, hogy az idei pártoktatási évben a tavalyinál is jobb eredményeket mutathassunk fel. KARDOS MÁRTA Agitációs központ a pionírházban A komárnói (Komárom) agitációs központok egyikét a járási pionírházban helyezték el. Az ötlet helyesnek bizonyult, hiszen sosem az a fontos, hol végzik az agitációs munkát, hanem az, milyen eredményt érnek el. Ráadásul így a pionírházat a gyerekeken kívül a felnőttek is kihasználják. Méghoz zá többnyire az esti órákban, amikor a pionírok már otthon vannak. A legsikeresebb agitációs rendezvények közé tartozik az úgynevezett élő újság, melynek keretében olyan emberekkel beszélgetnek el a polgárok, akikre méltán lehet büszke a város: élen járó dolgozókkal. A pionírházban rendeztek már kiállítási a város- fejlesztésről és rendszeresen ott ülésezik a polgári ügyeket intéző bizottság. Ha a rendezvényekhez pionírok fellépése szükséges, akkor arról a pionírház gondoskodik. Nemrég a város agitációs központjainak vezetői tanácskozáson vettek részt, hogy értékeljék eddigi munkájukat és kitűzzék a feladatokat az elkövetkező időszakra. Ezen a tanácskozáson a pionírházban elhelyezett agitációs központot Szabó Ferenc elvtái's, a pionírház igazgatóhelyettese képviselte. Felvételünk igazolja, hogy az agitációs központ rendezvényeit sokan látogatják. —fü— A legmagasabb kitüntetés Néphadseregünk katonái, polgári kötelességüknek eleget téve, e napokban térnek vissza a mindennapi életbe; tartalékosok lesznek. A két évi katonáskodás sokat nyújtott nekik. Nem egy katona szerzett szakképzettséget, töb ben elnyerték a „Példás katona“ megtisztelő jelvényt. Markó Imre tizedes, a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járás Baloň községének lakosa is elnyerte ezt a megtisztelő kitüntetést. E napokban ö is tartalékos lett. Az alakulat parancsnoka nagyra becsülte állhatatos munkáját a tényleges katonai szolgálat idején és tartalékba vonulásakor a legmagasabb kitüntetésben részesítette — lefényképezték az alakulat kibontott harci zászlaja előtt. —gl— MARKŰ IMRE tizedes, példás katona Több gondoskodást az üzemekben A kelet-szlovákiai kerületi nemzeti bizottság tanácsa legutóbb a betegségek következményeivel és az üzemi balesetek okozta munkaképtelenség alakulásával foglalkozott. Megállapították, hogy az 1972. év első félévében a munkaképtelenségeket okozó betegségek és üzemi balesetek száma a múlt év hasonló időszakához viszonyítva csökken. A kerületben az első félév folyamán naponta átlagban 18 433 dolgozó hiányzott munkahelyéről betegség vagy baleset következtében. A múlt év első feléhez viszonyítva a csökkenés 7,3 százalék. Az üzemi balesetek következtében történt munkából való kiesés 3,2 százalékkal volt kisebb, a nem balesetből származó betegségek következtében pedig 16,7 százalékkal volt kevesebb a hiányzás mint tavaly. Az új üzemek építésével, a régiek tatarozásával és átépítésével fokozatosan megjavul a munkabiztonságról való gondoskodás. A régi üzemekben a higiéniai, valamint a szociális berendezések és a munkamenet sokkal rosszabb. Ugyanakkor számos üzemben felhalmozódnak a gépi berendezések, bonyolulttá válik az anyagmozgatás a kész gyártmányok elszállítása és ezáltal fokozódik a baleseti veszély. Több üzemben sajnálatos módon elhanyagolják a higiéniai és szociális berendezéseket. Minezért főleg a munkahelyek vezető gazdasági dolgozói felelősek. A higiéniai és szociális berendezések elhanyagolása sérti az üzemek dolgozóit és ellentétben áll a dolgozókról való gondoskodás alapelveivel. Növelni kell a dolgozók személyes védelmét. Meg kell követelni a védőkesztyűk és nedves környezetben a bőrcipő használatát, javítani kell a kar- bantartásť, fokozni kell a fertőtlenítést és a személyes védőeszközök tisztítását. Megszegik az érvényben levő rendeleteket azokban az ipari vállalatokban, ahol férfi munkaerő híján nőket alkalmaznak az éjjeli műszakokban. Sok helyen nem használják ki a munkaidőt, ugyanakkor növekszik azoknak a száma, akik engedélyt kapnak a túlórázásra. Az évi átlag gyakran meghaladja a 600 túlórát. Gyakran elhanyagolják a műszaki ellenőrzést és az ilyen üzemek az egészségre káros környezetben végzett munkáért pótlékokat adnak. Az egészség- ügyi intézkedések terve a komplex ellenőrzésekre épül és feldolgozásukban sajnos nem az egészségügyi dolgozók, hanem főleg a biztonsági technikusok veszik ki részüket. Az üzemvezetőségek és a szakszervezeti szervek részéről megtorló intézkedéseket kell foganatosítani olyan esetben, ha megállapítják, hogy egyes dolgozók munkaképtelenségük folyamán építkezéseken vagy másutt dolgoztak. Az egészségügyi dolgozók tevékenységében és az üzemek alkalmazottjainak élet- és munkakörnyezete megjavítása terén a nemzeti bizottságok szociális biztosítási osztályai dolgozóinál1: munkájában a kelet-szlovákiai kerületben kihasználatlan tartalékok vannak, pedig a nép- gazdasági *terv feladatainak teljesítése és a dolgozók Egészsége egész társadalmunk érdeke. BOHUŠ NEMCEK
