Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-29 / 230. szám, péntek
(Az alábbiakban közöljük a CSKP KB főtitkárának a SZISZ-kongresszus első napján elhangzott beszéde befejező részét.) Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a világ osztályszempontból megosztott. A szocialista államok forradalmi változásokon mentek át, amelyekről itt beszélünk. Azonban sok olyan állam van, ahol tovább is a tőkés rend az uralkodó, ahol a burzsoázia uralkodik, az a burzsoázia, amelynek kezében vannak a fő termelőeszközök, a propagandaeszközök, és természetesen küzd a saját létéért. Elnyomja saját népei forradalmi erőit, amelyek a fel- szabadulásra törekednek, fenntartja az elnyomást és az igazságtalanságot. Mennyi nyomorúság van ma a világbanl Hogyan élnek a burzsoá államokban és a fejlődő államokban a népek százmilliói, amelyek e gyarmati uralom alatt egyálta Ián nem fejlődnek. Hány amber hal meg feleslegesen! Milyen szennyes háborúkat folytat az imperializmus és a burzsoázia. Ezek a kérdések sem lehet nek közömbösek. Nem hunyhatunk szemet felettük. És milyen legyen velük kapcsolatos álláspontunk, hogyan lássuk a helyes irányt? Mi abból a nagy osztályharcból indulunk ki, amit az elnyomottak, a kizsákmányolt rétegek vívnak a kiváltságos burzsoá, tőkés elemek ellen. Ez késztet bennünket nemzetközi téren a mélyreható internacionalista magatartásra, arra, hogy szolidárisak legyünk a testvéri szocialista országgal, Vietnammal, az arab világ országaival és más népekkel, egyszóval: szolidaritásra késztet a szenvedőkkel, az elnyomottakkal, a kizsák- mányoltakkal, akik még ebben a helyzetben vannak. Ami azonban a távlatot illeti, mély meggyőződésünk, hogy ezek az erők győzedelmeskednek, mert győzniük kell, ahogyan az igazságnak győznie kell a rossz, a szenny, az elnyomás felett. Ebből az alapállásból indult kj pártunk 1968 után. Ksmény politikai harcot kellett vívnia népünk foradalmi vívmányainak fenntartásáért, a szocialista rendszer fenntartásáért, a szocialista táborhoz fűződő kapcsolataink, valamint a szocialista rendszerünk gazdasági és állami függetlenségét szavatoló, a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink fenntartásáért. Nem mi idéztük elő ezt a harcot, hanem a kalandvágyó emberek, az anllszocialista és a kulisszák mögött működő erők, határainkon túl. Azonban ha azt akartuk, hogy a dolgozó népnek lehetősége legyen az alkotómunkára, a szokásos emberi életre, a dolgozó ember egyenjogú helyzetére, ha azt akartuk, hogy jó távlatai legyenek, akkor le kellett győzni ezeket a jobboldali antiszocia- lista erőket, el kellett őket távolítani az útból, hogy — ha nem akarnak segíteni — ne akadályozzák a szocialista társadalom fejlődését. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának irányvonala, melyet hazánk lakosainak döntő többsége és ifjúságunk is támogat, megadja a társadalom további nagyszabású fejlődésének reális programját. Másfél év elteltével mindenki meggyőződhet arról, hogy ez a program reális, bár nagyon igényes. A politika terén mindenekelőtt felújult és megszilárdult a szocialista demokrácia politikai mechanizmusa, mégpedig nemcsak a nemzeti bizottságok, a Szövetségi Gyűlés és a nemzeti tanácsok képviselőinek megválasztásával, hanem a Nemzeti Front valamennyi szervezetének — beleszámítva a SZISZ szervezeteit az üzemekben és minden munkahelyen — tevékenységével is. Mindennek azonos a célja; hogy a dolgozó nép milliós tömegei és ifjúságunk is részt vehessen az állam politikájának alakításában, megvalósításában és ellenőrzésében, hogy maximális mértékben részt vehessen mindabban, ami nálunk történik, amit elérünk, amit tenni kell. Nem állítom, hogy már minden ideális. Itt is tapasztalhatók problémák. Itt is akadnak emberek, akik ezt vagy azt elferdítik, vagy deformálják. De ahogyan valamikor Lenin mondta, minden proletár- diktatúra százszor demokrata GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE a Szocialista Ifjúsági Szövetség konturesszusan Köt keavtís i~ ....... a SZISZ-kongresszus első napján: pionírnyakkendovei an«óraija« Uusiav jtiusak el vtársat, a CSKP KB főtitkárát és szeretetet jelképező szekfíínsokrot adnak át a fiatalok Ludvík Svoboda elvtársnak, köztársasági elnöknek. (ČSTK telefoto) kusabb, mint a legliberálisabb burzsoá demokrácia. Természetesen arra törekedünk, hogy a mi mélyreható népi demokráciánk minél következetesebb és szélesebb körű legyen. Azt gondolom, hogy sok mindent sikerült bizonyítani, s továbbra is ilyen irányban akarjuk fejleszteni politikai rendszerünket. A válságos helyzetből sikerült eljutnunk a népgazdaság dinamikájáig. A számokat ismerik, nincsenek titkaink, nyilvánosan publikáljuk őket. A terveket túlteljesítjük, szolid eredményeket érünk el habár itt is akadnak problémák. Emelkedik népünk élet- és kulturális színvonala. Milliók érkeznek hozzánk az egész világból, a testvéri szövetséges államokból és a Nyugatról is. Mindenki látja, mindenkinek látnia kell, hogy államunk konszolidált, nyugodt, normális állam, amelyben szabadon élnek a dolgozók milliói és a fiatalok is, hogy hazánkban nő a termelés, emelkedik az életszínvonal, fokozódik a megelégedettség. Barátainkkal és szövetségeseinkkel együtt, a Szovjetunióval együtt törekszünk arra, hogy megszilárdítsuk Európában a békés életet, hogy olyan feltételeket biztosítsunk, amelyek között népünknek — és azoknak a kisgyermekeknek, akik az előbb itt voltak — ne kelljen félniük a háború borzalmától, amit az idősebb nemzedék átélt. Ez sikerül, és az a meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország békekezdeményezése továbbra is sikeresen fog érvényesülni. Ez a népek milliói által támogatott politika eredménye. Mindazokban az eredményekben, amelyeket társadalmunk az utóbbi években elért, jelentős része van a fiatal nemzedéknek is. A iátszat néha az, hogy a fiatalok csak kapnak valamit, mintha nekik csak prédikálni kellene, a többieknek pedig szabadalmaztatott eszük lenne. Ma meg kell mondanunk, hogy a mi fiatal nemzedékünk bizakodva nézhet a jövő elé, és bizonyos lehet abban, hogy a hazai körülmények között, és a világméretű küzdelemben is a barikád helyes oldalán áll. Ott áll a néptömegek oldalán, a haladó szocialista rendszer oldalán, a haladó erők oldalán. A nálunk ma felnövő nemzedéknek olyan esélyei és távlatai vannak, amilyenekkel egyetlen megelőző nemzedék sem rendelkezett. Igaz, hogy ezt éppen az előző nemzedékek eredményeinek köszönheti. Ezeket az eredményeket tovább kell fejleszteni. A világban nagy forradalmi változások mennek végbe, amihez nálunk már ie- raktuk az anyagi és a politikai alapokat. A fiatal nemzedék történelmi jelentőségű feladata, hogy további, fennköltebb célok felé haladjon. A fiatal emberek gyakran kijelentik: „Nektek jobb volt, harcolhattatok a burzsoázia, a fasizmus ellen. Voltak forradalmi céljaitok“. Mi a forradalmi cél ma, a dolgozó nép győzelme után? A forradalmi cél az, hogy fejleszteni kell a szocialista társadalmat, tökéletesíteni kell, fejleszteni kell a népgazdaságot és a nép életfeltételeit, fejleszteni kell magát a népet, vagyis ki kell alakítani a sokoldalúan fejlettebb és boldogabb társadalmat. És ebben a fiatal emberek nem játszhatják csupán az alany szerepét, hanem felelősek azért, hogy mindaz, amit az előző nemzedékek a forradalmi küzdelemben elértek, tovább fejlődjön. Mindez úgv tűnhet, hogy csak a pozitív dolgokról beszélünk. Azonban minden alkalommal a fogyatékosságokról és a problémákról is beszélünk. A problémák és a nehézségek felszámolása végtelen folyamat. Soha nem lesz olyan helyzet, amelyben ne keletkeznének újabb problémák és újabb nehézségek. Az emberek nem angyalok, és nem illeszthetők egyetlen sablonba. Azonban az a fontos, ami túlsúlyban van. Nálunk a pozitív tendenciák vannak túlsúlyban, s ami a problémákat illeti, tőlünk függ, hogy milyen ütemben és milyen lendülettel és bátorsággal számoljuk fel őket. Sok nehézséget sikerült felszámolnunk, és még sok minden vár ránk, arra vár, hogy a fiatalabb erők számolják fel. Semmi esetre sem elégedhetünk meg azzal, hogy itt-ott akadnak konzervatív emberek, akik nem képesek, vagy nem akarják az ügyeket előrevinni, harcolni a problémák felszámolásáért, küzdeni a fogyatékosságok eltávolításáért. A Szocialista Ifjúsági Szövetségtől és minden többi szervtől és szervezettől elvárjuk, hogy harcos szellemmel felszámolják a még létező nehézségeket. Minden ember óhaja az önérvényesülés, az, hogy valamit bizonyítson az életben, hogy lássa munkája eredményeit, próbára tegye erejét. De milyen lehetőségeik vannak az elmaradott országokban élő gyermekeknek, a kisparaszt vagy a munkás gyermekeinek? A mi fiatal nemzedékünknek ma mindene, vagy úgyszólván mindene megvan. Ennek ellenére arra van szükség, hogy nagyobb esélyeket biztosítsunk a fiatal nemzedéknek, hogy a népgazdaság, a kultúra területén, a gyárakban, a földeken, az iskolákban és mindenütt tovább nőjön a fiatal nemzedék munkában való részvétele. Életünkben vannak bizonyos alogikus jelenségek. Törvényeink szerint a 18 éves ember nagykorú, szavazati joga van, dönthet afelől, hogy mi történjék az államban. De ugyanakkor néha ezekre a fiatal gyerekre úgy néznek, mint a kis pionírokra, akiket kézen fogva kell vezetni, s akiket nem szabad bizonyos ügyekhez közel engedni. Sok ember konzervatív módon közelíti meg ezeket a kérdéseket. A SZISZ alapításakor is meg kellett egyeseknek mondani: Elvtárs, hogyan viselkedsz a fiatal emberekkel, milyen lehetőségeket adsz nekik? És ez még ma is érvényes. Beszélni kell ezekről a dolgokról a különféle helyeken, hogy az emberek gondolkodjanak arról, milyen formában vehetnek részt a fiatal emberek az ügyek intézésében az üzemekben, a főiskolákon és másutt. Hiszen mindaz, amiben a fiatal ember személyesen részt vesz, sokkal értékesebb, mint az, amit parancsra cselekszik. Tehát újfent megismétlem: Több lehetőséget, több esélyt kell nyújtani minden szakaszon a fiatal embereknek, de nem azért, mert fiatalok, hanem azért, mert valamit tudnak és bizonyítanak, és valamit már átéltek. Ehhez azonban az szükséges — ahogyan azt dokumentumaikban is rögzítették —, hogy a SZISZ igényesen végezze munkáját. Ismétlem, örvendünk annak, amit elértek, s ez nem kevés. Vannak jó és rossz tapasztalatok, ezekből kell kiindulni, ezeket kell feldolgozni. El kell érni, hogy a SZISZ szervezeteiben kialakuljon a vérbő élet, a belső demokrácia, hogy az emberek saját érdeklődésüknek megfelelően érvényesüljenek, hogy felszámolják a formalizmust. Nem elegendő azt mondani: kék ingem van — ebből előnyöm származik. A papírformán alakuló tagságnak nincs jelentősége. Elérni a vérbő belső életet — ez az egyik legfontosabb feladat, ami a SZISZ-re az elkövetkező időszakban vár. Ezt nem szabad szem elől téveszteniük. A gyermekeknek, akik itt felléptek, az elkövetkező években meg kell találniuk a belső értelmét annak, örülniük kell annak, hogy a SZISZ soraiba kerültek, s ennek révén bekapcsolódtak az egész közéletbe. Természetesen mindezt elérni nehezebb, mint az úgynevezett szervezettséget. Beszéljünk azokról a nagy esélyekről, amelyeket továbbra is biztosítani akarunk fiatal nemzedékünknek. Másrészt azonban a SZISZ-ben fejleszteni kell a szerénységet, tudni kell, hogy csak az iskolában, vagy a munkahelyen végzett kemény és becsületes munkával, a szokások és a tapasztalatok szorgos elsajátításával érhet el valamit az ember. Minden más csak szappanbuborék, ami nagyon hamar szétpukkad. A fiatal nemzedék nevelésének több tényezője van. Számunkra ezek végtelenül fontosak. Egyik ilyen tényező a család. A családok többsége valóban gondoskodik gyermekeikről, segít abban, hogy becsületes, jó emberekké váljanak. Ez végül is természetes és emberi. Akadnak itt azonban szép számmal más példák is. A közelmúltban levelet kaptam, amit Vág menti pionírok, 8 9 éves gyermekek írtak. Valami Józsikéról írtak, aki egyszerre megszűnt iskolába járni, rosszul tanult. Szülei otthon veszekedtek és nevelésével nem töröltek. A pionírok védnökséget vállaltak felette. Leveliik végén azt írják, hogy ez a gyermek most már jól tanul. Azért említem ezt a levelet, mert ilyen Józs'ka — fiú és leány is — elegendő van nálunk. Egyes családok felelőtlenek saját gyermekükkel szemben, nem törődnek erkölcsi, sem politikai fejlődésével. És a társadalom ezeket a jelenségeket gyakran elnézi, tolerálja. Nem találja meg az erkölcsi vagy más módszereket, hogy rendet teremtsen. Azért említem ezt, mert a szülőket figyelmeztetni kell az ilyen irányú kötelességeikre, és a negatív jelenségeket korrigálni kell. A fiatal nemzedék nevelésének további fontos tényezője az iskola. Értékeljük a tanítók munkáját, akik az új nemzedéket nevelik, kitüntetjük őket, és a közelmúltban a fizetésüket is javítottuk. Azonban erről a helyről is azt kérem, hogy az iskola szakaszán is fokozzuk tovább a munka intenzitását, tegyük hatékonyabbá a tanítók és tanítónők munkáját. Nem elég a kétszerkettőt megtanítani, hanem látnunk kell, hogyan nő a fiatal ember. A tanítóknak nagy befolyásuk van a fiatal nemzedék nevelésére. A mi tanügyi hatóságainknak ezen gondolkodniuk kell. Számunkra nem lehet közömbös, hogyan működik a politikai, az erkölcsi és a szakmai nevelés egész rendszere. Ügy gondolom, hogy ezen a területen még elegendő munka vár ránk. Beszélnünk kell a nagy társadalmi szervezetekről is. A fiatal emberek nem csupán a SZISZ tagjai, hanem az üzemek dolgozói, az efsz-ek tagjai, vagy más érdeklődési területük van. Esetleg a Polgári Honvédelmi Szövetség tagjai, vagy mint valamelyik testnevelési szervezet tagjai sportolnak. Az évek során az egyes szervezetek között kialakultak mindenféle mesterséges határok: az ifjúsági szövetség a saját ügyeivel törődik, a szakszervezetek és a testnevelési szövetség szintén csak a saját ügyeivel. Neked ehhez semmi közöd, neked viszont ehhez nincs közöd stb. Ennek eredménye rendszerint az, hogy egy városban, mondjuk Prágában, a gyermekek tízezrei nem tudják, hol játsz- szanak, hol élhetik ki egészséges hajlamaikat, azért, mert ez az iskola tulajdona, az a test- nevelési szövetség tulajdona, az meg megint más tulajdon. Minden csupa kerítés és kert, s az eredmény az, hogy mindezek a szervezetek nem koordinálják kellőképpen erőiket. Tudom, hogy a szövetség központja különféle szerződéseket kötött, és a nagy tömegszervezetek vezetőségei is jóindulatúak. Csakhogy a jóindulattól a faluig, vagy a kisvárosig nálunk fantasztikusan hosszú út vezet, s végül is ott van szükség a jóakaratra, hogy az ügyeket valóban megoldják. A párt vezetőségében gondolkodunk ezekről a kérdésekről. Nem sikerült még mindent megr oldani. E kérdések némelyikét vitatta a szövetségi kormány. Még törni kell a fejünket. El kell határozni, hogy mit kell tenni, és mit nem kell tenni, hogyan kell együttműködni. Egy gondolat azonban világos: Minden olyan szervezet, amelynek fiatal tagjai vannak, köteles megadni minden lehetőséget a fiataloknak. Elvérge nem járhatunk el a következőképpen: a SZISZ gondoskodik a fiatal emberek politikai oktatásáról és neveléséről, és minden másról valaki más gondoskodik. Egyik a játszótérről, másik a népművelési otthonokról, harmadik az üdülésről, önök pedig csak oktassanak és magyarázzák a fiatal embereknek a marxizmus— leninizmust! Meg fogjuk vitatni a testnevelés és a Polgári Honvédelmi Szövetség kérdéseit is. A SZISZ új vezetőségének, ame- 1972. lyet a kongresszuson megválasztanak, gondolkodnia kell majd e kérdések némelyike felett, nehocjv ismét éveken át (Folytatás az 5. oldalon) IX. 29.
