Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-28 / 229. szám, csütörtök
Prágában megkezdődött a SZISZ B. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról] nak bizonyultak. Ma csakúgy, mint a dolgozó nép hatalmas többsége, a csehszlovákiai dolgozó és tanulóifjúság hatalmas többségé is szilárdan áll a szocializmus bázisán, a marxizmus—leninizmus bázisán támogatja a kommunista pártot, külpolitikánkat és a Szovjetunióhoz, valamint a testvéri szocialista országokhoz fűződő szövetségünket. Ezek a tények rendkívül pozitív többletet jelentenek és nagymértékben érintik jelenünket és jövőnket is. Az ifjúság az egész társadalom része, nem választható el mesterségesen a szocialista állam munkásosztálya és többi szociális rétege problémáitól, gondjaitól, örömeitől és sikereitől. Néhány évvel ezelőtt államunk, pártunk és társadalmi szervezeteink is elszigetelődtek az ifjúságtól, amelyet így saját hibáján kívül félrevezettek, dezorientáltak. Most kialakult a fiatal emberek más kapcsolata. Többségük ismét elsajátította a szocialista társadalomhoz, a bel- és a külpolitikához való helyes viszonyt. Pártunk az utóbbi években harcolt a politikai, a gazdasági és az erkölcsi terület válságjelenségeinek a felszámolásáért, a gazdasági, a jogi és a személyes biztonság felújításáért, társadalmunk sokoldalú fejlődéséért. Ezzel a küzdelemmel és különleges, rendkívüli támogatással alakította ki felülről lefelé az összes párt- és társadalmi szervezeteket, átfogva államunkban a feltételeket a Szocialista Ifjúsági Szövetség megalakulására, az egész fiatal nemzedék offenzív előretörésére. Szándékosan alakítottuk ki ezeket a lehetőségeket a fiatal nemzedék és e nemzedék szervezete számára. És ma a Szocialista Ifjúsági Szövetség a Nemzeti Front jelentős aktív része, amely részt vesz mindabban, ami államunkban történik, részt vehet és részt vesz a politikai hatalom gyakorlásában, az irányításban, az új viszonyok kialakításában, és mindenekelőtt a politikában, a népgazdaságban és a kultúrában aktivizálódik és vállal magára új feladatokat. v Nem akarjuk mindezt idealizálni, de a kezdeményezés, az önkéntesség, a társadalmunk és e társadalom fejlődése iránt, valamint a‘még létező problémái iránt megmutatkozó segítőkészség figyelemreméltó és nagyon értékes. Igaz, hogy ifjúságunk a legkülönbözőbb módon rétegeződik. Az életre való felkészülés a főiskolásoknál hosszan tartó, más fiatalok jelentősen korábban kapcsolódnak be a munkafolyamatba. Sokfélék a formák és mindegyik fontos és jelentős. Számos kimondottan ifjúsági üzemünk működik. Amikor a közelmúltban például Michalov- cén jártam, elmondták, hogy az új kerámiai üzemben a dolgozók átlagos életkora 24 év. Az egész országban dolgoznak ifjúsági brigádok. A munkafolyamatban való közvetlen részvétellel, a munkaaktivitással akarnak egyre többet elérni. Ez végtelenül értékes. Értékeljük a fiatal emberek iránt megmutatkozó gondoskodást és előkészítésüket iskolai hálózatunk minden fokán, valamint a legfiatalabbak előkészítését, akiknek képviselői ma itt olyan nagy számban csatlakoztak azokhoz ‘i gondolatokhoz, amelyekről itt beszélünk. A párt XIV. kongresszusán — s a gyakorlatban már azt megelőzően — azt mondtuk: megnyitni a fiatal emberek előtt minden utat, amely a gyakorlati tapasztalatok megszerzéséhez vezet. Nemcsak a munkában, hanem a politikai, a hatalmi és a társadalmi szervekben is a legalsóbb foktól a legfelsőbbig Lehet, hogy ezt néhányan nem értették meg kellőképpen, de tény, hogy a közelmúltban megtartott választásokon körülbelül 59 000 fiatal embert választót tak a néphatalmi szervekbe, a különféle fokú nemzeti bizottságokba, a Szövetségi Gyűlésig bezárólag. Ezek a szervek államunkban jelentékenyek. A közügyek irányításának és Igazgatásának közvetlen össztársadalmi szervei, a politikai Gl'STÁV husAk elvtárs beszéde és szakmai munka hatalmas iskolái. A kapott információk azt bizonyítjá! hogy a fiatal képviselők nagyon komolyan fogják fel feladataikat, és többségük nagyon becsületesen teljesíti is őket. Ha kellő gondot fordítunk rájuk, ha az idősebbek nem veszik el a kedvüket, felnő egy ígéretteljes nemzedék, amely kellőképpen felkészül és tapasztalatokat szerez minden szakaszon. Pártunkban kongresszusunk előtt ugyancsak nagyon részletesen tanácskoztunk arról, hogy mindenütt fiatal embereket kell felvenni a pártszervekbe, hogy megszerezzék a politikai tapasztalatokat. Hasonló a helyzet a társadalmi szervezetekben is. Körülbelül 58 000 fiatal embert választottak a vállalatok üzemi bizottságaiba. Az üzemi bizottság rendkívül jelentékeny szerv, a dolgozók tömegét képviseli és nagyok a jogai, de a kötelességei is. Ezáltal a fiatal emberek tízezrei ismét lehetőséget kaptak arra, hogy közvetlenül részt vegyenek az irányításban. Ezzel a néhány példával szeretném láttatni, hogy milyen szélesre tárjuk a kapukat a fiatal nemzedék előtt, hogy a szocializmus bázisán állva új, fiatal lendület, új vér gazdagítsa tisztaságával és sajátosságával a társadalmi és a pártszerveket, hogy felnőjenek az új emberek, és további sikeres munkát végezzenek. Tehát a fiatal nemzedék és a Szocialista Ifjúsági Szövetség fejlődését az utóbbi időszakban nagyon pozitívan értékeljük. A Szocialista Ifjúsági Szövetség országos kongresszusa egész társadalmi életünkben jelentős politikai és társadalmi esemény, amely őszinte örömöt okoz párt-, társadalmi és állami szerveinknek. Szeretnék szerencsét kívánni azokhoz a sikerekhez, amelyeket két-há- rom év alatt elértek. Köszönetét mondani a Szocialista Ifjúsági Szövetség minden tagjának, valamint mindazok szer-' vek és szervezetek tagjainak, akik az utóbbi években nem feledkeztek meg a fiatal nemzedékről, hanem minden téren segítették; egyszóval szem előtt tartották a fiatal nemzedék érdekeit. A Szocialista Ifjúsági Szövetség programját és egyéb kérdéseit a megvitatott dokumentumokban rögzítették, amelyeket majd jóváhagynak. Azt hiszem, hogy megalapozottak. Néhány pontot azonban mégis szeretnék érinteni. Mindnyájunk, de különösen a felelősségteljes helyeken dolgozó emberek számára össztársadalmi feladat, hogy gondoskodjunk a fiatal nemzedék jó politikai, szakmai és hivatásbeli felkészítéséről. Tudjuk, milyen helyzetben vagyunk, mi vár ránk a jövőben, milyen döntő változásokra számíthatunk a termelésben, amelyek érintik az életszínvonalat és más területeket is. Egy kisfiú, egy pionír itt azt mondta: „Olyanok akarunk lenni, mint Ón“. Elvtársnők és elvtársak, ez kevés lenne. Önöknek jobbaknak kell lenniök, az új nemzedéknek jobban fel kell készülnie, magasabb színvonalon kell állnia, mert egyre nagyobb feladatok várnak ránk, és ezek megoldására felkészülni, természetesen nagyon igényes munka. A politikailag és szakmailag jól felkészült fiatal nemzedék a nemzet, az állam és egész szocialista rendszerünk jövőjének a szavatolója. Ez természetesen nem oldható meg csupán szavakkal. Mi az, ami néha problémát okoz a fiatal embereknek? A mai fiatal nemzedék nem élte át közvetlenül a kizsákmányolást. az osztályelnyomást, a nyomort és az éhséget. Mindent csak hallomásból ismer. Ezt nem akarjuk rossz néven venni a fiatalokról. Ellenkezőleg, boldogok vagyunk, hogy jobb anyagi, politikai és békés körülmények között érnek emberré és készülnek az életre. Egyidejűleg azonban ez a tény megnehezíti tájékozódó képességüket, milyen legyen az iránytűjük a hazai és a világ ügyeinek megítélésében? Hiszen a fiatal emberek szótárából néhány szó már eltűnt. Mit jelent számukra a nagybirtokos, a gyártulajdonos, a bán-kár? Nem ismerik ezeket á fogalmakat úgy, ahogy az idősebb nemzedék. A régi osztályrendszer intézményei már régen leomlottak. Ezért ezeket a kérdéseket gondosan mérlegelni kell, nehogy úgy, mint néhány évvel ezelőtt, eltévedjenek, vagy hagyják magukat tévútra vezetni. Keresni kell a módját annak, hogyan lehet elérni, hogy a fiatal emberek jobban megértsék, mi volt a cél évszázadokon át, mi volt a célja a társadalomnak a múltban, és mi történik ma a világban. Hol vári -az a vörös fonál, amely segíti az omber tájékozódását? Marx több mint egy évszázaddal ezelőtt a történelmi materializmus alapvető tanulságaként fo galmazta meg, hogy aj. embeci ség történelme az osztályharcok történelme. E gondolat szellemében vívja több, mint száz év óta a munkásosztály és a többi haladó társadalmi erő küzdelmét az adott helyzet megváltozásáért, a szocialista és fokozatosan az osztály nélküli, kommunista társadalom felépítésének programerejű céljaiért. A társadalmat évezredeken át a kiváltságosak csoportja vezette és uralta, a rabszolgatartók, a hűbérurak vagy a burzsoázia, amelynek tulajdonában voltak a társadalom termelőeszközei, a politikai és a végrehajtó hatalom, a néptömegeket pedig megfosztva jogaitól, és szabadságától kizsákmányolta. Ez ellen törtek ki a robszolgaláza- dások, a parasztforradalmak és végül a munkásmozgalom vállalta azt a feladatot, hogy változtat a helyzeten. Évszázadokon át a szabadság, az emberi egyenjogúság, a szociális igazságosság, az egyszerű emberi élet eszméit, a haladó emberek hordozták és az elnyomott rétegek néha csak álmodtak róla, de nem úgy mint a közeljövőben megvalósítható elképzelésről. Nem akarom itt a történelmet magyarázni, de ezeket a dolgokat szüntelenül ismertetni kell a mai fiatalsággal. Az igazi forradalom, amelyet a marxizmus—leninizmus tanaival felfegyverzett szervezett proletariátus először a Szovjetunióban, később más országokban — többek között a mi hazánkban is — megvalósított, új szakaszt jelent. Jelenti a kizsákmányolás felszámolását, a tényleges egyenjogúságot, az igazságosságot az emberek között, a nép szabad életét. Természetesen ehhez "el kellett távolítani a kiváltságos csoportokat, meg kellett őket fosztani hatalmi és gazdasági lehetőségeiktől és ki kellett alakítani a valóban széles körű népi tömegbázison alapuló álláfriot, amelyben minden hatalom a dolgozó népé, és minden az“ ő érdekében történik. Ez az igazán mély humanizmus, a szocialista humanizmus. Ma is különféle humanisták lépnek fel illúzióikkal, akik más módon akarják elérni a nép egyenjogúságát, a New York i dokkmunkás — akinek csak a keze van, a másik oldalon pedig’Rockefeller r— egyenjogúságát. Hogyan lehet azonban egyenjogú a nagybirtokosok latifundiumán dolgozó munkás, hogyan lehet egyenjogú az ipari munkás a hatalmas konszernnel, ami nem más, mint a tőkések anonim csoportja, amely a munkásokat uralja? A szabadságról, a demokráciáról beszélnek, oktatni akarnak bennünket, de mindannak a lényege, amiből a dolgozó ember szabadsága, a népek egyenjogúsága és a szociális, igazságosság eredhet, az a kizsákmányolás felszámolása, a kiváltságos rétegek, .az egész kizsákmányoló rendszer felszámolása; És ezt a szocialista forradalom, a szo^ cialista társadalom valósította meg. Elsőként a szovjet proletariátus a Szovjetunióban, a mi munkásosztályunk, a mi dolgozóink pedig 1945-ben és 1948- ban stb. Ha bármikor mellőznénk ezeket az osztályszempontokat, ezeket az alapvető elveket, akkor 1968—1969-hez hasonlóan ismét bárki licitálhatna a szabadság, a demokrácia jelszavaival és katasztrófába vihetné nemcsak a fiatal embereket, hanem az egész társadalmat. Éppen az a tény, hogy hiányos volt az ilyen nevelés, hogy fogyatékosán magyarázták meg az emberi társadalom é^s a csehszlovák társadalom fejlődésének alapvető elveit, a munkásosztály és a többi dolgozók szempontjából, tette lehetővé, hogy sok embert kihasználhassanak és társadalmunkat a szerencsétlenségbe taszítsák. A szocialista forradalmi változásokat, amelyekről beszélnek, mindenütt — szinte törvényszerűen — a fiatal nemzedék nagyon aktív részvételével valósították meg. A fiatal emberek voltak ezeknek az eszméknek a közvetlen hordozói és szervezői. És nálunk is történelmi jelentőségű szerepet játszottak. Arról, hogy a szocialista rendszer történelmileg rövid idő alatt mit ért el a mi hazánkban, mindenki kézzelfoghatóan meggyőződhet. Mi idősebbek Összehasonlíthatjuk azzal, amit azelőtt láttunk. Bifak elvtárs tudja, milyen volt Szlovákia, ahol felnőtt. Emlékszik rá, hogyan élték az emberek és hogyan élnek ma. Ne féljünk visszatérni mindehhez, ne féljünk ezek bemutatásától. Ez nem valami tanmese, hanem élő bizonyítéka annak, amit nálunk a szocialista társadalmi rendszerben a népgazdaságban, az ipar, a mezőgazdasági termelés, a szövetkezetesítés, a kultúra, a népjólét, az egészségügy, a fiatal nemzedékről való gondoskodás és a számukra biztosított lehetőségek terén elértünk. Olyan hatalmas eredmények ezek, amelyek fokozzák a szocialista társadalom tagjainak büszkeségét; és büszkék lehetünk népünk forradalmi harcára, szocialista csehszlovák államunkra. Nem kell lehajtott fejjel járni a világban, nincs miért szégyenkeznünk. Éppen ellenkezőleg! Néha nem is tudjuk, milyen előnyeink vannak például a társadalombiztosításban és az egészségügyben. És ezeket az előnyöket nem is tűdjuk kellőképpen kihasználni. Még az olyan fejlett ipari tőkés államokkal való összehasonlítás, mint Amerika is azt bizonyítja, hogy a szocialista országok a tőkés országok felett állnak. Ha a dolgozó nép milliói szempontjából ítéljük meg, hogy mit jelentettek és mit jelentenek ma, hogy mi mindent értünk el a társadalom valameny- nyi szakaszán, hogy mindez milyen alapokat ad további távlatainknak, akkor látjuk, hogy egvetlen kizsákmányoló társadalom sem versenyezhet velünk. (Husák elvtárs beszédének befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.) Egységesen a szocializmus útián (Folytatás az 1. oldalról) SZISZ tevékenységének egyik jelentős időszaka után, és rámutatott a SZISZ jövőbe vezető útjára. Örömmel állapította meg, hogy a válságos évek okozta nehézségek leküzdésével aránylag rövid időn belül sikerült jelépíteni az egységes Szocialista Ifjúsági Szövetséget, melyben ma több mint 800 ezer SZISZ- tag és 900 ezer pionír tömörül. Mindez a CSKP bölcs lenini politikájának az érdeme, mely Husák elvtárs irányításával lehetővé teszi a problémák fokozatos megoldását. — Hálásak vagyunk pártunknak, — mondotta hogy békében élhetünk és dolgozhatunk. Életszínvonalunk emelkedik és biztonságosan tekinthetünk a jövőbe. A SZISZ a forradalmi igazság fegyverével harcol az útjába álló csökevények, a maradiság és a régi módszerek ellen. Célja, hogy tagjaiból becsületes, a szocializmus eszméiért lelkesedő polgárokat neveljen, akik példaként állíthatók kortársaik elé. Ebben az igyekezetében döntő szerepe van az ideológiai-nevelőmunkának. Segítségével megváltozik a fiatalok gondolkodásmódja, öntudatos, a szocializmus ügyéért küzdő, új szocialista emberek ké, őszinte hazafiakká, becsületes internacionalistákká lesznek. A továbbiakban a szónok az ismét megszervezésre váró sokoldalú érdektevékenységről beszélt. A kulturális élet, a sport, a turisztika, a honvédelmi tevékenység, a kirándulások, a természet szeretete nélkül elképzelhetetlen volna az ifjúság boldog élete. Nekik maguknak, a fiataloknak szervező munká jukkái ■ kell tehát bebizonyítaniuk, hogy ezen a téren is helytállnak . A továbbiakban Varholík elvtárs kitért a SZISZ nemzetközi kapcsolataira, melyeknek alap ja a lenini Komszomolhoz és a többi, szocialista országok ifjúsági szövetségeihez fűződő őszinte, mély barátság. A kongresszus napirendjének következő pontja Petr Gureckp- nek, a SZISZ Központi Revíziós Bizottsága elnökének a beszámolója volt a bizottság tévé kenységéről. A párt- és az állami szervek segítségét értékelve megígérte, hogy a jövőben a bizottság munkáját a még nagyobb takarékoskodás, az anyagi források megteremtése és a tartalékok feltárása fogja jellemezni. A kongresszus örömteli légköréhez a pionírok, és a szikrák is hozzájárultak. Szervezeteik lobogója alatt, fúvószenekarok kíséretében vonultak be a csarnokba, majd vörös szegfűcsokrokat nyújtottak át az emelvé nyen helyet foglaló elnökség tagjainak és a vendégeknek. Egy kislányokból és fiúkból álló csoport 900 ezer pionír üdvözletét tolmácsolta. A déli szünet után legnagyobb országos ifjúsági építkezésünk, a Ťušimicei 2. erőmű építőinek csoportja üdvözölte a kongresszust. Munkaeredményp- ikről S. Krim, a SZISZ ottani elnöke számolt be. A szocialista országok munkabrigádjai nevében V. A. Kordján szólalt fel. Ezután a vendégek szűnni nem akaró éljenzése közepette Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB küldöttségének a vezetője emelkedett szólásra. Közvetlen, szívhez szóló beszédét a jelenlévők élénk érdeklődéssel fogadták és egyetértésük jeléül tapssal köszönték meg. A továbbiakban a küldöttek a CSKP KB hez intézett levelük- ben köszönetét moňdtak az ifjúságról történő nagyfokú gondoskodásért, amit színvonalasabb munkával és a párthatározatok valóra váltásával igyekeznek meghálálni. A levelet a jelenlevők egyhangúlag jóváhagyták. J. M. Tyazselnyikov a -Lenini Komszomol őszinte üdvözletét tolmácsolva, ifjúságunk munkasikerei feletti örömének adott kifejezést. A Komszomol feladatait ismertetve, a testvéri ifjúsági szövetségekkel fenntartott szoros kapcsolatainkat hangsúlyozta, mert — amint mondotta — az együttműködés a szocialista országokkal a békét szavatolja. Beszéde végén a szónok V. I. Lenin életnaqyságú fehér márványszobrát ajándékozta ifjúsáqunknak. A kongresszusi küldöttek a szovjet ifjúsághoz intézett üzenetükben mondottak köszönetét leghűségesebb barátaiknak a bizalomért és a meleg szeretetért. Miután a küldöttek jóváhagyták az üzenet javaslatát, a Demokratikus Ifjúság Világszövetsége és a Nemzetközi Diákszövetség képviselői szervezeteiknek az imperializmus és a re akció ellen, a békéért folytatott harcáról biztosították a fiatalokat. ' A kongresszus ma folytatja tanácskozását. -km1972 IX. 28.
