Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám, kedd

Ä szocialista demokrácia fejlődésének kérdései A CSKP XIV. kongresszu­sának egyik legjelentősebb eredménye kétségtelenül, hogy reálisan értékelte szo­cialista társadalmunk osz- lálystruktúráját, fejlődésé nek irányvételét és egyúttal rámutatott a legfontosabb politikai, gazdasági, szociá­lis és kulturális feladatukra. Egyúttal kiemelte a szocia lista állam és egész társa dalműnk politikai rendsze rének fontos küldetését, megfogalmazta a szocialista demokrácia sokoldalú fejlő­désének fő irányvonalát. Le­szögezte azt az alapelvet, hogy pártunknak a szocia­lista állam megszilárdítására kifejtett törekvésében elsőd­leges cél a nép részvételé­nek elmélyítése az állam- igazgatásban és a közigazga­tásban. A kongresszus ebben a szellemben fogalmazta meg a képviseleti testületek, elsősorban a nemzeti bizott­ságok, a többi állami szerv és a Nemzeti Front szerve­zeteinek feladatait. Annak ellenére, hogy még csak egy év telt el a XIV. kong. resszus óta, már leszögezhet­jük, hogy politikai rendszerünk valamennyi láncszemében si­keresen teljesítjük a szocialis­ta demokrácia fejlesztésére vo­natkozó irányelveket. Ez meg­nyilvánult a tavalyi választá­sokon, amelyek jelentősen nö­velték a nép politikai aktivitá­sát és bővítették a képviseleti testületek tömegalapját. Ugyan­csak erről tanúskodik a Nem­zeti Front választási program­jainak teljesítése. Az emberek (kezdeményezése és aktivitása a polgárok, a nemzeti bizottságok, a Nemze­ti Front szervei és szerveze­tei közti együttműködésben nagy jelentőségű, ezt többek között a nemzeti bizottságok 1971. évi versenyének eredmé­nyei is bizonyítják. A Cseh Szo­cialista Köztársaságban tavaly 140 millió órát dolgoztak le, és ennek eredményeképpen 4,5 milliárd korona értékű alkotás született. 959 autóbuszváróter. met, 48 egészségügyi központot, 42 óvodát, 68 kultúrházat, 2ö tornatermet stb. építettek. A Szlovák Szocialista Köztár­saságban a ,,Z“-akció keretében tavaly 48 kultúrházat, 19 sport­pályát, 74 más sportlétesít­ményt, 146 gyermekjátszóteret stb. építettek összesen 2,1 mil­liárd korona értékben. A társadalmi szervezetekben ís megfigyelhetjük az aktivitás demokratizálódását. Ez nyilvá­nult meg pl. a szakszervezetek munkájában. Ezt bizonyítják a szakszervezetek nemzeti kong­resszusai, valamint az orszá­gos kongresszus, ahol több konkrét intézkedést fogadtak el a XIV. kongresszus határozatai­nak megvalósítására. Hasonló­an eredményes volt a szövet­kezeti parasztok kongresszusa, és ilyen szellemben dolgoznak a többi társadalmi szervezetek is, így pl. a SZISZ, CSSZBSZ stb. A XIV. pártkongresszus újból és következetesen a leninizmus elméleti bázisára helyezte a szocialista demokrácia kérdé­sem. Elutasította az „osztály feletti“, „tiszta“, „humánus“, „integrációs“ demokráciára vo­natkozó liberális és revizionis­ta nézeteket, amelyek a mun­kásmozgalom fejlődése során mindig az antlkommunizmussal, a szocialista forradalom elleni harccal párosultak vagy pedig ahogy nálunk 1968—69-ben, a szocialista állam politikai és osztályjellegének megváltozta­tására kifejtett törekvéssel. A XIV. kongresszus kiemelte a szocialista demokrácia osz­tálypolitikai jellegét és össze­függését az állam hatalmi és szervező funkcióival. A szocialista demokrácia a szocializmus fejlődésének ob­jektív törvényszerűsége, a tár­sadalom sokoldalú fejlődéséhez szükséges erő feltárásának, mozgósításának és megsokszo­rozódásának forrása. Az osz­tálytársadalomban a demokrá­cia legfelsőbb fokát jelenti. Az állam olyan formáját képviseli, amely a polgári jogok, szabad­ságok és kötelességek igazi megvalósítását fejezi ki és biz­tosítja, lehetővé teszi az igazi részvételt az állam irányításá­ban, valamint az életkörülmé­nyekre gyakorolt hatást. A demokratizmus a szocializ­mus lényege. Lenin hangsúlyoz­ta, hogy a szocializmus két ér­telemben kapcsolódik a demok­ráciával: elsősorban úgy, hogy a proletariátus nem valósíthat­ja meg a szocialista forradal­mat anélkül, hogy ne harcolna a demokráciáért, ugyanakkor azonban a szocializmus nem arathat tartós győzelmet, nem vezetheti az emberiséget az ál­lam megszűnéséhez a demokrá­cia teljes megvalósítása nélkül. A demokrácia és a szocializ­mus kapcsolata forradalmi ta­pasztalat, amely a szovjet ál­lam sokéves fejlődése során, majd a többi szocialista állam gyakorlatában alakult ki. Ezért az úgynevezett demokratikus szocializmus revizionista „fel­fedezése“ nem jelentett semmi mást, mint a „megújhódott de­mokráciára“ vonatkozó hamis nézeteket.. Nem jelentett sem­mi mást, mint a jobboldali szo­ciáldemokraták régi burzsoá- dcmokrata eszméinek átvételét és felhasználását a szocialis­ta építés marxista—leninista el­vei ellen folytatott ideológiai és gyakorlati-politikai harcban. Demokrácia, jog, törvényesség Politikai és ideológiai ellen­feleink a demokrácia problema­tikájával kapcsolatban szívesen vetik fel azt a kérdést, ho­gyan tartják be egyes orszá­gokban a jogokat és törvénye­iket. A kapitalista államok vi­szonyai között a jogot a legde­mokratikusabb intézménynek ne­vezik, és a kapitalista államok gyakorlatával ellentétben azt hirdetik, hogy a jog az abszo­lút igazság, szabadság, egyen­lőség, a teljes demokrácia esz­köze, míg a szocialista államok­ban a jog a diktatúra, az el­nyomás eszköze. Többségük szándékosan nem beszél két alapfontosságú tényezőről, amelyek meghatározzák a jog jellegét és érvényesítését min­den osztálytársadalomban — arról, melyik osztály birtokol­ja a politikai hatalmat, vala­mint a tulajdonjog formájáról Pedig éppen a politikai hatalom és a tulajdonjog jellege határoz­za meg az állam, demokrácia, jog és törvényesség lényegét. Minden osztálytársadalomban a jog a politika eszköze. A jog objektivizálja az adott társada­lomban uralkodó osztály akara­tát. Csakis az uralkodó osztály, amely kezében tartja az állam- hatalmi apparátust, tudja biz­tosítani, hogy a parlamentben, a törvényekben és más jogi sza­b ályokban rögzítsék politikai akaratát. Elsődleges tehát az a kérdés, hogy ki, melyik osztály a ha­talom szubjektuma. A munkás- osztály tölti-e be ezt a szere­pet, amely a társadalom többsé­gének érdekeivel összhangban gyakorolja a hatalmat, vagy pe­dig a burzsoázia kizsákmányoló osztálya, amely a társadalom elenyésző kisebbségét képvise­li. Elsődleges az a kérdés, mi­lyenek az erőviszonyok a tár­sadalmi osztályok között, mi­lyen az adott uralkodó osztály viszonya a különböző szociális csoportokhoz, milyenek a nem­zetközi erőviszonyok stb. Csu­pán ez adhat választ arra az elvi kérdésre, hogy milyen a jog, és kinek az érdekeit védi, ki ellen irányulnak a jogi szankciók, amennyiben megsér­tik a jogszabályokat. Szocialista jogunk küldetése a munkásosztály, az állam és az összes dolgozó érdekeinek védelme. Ezért a CSKP XIV. kongresszusának határozata hangsúlyozza, hogy a szocia­lista törvényesség betartása és megszilárdítása, az állami és az állampolgári fegyelem, a jog tiszteletben tartása, az összes állami és gazdasági szerv, tár­sadalmi szervezet és polgár ügye. A demokráciához hasonlóan a jog is osztálypolitikai intéz­mény. Ugyanúgy, ahogy nem létezik absztrakt, minden tár­sadalmi rendszer számára fel­használható demokrácia, nem létezik absztrakt jog és törvé nyesség sem. Lenin ideológiai ellenfeleivel folytatott vitáiban sokszor hangsúlyozta, hogy nem szabad még bonyolultabbá tenni ezt a kérdést, és nem beszélhe­tünk ezekről a fogalmakról a kapitulizmusból a kommuniz musba való átmenet időszaká­ban anélkül, hogy osztályszem pontból pontosan meghatároz nánk őket és konkrétan elemez nénk tartalmukat. Hallatlan el­méleti értelmetlenségnek tar totta például azt a kispolgári elképzelést, hogy az általános demokrácián keresztül jutunk el a szocializmusba. A gazdaság irányítása Az állam egész gazdasági rendszerében döntő mértékben megvalósul a szocialista de­mokrácia. Ha abból a tényből indulunk ki, hogy gazdaság; rendszerünk alapja a termelő­eszközök szocialista tulajdona, a szocialista gazdasági rendszer, a párt és az állam szociális­gazdasági politikája, akkor egy pillanatra sem szabad a gazda­ságtól elszigetelten értelmez nünk a szocialista demokráciát A szocialista termelési mód és a munkatermelékenység emel­kedése azon alapszik, hogy a termelés tárgyi és személyes feltételei fa termelőeszközökéi: a termelőerők) a munkásosz­tály által vezetett dolgozók ke­zében összpontosuljanak. A dol­gozók a termelőeszközök tulaj­donosai és egyúttal az ország gazdái is. A gazdasági alap megteremti a lehetőséget és az anyagi bá­zist a demokrácia fejlesztésé­hez. Ez a fejlődés nem auto­matikus, nem mehet végbe az ésszerű politikai irányítás, a párt és állami szervek és a társadalmi szervezetek szerve­ző és ellenőrző munkája nél­kül. A gazdasági irányítás lenini értelmezésének revíziójára ki­fejtett törekvések 1968—1969- ben sok esetben ezzel ellenté­tes elvekből indultak ki. Az ilyen nézetek szerint a szocia­lista tulajdon a demokrácia fő akadálya, mivel állítólag nem nyitja meg az utat a piackap­csolatokon alapuló szabad gaz­dasági mozgás előtt. Ez a forrá­sa annak az elméletnek és gya­korlati törekvésnek, hogy a szo­cialista állam és a kommunis­ta párt olyan szerepet töltsön be, amely 'nem teszi lehetővé, hogy beavatkozzon a gazdaság irányításába. A szocialista demokrácia ál­landó sokoldalú fejlesztése a CSKP XIV. kongresszusa irány­elveinek szellemében számos fontos feladatot állít politikai és társadalomtudományi fron­tunk elé. Ez a feladat nem je­lenti csupán a szocialista de­mokráciára vonatkozó liberális mítoszok és illúziók leküzdé­sét. Feladatunk, hogy felfigyel­jünk ezen a téren az új jelen­ségekre, melyeket a szocialis­ta-kulturális forradalom megva­lósítása, a tudományos-műszaki fejlődés, az irányítási folyama­tok racionalizálása, a szakkép­zettség általános és gyors fej­lődése hoz magával. Ezek mind nagyon fontos tényezők, me­lyek megkövetelik, hogy új módon viszonyuljunk a demok­rácia fejlesztéséhez. Ezek a té­nyezők egyre fontosabb szere­pet játszanak a dolgozóknak az irányításban való részvétele új formáinak kihasználásában, a demokrácia mennyiségi és kü­lönösen minőségi oldalának megszilárdításában. Tekintettel a válságos időszakból levont tanulságokra, a demokratikus formák fejlesztése terén szem­be kell helyezkedni az elitkon­cepció negatív befolyásával, a politikai és a szaktudás közti kapcsolatokra vonatkozó hely­telen nézetekkel stb. A dolgozók részvételének el­ve a társadalmi folyamatok irá­nyításában és a szocialista épí- tás feladatainak megoldásában szorosan kapcsolódik a munkás- osztály és élcsapata — Cseh­szlovákia Kommunista Pártja — vezető szerepe érvényesítésének elvéhez. E két alapelv szinté­zise szavatolja a szocialista irányvonalat a szocialista de­mokrácia és egész társadalmunk fejlesztésében. FRANTIŠEK KOR AND A és egyéb ellenőrzések után az építők mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy a/gáz az 1220 mm átmérőjű csövön át 1972. november elsején útnak indulhasson. Addig még természetesen sok befejező hegesztési, szigetelé­si és egyéb munkára van szük­ség. Elsősorban a Košicei Ma­gasépítő Vállalatnak kel) igye­keznie, hogy a Veľké Kapuša- ny-i (Nagykapos) 1. számú, kompresszorállomáson már ok­tóber elején elkezdhessék a technológiai berendezések sze­relését. A bratislavai Hydrostav üze­meinek dolgozói a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 55. évfordulójának tiszteletére üzemegységenként kollektív kö­telezettségeket vállaltak, hogy a rájuk háruló feladatokat a kitűzött időpontban befejezik. A Bratislava-Farkastorok A Jaslovské Bohunice-i üzem­részleg a 008-as építkezésen kötelezettséget vállalt, hogy a gáz indítása előtti szerelési4 munkát a Plavecký Peter—Vág szakaszon a 38. gömbzáróig október elsejére befejezik. A bratislavai Stavomontáže üzemegység dolgozóinak köte­lezettségvállalása szintén nagy jelentőségű, vállalásuk szerint október húszadikáig a komp­resszorállomások szerelést munkálatait befejezik és a vi- nicai (Ipolynyék) állomáson kívül elvégzik az egész vonal műszaki ellenőrzését. Bízhatunk benne, hogy a transzkontinentális gázvezeték építői idejében és jól elvégzik a hátralevő munkákat és'köte­lezettségvállalásaik teljesítésé­vel jó alapot teremtenek a ve­zeték további építéséhez. M. MAŤAŠEJE Á munka névtelen hősei Befejezés előtt áll a transzkontinentális gázvezeték első szakasza. Egyszerűen hangzik ez a mondat, mégis rendkívüli jelentőségű, s csak azok tudják igazán értékelni, akik közvet­len munkájukkal járultak hozzá ehhez a nagyszerű teljesít­ményhez. A számtalan gond, nehézség, váratlan akadály és probléma megoldásához az építők önzetlen akarásának, szilárd elhatározásának és a legnehezebb viszonyok közepette szinte hősies magatartásának kellett párosulnia, hoqy ez a fontos létesítmény a tervezett időben elkészülhessen. Az építők számára sokáig emlékezetesek maradnak a leg­nehezebb napok, azok a szakaszok, ahol még a kotrógépek és a lánctalpas vontatók is tehetetlenek voltak, s csak robban­tással lehetett utat nyitni az óriási acélkígyó számára. Az utak építése u mocsarak felett, a vasutak, a hidak, a folyóvizek áthidalása vagy aláásása, a rengeteq föld- és kőtömeg meg­mozgatása, a hegesztők munkája, akik nyáron egyaránt szen­vedtek a nap melegétől és az álhevített csőtől, nem is beszélve a téli munkák viszontagságairól — mindez hősiességről tanús­kodik. Ki tudná felsorolni, mennyi qondot, problémát okozott az idei csapadékos nyár a qázvezeték szorgalmas dolgozóinak is. Ismertem egy qépkocsivezetőt, aki szabad szombatokon is dolgozott, azzal a kikötéssel, hogy legalább a vasárnapjai le­gyenek szabadok. Az erősen felázott terepen szombaton délben lesüllyedt a lánctalpas vontató. Ez a gépkocsivezető akkor vasárnap délig dolgozott, bokáig érő sárban szedte össze két kollégájával az építkezésen található vasúti talpfákat, és rakta a lánctalpak alá, hoqy minél előbb kiemeljék az inqovánnyá változott földből a nélkülözhetetlen gépet. Ismerem ezt a gépkocsivezetőt, de a nevét nem említhetem, mert akkor nagyon sok nevet kellene említenem, azokét is, akik, mielőtt még a Hámori patak gátját átszakítaná a víz, a le inaqyóbb esőben reggel öttől este hatig, hétig, sőt nyolcig is szinte megállás nélkül hordták a betonüléseket az elszige­telt csőre. Mindegy, hoqy ünnep vagy nem ünnep, vasárnap, hétköznap vagy karácsony volt. Ismerek olyan gépkocsiveze­tői is, aki 1971 decemberében 29 napot dolgozott. Ez a gép­kocsivezető karácsonykor mindkét ünnepnap alatt Bušincén I Bussa) a vagonokból hordta a betonanyagokat a gázvezeték építéséhez. Ismerek továbbá olyan gépkocsivezetőt, akit de- kádzárás napján mindenki otthagyott, de ő még saiát akara­tából hét köbméter sódert terített el a Lučenec (Losoncj és Panitské Dravce (Panyidarócl közötti útszakaszon, csak azért, hoqy a főútvonalon biztosítsa a forgalmat. Hasonlóan iárt el a Maié Zlíevce és Bušince közötti útszakaszon, ahol dekád záráskor este nyolc óráiq dolgozott, hogy a forgalmat ismét meqindíisa. A munkából, hazasiető vaqy rokonaikat látogató utasok nem is tudják, kinek köszönhették, hoqy aznap este nagyobb kerülő nélkül célhoz jutottak. Ez csupán néhány eset a sok közül, s talán nem is a leg­nagyszerűbb, a leginkább említésre méltó. A gázvezeték épí téséröl a becsületes helytállás számtalan példáját emlíhetnénk, számtalan példamutató dolgozó nevét sorolhatnánk fel. Lehet, hogy ezek a szerény, dolgos emberek nem kapnak majd el­ismerő oklevelet, de ennél úgyis több, az egész társadalom elismerése illeti meg őket. RÁKOS BÉLA Közeledik a nagy nap A gáz november elsején útnak indul £ Fontos kötele­zettségvállalások a NOSZF 55. évfordulója tiszteletére A transzkontinentális távve­zeték építésén a körülmények­től és a szervezés színvonalától függően kezdettől fogva hol nagyobb, hol kisebb sikerrel folytak a munkák. Az igényes mű építői azonban számos aka­dály és nehézség ellenére — amelyek elhárításához gyakran a központi párt- és állami szer­vek közbenjárására is szükség volt — végülis eljutottak az el­ső szakasz befejezési munkála­taihoz. A sikeres nyomáspróbák üzemrészleg dolgozói például a 007-es építkezésen az alábbi feladatok teljesítését vállalták: • október 20-ig befejezik a 28., 29. és 30. gömbzár szerelé­sét; • október 21-ig — a nyo­máspróbákat is beleértve — befejezik a Garant és a Szike- nyica áthidalását; • ugyancsak október 21-ig befejezik a légnyomáspróbákat az utolsó 15,5 kilométeres sza­kaszon.

Next

/
Thumbnails
Contents