Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám, kedd

Hazánkban vendégszerepe! a Moszkvai Állami Operettszinház A Moszkvai Állami Operett­színház tagjai napjainkban ha­zánkban vendégszerepeinek. Prágai fellépéseik után Bratis- lavába látogatnak el, ahol szep­tember 30-án és október 1-én 19.30 órai kezdettel a Kultúra és tagjai figyelemre méltó művé­szi eredményeket érnek «el. A Moszkvai Operettszínház Bratislavában a „Sorompók melódiája“ című műsorral mu­tatkozik be. Ennek első részé­ben I. Dunajevszkij, E. Espaj, V. Salyova és N. Kasirszkij a műsor egyik jelenetében Pihenés Parkjában mutatják be műsorukat. Az együttes repertoárja rend­kívül gazdag: a klasszikus ope­retteken és zenés vígjátékokon kívül eredeti operetteket és musical-alkotásokat is tartal­maz. Érdeklődésének közép­pontjában a szórakoztató zene áll. A modern színművészetet képviseli, s előadásait odahaza a lakosság minden rétege szíve­sen látogatja. Népszerűségének elérésében a legnagyobb érde­me G. P. Ansimovnak van, aki­nek vezetése alatt az együttes A. Petrov, A. Doluchanjan, R. Gadzsijev, N. Sztrelnyikov és B. Smetana, második részében pe­dig Lehár Ferenc, Kálmán Jenő, J. Offenbach, G. Gershwin, j. Kern, M. Leigh és G. Hermann alkotásaiból hangzanak el ope- rettmelódiák, musical szerzemé­nyek és részletek. A Moszkvai Állami Operett­színház tagjainak műsorára a jegyek elővételben a Kultúra és Pihenés Parkjának Hviezdoslav téri információs központjában és a CSSZBSZ járási bizottsá­gán kaphatók. (ag) keztetnek, hogy a filmszerűség, a pop’art, a két világháború közötti amerikai törekvések: az elvonatkoztatás fél évszázada után a nyugati képzőművészet visszatér a Bastien Lepage, Ju­les Breton, Alphonse de Neu­ville, Edouard Detaille nevével fémjelzett figuratív ábrázolás­módhoz. te* Őszi határjárás Késő délutánra hajlik az idő. Mészáros Géza, a muzslai szö­vetkezet részlegagronómusa most érkezett vissza a határ­ból. Barna arcán még megpi­hennek a lenyugvó nap utolsó sugarai. — Kár, hogy ilyen hamar be­köszönt az este — szól Porub- szky Boldizsár brigádvezetőhöz, aki a gépjavítók társaságában a következő napi tennivalókról beszélget. — Boldi, megjavították-e a dutrát? A brigádvezető egykedvűen legyint. — Nincs alkatrész. Nem se gíthetünk a bajon. Pedig most nagyon kellene ez a megbízható erőgép. A ta- lajelőkészítéshez, a silózáshoz, a szállításhoz ... Gonda János, a részleg má­sik agronómusa is csatlakozik a napi munka és a teljesítmé­nyek értékeléséhez. — A dutrára holnap sem számíthatunk. Ennek ellenére nem állunk rosszul a munkák­kal. A tervezett 540 hektár bú­zavetéshez a mai nappal 300 hektáron elvégeztük a talaj elő­készítést. A silókukorica beta­karítása is jó ütemben folyik. Kétszáz hektár területnek több, min a jeléről lekerült a termés. Számításom szerint a lédús ta­karmányból eddig 500 vagon érik a silógödrökben. Míg az udvaron foltfik az eszmecsere, sűrű őszi köd lepi el a tájat. Közben a kenderbe­takarító és a szüretelő munka- csoport tagjai is a telepre ér­keznek. — Ide hallgassatok! — kér­nek szót az asszonyok —, har­minc hektár kenderből talán már csak öt hektár maradt kö­tetlenül. Holnap azonban az egész kévékbe kerül. A sziiretelők közül senki sem dicsekszik. Az időjárás megvi­selte a termést, rohadnak a fürtök. wr.ért a borászati üzem­be szállított szőlő éde'ségfoka csak 16-ot mutat. Ha a kender­kötést elvégzik, a csoport tag­jai is bekapcsolódnak a szü­retbe. Hatvan hektár szőlő be­takarításához sok emberre van szükség. A napestig dolgozó munka- csoport tagjai a jól végzett munka tudatában elköszönnek, hazatérnek otthonukba, hogy a következő napon megújult erő­vel folytassák az őszi munká­kat A részleg vezetői azonban maradnak. Az irodában tovább szövik a holnapi munka terve­it. A gondokkal telített légkör­ben bizakodó a hangulat. Po- rubszky Boldizsár megnyugvás­sal újságolja, hogy a kukorica és a cukorrépa betakarításához már készenlétben állnak a gé­pek. Két adapter és egy újabb répakombájn segítségével jó munkaszervezéssel megbirkóz­nak a feladatokkal. Mielőtt elköszönnék a rész­leg vezetőitől, Spaldoň akadé­mikusnak egy nemrég lezajlott járási értekezleten elhangzott bíráló megjegyzése jut eszem­be. Ezekben többek között a muzslai szövetkezet szakveze­tését marasztalta el az idei gabonatermés alacsony hoza­maiért. — Sejtjük, mire gondol — válaszolják mindhárman —, arra, hogy tavaly a búzavetés­ben nem tartottunk lépést az agrotechnikai határidőkkel. Ennek következtében a szom­szédos szövetkezetekhez viszo­nyítva mintegy öt mázsával volt kevesebb a terméshozam. A tavalyi hibákból sokat okul­tunk. Ez idén jó magágyat ké­szítettünk a vetéshez, megüle­pedett talajba kerülnek a nagy termést biztosító szovjet búza­fajták. Nincs okom kételkedni a részlegvezetők bizakodásában. Az eddig elvégzett munkasike­reik és további lelkesedésük biztosítéka az őszi feladatok sikereinek. SZOMBATH AMBRUS A kozmikus repülések alatt az idő egyformán próbára teszi a technikát és az embert. A mun­kájukban elmerült űrhajósok észre sem veszik az idő múlását, csak a feladatokra és a kísér­letekre összpontosítanak. Pedig a világűrben el­töltött napok, órák és percek fokozzák a szokat­lan tényezők hatását. A taros repülés lehetőségét tehát nemcsak az űrhajók vagy más repülő tes­tek szakadatlan tökéletesítése határozza meg, hanem azoknak a tudományoknak a fejlettsége, amelyek e tényezőknek a szervezetre telt hatá­sát tanulmányozzák. Ez a tudományág a kozmikus biológia és egész­ségügy. Vajon a repülés Időtartamának növekedé­sével milyen új problémákat kell megoldania en­nek a tudománynak? Az első feladat: megismer­ni, hogy a tartós súlytalansági állapotban milyen hatások érhetik az űrhajós szervezetét, és meg­találni e hatások ellen a megfelelő védekezés módszereit, eszközeit. A földi világ az állandó vonzóerő hatása alatt él. A vonzóerő hatása elől a Földön nem lehet elmenekülni. Köztudomású, hogy minden élőlény és növény függetlenül attól, hogy milyen közeg­ben él, szigorúan a vonzerő hatásának irányá­ban orientálódik. Ennek megfelelően alakul a csontrendszer, az izomzat és a belső szervek te­vékenysége. A szervezet számára nem közömbös, hogy milyen a megszokott póz, függőleges e, vagy vízszintes. Mind a kettő sajátos igényeket tá­maszt a biológiai rendszerek tevékenységével szemben, és az egyik helyzetből a másikba való átmenet már nehézségeket okoz a szervezetnek. Ez azzal indokolható, hogy a vonzóerő nem a megszokott irányban hat. Ha pedig ez így igaz, akkor mi lehet a következménye az űrben való huzamosabb tartózkodásnak? Laboratóriumban megállapították, hogy amikor megszűnik vagy csökken a vér hidrosztatikai nyomása (például ágyban fekve, vagy vízben tartózkodvaJ, akkor a vér elosztódása megvál­tozik, mégpedig a test alsó részéből a felső felé terelődik. Ennek következtében izgalomba jön­nek a vérkeringést szabályozó idegvégződések. A plazma egy része kiválik a rendszerből, és a cirkuláló vér terjedelme csökken. Ez a me­chanizmus, párosulva a viszonylagos hipodina- mikára (az izommunka csökkenésére) való reak­cióval, tartós repülés esetén csökkentheti az űrhajós szervezetének ellenállását a fizikai mun­ka, a túlterhelés, vagy más tényezők hatásával szemben. Különösen bonyolult a súlytalansági állapot­ból való visszatérés a földi viszonyokhoz. Kísér­letekkel bebizonyították, hogy még a hosszabb idejű ágyban fekvés is megnehezíti a függőleges helyzétben való tartózkodást, nehezíti a járást, csökkenti a fizikai munkaképességet. Az ilyen kísérletek végén csökkent a testsúly, az izmok térfogata és ereje, a szív mérete, némileg csök­kent a kalciumsók mennyisége a csontszövetben, ami viszont a csont mechanikai szilárdságának gyengülését hozza magával. Anyagcserezavarok léptek fel, és csökkent a fertőző kórokozókkal szembeni immunitás.-Ezekből a kísérletekből tehát rájöttünk, hogy a tartós űrrepülés kedvezőtlen reakciókat válthat ki. A tudósok ezért mindenekelőtt arra töreked­nek, hogy a tartós űrrepülés tervszerű időnöve­lése esetén meghatározzák, hol a határa a szer­vezet állapotában bekövetkező, még megenged­hető veszélyes ingadozásoknak. A következő probléma pedig: megtalálni azokat a védelmi eszközöket és módszereket, amelyek ellensúlyoz­zák a tartós súlytalansági állapot kedvezőtlen következményeit. E téren több irányban is dolgoznak. Az egyik a rendszeres fizikai megelőző edzés. Itt főkép­pen azokhoz a változásokhoz kell hozzászoktat­ni az űrhajóst, amelyeket a hipodinamikai álla­pottal határozunk meg. A másik: olyan mód­szerek kidolgozása, amelyekkel imitálni lehet — súlytalansági állapotában — a vér hidrosztatikai nyomágát. Illusztrálásként megemlíthetjük az al­só testre ható negatív nyomás megteremtésének módszerét. Ennek az a lényege, hogy az alsótes­tet egy speciális edény segítségével hermetiku­san elszigetelik a légkörtől, amelyben lassan, folyamatosan ritkítják a levegőt. A keletkező hatás majdnem olyan, mint amikor a vonzóerő függőleges testhelyzetben hat a véredényrend- szerre. A vér egy része megindul a lábak felé, ami ún. tréning hatást gyakorol a szívre és a vivőerekre, előmozdítja a víz-sócserét. Ezenkívül a test meghosszabbított tengelyének irányában újratermelődik az erőmegterhelés, és leterhelő­dik a csont- és az izomrendszer. Ezeknek a ha-i tásoknak az előidézésére gyógyszere? védőintéz­kedések is alkalmazhatók. A megelőzés szempontjából fontos kérdés még s mesterséges vonzóerő megteremtése. Szovjet tudósok bebizonyították, hogy a földinél három- szorta kisebb vonzóerő már normalizálja a kír sérleti élőlények magatartását. Erre az úgyne­vezett súlytalansági parabolakísérlettel jöttek rá: egy különleges repülőgépen centrifugába he­lyezték a kísérleti állatokat. Az így kapott ered­ményeknek az emberre való alkalmazásához to­vábbi kutatásokra van szükség ezen az érdekes területen. A szovjet Szojuz-űrhajókban végzett kísérletek kétségtelenül előbbrevitték annak megismerését, hogy a tartós súlytalanság mi­lyen hatással van az emberi szervezetre, s hogy ezen a téren melyek a leghatékonyabb megelőző intézkedések. LAPOS TELEVÍZIÓ-KÉSZÜLÉKEK A szakértők szerint minden valószínűség meg­van arra, hogy a jövő televíziója nagy kiterjedé­sű és lapos legyen. A tervek előfutáraiként már el is készültek két japán cég, a Mitsubishi és a Matsushita cég modelljei. A lapos televíziók képernyőjének átlója 30 cm, s lényegében két üveglap közé helyezett, lumi- neszkáló cinkszulfidrétegből áll, összesen mint­egy 5 mm vastagságban. A világító réteg mindkét oldalára 230 elektródcsíkot gőzöltek rá egyszer horizontális és egyszer vertikális irányban. Ezál­tal 230x230 (öszsesen tehát 52 900) képpontos raszter jön létre. A kamerából érkező fényinfor­mációtól függően egy kapcsolási mátrix vezérli az egyes elektródokra adott feszültséget, amely azután a cinkszulfidot többé vagy kevésbé inten­zív világításra gerjeszti. A kép minősége még távol áll attól, amit a Braun-féle cső szolgáltat, s zavaró a cinkszulfid zöldes fénye is. A fejlesz­tők azonban bíznak benne, hogy megtalálják a megfelelő fénykibocsátó anyagot. Az RCA szakemberei (Egyesült Államok) más utat választottak a probléma megoldására. Olyan eljárást dolgoztak ki, amely nem lumineszcens anyaggal dolgozik, sőt, amelynek alkalmazása során annál élesebb a kép, minél nagyobb vilá­gosságban folyik a vetítés. Az eljárás a folyékony kristályok azon tulajdonságán alapszik, hogy fe­szültség alá helyezve mintegy „fészkeket“ alkot­nak. Ezekben a fészkekben azután megtörik a fény, s megfelelően irányított vezérléssel létrejön a kép. Polarizált fénnyel pedig még színes effek­tusok is elérhetők. A Prilips laboratóriumában ismét másfajta meg­oldáson dolgoznak, ök az úgynevezett elektro- króm-effektust alkalmazzák. A három iivegtárcás „képcső“ középső üveglapjában számos, egymás mellett fekvő furat van, amit gázzal töltenek meg. Ezáltal sok kis kisülési kamra képződik, amelyeket ismét elektród raszter ionizál. A gáz­töltésnek megfelelően más és másfajta szín jele­nik meg. A problémát itt is, akárcsak az ameri­kai kutatásokban, a képcső túlságosan kis mérete okozza amit idáig nem sikerült még megnövelni. A fejlesztés mai állása szerint elképzelhető, hogy tíz év múlva megjelennek a piacon az első lapos képcsövek, természetesen még csak fekete­fehér kiadásban. Nincs messze tehát az idő, ami­kor a lakások megszabadulnak a nagy, otromba tv-köszülékektől. Átalakulóban van a tv-stúdiók felszerelése is. A televízió-felvevők következő generációja, amely más színes felvevőcsöveket tartalmaz, sokkal kisebb és ügyesebb lesz. A kamerában végbemenő folyamatok ésszerű megosztásával eljutnak majd a különféle működtető egységekhez, amelyekben a csöveket félvezetők váltják fel. Minden valószí­nűség megvan arra is, hogy a felvételt legjobban akadályozó alkatrészt, a vastag kamerakábelt is felváltja majd egy kisujjnyi vékonyságú kábel, ami lehetővé teszi a hordozható színes kamerák kifejlesztését. Az operatőr vállára akasztja majd a felvevőfe­jet, s az egélsz elektronikát a hátán, egy kis tás­kában hordhatja. Ez azonban csak a közbeeső fá­zis lesz. A távolabbi megoldás, hogy az egész elektronikus berendezést négy kártya tartalmaz­za, egyenként tíz nagy integrált áramkörrel, s mindez a három felvevőcsővel együtt a kamera felső részében helyezkedik el. S ha igaz, ezen is túljutva már csupán egy csövet tartalmaz (eh­hez hasonló felvevő állt a Holdra szállás során az asztronauták rendelkezésére). Természetesen • vétel is megváltozik. A kép­ernyőt felváltja a faira ’««tíiatt nagy, színes kép, egyelőre — még sokáig — kŕi dimenzióban. A három dimenzió átvitele túlságosan megnövelné az átvitendő jelek számát, nem is beszélve az eh­hez tartozó térbeli hang előállításának nehézsé­geiről. A gazdagodás igénye inkább a több program­ban, a rögzítés elterjedésében, a készen kapható konzervprogramok használatában várható. VÍZLÉPCSŐ A DNYESZTEREN Az Ukrán SZSZK energetikusai átfogó tervet dolgoztak ki a Dnyeszter folyó vízi energiájá­nak hasznosítására. A terv megvalósítása során felépülő erőművek összteljesítménye meghalad­ja majd a kétmillió kilowattot, s a mesterséges víztárolókból csaknem 700 000 hektárnyi föld­területet öntözhetnek. A Dnyeszter, a bővizű Dnyeper szomszédja, a Kárpátok keleti lejtőjén ered, s csaknem más­fél ezer kilométeres utat tesz meg Ukrajna és Moldavia földjén, mielőtt a Fekete-tengerbe öm­lik. Alsó szakaszán mindkét oldalon végtelen zöld sztyeppék szegélyezik, itt tehát nagy ne­hézségekbe ütközne a folyó útját gátakkal elzár­ni. Felső szakaszán viszont kicsiny a vízhozama, így az energetikusok választása a vízlépcső ki­építésére a középső folyószakaszra esett. Itt, a Dubosszari és Nezsnev közötti szakaszon összesen hat vízi'erőművet építenek. A hat erőmű éven­te kereken négymilliárd kilowattóra energiát fog szolgáltatni. A Dnyeszter 11 milliárd köbméteres évi víz hozama, persze, csupán cseppnyi a hatalmas szibériai óriásfolyókéhoz, a Jenisszejéhez, az An- garáéhoz képest. Kisebb tehát a rajta épült erő­művek teljesítménye is, de azért a Dnyeszter vízi energiájának hasznosítása még így is nagy jelentőségű, (djj 1972. IX. 26. A SÚLYTALANSÁG BIOLÓGIAI HATÁSAI KULTURÁLIS HfREK ­□ Pier Paolo Pasolini, a De­kameron és a Canterburyi tör­ténetek után az Ezeregy éjsza­ka meséiből választ új filmjé­hez sztorikat. A felvételeket In­diában és Jemenben forgatják. □ A Casselben (NSZK) meg­rendezett Documenta—5 anya­gából a szakértők arra követ-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents