Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-25 / 226. szám, hétfő
ma 1972. IX. 25. 3 Hajnal a Tigris partján A „könyv-éhség“- nem divat. A tudás utáni szomjúság a .lakossán igényeinek, növekvő öntudatának legjobb fokmérője. Nem vitás, hogy a növekvő nemzedék mind jobb körülmények közé kerül. * Tear" "nr« ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI A támadást visszavertük A „Pajzs 72" hadgyakorlaton történt Bagdad könyvpiacán az emberek legnagyobb érdeklődése Marx és Engels, valamint köve. tőik arab fordítású művei iránt nyilvánul meg. A könyvtárakban szintén ritkán találhatók a helyükön... kézről kézre járnak, különösen az egyetemi ifjúság körében. Eléggé hihetetlenül hangzik, de a Szűk asz- Szarayban, azaz a használt könyvek piacnegyedében magasabb az áruk, mint újonnan volt. Nem győznek eleget nyomni belőlük. Mikor hat évvel ezelőtt először érkeztem Bagdadba, suttogva sem merték e két nevet kiejteni... s ma a közgazdasági és a tudományos politikai tanszék kőtelező tananyaggá tette a marxizmust. De ne menjünk hat évre visz- sza, hiszen hónapok alatt is felmérhető, komoly változások történnek. „Egy óra alatt 50 turbán is leeshet“ — mondja egy arab közmondás. Igen, változik a világ! De a mai Irak életében ez sokszorosan és jó értelemben érvényes. Gyakran betérek a bagdadi Nemzeti Múzeumba. Mikor már harmadízben figyeltem fel egy kislányra, kezében iskolatáskával, érdekelt, vajon mit csinál? Szívesen válaszolt kérdéseimre. Minden kedden — akkor korábban végez az iskolában — egyenesen ide jön. Már Ismerik, így jegy- nélkül is beengedik. „Talán régésznek készülsz?“ „Nem, pilótának“ — mondta ha. tározottan. Csodálkozásomra hozzátette: „Apám is pilóta“. „Miért jársz ide a múzeumba minden héten, hiszen itt nincsenek repülők?“ Nevetett. „De mindig vannak itt külföldiek, s azoktól szintén sokat lehet tanulni “ Körénk gyűltek a múzeumban szolgálatot teljesítő őrök. Mindnyájan érdeklődéssel hallgattuk a kislányt. Bármi is lesz ebből a talpraesett gyermeklányból, pilóta, régész vagy más, egy biztos, hogy őt már nem lehet fekete fátyol alá dugni, vagy sorstársnőkkel többnejűségi életformába kényszeríteni. De e kislány nem egyedi eset a múzeumban. Legutóbb két kis fiúm lettem figyelmes. Ezek nem a külföldieket csodálták ... volt nekik tengernyi más cso- dálnivalójuk. Nem tartozom az átrohanó múzeumlátogatók közé, mégis kb. 10 szekrényt néztem végig, míg ők egytől meg tudtak szabadulni. Ritkán jutnak ilyen lehetőséghez. Kezükben füzet, ceruza és mindent pontosan, részletesen jegyeztek. Mindez érthető. Hosszú kilométereket utaznak ezért az élményért. Sovány pénztárcájukból fizetik a távolsági busz költségét. így természetes, hogy egy- egy ilyen alkalommal sok emléket, ismeretet akarnak magukban hazavinni. Szomjas, nagyon szomjas e nép a tudásra! ... Hat évvel ezelőtt nem mertem volna hosszú nadrágban mutatkozni az utcán, vagy abban vendégeknek ajtót nyitni. Annál nagyobb meglepetéssel láttam, hogy a férfiak például pizsamában vásárolnak a pia con, a boltokban. S mi a helyzet ma, hat év múltán? Pizsamás férfiakat alig látni, de a város, különösen a központ és a belterületek utcái, tele vannak nadrágkosztümös iraki nőkkel. Igen, „Egy óra alatt 50 turbán is leeshet!“ Amikor a csapatok elővédjei az ellenséggel érintkezésbe kerültek, erős ellenállást tapasztaltak, ezzel egyidőben a törzs parancsnokságára jelentés érkezett, hogy északról szá mottevő ellenséges páncélos erők közelednek. Tűzharc kéz dődött, amelybe a gránátvetők is bekapcsolódtak, nem sokká' később csehszlovák helikopte rek jelentek meg, amelyek harckocsi elleni műszaki zárát létesítettek a földön, hogy a jelzett ellenséges harckocsi oszlop kibontakozását megakadályozzák. Közben a tüzérek sem tétlenkedtek. Pergőtüzet zúdítottak a „kékek“, vagyis az ellenség állásaira, tűzfészkeire. Az elővéd a pontos tűz segítségével visz- szaverte az ellenség támadási kísérletét. Ekkor a Michail Szvetuszkov gárdafőhádnagy vezette elővéd új feladatot kapott, neki kellett az előnyomu- lókat tűzvédelemben részesítenie. Az elővedet követő jelentős számú alegység, gránát és sorozatvetőkből szerveződött. A terepszakaszokon nehéz harc bontakozott ki. Az ellenség minden talpalatnyi földet körömszakadtáig védett. Ilyen helyzetben léptek harcba a szovBalogh József meglehetősen népszerű ember. A fiatalok, mesterségénél fogva, „pék bácsinak" hívják. Megfontolt, de humoros természete elárulja, hogy már rég kijárta az élet iskoláját. Kisparaszt családból származik, de gyerekkora óta a munkásmozgalomban részt vevő emberek között érlelődött. Nagyon korán megismerkedett a kubikusok, bérmunkások, részaratók keserű életével, hiszen Szímó t Zemné) község egykor nyomortanyára emlékeztetett. Mint fiatal gyerek elhatározta, hogy ha pékmester lesz, „minden éhezőnek kenyeret ad". A háború megpróbáltatásaitól ő sem volt mentes. Gyűlölte az emberölést, mégis fegyvert adtak a kezébe és kivitték a frontra. Lengyelországban 19 katonatársával csak az alkalomra várt, hogy átmehessen a szovjet hadsereghez, hogy fegyverüket a hitleristák ellen fordíthassák. Ez a vágya sikerült. 1944. auqusztus 19-én Turka községben (Lengyelország) átszökött a Vörös Hadsereghez. Eleinte kenyeret sütött Balogh Jóska, a fiatal katona, de mel- lőzöttnek érezte maqát a kemence mellett. Fegyvert kért és jelentkezett a csehszlovák hadtestbe. Vágya teljesült. Nagy buzgalommal vette át a fegyverét és boldogan hagyta ott a dagasztó teknőt. Párnapos kiképzés után a tankelhárító osztagba került. Mint példás katonát rövidesen előléptették. A tűzkeresztségen Lipt. Mikulásnál esett át, ahol parancsnoka, a kiváló jó barát és fegyverjet csapatok. Feladatuk nehéz volt, de sikeresen oldották meg, harci közösségük legnemesebb vonásait ragyogtatták fel, nekik köszönhető, hogy támadó erőink megkezdhették az előnyomulást. Az ellenség azonban bajba jutott csapatai segítségére újabb páncélos egységeket ve tett harcba. Csapatunk alegységének parancsnoka a vadászbombázókat hívta segítségül. A helyzetet mérlegelve a csapa taink parancsnoksága úgy döntött, hogy minden erőt az esetleges ellentámadás megakadá lyozására kell fordítani. A főerő — amelyek a szovjet hadsereg ós az NDK nemzeti néphadseregének alegységeiből tevődtek össze — e feladat megoldásához látott. Ekkorra azonban a „kékek“ saját tüzérségük támogatása és védelme alatt kibontakoz attak az ellentámadást. Ismét a helikopterek avatkoztak be a harcba, Old- rich Bartos őrnagy és társai nagy szakértelemmel oldották meg feladatukat, rakéta támadásuk sikeres volt. Az ellenség hadrendje a súlyos veszteségek hatása alatt meginogni látszott. Állásaik fölött füstfelhő kavargóit. Tűz- pontjai nagyrésze lángokban áltárs hősi halált halt. Mint őrvezető, ő vette át a rajparancsnoki tisztséget. Vrútky—Zilina térségében kéthónapos szívós harcokban meghátrálásra kényszerítették a jól felfegyverzett német egységeket. Hősies magaviseletükkel és elszántságukkal nap-nap után újabb területeket szabadítottak fel. Hulin mellett, Brest községben, az utcai harcokban maga is megsebesült. Gyógyulás közben érte a győzelem napja. Felgyógyulása után mint jó katonára, továbbra is szükség volt. Tizedest rangot kapott és az újoncok kiképzését bízták rá. Amikor a front eseményeit idézi fel, szava olykor elcsuk- lik. Amit tett, az új társadalom megteremtéséért cselekedte. A hivatalos okmányok arról tanúskodnak, hogy a köztársaság megalakulása 50. évfordulóján emlékplakettet kapott és ezzel lőtt. Ellentámadási szándékáról azonban továbbra sem mondott le. Újabb harckocsikat vetett harcba, hogy a harcrendjében keletkezett réseket betömve áttörjék csapataink állásait. A tüzérségünk zárótűzzel nehezítette a „kékek“ harckocsijainak előnyomulását. E terepszakaszon azonban az ellenség igen makacsnak bizonyult. Harckocsijai tovább folytatták az előnyomulást. Bár soraikat a helikopterek, s a tüzérség tovább ritkította, az ellentámadását még nem sikerült végérvényesen leküzdeni. így aztán újabb és újabb tűzhullá- mok söpörtek végig a lassan közeledő ellenséges erőkön. Végül a hatalmas tűz, az’acélferge- teg, a rakéták, megtörték a „kékek“ sorait, megritkították harcrendjét és visszavonulásra kényszerültek. A győzelmet csapataink második lépcsőjének sikerült biztosítani. Egy harci epizódot elevenítettem fel a „Pajzs 72“ hadgyakorlatról, amelyben az öt testvéri hadsereg katonái vettek részt. S bár csak gyakorlatról volt szó, akaratlanul is eszembe jutnak az egyik találkozón elhangzott szavak: „A szovjet hadsereggel együtt, a szovjet katona oldalán biztos a győzelem.“ N. J. Aktív újítok Már sokéves hagyománya van az újítómozgalomnak annál a katonai alakulatnál, amelynél Emil Tomášik tiszt szolgál. Az alakulat újítói — mint pl. Anton Marko zászlós, Holobradý, Hanšut elvtárs — állandóan azt mérlegelik, mit lehetne javítani vagy korszerűsíteni a munkahelyen. Ebben a katonai alakulatban az idén 8 újítási javaslatot nyújtottak be. A bizottság ötöt már el is fogadott. Az elfogadott javaslatokkal több mint 52 ezer koronát takaríthatnak meg. A legértékesebb javaslatot Anton Marko zászlós nyújtotta be, univerzális módszerrel oldja meg az akkumulátor-elemek töltésének próbáját. egyidőben őrmesterré léptették elő. Fekete hajfürtjei az évek múlásával színt változtattak. Negyven éve dolgozik a sütőipar- ban, ami azt jelenti, hogy éjszakai álmát egy emberöltőn keresztül megbontja az ébresztőóra, várja őt a kemence. Várják kezéből a híres szimői ropogós kenyeret. Huszonhét év óta feleségével közösen havonta 160 mázsa kenyeret sütnek. Ezért hálásak a fogyasztók a község határán túl is. Az antifasiszta szervezet aktív tagja, s néhány éve mint műkedvelő a színpadon is megállta a helyét. Beszélgetésünket e szavakkal zárja: ha még fiatal lennék, újból azt tenném, amit tettem. Harcolni a zsarnokság, a hitleri fasizmus és minden igazságtalan háború ellen. Építeni a szocialista társadalmat — s mint vágyam volt — az embereknek friss kenyeret sütni. ÁGNES AL-KURAYSHI komantiKa a Tigris partján. A felkelő nap első sugarai káprázó fehérbe öltöztetik a várost. (A szerző felvételelj Búkor József Balogh József (jobbról a második) egykori harcostársaival Egy szovjet és egy csehszlovák tiszt támadás előtt a terepei figyeli. A PÉKMESTER...
