Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó

SZAKÍTÁS után AKKOR IS Ádám és Éva sétálgat a pa­radicsomban. Azt mondja Ádám: — Nézz ide, már sárgulnak a levelek. Mire Ewa: — Épp itt az ide|e, már unom ezt a zöld ruhát! KÁR — íbike, mióta megismerte­lek, egészen más férfi lett be­lőlem. Gyökeresen megváltoz­tam. — Látod ez a baj, Jenő, kár, hogy nem ismertelek hama­rabb ... A nő [Várnai György karikatúrája) A férfi Híres emberek Irires gondolatai III. A MUNKÁRÓL Ahol a munka öröm, ott az élet boldogság. (M. GorkijI A munka nemcsak nemesít, hanem állandóan fiatalít is. (A. Rodin) A legjobb módszer megfigyel- ni az ember jellemét: ha néz­zük őt munka közben. (Fm X. Salda) A lusták mindig valamit sze­retnének tenni. (Vauvenargues) A lustaság a test ostobasága, az ostobaság pedig a lélek lus­tasága. fSenecaj • « * Semmi sem késztet annyira a semmittevésre, mint a semmit, mondó nagy szavak. (L. N. Tolsztojf 1972. IX. 17. 19 — Fékezd az indulatodat/ Jenő, mert most az egész világmindenség téged néz! (V. Renčin rajza) Szöveg nélkül (A. Born rajza) MAI TÖRTÉ NET Az utcán két férfi verekszik, valamivel arréb pedig egy kis­fiú rettenetesen bőg. Valaki megkérdezi a kisfiútól: — Miért sírsz fiacskám? — Mert verik az apámat. — És melyik az apád? — Épp amiatt verekszenek. TALÁLÉKONY Nagy és felesége csónakázik a tavon. Hirtelen vihar tör ki, szakad az eső, mire Nagyné megszólal: — Jenő, evezz gyorsan az is­tenért, mert rögtön felboru­lunk! Mire a férfi: — Az nem tesz semmit, szi­vecském, legalább tető alatt le­szünk! KUTYA Nagygyakorlat. Az ezredes azt mondja az egyik katonának: — Menjen el egészen addig a hídig, éj nézze meg, át lehet-e menni rajta! A katona elindul, elmegy majdnem a hídig, azután vissza­fordul és lihegve tiszteleg az ezredes előtt. — Na, átmehetünk? — Jelentem, hogy a tüzérség és a hidászok átmehetnek de a gyalogság nem. — Miért? — Mert a hídon egy istente­len vad kinézésű kutya ül. MŰVELT — Tudod, barátom, az idén Egyiptomban nyaraltam. Csodá« élményekben volt részem. Mi­csoda kultúrtörténeti emlékek vannak ott! — Piramisokat is láttál? — Persze, az egyik meg is hí­vott teázni... ISMERI — Megengedi, hogy a kedves lányával kirándulni menjek? — Szó sem lehet róla! — Talán nem bízik bennem? — De bízom. — Vagy talán a lányában nem bízik? — Benne is bízom. — Akkor miért nem mehe­tünk kirándulni? — Mert együtt nem bízom magukban ... rendszeresen legurít, nem be­szélt), és este imádsággal al­szik el (meg három lityi borral, mert többet piál, mint a falu harangozója, aki már hatszor volt elvonókúrán)' egyebet nem tehet, mint hogy istenes sza­vakkal figyelmezteti a szom­szédot, hogy aszonygya: ^ rossebb verje ki a pofáját, vigye innen azt a tetves baromfit, mert ha még egyszer itt turkál az én kertemben, hát a maga mocskos fejét verem szét a kis- baltával" —, de persze azt az elvetemült gonosz szomszédasz- szonyt ilyen áhitatos szent igékkel nem tudja meghatni. Ezért arra kér, hogy szerezzek neki két erős emberi, akik hajlan­dók a szomszédasszonyt addig verni, amíg az alázatosan meg­bánja a Róza néni ellen elköve. tett bűneit, és a vasárnapi nagy­mise előtt, a templom ajtajá­ban, a vezeklők fehér ingébe öltözve, nyakán kötéllel, meg­követi őt. Érdeklődtem, uogy Róza néni hogyan válaszolna a nyilvános megkövetésre? Felugrott, tekintetét áhitato- san a könyvespolc legvaskosabb kötetére szegezte, mert azt hit­te, hogy az a biblia I Boccacio Dekameronja egyébként/, és a hitükért mártíromságot vállalt próféták meggyőződésével jelen­tette ki: „Leköpném“! Arca lángolt a felebaráti sze­retettől! PÉTERFl GYULA ABSZOLÜT TAKARÉKOS SOFŐR Csak nem rongálom a kocsit ilyen úton?! (Nyáradi Klára rajza) SZÓNOK A szónok nagy hévvel beszél. — Az emberekben sokféle vágy lakik. Vannak, akik hír után szomjaznak, és vannak, akik bé­kés családi élet után szomjaz­nak. A hátsó sorokból egy borízű hang közbeszól: — Én a sült kolbász után szomjazom. RÁDIÓN Fekete kérdi Fehértől: — Ti mit terveztek az idei őszre? — -Hát tudod, elhatároztuk a feleségemmel, hogy felkeres­sük Bécset, azután Mün­chent, Berlint, Párizst és Lon­dont. — Autón? — Nem, kérlek, rádión ... — Mondd, szívem, ezt a gyereket ki hozta a házassá- -gunkba, te vagy én? ^ ___ _ Q. Molín rajza) IS KOLA A tanító megkérdi: — Tudod-e, fiacskám, hogy miért kel ki a kiscsirke a to­jásból? — Mert fél, hogy őt is bele­főzik! SZÍNHÁZBAN Kiss és Nagy az előadás szü­netében a folyosón beszélget. — Ilyen rossz darabot én már rég nem láttam. Azon csodál­kozom, hogy az egész felvonás alatt senki sem fütyült. — Nem lehetett — feleli Nagy —, mert képtelenség egy­szerre fütyülni és ásítanil r egnap megérkezett látó. gatóba Róza néni, aki legalább ötszáz éves, illetőleg még több, mert már akkor is több volt, amikor ötesztendős koromban, mint távoli rokon, átnyújtott nekem ajándékba egy félig lerágott csirkecombot és megkérdezte, hogy „na, milyen a Róza néni?" Természetesen én kedvesen, udvariasan, üde gyer­meki bájjal válaszolva kijelen­tettem, hogy ronda, vén boszor­kány. Ezért a szüleim dulakod­ni kezdtek velem. Azóta utálom a Róza nénit, és nem csodálom, hogy Náci bácsi, aki valamikor kényszerből feleségül vette (Ró­za néni egészen az oltárig po­fozta Náci bácsit), a nászéjsza­ka nyitánya előtt öt perccel gyufaoldattal megöngi/ilkolta magát. Róza néni azzal kezdte, hogy megátkozott, mert ilyen isten­tagadó pogány gazember va­gyok, és amint hallotta, ezt az újságba is bele merem írni, még az a szerencse, hogy ő azt nem olvassa mert ő az ó-, az új- és a legújabb testamentumon kívül semmit nem olvas. Pedig — folytatta Róza néni — ideje lenne jó útra térni, mert az én koromban már készülni kell a túlvilági életre, azt kell szeret­ni, és nem ezt a romlott föl­det. Közöltem vele, hogy jó úton járok, és még jobb úton fogok járni, mert a Gorkij ut­cát, ahol a szerkesztőség van, pillanatnyilag három hónap óta javítják, és nem a túlvilágra ké. szülök, mert nem adtam be a valutaigénylést, hanem Duna- mocsra, szüreti mulatságra, egyébként pedig szeretem a ci­garettát, a jó bort la nőket is szeretném, de a feleségem eb­ből a szempontból kissé ma­radi gondolkodásúj, és ezt a Siemet földet is szeretem, mert ezen terem a rostélyos. Ezt követően gyengéden érdeklődtem, hogy vonaton jött-e, vagy a szokott közlekedési eszközén, a seprű­nyélen, és vajh, minek köszön­hetem a szerencsétlenséget? Róza néni többször becsületen sértett, majd elmondta, hogy ő lelkiismerete parancsára kere­sett fel engem, mert a feleba­ráti szeretetet akarja gyakorol­ni, de egyedül gyengének érzi magát. Ugyanis a szomszédjának van egy tyúkja, az mindig átjön az ő kertjébe, és csipkedi a veteményt. Persze ő, mint na­gyon vallásos ember, aki min­den reggel imádsággal ébred, ta két deci törkölyről, amit ■5M KbTSap- f B ftW TqW un 1 # át irail*11 8 ť* t. »Till* W WESBm BhiMBM ňTn 1' • n

Next

/
Thumbnails
Contents