Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó

port s az ri a léha )gós önö- él a dön­adá­Ez íogy cere­erint :sök­•ket, inni. 1 LEGTÖBBET llttlíl »III m Itak, ami érmen ki­el. Mün- /ilágnagy- ersenyzők zük, hogy násodper- ilem folyt kor lehet ékes volt ténetében 34 ország itt, jčTegy onyolítása ikre, akik alaposság- ezték meg örültekin- utókat ki­toltak, ne- gázokat >k munká- műszerek a kérdés: iökkenteni dott, hogy c, hiszen feltétlenül eredményt többségé- [gy a leg- középfu- csak dön- igénybevé- ;tközi szö- mégpedig i atlétikai (-ár) IIIW. Sokan és sokszor vitatták, vajon van-e hely© a lab­darúgásnak az olimpián. Nos, a müncheni példa meg­felelő választ adott... A XX. nyári olimpiai játékokon éppen a labdarúgás volt a leglátogatottabb sportág. Ez egyrészt abból a tényből adódik, hogy az olimpiai tornát abban az or­szágban rendezték, amely az újdonsült, a mindenki ál­tal elismert bajnokot adta válogatottjában földrészünk­nek, másrészt pedig abból, hogy a 16-os döntőben jó- néhány egészen kiváló együttes foglalt helyet. Mivel a lengyel, a magyar, a szovjet és az NDK-beli válogatottak lényegében, azonosak voltak az illető or­szágok nemzeti válogatottjaival, nem véletlen, hogy az elődöntőbe éppen ők jutottak. Vasárnap szomorú estéje volt a magyar labdarúgás­nak. A szakadó eső, a síkos talaj, a megváltoztatott felállítás mind rossz előjel volt, s a dolgokat tetőzte Dunai II fejsérülése, aki azután már nem volt teljes értékű harcos. Ennek ellenére meg kell állapítanunk, hogy a lengyel válogatott teljesen megérdemelten ju­tott első olimpiai bajnoki címéhez. Győzelme a látot­tak alapján sokkal nagyobb arányú is lehetett volna. Csatárai kihagytak még egy-két, valóban nagy helyze­tet, és Géczi is ártalmatlanná tett egy sereg gólszer­zési kísérletet. A lengyel csapaton meglátszott a ma­gyar és a csehszlovák klubedzők keze munkája. Annyit tanultak mestereiktől, hogy a jelek szerint most már telül is múltják őket. Klubszinten eddig is jelentős volt a lengyel labdarúgás, talán ezzel az olimpiai sikerrel válogatott nívón is a legjobbak közé sikerül jutnia. A lengyelek sikerének értékét növeli az a tény, hogy előzőleg ugyancsak győzni tudtak az esélyesebbnek tartott szovjet és az NDK-beli válogatott ellen is. A magyar csapat második helye valós. Amit a dr. La­kat vezette tizenegy Mexikóban és Tokióban felvonul­tatott. azt az Illovszky-Lakat irányította csapat nem tudta latba vetni. A csapat erőnléttel sem bírta mind­végig, túlzottan megerőltette ez a sorozat, s talán nem minden mérkőzésre a legmegfelelőbb összetételben lépett pályára. A Szovjetunió—NDK mérkőzés, a 3. hely rangadója meglepő döntetlent hozott, s mivel az eredmény a két­szeri meghosszabbítás során sem változott, az új sza­bályoknak megfelelően, mindkét együttest egyformán jutalmazták a bronzérmekkel. A többiek közül kellemetlen meglepetés volt a bra­zilok szereplése, akik azt állították magukról, hogy jobbára az 1974-es VB-re készülő csapat ígéreteit sze­repeltették. Csupán a magyar csapat ellen játszottak hírnevükhöz méltón. A hazai közönség határozottan mást várt az NSZK együttesétől is. de valós számítások szerint ennél nem vihette többre. Kérdés, hogy négy év múlva Montrealban helyet kap-e és milyen mértékben a legnépszerűbb sportág az olimpián ... (zala) SPITZ OLIMPIÁJA A z olimpiát megelőző nagysza­bású úszóversenyek, váloga­tók eredményei után senki sem tagadhatja, hogy a müncheni me­dencében ragyogó teljesítménye­ket értek el a résztvevők. A mün­cheni kétségtelenül lelülmúlta az eddigi olimpiák úszóversenyeit, amiről nem kevesebb, mint 30 vi­lág-, 39 Európa- és 80 olimpiai csúcs tanúskodik a legékesebben. Két versenyzőtől egészen kivételes szereplést vártak, az ausztrál Shane Gouldtól és az amerikai Mark Spitztől. Gould ugyan három arany-, egy-egy o üst- és bronzér­met nyert, de talán nem örült any- nyira a három győzelemnek, mint amennyire a 100 méteres gyors­úszásban elszenvedett veresége (két amerikai is megelőzte) bosz- szantotta. Az úszóversenyek hőse azonban kétségtelenül Mark Spitz volt. Az amerikaiak bajuszos csodaúszója valamennyi számban, amelyben rajthoz állt, aranyérmet nyert. Mind a négy egyéni számban világ­csúccsal győzött, és tagja volt a három, ugyancsak világrekorddal első helyen végzett amerikai váltó­nak is. Hét aranyérem! Olyan so­rozat ez, amelyre eddig nem volt példa az olimpiák történetében, nemcsak az úszásban, hanem más sportokban sem. Az olimpiai úszóversenyek küz­delmeinek heversége, kiegyensú­lyozottsága messze felülmúlta a várakozást. Nemcsak a döntőkben, hanem az első- és középfutamok­ban is gyakran milliméterek dön­tötték el a sorrendet. A 400 méte­res vegyesúszásban például 2 ez­red másodperc döntött az első és második között. Azzal is számolni lehetett, hogy a legsikeresebben az amerikaiak szerepelnek, mégis meglepő volt az a fölény, amely- lyel az éremtáblázaton az őket kö­vetőket megelőzték. A várakozás­nak megfelelően ők szerezték a legtöbb aranyat, de a legtöbb he­lyezés is nekik jutott (18 arany, 13 ezüst, 12 bronz). A második he­lyen Ausztrália végzett (5, 3, 2) az NDK (2, 5, 2) előtt. A müncheni versenyek legna­gyobb meglepetése azonban két­ségtelenül a magyar úszók voltak. jó néhány szakember csodálkozva szemlélte szereplésüket. Eddig csu­pán Gyarmati Andreáról és Hargi- tay Andrásról hallottak, most azonban további kitűnő magyar úszók nevével ismerkedhettek meg. A nyolcasdöntőben tizenkét alkalommal szerepeltek magyarok, és 17 országos rekordot értek el. Gyarmati 9. Hargitay 8, Kaczander 4, a női gyorsváltó 3 pontot ho­zott. összesen tehát 24 pontot gyűjtöttek össze a magyarok, amely a mexikói 6 ponthoz viszonyítva jelentős javulásról tanúskodik. Novák Ilonka kapitánynak a jövőt illetően a következő volt a véleménye: „Biztatónak tartom, mert az itt szerepelt versenyzőink többségben fiatalok. Otthon is akadnak tehetségeink, úgyhogy Montreálra minél hamarabb meg­kezdhetjük a felkészülést, és to­vábbra is a mostani úton kell jár­nunk. Jövőre világbajnokság lesz, azután Eurőpa-bajnokság, mind­mind újabb alkalom a bizonyítás­ra.“ A szocialista országok úszói ez­úttal is kitettek magukért. (k) z iram, de fej- ellenállóképes- a taktikai ská- i sorozatakciót j az európaiak- t a tengerentú- gy nagy tités- zdeményezésük rtszett is a kő­in a fergeteges ik az erőboksz k. Ugyanekkor tett a sportág, ín következmé- b zsonglőröket k az ökölvívás- ik másfajta né- a az ökölvívók nne, a legked- ;ymást — csak l hátrál, közbe- fának minősül, llemzője, hogy 1, és csak har­f a „divatból“. Inak ilyen fel­ek az ökölvívás ss irányba ezt ban az a szép, iszete, pszicho- >y érdekelje a bújik ki a ver­senyző a konfliktusokból, vagy éppen hogyan megy bele. Igaz, a szorító az a hely, ahol az ember a legcsekélyebb hibáknak is megadja az árát, az ökölvívás olyan sport, ahol a győztes is verést kap. De itt szó sem lehet verekedésről, ilietve nem szabadna, hogy szó legyen. Az amatőr ökölvívó nem láthat ellenséget az ellenfélben, nem szabad bekövetkeznie, hogy azt lásson. Ugyanis a külvárosi erőszaknak semmi helye a szorítóban. Ezért vannak a pontozóbírők. 4. És itt vagyunk a szorító legvitatottabb egyé­niségeinél, a pontozóbíróknál. Rendre hangoz­tatják, hogy a pontozásnál a szép, tiszta, klasz- szikus ökölvívást értékelik. A világversenyeken aztán rendre megfeledkeznek erről. Az elmúlt évekhez viszonyítva ilyen tekintetben München­ben javult a helyzet, de sok esetben voltak ..tévedések“. Már az első forduló után tíz bí­rónak felfüggesztették működését, mert ők is „ütöttek“. Azonban maradt belőlük a későbbi­ekre is. A bírói „tévedésekben“ az a sajnála­tos, hogy az ilyen céltalan egyoldalúságnak éveken át készülő versenyzők az áldozatai. Amint az elmondottakból kitűnik, a bírásko­dás. a pontozóbírói felfogás, a tévedések még mindig nagy szerepet játszanak az ökölvívás­ban. Ezeket a problémákat sürgősen meg kell oldani, mert ellenkező esetben a verekedés szintjére süllyed ez a férfias sportág, és elvesz­ti sportjellegét. TOMI VINCE Az olimpiai bajnok Gedó György (balról) és az ezüst­érmes Orbán László. IANEK MOSOLYA Hosszú, hosszú éveKig csuk nagy ritkán mosolygott. Pedig jobbnál jobb eredményeket, világcsúcsokat ért el. Mit érnek azonban a rekordok, a nagy eredmények, ha egy-egy Európa- bajnokságon, olimpián a dobogó leg­felső fokáról mindig valaki más inte­getett boldogan a nézők, a fényképé­szek, a honfitársak felé. Tokióban kezdődött. Az „elpusztítt- hatatlan" Oerter megelőzi a mogorva Óriást, pedig Ludvík fölényesen veze­tett a világranglistán. Aztán jött a budapesti EB, a mexikói olimpia, az athéni kontinens-bajnokság. Továbbra is elérhetetlennek látszik számára a dobogó legfelsőbb foka. Sokan pálcát törnek fölötte: nem tud versenyezni, ideges lesz, ha valaki túldobja, jobb, ha abbahagyja, csak feleslegesen iz­gatja a felajzott sportközvéleményt. Keserves dolgok voltak ezek; de a bajnokok, az igazi sportolók erős em­berek. Ennyi csalódás után más el­keseredésében már „szögre akasztja“ a diszkoszt. A jelenleg 35 esztendős Daňek azonban tovább várt és remény­kedett. Várt és reménykedett, mert az ember győzni akar, azért lett spor­toló. Talán eszébe jutott a híres mondás, mely szerint az aranyérmet nem min­dig a legjobbak nyerik, hanem azok, akik a legjobban készültek fel fizikai­lag és lelkileg. Ugyanis a sport izgal­mas pillanataiban megbukik a mate­matika. A lelkesedés, a harci kedv, a versenyzők lelki és erkölcsi ereje mondja ki a végső szót. És Daňek készült. Örökkévalóság­nak tűnt számára az a két év, amely Athéntől a tavalyi Európa-bajnokságig eltelt. Hány keserű pirulát kellett le­nyelnie, hányszor kapott „tüskéket“ még a legjobb barátaitól isi Helsinkibe is komoran érkezett. Az­tán a győzelmi dobogón megjelent szája szegletében a mosoly: annyi ke­serű vereség után eau kis elégtétel életében. De nem volt idő pihenni a babéro­kon, egy év múlva Münchenben akar­ta bebizonyítani képességét. Nem ő volt a legesélyesebb. Nem is bánta, elege volt már az esélyes sze­repéből. Ô győzni akart az olimpián. És ez sikerült is neki! Stílusosan. Az utolsó dobásával. Az utolsó dobással, amely Daňek óriási akaraterejéről és önfegyelméről tanúskodik. A 115 kg súlyú mogorva, komor óriás talán először mosolygott igazán életében. Az olimpiai dobogó legma­gasabb fokán. (tömi) Ludvík Danék boldogan emeli magasba kar­ját. A csehszlovák diszkoszvetőnek München­ben beteljesült a vágya: olimpiai bajnoksá­got nyert.-" ’ HiíMvmn

Next

/
Thumbnails
Contents