Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó
Á felnőttoktatás időszerű kérdései A korszerű követelményeknek megfelelően 1972. IX. 17. Szocialista társadalmunk rendkívül nagy gondot fordít a dolgozók műveltségének állandó emelésére. Ezzel részben kultúrpolitikai célkitűzéseit váltja valóra, másrészt a tudományos-technikai forradalom által előidézett gazdasági, technikai, szociális és kulturális változásokra reagál, és az egyre gyorasbb fejlődéssel igyekszik lépést tartani. A felnőttek szervezett keretek közt megvalósuló oktatása-nevelése eddig azt a célt szolgálta, hogy a széles tömegek múltbeli kulturális kisemmizettségét pótolja és lehetővé tegye számukra a felzárkózást. E funkciója napjainkban egyre inkább háttérbe szorul, s ma már azt célozza, hogy elősegítse a fejlődő tudományokkal, a technikával és a termelési színvonallal való egytitt- haladást. A felnőttoktatásnak, mivel a mai nemzedék igen komoly társadalmi feladatokat megoldó problémáit öleli fel, közvetlenül a mára és a közeljövőre kell vonatkoznia. Eredményessége a társadalmi termelés színvonalának emelkedésén mérhető le. Ezért igen fontosnak tartjuk e probléma felvetését. A felnőttoktatás formái sokfélék lehetnek; az alap. képzést a középiskolai és szakképzés rendkívül változatos formái képezhetik. Valamennyi forrna közös vonása, hogy keretükben olyan tevékenység folyik, amely „a felnőttek személyiségének formálására, fejlesztésére törekszik, új ismeretek birtokosaivá, új tulajdonságok hordozóivá, másféle emberi magatartás megvalósítóivá, s ezzel újabb és magasabb követelményeket támasztó társadalmi és munkafeladatok végrehajtóivá kívánja nevelni a felnőtteket“. (Csorna Gy. —Gellért L., 1967). Feladata tehát az egyéni és a társadalmi szükségletek kielégítésének igényét öleli fel. A felnőttoktatásba bekapcsolódó egyének tanulási indítékait vizsgálva megállapítást nyert (Varsányi L. 1967), hogy a leggyakrabban előforduló motívumok az egyéni érdekek, célok elérésére vonatkoznak, ennek ellenére mi mégis a társadalmi szükségletek kielégítésére irányítjuk figyelmünket, mert úgy véljük, hogy az egyéni érdekek végső soron egybeesnek a társadalmi szükségletekkel. A felnőttoktatás lehetőséget nyújt a társadalmi együttéléshez szükséges olyan ismeretek, képességek, tulajdonságok megszervezésére, amelyek képessé teszik az embereket, hogy a társadalom politikai életének aktív részeiseivé váljanak, hogy megértsék a világ változásait, hogy eligazodjanak az életben tapasztalható ellentmondásokban és ezek pozitív megoldásához szükséges ismereteket szerezzenek. Széles rétegek számára lehetővé válik, hogy lépést tartsanak az egyre rohamosabban fejlődő termeléssel, annak belső változásaival; ezek a változatok a szakmák nagyfokú specializálódása következtében azt eredményezhetik, hogy az egyének egészen új munkakör betöltésére kell vállalkoznia, vagy — és ez igen gyakori eset — képessé kell válnia magasabb szakképzettséget igénylő munkakör betöltésére. A technika, a tudományok rohamos fejlődése, az ismeretek mennyiségének állandó növekedése és specializáltsága. a társadalmi fejlődés felgyorsulása szükségessé teszi új ismeretek elsajátítását és új készségek kialakítását, ezért vannak és lesznek olyan egyének — egyre nagyobb számban —, akiknek a szakma megváltoztatásához segítséget kell nyújtani, és biztosítani kell azt, hogy a lehető legrövidebb időn belül új szakmájukban átlagos színvonalat érjenek el, s beilleszkedhessenek a változásokkal járó új életformába. Az eddig elmondottakból következik, hogy a felnőtt, oktatás valamennyi formája rendkívül fontos funkciót tölt be társadalmunkban. Iskolahálózatunkban a felnőttoktatás legáltalánosabb formája a dolgozók iskolája, mely esti tagozat néven ismert; a továbbiakban erre a formára összpontosítjuk figyelmünket. Az esti tagozat alap- (ritkán ugyan, de még előforduló tagozat) és középiskolai szinten korszerű, rendszerbe foglalt műveltséget nyújt. E forma elvileg biztosítja, hogy a tanulók tervszerűen, a tanítás-tanulás törvényei szerint, fokozatosan juthassanak hozzá az ismeretekhez. Az iskola a személyiség formálására is hatással van. Műveli tanulóinak gondolkodását, érzelmeit, magatartását; új jártasságokat. készségeket és képességeket fejleszt ki bennük. Á dolgozók iskolájában folyó oktatás eltérő a gyér- * mekek iskolájában folyó neveléstől. A különbséget okozó tényezők közül kettőt emelnénk ki: a tanulók életkori-pszichológiai sajátosságait és társadalmi (szociológiai) helyzetét, valamint a dolgozók iskolájának sajátos oktatási szerepét. A lélektani és az életkori sajátosságok eltérő volta nem szorul külön magyarázatra, természetesnek, érthetőnek tűnik. A szociológiai tényező azt fejezi ki, hogy a felnőttek iskoláját látogató tanulók fő tevékenysége a munka és nem a tanulás. Fontos megemlíteni a családban és a munkahelyen betöltött funkcióbeli különbséget is. A tanuló felnőtt a közösség sokkal bonyolultabb rendszerében él, mint az iskolás gyermek. A felnőttek oktatási rendje sokkal kifejezőbben oszlik két részre (az iskolai és otthoni tanulásra), mint az iskoláskorúaknál. Alacsonyabbak az óraszámok, kevesebb a tanítási nap. A lélektani és szociológiai tényezők mellett éppen ezek határozzák meg a didaktikai folyamat speciális jellegét. A dolgozók iskolájába járók életkorukat tekintve heterogén csoportot alkotnak, hiszen a felnőttek mellett egyre több ifjú él az oktatás lehetőségével. Ez a tény csak szaporítja az iskolatípusban folyó oktatás didaktikai-metodikai problémáit. A továbbtanuló felnőttek (és ifjak) fokozott igényeket támasztanak a felnőttoktatás korszerűsítésével szemben. Ez azzal magyarázható, hogy az iskola, amelyet látogatnak, a ma iskolája, fő feladata, hogy a közeli évek társadalmi igényeit kielégítse. A tanuló felnőtt a társadalom fejlődésének, szerkezeti változásainak és minden gazdasági, technikai és politikai átalakulásnak közvetlen részese, s minden változás, mely a társadalom életét érinti számára a ma valóságát jelenti. Ezek után természetes a felnőtteknek az igénye, melyet például a tananyaggal szemben támasztanak: legyen kapcsolatban társadalmi munkatevékenységükkel, közvetlenül segítse őket problémáik magasabb szinten történő megoldásában. Általános pedagógiai tapasztalat, hogy a felnőtt ember gyakorlati gondolkodású. A felnőtt- oktatás egyik kulcsfontosságú didaktikai kérdése ennek az elvárásnak a kielégítése. Minden iskolával szemben jogos az a követelmény, hogy alkalmazkodjon a változó társadalmi igényekhez. A dolgozók iskolája sokkal rugalmasabb intézmény, mint a nappali tagozat, akár az alapjait, akát a részletproblémáit tekintjük. E tulajdonságúnál fogva a jövőben is nagyon fontos szerepet tölt be a permanens oktatásban. A dolgozók iskolájának ineg kell felelnie a termelésben beállott, sokszor Igen gyors változásoknak. A felnőttoktatásnak a munkaerőgazdálkodás igényeire is érzékenyen kell reagálnia. A felnőttoktatásnak állandóan alkalmazkodnia kell a társadalom szerkezetében, a különböző társadalmi rétegek életkörülményeiben, kulturális feltételeiben és igényeiben történt változásokra; alkalmazkodnia kell a különböző feltételek között élő és dolgozó egyének tanulási igényeihez. Ezeket a termelés igényeivel oly módon kell összehangolnia, hogy az esetleges ellentmondások feloldódjanak. Alkalmazkodnia kell a felgyorsult élettempóhoz, a szabad idő és a termelési idő arányainak jelen és távlati változásaihoz. Ennek megfelelően elsősorban az iskolarendszer szerkezetében és az oktatási formákban várhatók változások. A felnőttoktatás sem hagyhajta figyelmen kívül a neveléstudományban történt változásokat. Az oktatás ezen formájában is ellentmondás feszül az alkalmazott módszerek, az oktatási rend, a nevelési és oktatási formák, az oktatás megszervezése, a tananyag, a tankönyvek és a neveléstudományban elért s alkalmazásra érett, új eredmények között, Az új eredmények és a gyakorlat közötti feszültség a fel nőttoktatásban még fokozottabban jelentkezik, mint a nappali tagozaton. Az oktatás-nevelés korszerűsítése terén külön problémát jelent az alkalmazott módszerek korszerű koncepciója. Régóta ismert tény, hogy „a felnőtt nem nagy gyermek“, még akkor sem, ha történetesen az iskolapadban ül. E nézet módszertani vonatkozásait a pedagógusok azonban nagyon megkésve vonják le. Elég sok iskolában görcsösen ragaszkodnak ahhoz a túlhaladott szemlélethez, mely szerint az oktatásnak a dolgozók iskolájában olyannak vagy hasonlónak kell lennie, mint a nappali tagozaton. E szemlélet következetes érvényesítéséhez a dolgozók iskolájában nincsenek meg a feltételek. A pedagógusok fölöslegesen rengeteg energiát pazarolnak arra, hogy a nappali tagozatra méretezett eljárásokat alkalmazzák az esti tagozaton is, természetesen minimális ered ményességgel. Számos azonosság ellenére a dolgozók iskolája nem tekintheti mintájának a nappali tagozatot. A korszerűsítési törekvések szempontjából ez igen fontos meg állapítás, ezért nem elégedhetünk meg azzal a gyakorlattal, mely szerint a közelmúltban a nappali iskola változásait — rendszerint évekkel később — átültették a dolgozók iskoláiba is, ahelyett, hogy ezen iskola sajátos vonásait figyelembe véve, keresték volna a korszerűsítés sajátos formáit. A dolgozók iskoláiban számos nehézséggel találkozunk, amelyek megoldása egyre sürgetőbb. Az egyik az állandó időzavar, mellyel a pedagógusok nehezen tudnak megbirkózni. Ehhez kapcsolódik a szinte skolasztikussá merevedett tananyag problémája, me lyet a tanárok — a támogatás ellenére sem — tudnak olyan szinten és a követelmények olyan mértékű kielégítésével tanítani, mint a nappali tagozaton. Nincs idejük arra, hogy a tételszerű ismeretekhez kapcsolódó jártasságokat és készségeket kialakítsák. Ha a tanár erre összpontosítja figyelmét, nem marad ideje arra, hogy a tananyagot élményszerűvé tegye. Nehézségek mutatkoznak a tananyag és a tanulók társadalmi munkatevékenysége közötti kapcsolat megteremtésében is. Szinte lehetetlenné válik a kötelező ismereteken túlmutató igények felébresztése a tanulókban. A zsúfoltság, a tényszerű tömörség, a száraz ős megterhelő tananyag kapkodó feldolgozása élvezhetetlenné teszi a tanulást. Nem jut idő a tananyag megérlelésére. Az esti tagozat nevelési szempontból ezért nem tud olyan hatást kifejteni, mint a nappali tagozat. Rendkívül nagy szerepe van az olyan tananyag és nevelési elementumok elsajátításának, melyek a személyiség formálásának döntő eszközei ebben az iskolatípusban. A tanulás megszervezése sem olyan egyszerű, mint a nappali tagozaton. A tanítás-tanulás otthoni szakasza — amit sok, az iskola által nehezen ellenőrizhető tényező befolyásol — sokkal nagyobb, mint az iskolai szakasza. A gyakoroltatásra, a készségek kialakítására nincs elég idő. Ezért a jövő egyik fontos feladata, hogy megoldjuk a tanulás távirányítását. Az otthoni tanulás során szintén megjelenik az idő problémája. A felnőtt tanulónak idejét és energiáját meg kell osztania a munka, a tanulás, a család és egyéb kötelezettségek elvégzése között. A tanulásra fordítható idő sok tényezőtől függ (túlórázás, különféle akciókon való részvétel stb), s ez befolyásolja a tanulás tervezhetőségét. E problémák megoldásában elsősorban az iskola köteles segítséget nyújtani a felnőtt tanulóknak. A korszerű oktatási rendszerben fontos helye van annak az igénynek, hogy a tanulókat fel kell készíteni a folyamatos továbbművelődésre. Ennek kielégítése az esti tagozat alapvető funkciója, érvényesítése pedig e típus létkérdése. Az iskolának hozzá kell segítenie tanulóit olyan életmód kialakításához, melynek természetes és elkerülhetetlen része az ismeretek állandó gyarapítása. E tekintetben még sokkal adós a dolgozók iskolája. Számottevő azoknak a korszerűsítési feladatoknak a száma, amelyeket meg kell oldani annak érdekében, hogy a művelődési tevékenység sémáinak kialakítása a kívánt színvonalat elérje. Át kell rendezni “például az iskolai tananyag hagyoinános ismeretköreit, és új ismeretköröket kell bevezetni. A probléma megoldását a tankönyvi anyagon kívüli más hatásmechanizmusok (film, rádió, tv, színház, koncertek stb.) bevezetése is segítheti, melyek a tanulók iskolán kívüli tevékenységéhez kapcsolódnak. A dolgozók iskolájának fejlesztése arra irányul, hogy a ma érvényben lévő tanítási-tanulási folyamat teljes mértékben átalakításra kerül. A tendencia lényege a tanulói aktivitás és önállóság kibontakoztatásában rejlik. A cél a tanítás-tanulás pszichológiailag valósabb sémájának felépítése, olyan modellek kialakítása, amelyek pontosabban követik majd a tanítás-tanulás valóságát. A korszerűsítési törekvések kiindulópontját a szakemberek a programozott oktatásban látják. Az oktatási folyamat átszervezése révén eljuthatunk az otthoni tanulást szabályozó eljárások és az iskolai munka hatékonyságának jelentősebb növeléséhez, az önálló tanulás képességének kialakításához. A felnőttoktatás jövője biztosítottnak látszik. A múlt hibáit felszámolva teljesítette küldetését, hiszen széles tömegek számára lehetővé tette a korábban elérhetetlen műveltség megszerzését. E funkciója mellett napjainkban egyre jelentősebbé válik a jelen társadalmi-művelődési problémáinak megoldásában betöltött szerepe. A perspektívák azt mutatják, hogy a felnőttnevelés helyét iskola jellegű szakmai és általános továbbképzési formák veszik át, amelyek a nappali iskola elvégzése után kiegészítő általános és szakmai műveltséget nyújtanak, és a folyamatos művelődés-képzés zártabb kereteit biztosítják. Erre azért lesz szükség, mert a nappali iskola kevésbé rugalmas jellegénél fogva az egyre növekvő termelési követelmények kielégítésére nem képes. Ezért teljesen indokolatlan annak, a köztudatban még mindig erősen élő véleménynek hitelt adni, miszerint a felnőttoktatás csak ideiglenes. KULACS DEZSŐ BÚCSÚZIK A NYÄR (Prandl Sándor felvétele)
