Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó
u m'mpi Ta valy ilyenkor az Üj Szó indulásáról számaltunk be. A sajtónap alkalmából most testvérlapjainkról, a Csehszlovákiában magyarul megjelenő központi újságokról és folyóiratokról nyújtunk rövid áttekintést. Az alábbi írás részlet a bratislavai Pravda Könyvkiadónál, a közeljövőben megjelenő tanulmányból. bemutatta egy-egy dél-szlovákiai járás munkásmozgalmi hagyományát. A lapban 1960 januárjától tíz éven át Fórum címmel rotációs papíron nyomott, 8 oldalas irodalmi melléklet jelent meg, amely az irodalmi hetilap feladatát végezte. A Fórum elsősorban a csehszlovákiai magyar irodalom támogatását és népszerűsítését szolgálta. A csehszlovákiai magyar szerzőktől évente I ndulásának kezdeti éveiben — kisebb-nagyobb eltéréssel — az Oj Szó hoz hasonló fejlődésen esett át a legtöbb csehszlovákiai magyar újság és folyóirat. A munkatársak zömét évekig szinte mindenütt az olvasók képezték. A differenciálódás az ötvenes évek derekán indult meg, amikor kiépült az azóta is érvényes sajtórendszer. A Szabad Földműves egyre inkább a mezőgazdasági, a Hét a kulturális, a Nő a női problematikát helyezte hasábjain előtérbe. Körülhatároltabbá tették profiljukat a többi lapok is, és igyekeztek koncepciójuknak megfelelően sajátos kérdésekkel foglalkozni. Az Űj Szó mellett Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának másik magyar nyelvű lapja a Pártélet. jelenleg kéthetente jelenik meg, átlag 80 oldalon. Nem önálló. A szlovák, illetve a cseh nyelvű Pártéletnek közli a fontosabb cikkeit, valamint a pártdokumentumokat. Hasonló jellegű a Szakszervezetek Központi Bizottsága által havonta 48 oldalon kiadott Szakszervezeti Közlöny, valamint a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya által Národné výbory címmel, kéthetente kiadott szlovák nyelvű lap magyar nyelvű melléklete, a Nemzeti Bizottságok. Az 1952 és 1956 között már megjelent Szovjetbarát 1970-től jelenik meg újra. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Bizottsága folyóiratának anyaga többnyire szintén fordítás, illetve más lapokból átvett cikkek, hírek, beszámolók. Tömegalap jelleggel az Űj Szó után a Szabad Földműves indult. Első száma 1950. március 15-én jelent meg. A csehszlovákiai magyar parasztságnak szánt lap nemcsak minőségét, hanem terjedelmét tekintve is érdekesen fejlődött. Nyolc éven keresztül, tehát 1958-ig hetilapként jelent meg. Az indulását követő első két évben hetente 8, később hetente 12 oldalon. Közérthetően írt cikkei a gyakorlati munkával, a falu hétköznapjaival foglalkoztak. Kulturális rovata elsősorban a fiatal csehszlovákiai magyar írókat szólaltatta meg. A Szabad Földműves megnyerte az olvasók tetszését. Példányszáma rohamosan emelkedett. A lap fokozódó népszerűsége érlelte meg azt a gondolatot, hogy a Szabad Földműves idővel váljék napilappá. A gondolat realizálása első lépéseként a szerkesztőség 1959 ben (14—14 oldalas terjedelemben) áttért a hetente kétszeri megjelenésre. A terjedelmet 1964- ben tovább növelte, lapszámonként 2 oldallal. Napilappá mégsem fejlődött. Egyrészt azért, mert nem állt rendelkezésre megfelelő anyagi biztosíték, másrészt azért, mert a „felvevőpiac“ sem tanúsított megfelelő érdeklődést mezőgazdasági jellegű napilap iránt. A mezőgazdasági dolgozók igényét kielégítette az Üj Szó, és a nagyobb terjedelmű, sokrétű (Gyümölcs, Zöldség, Virág, Méhész, Vadász, Halász stb.) szakmelléklettel ellátott hetilap. A Szabad Földműves 1965-től jelenik meg ismét hetente, ezúttal azonban már 16 oldalon. Indulásának első éveiben elsősorban a szövetkezeti gondolatot népszerűsítette, és lelkesen támogatta a falusi osztályharcot. A szövetkezetek megalakulása utáni években az üze.a- és munkaszervezés kérdéseivel, a korszerű termelési technológia népszerűsítésével, a mezőgazdasági termelés színvonala emelésének a lehetőségeivel, a szocialista adásvételi kapcsolatok fejlesztésével, a mezőgazdaság egyenjogúsításának, valamint a falu és a város közötti különbség eltüntetésének a szükségességével és más hasonló, a szocialista mezőgazdaság és a szocialista falu életének a fellendítését szolgáló kérdésekkel foglalkozott. A Szabad Földművesben megjelenő szakmelléklet hasznos tanácsokkal és módszertani utasítással látja el a gyümölcstermelőket, a kertészeket, a kisállattenyésztőket, a méhészeket, valamint a vadászokat és a halászokat. Emellett figyelemmel kíséri a hazai irodalmi és kulturális életet. Bár az utóbbival csak kis terjedelemben (hetente alig egy oldalon) foglalkozik, a fontosabb irodalmi és kulturális eseményekről mindig megemlékezik. Helyet ad íróink alkotásainak, és rendszeresen beszámol a CSEMADOK rendezvényeiről, az öntevékeny csoportok munkájáról. Másodiknak (szintén tömeglap jelleggel) az Űj Ifjúság indult. Erre a hetilapra a csehszlovákiai magyar fiatalok körében várt az a feladat, amelyet a Szabad Földműves a csehszlovákiai magyar mezőgazdasági dolgozók körében végzett. A fiatalok lapja tájékoztatott az ifjúság problémáiról, egyben szervezte a csehszlovákiai magyar fiatalságot az országépítő munkára. Az irodalom ügyét ez a lap is már indulásakor szívügyének tekintette. Bizonyítja ezt az is, hogy azóta is rendszeresen szervez különféle ankétokat és vitát az irodalom és a kulturális élet kérdéseiről. Irodalmunk helyzetéről címmel 1956-ban az Oj Ifjúság szervezte azt az eszmecserét is, amely a fel- szabadulás utáni szlovákiai magyar sajtóban akkoriban a legjelentősebbnek bizonyult, és amely során az írók és újságírók közül mintegy negyvenen mondták el véleményüket. A vita irodalmunk helyzetét elemezte, és sürgette a magyar nyelvű irodalmi lap megjelentetését. Közben egész sor megoldásra váró társadalmi kérdésre irányította a figyelmét. Hatása sok tekintetben eredményesnek bizonyult. A vitaszellemet a lap állandóan élesztgette. Később gyors egymásutánban a Magyar Területi Színházról, a tanítók iskolán kívüli munkájáról, a csehszlovákiai népművészeti együttesekről, az 1960-as évek elején kibontakozásnak Indult drámairodalmunkról, valamint a műkedvelés időszerű kérdéseiről indított vitát. A problémák felvetésével tulajdonképpen kulturális és irodalmi életünket igyekezett tökéletesebbé tenni. A sok ügyintézés azonban meghaladta a lap teherbírását. Vitái — az érdeklődés szétszóródása folytán — rendszerint ellaposodtak. Itt jegyezzük meg, hogy sajtónk vitáit az elmúlt években azonos fogyatékosság jellemezte. A vita legtöbbje szerteágazott és olyan sok mindent érintett, hogy az olvasó vagy író nem tudta, mihez szóljon hozzá, mivel kapcsolatban mondjon véleményt. Gyakran előfordult az is, hogy a sok-sok, nagyon is nyilvánosság elé kívánkozó egészséges és vitaképes gondolat mellett személyeskedések is előfordultak, és szóhoz jutott néha kritikán aluli hang Is. Vitáink némelyike bábeli nyelvzavarra emlékeztetett. A vitázó hajtogatta a magáét, elmondta, amit a legfontosabbnak tartott, a vitatott kérdésről azonban alig mondott véleményt. Előfordult, hogy már menet közben elfelejtettük, hogy tulajdonképpen miről vitázunk. A szerkesztési gyakorlat hiányának tulajdoníthatóan a hatvanas évek elején például a Hét és az Űj Ifjúság egyszerre indított azonos témáról vitát. Az irányítás nélküli, szétforgácsolt ütközet során a csata erőtlenné vált, a harcosok az „ellenség“ helyett egymást lőtték... Fogyatékosságnak tekinthető az is, hogy az említett években lapjaink túl sokat vitáztak — érzésünk szerint néha feleslegesen... A vita jó, a vita kell, de csak akkor, ha problémát old meg, és segíti a munkát. Ha a vitát csak azért indítjuk, hogy vitatkozzunk, a vita semmit sem ér. Jó vers, jó színdarab, jó regény anélkül is írható, hogy vitatkoznánk a versről, a színdarabról, a regényről. A hatvanas évek elején íróink többnyire mégis inkább csak vitatkoztak, ahelyett, hogy művekkel bizonyították volna, hogy milyen a jó vers, a jó színdarab és a jó regény. Az Űj Ifjúság jelenleg állandóan figyelemmel kíséri az ifjúság életét, és eredeti tudósításokban számol be az ifjúság munkájáról és problémáiról. Erénye, hogy bátran támogatja a fiatalok irodalmi törekvését. A hetente közölt szerkesztői üzeneteivel — bár hangneme itt néha kissé fölényes — vállalja az irodalmat tanító pedagógus szerepét is. A csehszlovákiai magyar lapok közül 1968-ban egyedül az Űj Ifjúság közölte a 2000 szó című ellen- forradalmi jellegű felhívást. A válságos hónapokban hangnemét egy ideig a jobboldali törekvések határozták meg. Később megjavult a lap színvonala és grafikai kivitele. Az Űj Ifjúság ma a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapjaként jelenik meg, hetente 12 oldalon, színesen, gazdag tartalommal. A Nő, a Szlovákiai Nőszövetség hetilapja, szintén az ötvenes évek elején indult. Évekig Dolgozó Nő címmel jelent meg. Feladata a nők érdeklődésének a kielégítése, az asszonyok és lányok társadalmi helyzetének bemutatása, a családdal kapcsolatos tudnivalók ismertetése. A mélynyomású, viszonylag magas példányszámban megjelenő, a nők körében különösen népszerű lap bő teret szentel az irodalomnak és a kulturális életnek. Rendszeresen közöl könyv- ismertetéseket, elbeszéléseket, verseket. A családi és női problémákat gyakran irodalmi riportban veti fel> Figyelemmel kíséri az irodalmi évfordulókat, és gyakran beszámol a csehszlovákiai magyarok irodalmi és kulturális életének eseményeiről. A Nőből több ezer példány jár Magyarországra. A Fákli/a utódaként 1956 ban született Hét című mélynyomású hetilap, amely 1960-ig A Hét címmel , jelent meg, a CSEMADOK Központi Bizottsága adja ki. Az immár másfél évtizedes munkája során ez a lap is sokat tett a csehszlovákiai magyar olvasók nevelése, valamint irodalmunk és kulturális életünk fejlesztése érdekében. Azt, hogy megnyerte az olvasók tetszését és kielégíti az igényt, az is bizonyítja, hogy példányszáma évről évre emelkedik. Kezdetben mindössze 7000 példányban jelent meg, ma viszont a 30 000 példányszámot is meghaladja A csehszlovákiai magyarok létszámához és a többi lapok példányszámához viszonyítva ez mindenképpen jelentős eredmény. A Hét, mint országos jellegű képes hetilap nemcsak Dél-Szlovákia problémáival foglalkozik. Munkatársai bejárják az egész országot, és írásaikban képet adnak a cseh és szlovák dolgozók életéről is. A lap előszeretettel ápolja a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális örökségét, népszerűsíti a CSEMADOK munkáját. Külön érdeme, hogy a szerkesztésben nem sablonokat követ, hanem egyéni úton jár, igyekszik sajátos profilt kialakítani. Az elmúlt években többek között Ismerd meg hazádat, Ismerd meg barátunkat, a Szovjetuniót, a Szlovák Nemzeti Felkelés útján, Mit tud ön ezerarcú iparunkról, Mit tud ön a baráti szocialista országokról és Beszélő múlt... címmel indított nagyobb akciókat, és cikksorozatokat közölt az említett témákról. A szerkesztőség legutóbb a CSKP 50. évfordulója alkalmából állított össze tematikus lapszámokat, és átlag mintegy 120—130 verset, 20—30 elbeszélést, 30—40 karcolatot, 15—20 tanulmányt és 80—100 művelődés-politikai cikket, illetve beszámolót közölt. A Hét 1970-től új nyomdatechnikával készül. A Fórum beolvadt a mélynyomásos részbe. Az irodalmi és kulturális vonatkozású anyag is, most már nem mellékletként, hanem mint a lap szerves része, mélynyomáson jelenik meg. Az évek során a Fórum is több irodalmi vitát kezdeményezett. A hatvanas évek elején az Egy szemlélet ellen, majd később az Antisematizmusról indított vitája váltott ki nagy érdeklődést. Az eszmecsere mindkét alkalommal érdekes gondolatokat vetett fel, és számos tisztázásra váró kérdésre irányította a figyelmet. E viták azonban kissé a tekintélyi elvre épültek, és szó nélkül hagytak nyilvánvaló politikai tévedéseket. „... a szocializmus humanizmus nélkül a fasizmus tekintetnélküliségével azonosul“. stb. (Antisematizmus, Hét, 1963.) A Hét az utóbbi években tartalmilag is, formailag is sokat gazdagodott. írásai közérdekűek, képanyaga kifejező. Az Irodalmi Szemle 1957-ben történt megindulásával nemcsak sajtórendszerünk gazdagodott, hanem a csehszlovákiai magyar irodalom is új fórumot, kibontakozásához új lehetőséget kapott. Az Irodalmi Szemle eleinte negyedévenként, majd 1961-től 1965- ig kéthavonta jelent meg. Szerkesztősége jelenleg évente tíz számot ad ki. Az Irodalmi Szemlének elsősorban az az érdeme, hogy figyelmét Indulásától kezdve a hazai magyar irodalom ösztönzésére és irányítására fordította. Gyakran közölte és közli a cseh és szlovák írók, valamint a szocialista tábor és a nyugati világ haladó íróinak műveit is. Erős írói tábort* azonban nem sikerült szerveznie. Különösen a hatvanas években gyakran keltette azt az érzést, hogy anyaga határozott koncepció nélkül, ömlesztve jelenik meg. Ennek ellenére jelentős törekvésének tekinthető, hogy felkarolta a fiatal tehetségeket, gyakran, indított közérdekű kérdésekről vitát, s az irodalmi folyóiratok körében szintén sajátos profilt próbált kialakítani. A csehszlovákiai magyar írók, költők és kritikusok 1958 után elsősorban az Irodalmi Szemlében publikálták írásaikat, de ez nem befolyásolta a többi lapot abban, hogy továbbra is támogassa az irodalmat. Jól példázza ezt többek között az, hogy a csehszlovákiai magyar írók műveinek jelentős része először a lapokban jelent meg. Sajtónknak szinte mindegyike közölt folytatásokban valamilyen regényt vagy hosz- szabb elbeszélést hazai szerző tollából. A Népművelés, a bratislavai Népművelési Intézet 34 oldalas havilapja, többnyire a művelődéspolitika kérdéseivel foglalkozik. Írásainak szerzői leggyakrabban a közművelődés különféle területein dolgozó szakemberek. Anyaga szakszerű, a fölvetett kérdések lényegét elemzi. Általában nem elvont kérdésekkel foglalkozik, hanem a gyakorlati élet egy-egy jelenségére mutat rá. Közérthető fejtegetései képet adnak művelődéspolitikánkról., és megbízhatóan tájékoztatják a magyar olvasót mind az országos, mind a csehszlovákiai magyarok körében végzett népművelésről. A 68 oldalon megjelenő Természet és Társadalom technikai, orvostudományi, építészeti, sajtó- és irodalomtörténeti, régészeti és más tudományágról ír népszerűsítő cikket. A Szlovák Szocialista Akadémia Központi Bizottsága által kiadott lap Magyarországon és Romániában is kapható. A Szocialista Nevelés módszertani folyóirat a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák számára. Havonta 32 oldalon jelenik meg. A 16 oldalas Kis Építő szintén havilap. Az alsóbb fokú iskolásoknak közöl meséket, verseket, elbeszéléseket, rajzos sorozatokat, különféle rejtvényeket és fejtörőket. Szlovákia Szocialista Ifjúsági Szövetsége Központi Bizottságának a lapja. A Tábortűz című, 8 oldalas hetilapot a Szlovákiai Pionírszervezetek Központi Tanácsa, a Barátnő című, 48 oldalas időszaki folyóiratot a Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Bizottsága adja ki. Az előbbi a kisiskolásoknak szánt írásokat közöl. Az utóbbi témaköre: a családi élet és a két nem közötti kapcsolat problémái, divat, szabásminták, receptek, szépségápolás stb. A Csehszlovák Vöröskereszt Szlovákiai Bizottságának 30 oldalas havilapja, a Népegészség, korábban a Vöröskeresztes Híradó címen jelent meg. A lap a vöröskeresztes mozgalom hazai és nemzetközi eseményei mellett többnyire egészségügyi kérdésekkel foglalkozik. A Tűzoltó havonta 8 oldalon jelenik meg, a Szlovák Tűzvédelmi Szövetség lapja. A tűzvédelemmel kapcsolatos problémákról ír híreket, cikkeket, riportokat. A felsorolt országos jellegű lapok mellett a vegyes lakosságú területeken magyar nyelvű járási újságok is megjelennek. Ezek némelyike a szlovák nyelvű lapok fordítása, másik részük önállóan dolgozik, és eredeti írásokat is közöl. Az 1968 ban és az 1969 elején lezajlott eseményekről a csehszlovákiai magyar sajtó is levonta a tanulságot. Lapjaink szellemisége ma már ismét haladó, a megjelenő írások a közösség érdekét szolgálják, egyértelműek, pártosak. BALÁZS BÉLA
