Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó
'mmsassMmm BBBoamammaBaaBm ft OMBAT volt. Az összeszokott ^*T férfitársaság vitája már az ablakot remegtette. A „logarléc-doktor“, ahbgy a gépészmérnököt csúfoltuk, a vita kezdetén azt fejtegette, hogy ma már a szerelemben is az egyszerű képletek az érvényesek, a romantikus, patetikus, tragikus — már elavult fogalmak. Ezt nyúztuk, támadtuk és helyeseltük, cáfolgattuk és bizonygattuk, ki-ki a saját meggyőződése szerint, amikor megszólalt az öreg: — Nem is olyan egyszerű az a képlet... Elhallgattunk. Mert az öreg nem szokta hiába kinyitni a száját, inkább csak hallgatja soha véget nem élő vitáinkat. Egyébként az öreg velünk egykorú, de valahogy olyan legfelsőbb fórum, döntőbíró, mert különös ember, tudásának mélységét még nem sikerült felmérni, hiszen tartott már előadást a polifóniáról, a cseremisz hitvilágról, a rhodesiai helyzetről és az episzkopális egyházakról, a neo- kantianizmusról, és Picassoról csak úgy, mint a keresletprognózisról. Különc, könyvmoly, és az a kellemetlen tulajdonsága van, hogy soha nem téved. — Nem is olyan egyszerű az a képlet — ismételte hangosabban. — egymást, és amikor ismét találkoztunk, a múlt idő már ezüst fóliával borította halántékunkat. Kutattuk egymás vonásait, kerestük régi magunkat, jövőt faló étvágyunkat... mi maradt? Mennyi maradt? Mert az ember egész életében elhagy valamit — babacipőt tejfogat, fakardét, az első füzetet, az első suta csókot, az első adott és kapott ütést... átlépünk élményeinken, és emlék lesz belőlünk, átlépünk emlékeinken, és ránc lesz belőlünk — szarkaláb a szem alatt, árok a homlokon. János nem nősült meg. Valami nagy szerelem volt az életében, és a szerelmet csalódás követte. A finom, illatos városi kisasszony kinevette a szegény falusi tanító orvostanhallgató fiát, és amikor az a szívót mutatta, a lány csak azt látta, hogy hódolója kinőtte a kabátját. Nem beszélt erről. Véletlenül kiejtett szavak mozaikjából állítottam össze az egyetlen lehetséges képet. Zsófiáról beszélt, akit véletlenül ismert meg egy hangversenyen. Még azt is tudta, hogy Haydn Esz-dúr és C-dúr kvartettjét hallották, és Zsófia ruhája olyan múlt-barna volt, amilyen szín ma már csak családi ereklyeként őrzött öreg mázas kancsókon látható. mesebeli apóka. Mindene fehér volt, a köpenye, a haja, a szakálla, csak a szeme volt hűvösen kék, és irgalmatlan igazság csillogott benne. „Hát igen... János. Nézzék a felvételeket. Itt! Már kétszer volt klini- kailag tünetmentes infarktusa. Nézzék a szívizmot! Oxigénhiány. Számítsák hozzá a rizikófaktorokat: tizenkét óra munka, öt óra tanulás, hipertónia, napi hatvan cigaretta, két liter fekete és persze — a történelem ... Tudjátok, a mi nemzedékünk életében ez a legsúlyosabb rizikófaktor. Csak ezt nem mutatja ki sem az elektrokardiográfia, sem a sugárkar- diográfia. Szerintem még az érfalakra rakodó mészben is ott van a történelem, dehát ezt nem említi természetesen sem a lipoid, sem a tromboid teória. Még azt is kikutatják, hogy mit rejt az agyunk. Hiába bújik csontbarlangjába, van fúró, emelő, fűrész, elektroagulátor, agylapoc, retraktor, csak éppen azt nem tudja senki, hogy melyik idegtörzset kell átvágni, melyik idegducot kell kiirtani, ha el akarjuk felejteni a nyomort is, meg a félelmet is, a megalázást meg a csalódást is. Mert ez mind itt van bennünk, ez mind hajlamosító tényező. Zsófia akkor már tizenöt év óta Semmi nem egyszerű, ha az emberrel történik. Miden emberi életben, emberi érzésben megtaláljuk a romantikus, a patetikus és a tragikus vonásokat is. Nem hiszed? Akkor elmesélem nektek János és Zsófia történetét. # » # János és Zsófia — csak így együtt lehet emlékezni rájuk. Eggyé váltak, csókban, gondolatban, lépést váltott a szívük, hogy egy ütemre dobbanjon. János sebésztanár volt, túl az ötve- nen. A gyermekkor ösvényén még együtt jártunk, aztán elszakadtunk egymástól, de újra találkoztunk, amikor fiatal tavaszok édes méze csordult az ajkunkra. Mozartért rajongtunk és Rembrandt sötéten örvénylő színeiért, Villon balladáiért, gázlámpák alatt vívtuk örök szópárbajunkat az ambivalenciáról, Petrarca szonettjeiről, Homéroszról és a Bauhausról, Ady magyarságáról és a gének szerepéről, naponta újult erővel viaskodtunk, váltogatva az opponens szerepét. A háború viharában elvesztettük Zsófia orvosvegyész volt. Nem a szépségét csodáltam, hanem egyéniségének harmóniáját, életének zengő ritmusát. Nem ismertem a múltját, nem tudtam milyen emléket őrzött az agya, a szíve, az ajka, csak jelene volt, nagyon szép emberi jelene. Nem esküdtek meg, nem laktak együtt, és mégis csak egymásnak és egymásért éltek. „Tudod — mondta János —, mielőtt belépek a műtőbe, Zsófiára gondolok, és muzsikálni kezd a szí-" vem“. PEDIG Jánosról senki nem gondolta volna, hogy muzsikálni tud a szíve. A fiatal orvosok remegtek, amikor meghallották gyors, határozott lépteit, a műtős nővérek sápadtan ellenőrizték újra a műszereket, mert ismerték János jelszavát: a műtőben a halál neve — hiba! Csütörtök volt, otthon jegyeztem valamit a lineáris haladáselméletekről, amikor csengett a telefon ... János egy műtét után összeesett. A belgyógyász olyan volt mint egy dolgozott a szívtrombózis ellenszerén, már a klinikai igazolások is eredményesek voltak, és éppen előkészítették a gyártást. Ezt adta Jánosnak. Naponta egy tabletta! Egyetlen napot sem szabad kihagyni! Minden mulasztás végzetes lehet! És az asszony naponta új ötlettel figyelmeztette a férfit az új szabályra. Munka előtt személyesen ment el hozzá, vagy telefonált, minden asszonyi leleményességével, szerelmes kacérságával küzdött azért, hogy bevésődjék a férfi tudatába: naponta egy tablettát, naponta kevesebb cigarettát, naponta több pihenést ... Emberfeletti harc volt, mert egy ember vívta egy másik emberért, mert le kellett győzni a beidegzett szokásokat, mert lassítani kellett egy olyan ember lépését, lendületét, aki több mint ötven évig rohant. LÁTJÁTOK, ez a lendület, ez a rohanás is nemzedéki sajátosság. Az apám még ráért lassabban járni, a fiam már ráér egy kicsit szemlélődni, csak én nem érek rá, mert mindig van valami, amit még meg kell csinálni, meg kell oldani, meg kell írni, el kell olvasni. Sietni kell, mert hat borzalmas esztendő kiesett az életünkből, sietni kell, mert néha már sürgetve markolja meg szívünket a múló idő. János egy év alatt tíz évet fiatalodott. Leszokott a dohányzásról, sokat sétált a várost ölelő hegyekben, régi slágereket dünnyögött Zsófia fülébe, sokat nevetett, és sokat pihent. Olyan jó volt látni ezt a két szép, okos, boldog embert, hogy amikor valami keserű ízt éreztem a számban, meghívattam magam Zsófiával egy feketére, és ahogy néztem őket, megnyugodtam, megbékéltem. Aztán Zsófiát elütötte egy autó. A mentőkocsiban halt meg. Hát igen ... kérek egy erősebb cigarettát... És eltemettük. Igen ... nem elég erős ez a cigaretta... A temetésen ott álltam János mellett... mit mondjak nektek?. Erről nem lehet beszélni. A temetés előtt soha nem volt szükségem altatóra — azóta nem tudok nélküle elaludni. János visszavonult. Mindnyájunkat kizárt az életéből, és mi megértettük, hiszen nemcsak a nász kíván magányt, hanem az ordító, üvöltő, égető kín is. Hallottuk, hogy bejár a klinikára, pontosabban dolgozik mint azelőtt, hallottuk, hogy csont és bőr, árnyéka önmagának és délelőtt vittünk virágot Zsófia sírjára, mert tudtuk, hogy János minden délutánját ott tölti a sír mellett, és nem akartuk őt arra kényszeríteni, hogy velünk találkozzon. Hat hónap telt el Zsófia temetése óta, amikor a klinikáról értesítettek, hogy János meghalt. íróasztala fiókjában öt tubus orvosságot találtak, öthavi adagot. Érintetlenül. Egy szem sem hiányzott belőle. Az öreg az asztalra könyökölt, és halkan, rekedten dünnyögte: — Nem is olyan egyszerű az a képlet.,« PÉTERFI GYULA Következetesen haladnak Az Utóbbi években gyökeresen megváltozott Štvrtok na Ostrove (Csalló- közcsütörtök). Terebélyes, korszerűen rendezett utcák, a házak előtt járdák és fűvel borított szigetecskék övezik és szépítik a falu képét. Az egyéni és állami lakásépítés üteme rohamosan fokozódik. Szinte nem található lakóház, melyet a felszabadulás óta át nem építettek volna. Az elmúlt választási időszak végén a hnb és a képviselőtestület örömmel állapította meg, hogy a lakosság életszínvonala, lakáskultúrája lényegesen emelkedett. A lakások többségében megtalálhatók a megfelelő mellékhelyiségek is. A község kedvező fekvése is hozzájárult ahhoz, hogy a lakosok jómódban élnek, hiszen többségük a közeli Bratislava ipari üzemeiben keresi kenyerét, a többiek pedig a helybeli állami gazdaságban vagy a hnb mellett működő kisüzemben dolgoznak. A helyi pártszervezet a hnb-vel és a képviselőtestülettel szorosan együttműködve a választási programban kitűzött célok megvalósítását tartja fő feladatának. Nagy Lajos elvtárs, a községi pártszervezet elnöke elmondotta, hogy a termelés minden szakaszán tevékenykedő kommunisták legfőbb feladata az, hogy elmélyítsék a párt vezető szerepét, személyes példa- mutatásukkal serkentsék a lakosságot szocialista kötelezettségvállalások tételére, főleg a községfejlesztés szakaszán. De ugyanezt szorgalmazza a helyi képviselőtestület is, mely a tömegszervezetek társadalmi munkába történő bevonásában ér el figyelemreméltó eredményeket. A választási program egyik legfőbb célkitűzése a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások színvonalának emelése, javítása. Ez elsősorban a tejellátás szakaszára vonatkozik. A község ugyanis jelenleg még nem rendelkezik külön tejüzlettel, a tejet az élelmiszerüzletben mérik. Ily módon nagy volt a tolongás, és csak a kora reggeli órákban mértek tejet. A pártszervezet és a hnb sürgetésére a járási szervek segítségével ideiglenesen egy nagy hűtőszekrényt helyeztek el az élelmiszerbolt raktárában. Itt tárolják a tejet, melyet ezentúl a délutáni órákban is lehet vásárolni. Persze végleges megoldást csak a tejüzlet felépítése jelent — ezt a hnb választási programja is előirányozza. Még az idén befejezik a községi ravatalozó építését, melyet a hnb mellett működő helyi gazdálkodási üzem a lakosság széles körű segítségévei épít. Az építkezésnél a tömegszervezetek közül főleg a SZISZ, a sportszervezet és a Roma Szövetség tagjai dolgozták legtöbbet társadalmi munkában. A képviselő- testület aktivitásit bizonyítja, hogy sikerül megnyerni a lakosságot a társadalmi munkákra a községfejlesztési akciók során. Eddig összesen háromezer brigádórát dolgoztak társadalmi munkában. Folyik a még hiányzó járdák építése is, ezt a munkát jelenleg a cement hiánya lassítja. Bővíteni kívánják újabb szolgáltatások bevezetésével a helyi gazdálkodási üzemet, mely 45 munkást alkalmaz és kilenc szakmát tömörít. Megnyílik a férfi és női szabóság, valamint a cipőjavító részleg is. Az üzem évi bevétele meghaladja a hárommillió koronát. Ebből kb. négyszázezerrel járulnak hozzá a hnb költségvetéséhez a községfejlesztési akcióban. A hnb és a Nőszövetség kezdeményezésére a községben tavaly kezdte meg működését a bratislavai AVA nemzeti vállalat női szabórészlege, amely 15 asszonyt és lányt foglalkoztat — a jövőben ezt a részleget szintén kibővítik. Itt elsősorban pizsamákat és kötényruhákat készítenek. A községi pártszervezet nagy gondot fordít a párttagok és a tömegszerveze-* tek funkcionáriusainak ideológiai továbbképzésére. A SZISZ helyi szervezete mellé lektort osztottak be, aki a tagság politikai nevelésével foglalkozik. Kiszélesítik a szemléltető agitá- ciót, az egyes középületekben és üzemekben vörös sarkokat létesítenek, ahoi propagációs táblákon ismertetik a gazdasági eredményeket, valamint a testvéri szocialista országok gazdasági és kulturális sikereit. A párt sorait a legaktívabb pártonkívüliek, főleg a SZISZ tagjai sorából kívánják bővíteni. SVINGER ISTVÁN KETTESBEN (Kontár Gyula felvétele)
