Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-15 / 218. szám, péntek

Eredményes évtized Valósággal albatrosz-szárnya­kon repül az idő ... Úgy tűnik, mintha a napokban kollaudálták volna Komárnóban (Komárom) a város közepén terpeszkedő, ormótlan katonakórház helyén épült Európa-szállót, pedig ke­reken tíz éve működik már, nyújt átmeneti otthont üzletkö­tő mérnököknek, turistáknak, átutazóknak. Igen, tízéves az Európa-szál- ló. Míg parkolóhelyet kerestünk az épület mellett álló Mercede­sek, Wartburgok, Skodák, Ope­lek között, az idő gyors múlását éreztette a szálló környékén épített sok új ház, az új Komá­romtól elválaszthatatlan .Prior áruház, a várost Magyarország- kal összekötő új hídról lezúduló nagyvárosi forgalom. Gyors szárnyakon repül az idő... A háború utáni kisváros egyetlen valamirevaló kávéházára, a Centrálra csak az idősebbek em­lékeznek. Ma is létezik ugyan, de már más formában. Lüktet, zajlik az élet az or­szág kapujában épült városban. Kicsinek bizonyult a Central s ami az igények növekedését bi­zonyítja: ma már sokszor az Eu­rópa is kicsinek bizonyul, pedig 66 szállodai szobájában 116 ven­dég lakhat, étterme 160, kávéhá­za 140, eszpresszója 40, bárhe­úgy szeretne, min.* otthon. Szép, de hálátlan feladat. Szép, mert az első évtizedről írni megtiszte­lő, hálátlan, mert a sikerekkel, problémákkal mii.dössze * egy­két mondat erejéig foglalkozha­tunk. Az üzem igazgatója ez utóbbit megkönnyíti. — Valamennyi dolgozó mun­kájával elégedettek vagyunk. Nagyra értékeljük a szaggatott műszakokban dolgozó éttermi pincérek munkáját, de becsül­jük a szakácsok, a konyhai sze­mélyzet igyekezetét is. Ez utób­biak ha nem végeznének jó mun­kát, vagyis ízetlen ételeket főznének, hiába vinné ki a ven­dégeknek a felszolgáló személy­zet a legelegánsabb fekete ru­hában, elégedetlen lenne a ven­dég s ha ismét a városba jönne, messze elkerülne bennünket. S hogy a vendégek nem kerü­lik el az Európát, azt néhány számadat és a vendégkönyvbe oroszul, németül, olaszul, fran­ciául, angolul, szlovákul, ma­gyarul beírt dicsérő szavak is bizonyítják. De térjünk vissza a számadatokhoz: az indulás utáni években 3,5—4 millió korona ér­tékű évi forgalmat bonyolítottak le s ma már a 9 milliónál tarta­nak. Ebben az évben már olyan előrehaladást értek el a tervtel­jesítésben, hogy valószínűleg Együtt a „nagyvezérkar“. lyisége 200 személyes s van még egy intim, sokak által kedvelt borozója, a Leányka, ahol oly­kor esküvői vacsorát, máskor tudományos értekezletet rendez­nek. Tíz évvel ezelőtt 75-en dol­goztak az üzemben. Akkor ke­rült ide a törzsgárda, az oly so­kak által ismert és tisztelt Sza­bó Károly, Cséfalvay Alöjz, Orosz György, Miskó József, a kitűnő főszakács és a fiatalab­bak közül a már külföldet is megjárt és a munkában becsü­lettel helytállt Nagy Imre és Vas Pál. Ez a felsorolás koránt­sem teljes, mert a vendéglátó- ipar dolgozóinak színe-java ke­rült 1962-ben az Európába, és a nevek egy újsághasábot is meg­töltenének. Azóta pedig sok víz folyt le a vén Dunán s ma az üzemnek a tanoncokkal együtt 150 alkalmazottja van. Vendég­látóipari kolosszus lett az Euró­pa, méltó a hajógyárhoz, az új lakótelepekhez. Az épületet ered’etileg három emeletesre tervezték. Ehhez mé­retezték az alapokat is, végül kétemeletesre sikerült. — Kár, hogy így történt — mondja Nagy Dezső, a szálló igazgatója —, mert lassan nem férünk el. Amikor az Interhotel átvette az üzemet, bővültek a különféle szolgáltatások, ennek arányában nőtt az alkalmazot­tak létszáma és ma már valósá­gos harc folyik minden talpa­latnyi területért. Az alkalmazot­tak részére tervezett ebédlő las­san, de biztosan öltözővé alakul át, szociális helyiségek is kelle­nének, nem is szólva arról, hogy a harmadik emeleten létesíthet­nénk szalonokat, dohányzó- és klubhelyiségeket. Harmadik emelet azonban nincs, ebben az ötéves tervben nem is lesz, de utána igen. Akkor már biztosan lesz... Szép, de hálátlan feladat egy riportba „gyömöszölni“ tíz év si­kereit, problémáit, főleg ha fi­gyelembe vesszük, hogy olyan üzemről van szó, ahol a francia, olasz vadászoktól a Balkánról Komárom érintésével a Magas- Tátrába' utazó külföldiek egész hadserege áll meg hosszabb-rö- videbb időre, ahol az emberek legérzékenyebb igényeit: a táp­lálkozást és a szállásolást kell kielégíteni, mert az étteremben természetesen mindenki úgy és olyan ételeket szeretne fogyasz­tani» mint odahaza és aludni is (Tóthpál Gyula felvétele) már októberben „szilveszterez nek“, vagyis teljesítik az egész évi feladatokat. Emellett mint­egy 50 első, másod- és harmad­éves tanuló képzésével is fog­lalkoznak. A harmadévesek a nap meghatározott óráiban részt vesznek a kiszolgálásban is. A pincérek tudásuk legjavát adják át nekik, mert idővel ezek a lányok és fiúk kerülnek az ő helyükre és Karcsi bácsinak, Lojzónak, Gyurkának nem kö­zömbös, hogy a törzsvendégek mit szólnak majd tanítványaik­hoz, nem is szólva arról, hogy a tanoncok egy része a bratis­lavai új Kijev szállóba kerül, ott pedig fel kell majd kötni azt a bizonyos fehérneműt... Az Európa-szálló főleg arról híres, — és erre most figyelje­nek a vendéglátóipar dolgozói —, hogy a nap semmilyen órá­jában nem küldi el a vendéget, más szóval a pincérek nem használják az éhes, fáradt ven­dégre kőzáporként ható nincs kérem, már elfogyott kérem, csak délben vagy este lehet ké­rem — látszólag ugyan udva­rias, de gyakorlatilag nem ven­déglátó, hanem vendégűző sza­vakat. Délelőtt 10 órakor csak­úgy, mint délután 4 vagy 5 óra­kor kap a vendég meleg ételt, a „Leánykában“ kitűnő bable­vest vagy más, sokszor a vendég nem kis meglepetésre kitűnő tájjellegű ételeket is. Dicséretet és elismerést érdemei ezért sza­kács és pincér egyaránt. A panaszkönyv lassan, de biztosan dicséret könyvvé ala­kul át. A bejegyzések nagyobb­részt köszönetét, elismerést tar­talmaznak. Ilyenkor az üzemve­zetőség is dicsér és a sikeres negyedév vagy félév után jutal­maz. Ha pedig a vendég jogosan bírál, pénzbírsággal sújtják a hibát elkövető dolgozót, Karint­hy Frigyes azt mondta egyszer: A humorban nem ismerek tré­fát. Az Európa-szálló dolgozói ezt így fogalmazták át: A mun­kában nem ismerek tréfát. Érde­mes megfigyelni, hogyan dol­goznak, ha nyáron az előrejel- zett két kirándulócsoport he­lyett hat autóbusz érkezik az épület elé. Minden vendég éhes, szomjas, mindegyik siet. A pin­cérnek, a szakácsnak azonban nincs pótkeze, pótlába. Ilyenkor nincs más hátra: rá kell kap­csolni, gyorsítani kell a lépte­ket, tekintet nélkül arra, hogy a hőmérő higanyszála 30 fok körül mozog s a meleget meg­tízszerezi a fekete zakó. Az Európa-szálló fennállásá­nak 10. évfordulója alkalmából külön kell szólni néhány em­berről. Olyan egyéniségekről, akik mind szaktudásukkal, mind nagyszerű emberi magatartásuk­kal járultak hozzá az üzem jó hírnevéhez. Első helyre kívánko­zik a kávéházi részleg köztiszte­letben álló vezetője, Szabó Ká roly. írtunk róla már. Amikor köztársaságunk elnöke Komá­romban járt, egyike volt azok nak a pincéreknek, akik hazánk első polgárát kiszolgálták. Az óta állami kitüntetést is kapott. Végtelenül udvarias, fegyelme zett ember. Több évtizede jár a „platzon“, itt-ott már fáradt a „gépezet“, de ezt a vendég so­ha meg nem tudja. Mindig egy­formán gyors és pontos. Még akkor is, ha a Fradi vereséget szenved, pedig ilyenkor Karcsi bácsiban egy világ dől össze. Az éttermi részleg vezetője Cséfalvay Alojz. Az ismerősök egyszerűen Lojzónak hívják. Tö­kéletes házigazda. Családtagnak érzi őt a vendég, akinek még a gondolatait is kitalálja. Étlap­böngészés közben odaszól a törzsvendégnek: majd hozok va­lamit. És ez a „valami“ mindig egy, a vendég szájaízének leg­megfelelőbb ebéd vagy vacsora. Közben szervez, irányít. Ha ke­ményebben is szól a tanoncra, teszi ezt jószándékkal, mert a fekete zakó érzékeny lelket, jó szívet takar. Miskó Józseffel, a főszakács csal személyesen nem találkozik a vendég, csak a munkáját is­meri meg. Ha ízletes, porhanyós a rostélyos és „ennivalóan szép“ a párizsi szelet, rágondol. Sza­kácsművészetét külföldiek, ha­zaiak jól ismerik és dicsérik. Az édességek kedvelőinek egy része tudja, hogy Egyházi Pál és kollektívája készíti a remek cukrászsüteményeket, fagylalto­kat. Az idegenek pedig ismeret­lenül is dicsérik, mert kevés cukrászdában kapni olyan kitű nő tortaszeleteket, mint az Eu­rópában. Nagy Dezső igazgatóval éj­félbe nyúló beszélgetést folytat­tunk az üzem múltjáról, jelené­ről és jövőjéről. Főleg az utób­bi érdekelt bennünket legjob­ban. A mindenképpen indokolt harmadik emelet tehát elkészül. Addig is két televíziós készülé­ket helyeznek el az első és má­sodik emelet fotelekkel beren­dezett szőnyeges előcsarnoká­ban. Nemsokára sor kerül a Bratislavában megrendezésre kerülő műkorcsolyázó világbaj­nokságra. Ezt a vendégek már ezeken a készülékeken kísérhe­tik figyelemmel. A közeljövőben átépítik a bárhelyiséget is. Mi­vel Komárom a vizek és hajók városa, az Európa vezetősége úgy határozott, hogy a bárt egy hajó belsejét utánzó helyiséggé alakítják át. Érdekes ötlet, mely főleg az idegenek számára je­lent egzotikumot. Többen pa­naszkodtak, hogy viszonylag drágák a szállodai szobák. Az igazgató ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: — Amikor az Interhotel át­vette az üzemet, a külföldi szál­lodai árak szintjére emelte az árakat. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy sok hazai tu­rista és átutazó is megszáll az Európában, ezért a vállalatveze­tőség a jövő évben leszállítja a tarifát. Ez tehát örömhír. Annak is örülnek a szálló dolgozói, hogy jelentős ' összeget kapnak még ennek az ötéves tervnek a ke reíében korszerűsítésre, a szol­gáltatások további javítására. Mivel mérhető le legjobban, hogy jól dolgozik-e egy vendég­látóipari üzem vagy nem? Főleg azzal, hogy a vendégek vissza- térnek-e, ha ügyes-bajos dolguk van a városban. Nos az Európa- szálló dolgozói büszkén mond­hatják el, hogy nagyon sok ilyen vendégük van. Aki egyszer járt már a kávéházban, étterem­ben, bárban, eszpresszóban, bo­rozóban és a szállodában, szíve­sen tér vissza. És a személyzet örömmel fogadja őt. De nem­csak őt, hanem azokat is, akik először ülnek asztalhoz. Ez a szívélyesség, készség emelte a tízéves Európa-szállót az Inter­hotel legjobb vendéglátóipari egységienek sorába. KOMLÚSI LAJOS A bratislavai Palma az év második negyedévében a szocialista ver­senyben elért eredményeivel elnyerte a vörös zászlót. Az üzem­ben az idén kezdték meg a vitaminokkal dúsított napraforgó olaj gyártását. Az újdonság — a Hera — csomagolását is korszerűen oldották meg, az alumíniumfólia nemcsak esztétikus, hanem meg­őrzi az olaj minőségét is. (Felvétel: M. Vojtek — ČSTK] A magyar műszeripar két aranyíme A brnói vásár nyitása előtt és a vásár tartama alatt számos újságcikk jelent meg a magyar részvétellel kapcsolatban, ame­lyek megemlítették, hogy az idei bemutatón különös gond­dal állították össze az exponá- tumok listáját. A törekvés sike­rét támasztja alá az a tény is, hogy ebben az évben — hosszú idő után — két magyar termék is aranyérmet kapott. A magyarországi vegyipari gépgyártás fejlődését bizonyít­ja, hogy ezúttal az 1000 literes autokláv kapott elismerést. A ki­magasló siker az országaink között kialakuló gazdasági in­tegráció jelentőségét is kiemeli. A ZIM Lampart és a Brno mel­letti TOS Kurim ugyanis együtt­működési megállapodást kötött. Ennek alapján az üvegzomán­cozott autóklávokhoz a motor­állványt és az elektromotort a magyar fél, a fokozat nélküli hajtóművet, valamint a komp­lettírózást a csehszlovák fél vég­zi. A ZIM Lampart 30 litertől 10 000 literig gyárt keverősautó- klávokat, tartályokat pedig "0 000 literig. Az autóklávok belső acélfelületét Lampart Uni- ver H0 elnevezésű sav- és lúgál­ló zománccal vonják be. így minden olyan iparágban alkal­mazható, ahol erősen korrózív anyagokkal dolgoznak. Cseh­szlovákiában 1965 óta szállítja a magyar külkereskedelem a különböző űrtartalmú berende­zéseket, a csehszlovák vegyi-, és gyógyszeripari üzemek nagy ré­szében magyar autóklávok üze­melnek. A magyar műszeripart két al­kalommal érte az a megtisztel­tetés, hogy magas műszaki szín­vonalú terméke révén Brnóban az érdeklődés középpontjába ke­rült. Az 1972-es évben a ma­gyar szabadalom alapján gyár­tott KO-B1 típusú kódteodolit is aranyérmet kapott. A Magyar Optikai Művek terméke a lip­csei és a budapesti vásár után Brnóban is osztatlan sikert ara­tott. A csehszlovák Merkuria külkereskedelmi vállalat 5 mű­szerre már be is jelentette az igényét. A KO-B1 típusú műszer a vízszintes és függőleges szög­értékeket másodperc pontosság­gal automatikusan, digitálisan jelzi. A leolvasott értékeket pe­dig külön berendezéssel lyuk­szalagra rögzíti a közismert te­lex kódrendszerben. A műszer ezzel lehetővé teszi a geodé­ziai terepmérések, illetve labor­mérések komputeres feldolgozó* SUL STEIGER WALD JÓZSEF PONTOSAN, HATÁRIDŐRE Üj ruhába öltöztették a több mint 150 éves épületet A kežmaroki Járási Építőipari Vállalat dolgozóit a vállalat több mint húszéves fennállása óta a volt kežmaroki járásban és a járáson kívül is számos, a la­kosságnak többféle szolgáltatást nyújtó épületet, üzemet építet­tek. Sok rossz karban levő épü­letet megjavítottak, átépítettek, bővítettek, korszerűsítettek és lényegedben meghosszabbították az ilyen épületek élettartamát. Jelenleg többek között a kež­maroki vasútállomást öltöztet­ték „új ruhába“, ezen kívül át­építették a régi városi vigadót. Az épület barokk stílusú. E stí­lus nyomai főleg az árkádok al­só részén maradtak meg. A ház homlokzatának közepében he­lyezték el a város címerét, alat­ta a latin felirat, amely fordí­tásban következőképpen hang­zik: Az épület az őröket, az ide­geneket (átutazókat) és a szó­rakozást szolgálja. A városi vigadót (60 méter 1975-ben már 11 millió méter textilfélét fognak gyártani a Szovjetunióban. A felvételen a leningrádi Szamojlov Üzemben készült csipke. ^Felvétel: ČSTK — APNJ hosszú, 13 méter széles és a te* tőzetet leszámítva 12,5 méter magas) 1818—1819-ben a régi alapokra építették, tehát až idén lesz 153 éves. A régi, s až idő vasfogától tönkrement épü* letet 1970 áprilisában kezdték felújítani, átépíteni. Ezt a mun­kát a kežmaroki Járási Építő-1 ipari Vállalat végezte. Annak ellenére, hogy a feladat na­gyon igényes, sok ügyességet* pontos munkát kíván, már tel* jesen elkészült az épület tető­zete és a belső vakolás is. Až első emeleten a lépcsőket a Spišské Vlach-i kőbányában termelt travertin kőlapokkal burkolják. A földszinten a kő* padlózatot műanyaggal borítot­ták be. A mozihelyiségben befe­jezik a falak díszítését, elké­szül a padlózat, és jöhetnek majd a festők. Az építési munkálatok össze­sen 2 millió koronába kerültek. A volt vigadó épületében — be­ruházó a hnb — többek között cukrászda, a könyvtár és olvasó* terem, a PHSZ irodák, az autóis- kola, házmesteri lakás és mo- zihelyisé'g kap helyet. Milan Václav mester látoga­tásunk alkalmával a következő­ket mondotta: „A helyiségeket időre, jó minőségben építjük át, és fokozatosan átadjuk rendel­tetésüknek, néhányat még az idei év végéig. A mozitermet 1973 első felében fejezzük be és adjuk át.“ Nem kételkedünk abban, hogy a kežmaroki Járási Építőipari Vállalat dolgozói ígéretüket tel­jesítik, hiszen a 702. számú épí­tőipari részleg — ide tartozik Václav mester kollektívája is — az 1972. év első felében a szo­cialista munkaversenyben elért kiváló eredményekért dicsérő elismerésben részesült. MIKULÁS MATASEJE 1972. IX. 15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents