Új Szó, 1972. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-11 / 214. szám, hétfő
3 1972. IX. 11. MAMAIAI MOZAIK Messze van Mamaia ... A Transdanubius Expressz fáradhatatlanul nyeli a kilométereket, az út mégis szinte végeláthatatlannak tűnik. Tíz órája száguld unk román területen és még mindig meglehetősen távol vagyunk utunk végcéljától, Con. stanzától. Éjfél felé jár az idő, a távolban már Bukarest fényei ragyognak. Fél egy van, amikor vonatunk megáll a román főváros északi pályaudvarán. A Constanzúba induló gyorsvonat lépcsőin fürtökben lógnak az emberek, benn pedig lehetetlen akár egyetlen lépést is tenni. így beletörődünk abba, hogy csak a legközelebbi vonattal folytatjuk utunkat és belevegyülünk az éjszakai pályaudvar forgatagába. Észre sem vesz- szük, mikor dobja le sötét köntösét az éjszaka, s már benn ülünk ismét a vonatban, mely a kelő nap sugaraitól bearanyozva röpít minket végcélunk, Constanza felé. Kilenc órakor gördül be vonatunk a rendkívül impozáns modern constanzia állomásra. A Carpati utazási iroda alkalmazottai fogadnak s már száguldunk is a Tomis Nord városnegyedbe, ahol a szállásunk lesz. Ez azonban még mindig nem Mamaia. Délután aztán 3 kilométernyi további út megtétele után harminc korszerű szál. lodájával, parkjaival, a Siutghiol tóval, finomhomokú strandjával kacéran elénk tárulkozik a román Riviéra egyik legszebb szakasza, az azúregű Mamaia és természetesen a tenger. A Fekete-tenger ... A tenger Ha költő lennék, most versbe foglalnám mondanivalóm következő részét, melyben a tengerről szeretnék szólni. S bár napjainkban nem „divatos“ műfaj az óda, én mégis ódát írnék, bár félő, hogy így sem tudnám kifejezni azt az érzést, amely úrrá lett rajtam, amikor először álltam szemben a tengerrel. Percegik bámultam némán a végeláthatatlan vizet és szinte pillanatonként fedeztem fel benne valami újat. Milyen a színe? Meghatározhatatlan. Mire azt mondanám: zöldeskék, már ezüstszürkén csillog a napfényben a hatalmas víztükör. Szóval szürke? Elbújik a nap és máris tompazöld vízfelület ejt ámulatba. Nyugvóban van a nap: haragoszölddé válik a tenger színe, este hat óra után pedig a sötétzöld szín feketedni kezd. ígen, mégiscsak fekete tenger ez: a Fekete-tenger. Fenséges és elragadó a tenger,, ha csendes, Csodálatos és felemelő látvány, arnikor haragos. A szél hatalmas hullámokat kerget, s a hintázó hullámok taréján hófehéren habzik a víz... Nem jteirsí betelni a látásával, nem lehet csodáim ^léggó, nem lehet leírni, nem lehet elmöfid^nl. Mert a tenger él, lelke van, ezernyi színe és alakja. A téma a strandon hever A „riporteri hajlamokkal" megvert ember azonban még a csodálatosan szép tenger partján sem elégszik meg csupán a természet csendes csodálatával. A nagy víz partját, a selymes homokkal borított strandot emberek népesítik be, akik az egész esztendei munka után most pihenni, üdülni, új erőt gyűjteni jöttek ide. Tollforgató ember számára pedig az ember a legizgalmasabb, legértékesebb és legérdekesebb téma. Az ember a maga egyszerűségével és bonyolultságával ... Itt a mamaiai strandon tehát a téma ott hever, amint mondják (magam képtelen vagyok ekkora tömeget számbelileg felbecsülni) százötvenezer példányban ... Persze, nem csak mi, csehszlovákiaiak szálltuk meg a mamaiai strandot. Vannak itt szép számmal magyarországi, NDK- beli és jugoszláviai üdülők is és egyáltalán nem ritkaság kapitalista országok állampolgáraival találkozni. A kölcsönös idegen nyelvtudás vévén számos román barátra is szert teszünk, így ismerkedtünk meg például a németül és oroszul egyaránt kitűnően beszélő Teodor Neacsu tengerésztiszttel, akinek barátságát csak két napig élvezhettük, mert harmadnap hajóra szállt és Leningrádba hajózott. Csehül társalogtunk Margareta Garba kisasszonnyal, akiről kiderült, hogy a román Carpati utazási iroda idegenvezetője. Belepirult, amikor megdicsértük kifogástalan cseh nyelvtudását és elmondta, hogy a bukaresti egyetem cseh tanszékén sajátította el ilyen szépen a nyelvet. Kellemes meglepetést jelentett számunkra, amikor egyik újdonsült román ismerősünk, a rendkívül rokonszenves, csinos és fiatal kolozsvári fogorvosnő, dr. Elena Chetan a Székelyföld zengő magyar nyelvén kezdett társalogni velünk. így vált számunkra Mamaia és a Feketetenger a barátságkötések, áz emberek kölcsönös megértésének szimbólumává... Panem et circenses A szavak lehető legjobb értelmében gondolok e régi római mondásra, amikor néhánynapos akklimatizáciő, valamiféle mamaiai bennszülötté-válás után tapasztalom, hogy a test és a szellem igényeiről itt valóban igen sokoldalúan gondoskodnak. Mamaia strandoló és üdülő nemzetközi közönsége mindent megkap, ml szem-szájnak ingere. A harminc mamaiai szállodának európai konyhával ellátott éttermei vannak. Rengeteg itt az apró büfé, a tengerparti strand közvetlen közelében létesített kioszk, ahol sok-sok ételkülönlegességgel kedveskednek a román Riviéra vendégeinek. De a szellem táplálékáról is bőségesen gondoskodnak. A strand közvetlen közelében újságosbódék vannak, ahol a román lapokon kívül a moszkvai Pravda, a mi Pravdánk és a budapesti Népszabadság ugyanúgy megtalálható, mint a Quick és a New York Herald Tribune. A színhájz- és zenekedvelők sem panaszkodhatnak Mamaiában. Több szabadtéri színpad állandó műsorral szórakoztatja a közönséget. Viszontlátásra, Ovidius! Mamaiai víg napjai végének közeledtével egy napot Constan. za, a Fekete-tenger egyik legnagyobb kikötővárosának megtekintésére fordítottunk: A sok szép látnivaló között az egyik téren ott láttuk Publius Ovidius Naso, Auguszus császár korának egyik legrangosabb költője szobrát Bt“ A költőt ide, a római birodalom keleTt szélére, a mai Constanza helyén akkoFTiitt Tomis városába száműzte a császár, mivel Ovidius, a római szalonok dédelgetett „szépfiúja“, az „ars amandi“ (A szerelem művészete) című verses mű csodált költője állítólag túl sokat tudott a császár unokájának, Júliának viselt szerelmi dolgairól. A társasághoz, fényűzéshez szokott költő az Irodalomtörténet szerint rendkívül nehezen viselte el a tomisi magányt, barátai- hiányát. Kis cinizmussal most azt mondhatnám: Érthető is, hiszen hol volt uiég akkor Mamaia! Mi mindenesetre viszontlátásra köszöntéssel búcsúztunk a komor Ovidius szobortól, hiszen ha valaha viszontlátjuk ezt a szobrot, akkor viszontlátjuk Con- stanzát is és Mamaiát, meg a lenyűgözően gyönyörű Fekete-' tengert. SÁGI TÓTH TIBOR-A. 3ESZES3E3Z3E5 ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI JAR0Š SZÁZADOS HAGYATÉKA ÉL Amikor beléptem az iskolába, kissé aggódtam, vajon ez az elnevezés nem lesz-e formális ügy. Vajon mit tudnak a tanulók, esetleg a tanítók a Szovjetunióban alakult tábori zászlóaljról és névadójukról, jaroá századosról... Az iskola bejáratánál azonban Bibrle és Svoboda tanulók eloszlatták kételyeimet. Elmondták, hogyan leveleztek a még ma is élő so- koiovói hősökkel, hogy voltak a ČKD Sokolovo Üzemben tanulmányi kiránduláson, és minden osztály egy rajzverseny keretében „Buzuluktól Prágáig“ és „Felszabadítottak bennünket“ címmel rajzokat készített. Simon, Kudrna és Zelížek tanulók pedig az öt kérdésből álló versenyről beszéltek: hol terül el Szokolovo község? Milyen küzdelem zajlott le itt és mikor? Ki harcolt Sokolovónál és ki állt a csata élén? Ennek a küzdelemnek milyen a jelentősége a csehek és a szlovákok számára? Sorold fel a szokolo- vói küzdelemben bevetett legjelentősebb fegyvereket! Állítólag nagyon szépen válaszolt a kérdésekre Helenka Fusková a 6. A osztátfy tanulója. A legfontosabb, amint azt a tanulók is bebizonyították, hogy a verseny teljesen önkéntes alapon indult, vagyis a részvétel nem volt kötelező. Hogy is kezdődött mindez tulajdonképpen itt Proseken? Tavaly az iskola tanulóival barátA harcászati gyakorlaton fontos szerephez jutnak a felderítők ,akik a természetadta lehetőségeket kihasználva éber szemekkel kísérik az „ellenség“ minden mozdulatát. (n) ságot kötöttek a Katonai Történelmi Intézet dolgozói. Egy napon azután magukkal hozták az iskolába Konvalenkova elvtársnőt, a szokolovói csehszlovák- szovjet bajtársi hagyományok múzeumának igazgatóját. És az érdeklődés csírája egyre nagyobbra nőtt. Ezt követte a Csehszlovák Néphadsereg Múzeumában tett látogatás, a szokolovói ütközet résztvevőivel 3 mold as és Kovarík tábornokkal, Toman ezredessel való beszélgetés, továbbá az Otakar Ja. roš nevét viselő katonai intézetben tett látogatás. A 7. A osztály tanulói K ion ková osztályfőnökkel egy előadássorozatot állítottak össze a szokolovói ütközetről, amelyet az iskolai hangszóróban adtak elő. Olvasás és honismeret órán a „Buzuluktól Prágáig“ című Ludvik Svoboda könyvét olvasták, a polgári nevelés óráján a tanulók a második világháború hőseiről írtak dolgozatot. És amikor Iva Stetovská hozzáfogott az 1943. márciusi szokolovói arcvonal térképének átrajzolásához, akkor már kialakulóban volt a harci hagyományok emlékterme. öt csoportból pionírtörzskart létesítettek, mindegyiknek megvolt a saját vezetője. A törsz- karban húsz gyermek dolgozott. Ezt a munkát nagy lelkesedéssel végezték. Parancsolni ezt nem lehetett, ez nem az oktatás része volt, minden szabad idejükben szereztek meg. Segítséget nyújtottak a tanítónők és az Igazgatók. Nem feledkezhe. tünk meg itt Bílý mérnökről és Kúdelka festőművészről, a Katonai Képzőművészeti Stádió- ból, akik kidolgozták a képző- művészeti és műépítészeti tervet; ugyancsak a stúdió ajándékozta az iskolának Otakar Ja- roš mellszobrát. A Katonai Történelmi Intézet és a Csehszlovák Néphadsereg Múzeumának elvtársai segítettek az írott feljegyzések és térképek kiválogatásánál. A Letov védnökségl üzemben készítették a kiállítás berendezését. Dr. Deyllel, a szövegkönyv alkotójával együtt lépünk be a harci hagyományok termébe. Itt láthatjátok a kárpáti-duk- lai hadműveletek lezajlását“ hívja fel az első vitrinnél Alexander Komanický osztálytársa figyelmét. A többi pionír afelett vitatkozik, hogy a fényképeken melyik is Konyev marsall. Az emlékterem három szat- kaszra oszlik. Az első Otakar faros személyével, a második a csehszlovák egységnek Buzulute- tói Prágáig megtett harci útjá* val, a harmadik pedig a sokon lovói hagyományok mai folyta« tásával foglalkozik. Megtekint tem a Szovjetunió Hőse csillár gának másolatát, az oklevelet» amely arról szól, hogy Jarošt ezzel a címmel tüntették ki, az eredeti csehszlovák háborús ke* resztet, Otakar Járos törzslap* jának másolatát. Itt van jaroš családjához intézett utolsó le* vele. Buzuluki és sokolovói fényképek, a sokolovói baj társa 1c névjegyzékének egy része, a kiy, jevi és duklai harcok térképe^ „Tudja, itt az egészben a ldgk értékesebb a gyermekek aktivitása“ — mondja dr. Deyl sző* vegíró. „No és a gyermekek és a felnőttek együttműködése.“ Elhagytam a harci hagyomá». nyok termét. Valószínűleg velem együtt olvasóink is feltel* ték a kérdést. Másutt nem lehetne ilyet létesíteni? Csel»# Szlovákiában ez lesz az egye* düll iskolai hagyományok tér“ me? Nem, Prága 9. körzetébert további forradalmi haladó ha* gyományokat bemutató emlék- t§rem létesül. A kilencéves' alapiskola, amely ugyancsak a Prosek lakótelepen van, a Nagy; Októberi Szocialista Forradalom Iskolája nevet 'kapja, éai berendezi a csehszlovák—szov* jet barátság termét. A Balaben* ka lakótelepen levő, a Szlovátó Nemzeti Felkelés nevet viselő, iskola berendezi a csehszlovák’ —szovjet barátság termét, és á harmadik kilencéves iskola' megszerzi a népi milícia nevety s vele együtt a népi milícia em> léktermét. A jövőben termeket létesítenek a haladó hagyomá* nyálukról a Prága 9. körzeté-» ben levő húsz kilencéves alapiskolában. És minden alkalom* mai a csehszlovák néphadsereg nyújt segítséget a gyermekeké nek és a tanítóknak. Nos, az Idei tanévben lesz-9 követőjük a prágaiaknak Szlovákiában? Szívesen beszámoz lünk rólu'k is ... -né-# FELKÉSZÜLTEK A FELADATUK TEIIESlTESERE (Tudósítónktól) — A katonai együttműködés fejlődésében, a fegyverbarátság állandó megszilárdításában rendkívül fon-, tos szerepük van a közös hadgyakorlatoknak. Ezeket a Varsói Szerződés tagállamainak területén rendezik. Az „Októberi vihar“, a „Vltava“, az „Odera—Neisse“ és a „Fegyverbarátság“ után hazánk területén kerül sor a „Pajzs“ fedőnevű hadgyakorlatra. A katonák között járva jóleső érzéssel állapítja meg az ember, hogy méltóan felkészültek erre a nagy eseményre. Erről tanúskodnak az alábbiak is. filekszandrov, a szovjet hadsereg hádnágyá 5 következőket mondotta: „Egy évvel előtt lettem hadnagy, az egyik harckocsizó szakasz parancsnoka vagyok. Mint kommunista érzem és értem saját pártfeladatomat az alegységnél folyó politikai nevelőmunkában. Fontos kérdésnek tartom az internacionalizmus jelentőségének helyes megértését, beszélek a katonáknak a baráti hadseregek harci hagyományairól és a szocialista országok eredményeiről. Személyes példamutatással és jó tanácsokkal buzdítom beosztottjaimat a tábori élet nehézségeinek leküzdésére. Katonáink jól felkészültek a hadgyakorlat végrehajtására. Z. Wielgrszowski, a lengyel néphadsereg tizedese, harcko- csi-parancsnok a közös hadgyakorlaton való részvételt a harci felkészültség legjelentősebb és legszigorúbb próbájának tekinti valamennyi beosztottja számára. Beszélgetés közben a következőket mondotta: „Megtettünk mindent annak érdekében, hogy ne valljunk szégyent fegyverbarátaink előtt. A harckocsi személyzetének nevében megígérhetem pártunknak, népünknek és a baráti hadseregekben szolgáló fegyvertársainknak, hogy becsülettel helytállunk a nagy közös erőpróbán. A közös hadgyakorlatot egyúttal ki akarom használni arra, hogy közelebbről megismerjem déli szomszédainknak a szocializmus építésében elért sikereit“. Berd Schenke, a német nem- ' zetl néphadsereg őrvezetője a közös hadgyakorlatok előkészítése során több más nemzetiségű katonával kötött barátságot, eI§Ő3óL't>an Is Kolja Ignatyevvel, a szovjet fiacísérég egyik lövészalakulatának kiváló katöíicfjával melegedett össze. Amikor elbúcsúztak egymástól, Schenke őrvezető ezt mondotta: „Biztosíthatlak Kolja, hogy én és elvtársaim becsületbeli ügynek tekintjük, hogy bebizonyítsuk nektek, szovjet katonáknak és valamennyi fegyverbarátunknak, hogy felkészültünk. Feladatunk kiemelkedő teljesítésével kívánunk hozzájárulni a közös hadgyakorlat sikeréhez.“ Pál Ferenc, a magyar néphadsereg szakaszvezetője, aknavető rajparancsnoka a legjobbak közé tartozik. Mégis, amikor beszélni kezd, nem magáról, hanem beosztottjairól beszél: „Bízom a fiúkban, mindnyájan becsületesen felkészültek. Az elsők között kell megemlítenem Bogdan István honvédet, az Irányítónkat. A legfiatalabb a rajban, de felveszi a versenyt az Idősebbekkel is. Egyébként nemrég nősült. A raj melegen gratulált és sok boldogságot kívánt a fiatal házaspárnak* Varga Zoltán honvéd Is igen szorgalmas, sokat tanul. Kult fános töltőkezelő, másodéves, régóta a kezem alatt van, helyt* álláíSt ml sem bizonyítja jobban, mint az, hogy kiváló katona. Gecse Endrével földik va» gyünk, így régen ismerjük egy-» mást. Sugár László gépkocsive'» zető újonc a rajban. Egy kicsit féltem, amikor közvetlenül a hadgyakorlat előtt friss jogosít-* vánnyal hozzánk került, most azonban már nyugodt vagyok, A felkészülés során bebizonyí* totta, hogy legény a talpán. Ez tehát a mi rajunk. Mindnyá- junk elhatározott szándéka, hogy mindent megteszünk a gyakorlaton való eredményes szereplésért»“. Stanislav Liška, a csehszlovák néphadsereg tizedese pár nap múlva visszatér a polgári élet« be a trnavai Tatrachemába, ahol mint parkettázó dolgozik. Mint töltőkezelő megkapta a Kiváló Katona jelvényt, beválasztották a SZISZ bizottsága, majd harckocsi-parancsnok lett, és utódjából, Štefan Pacra fiatal kato- uából kiváló katonát nevelt, „A hadgyakorlat tényleges kai- tonai szolgálatom csúcspontja lesz. Meg akarjuk mutatni, hogy mi, másodéves katonák, akiknek már nem sok idejük van hátra, nem alszunk babérjainkon, hanem igyekszünk a lehető legtöbbet nyújtani, hiszeri abból vizsgázunk, amit két éven át megtanultunk — mondotta. (némethf,
