Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-08 / 185. szám, kedd
Zajszint és magatartás Napjainkban nagyon sokat foglalkozunk a környezetala- kílás és a környezetvédelem problémáival és különösen a nagyvárosokban válnak az ezzel összefüggő feladatok egyre fontosabbá. Ugyanis tudjuk, hogv a „civilizációs betegségek“ egyaránt sújtják a falusi és a városi lakosságot, mégis azt kell mondani, hogy a városi lakosságot egyre több veszély fenyegeti. A stressz okokban rendkívül gazdag környezet, az ember mozgásos aktivitásának csökkenése elsősorban a nagyvárosra jellemző. A nagyváros lakóit lényegesen több külső inger éri, mint a falusit, szaporodnak az emberekkel rövid időre teremtett intenzív szellemi kapcsolatok, mert minden dolognak más a gazdája, de ugyanakkor csökkennek a közepes intenzitású emberi kapcsolatok, vagyis hanyatlik a baráti, emberi, családi kapcsolatok intenzitása és extenzitása. Az olyan elemi tevékenységek, mint például a közlekedés, bevásárlás, szórakozás, túlságosan „ingergazdag“ és ez egyre több indulati robbanást idéz elő és jelentősen nő a munkahelyi, lakóhelyi és utcai zajszint. Azt hiszem, idokolt az a megállapítás, hogy a városi ember életében a stressz okok között első helyen áll a zaj. A 7. orvostudomány kimutatta, hogy a 40 fon erősségűnél nagyobb zajhatás pszichés, a 60 feletti már más szervezeti károsodásokat okoz, 90—120 fon felett bekövetkezik a hallászavar (később a hallásromlás}, 120 felett pedig a szervezet funkciózavarain lül a szervezeti struktúrában — pl. a sejtekben — is maradandó elváltozások alakulnak ki. Viszont azt is tudjuk, hogy az írógép munkazaja 60 fon, a vendéglői csúcsforgalom zaja 70 fon, az autótülök zaja 100 fon. A beatzenészek furtissi- móinál (400—500 watt összteljesítményű erősítő berendezés mellett) 130 fon („hang fáj- daloinküszöb“) a hangerő. A modern lakások jó áthallása révén egy-egy bérház lakói ,,zajszimbiózis*‘-ban élnek, viszont a lakások hangszigetelése jelentősen drágítaná az építkezési költségeket. A hangingerek csökkentése azonban nem feltétlenül műszaki feladat, hanem társadalmi összefogással, önfegyelemmel is megvalósítható. Csökkenthetjük a zajszintet azzal is, ha lehalkítjuk a rádiókészüléket, a tv-t, vagy a magnót, ha tudomásul vesz- szük, hogy emberek között élünk, szomszédaink vannak, akik esetleg este tíz óra után már aludni, vagy zavartalanul olvasgatni szeretnének. Napközben sem szükséges nyitott ablak mellett teljes hangerővel bömböltetni a készülékeket, mert igaz, hogy „a saját lakásomban azt csinálok, amit akarok“, de úgy, hogy lakótársaim nyugalmát ne zavarjam. Nagy lakótelepeken tavasztól őszig különösen a szombati napokon már reggel öt órakor kezdik a szőnyegeket porolni és természetesen munka közben zenét hallgatnak a tranzisztoros rádióból, a tranzisztoros rádiók üvöltenek az utcán, a munkahelyeken zenegépek harsognak a presszóban, sőt már egyes kávéházakban is, hajnalig tartó házibulikat rendeznek a lakásokban, természetesen nyitott ablak mellett, mert nagy a füst és meleg van és ez ellen nincs védekezés, mert a kifüggesztett „házirend“ csak írott ina- laszt, amit senki nem tart be, és amelynek betartására semmiféle közület, vagy hatóság nem kötelezi az állampolgárokat. Kirekesztettük életünkből a megnyugtató, pihentető csendet és közben panaszkodunk az egyre emelkedő zajszint miatt. És ha e jelenség eredőit keressük, eljutunk a tudati torzuláshoz: a kíméletlen önzéshez! Jó lenne, ha a szocialista magatartásforma minden nap és minden területen érvényesülne, akkor nemcsak a zajszint csökkenne, hanem mindaz, ami ma még rontja a szocialista társadalom közérzetét! PÉTERFI GYULA KÉT ARATÁS A KOMMUNISTÁK KÜZDELME EGYKOR ÉS MA 1922 július végén alig derengett a hajnal. A gőzgép sípja fülsiketítőén hasított a táj harmatos levegőjébe. — Munkába emberek, indulunk — kiáltotta harsányan a masiniszta, miközben mozgásba hozta a cséplőszerkezetet. A két oldalról táplált dob széles szája éhesen nyelte a súlyos kévéket. Vastag sugárban ömlött a zsákokba a gabona. A kazalon csak nagy ügy- gyel-bajjal birkóztak meg az elevátorból szüntelen áramló szalmával. — Ahogy megállapodtunk ... Minden százból az ötödiket — kiáltotta a zsákolok felé az etető a dobról, aki alig győzte a gépbe hányni a mellette sokasodó kévéket. Mire Ledvényi János intéző a Garázda majorból a szérűre érkezett, már nyolc zsák búzát tettek félre a zsákolok. — Hát ez meg mi? — mutatott pálcájával a kalitkára, majd összeráncolt homlokával végighordozta tekintetét a munkásokon. — Csak az, ami kijár ... Az intéző további kérdéseire a zsákolok rá se hederítettek. Tudták, hogy a munkásbizottság előzetesen már tárgyalt a káptalan uraival és ezért természetesnek vették, hogy minden száz métermázsából félrerakják a kialkudott ötödiket. Jó magasra emelkedett már a nap az égbolton, amikor a suinmások leverték ingükről a pelyvát és a gabonaport, hozzáfogtak a száraz reggeli elfogyasztásához. Tóth Vincének nem nagyon ízlett a tarisznyás koszt. Minden harapásnál keserűbbnek érezte reggelijét. — Elvtársaim — szólította társait — amint az intéző úr szavaiból hallottuk, a káptalan nem egyezik bele, hogy a csép- lésért kijáró ötödik részt megkapjuk. Mi kevesebbért nem dolgozhatunk. Ezúttal bejelentem, hogy mától fogva bérkövetelés címen sztrájkolunk ... Határozott mondatait a káptalan képviselőjének kíséretében hatósági közegek szakították félbe. — Ez izgatás. A bolsevisták eszköze. A törvény értelmében figyelmeztetjük, folytassák a munkát. Ne hallgassanak a kommunisták propagandájára. A csendőrök parancsoló hangja csak felkorbácsolta a feszültséggel amúgy is telített kedélyeket. Minden szempár Tóth Vincére szegeződött, társai nevében visszautasította a szitkokat. — Értsék meg, élnünk kell. Nem vagyunk hajlandók tovább száraz koszton, éhbérért dolgozni ilyen nagy munkaidőben . k. A garázdai példa követésre talált a szomszédos majorságokban is. A környéken mindenütt bérkövetelési harcba léptek az aratómunkások. Már egy hét is eltelt, de a tárgyalások során a sum mások a káptalannal nem jutottak közös nevezőre. 1922. augusztus 5-én Obuch Józsefet, a kommunista part mocsonoki helyi szervezetének elnökét és Szladecsek Mihályt, a bérkövetelési bizottság tagját az államrend elleni izgatás vádjával letartóztatták. Az esemény híre szárnyakon terjed, a környékbeli majorságokban hamarosan tudomást szereztek az eseményekről. Minden majorból harminctagú munkásküldöttség érkezett másnap a mocsonoki csendőrállomásra. Garázdáról Tóth Vince vezetésével vagy negyvenen csatlakoztak a fogva tartott sztrájkvezetők kiszabadításóért indult sereghez. A hatalom emberei a járási hatóságok utasítására és a tömegek követelésére ebédidő előtt a fogva tartott kommunista vezetőket azzal a feltétellel, hogy a falu belterületén mindennemű tüntetést megszüntetnek, szabadon engedtek. Az ösz- szegyűlt tömeg lelkesedése csak fokozódott. Szladecsek Mihály azonban higgadságuk megőrzésére intette őket. Javaslatára az emberáradat — lehettek vagy hatszázan — melyhez közben a falu kisparasztjai is csatlakoztak, a falu feletti tóparthoz vonult, ahol a kommunista párt a helyzetre való tekintettel nagygyűlést szervezett. Obuch József es Szladecsek Mihály felváltva szónokoltak, minden szavuk a tagadhatatlan tényeket, az igazságot tükrözte. Az urak a földi javakban tobzódnak. A munkások gyerekeinek pedig száraz kenyér is ritkán jut az asztalra. A kispa- rasztok vagyonát súlyos adóterhek miatt dobra verik. Lerongyolódva, nyomorban él a népnek az a rétege, amely az anyagi javakat kitermeli. Ilyen a masaryki demokrácia igazi arca. Mí£ a nagygyűlés folyt, a kivezényelt csendőrök serege bekerítette a tópartot. Olyan sűrűn állták el az utakat, hogy senki se menekülhessen. Éppen akkor rontottak rá a tömegre, amikor Szladecsek Mihály a bérkövetelési tárgyalások eredménytelenségéről tájékoztatta a sztrájkol ókat. A csendőrök nem válogattak a módszerekben. Gumibotokkal, puskatussal ütlegelték az embereket, sokat közülük letartóztattak, a csendőrállomásra kísérték őket. Tóth Vince és Szladecsek Mihály vezetésével a tömeg ismét a csendőrállomás elé vonult, hogy kiszabadítsák a jogtalanul letartóztatott foglyokat. A nép követelését azonban a hatósági közegek meg sem hallgatták, sőt erélyes hivatalos fellépésükkel szétosztásra kényszerítették őket. Senki sem mozdult. A tömeg egy emberként szórta átkait a népellenes kormányra, a gazdagok érdekeit szolgáló csendőrökre. Ezután elszabadult a pokol. A csendőrök rátörtek a tömegre és ütlegelték őket. Néhány másodperc elteltével eldördültek a fegyverek is. Szladecsek Mihályt és Vagunda Kálmánt eltalálták a csendőrgolyók, mindketten eszméletlenül hullottak a földre. A megfélemlített tömeg lassan szétoszlott, sokat letartóztattak közülük. Azt sem engedték meg, hogy a sérülteknek elsősegélyt nyújtsanak. Sebeikből patakzott a vér, nagy tócsákban felszívódott az utca porában. Szládecsek Mihály életét a gyilkos golyó kioltotta, Vagunda Kálmán évek múltán szintén belehalt súlyos sérülésébe. Ám a kommunista párt vezette tömeg forradalmi lendületét a hatalom durva eszközeivel sem tudták megtörni. A nitrai járás e legnagyobb községének lakói az ötven éve történt tragikus események emlékét sosem felejtik el... A szladekovcei szövetkezet a napokban fejezte be az aratást. A gabonabetakarítás akárcsak fél évszázaddal ezelőtt, most is nagy harccal és küzdelemmel járt. Ez a harc azonban új formát öltött. Valód' esala volt az elemekkel, az időjárá«: szeszélyeivel. A 70 éves Bencsik Ambrus, aki részese volt a fél évszázaddal ezelőtti bérkövetelési harcnak, a szemtanú hitelességével filmszerűen pergeti az eseményeket, de a ma témájáról is szívesen beszél. — A harcban most Sem szabad leállni. Küzdeni kell az emberek szocialista viszonyának kialakításáért és gondolkodás- módjának megváltoztatásáért. Az emlékünnepen, melyet az évforduló alkalmából tartottunk, ezekről a kérdésekről is elbeszélgettünk. Életünk folytatói — fiaink és unokáink — a rendszer hathatós támogatásával válthatják valóra azokat az elveket, amelyekért társaimmal együtt annak idején küzdöttünk. — Miben látja mégis a két aratás kontrasztját? — Hm. Ma már könnyebb. Az aratásból kiszorult a kasza, kiszorultak a lányok, asszonyok. Ez a jelentős esemény kevés ember ügye a faluban. Csak azok foglalkoznak vele, akiknek ez a feladatuk: az elnök, az agronómus és a kombájnosok. Az a véleményem azonban, hogy az aratás, a gabonabetakarítás mai hősei is, gondoljanak azokra, akik csírájában hordták és ápolták a mai felszabadult, örömteli életet. SZOMBATH AMBRUS Nem pottyant az égből... (Tóthpól Gyula felvétele) Hagyományaihoz híven az idén is sikereket fonhatott aratási koszorújába az 1486 hektáros V. Horeši (Nagygéres) „Győzelmes Október“ Efsz tagsága. Míg ezelőtt július közepe táján kezdtek aratni, az idén a trebišovi járásban — sőt országos méretekben is — július 15- én elsőként fejezték be a gabona begyűjtését. Az ég csatornáiból szakadatlanul ömlik az eső, így a szövetkezet vezetőivel az irodában elevenítgetjük az idei kenyércsatát, melynek végére már pontot tettek ebben a közös gazdaságban. Beszélgetés közben megtudjuk, hogy a 421 hektáros kalászost négy saját és két vendégkombájn 12 nap alatt learatta, kicsépelte. Ez a jó felkészülésnek, valamint Pál Vince agronómusnak és a többi vezető eredményes szervező munkájának, s nem utolsósorban a kombájnosok tenniakará- sának köszönhető. 144 vagonra való terményt terveztek az idén, végül is 153 vagonra valót gyűjtöttek be. Tehát a tervezett 34,2 helyett 36,2 mázsás átlaghozamot értek el. Búzából például 35 mázsát terveztek hektáronként, de a jól bevált szovjet Bezosztaja 36,4 mázsát adott. A kedvező időt kihasználva két fázisban végezték az aratást. A kombájnosok közül Pa- luscsák Péter neve kerül előtérbe: 100 hektárról 3424 mázsa terményt gyűjtött be. Jelenleg a műhelyben dolgozik, mert kiváló gépjavító kovács is. További két kombájnos a dargovi szövetkezet lankás földjein segédkezik az aratásban. — De jó, hogy már készen vagyunk — sóhajt jóízű mosoly kíséretében Demeter Sándor, a szövetkezet elnöke. — Igaz, a siker nem jött magától, az elsőség sem pottyant az égből ... Újból beigazolódott, a mezőgazdaságban nincs idő a tétovázásra. Jól fel kell készülni, minden alkalmas időt, percet ki kell használni a termés begyűjtésére. Nálunk a szalma is bekerült már. Török János, Takács József, Török Miklós nyugodtan szánthatja a tarlót. Ham János elvtárstól, a szövetkezet főkönyvelőjétől a közös gazdaság félévi mérlege felől érdeklődve megtudjuk: az állattenyésztés terén 107 százalékos a bevételi terv teljesítése. A növénytermesztés számbeli eredményeire még várni kell. De bizakodnak, az év végi mérleg kedvező lesz, s ez a fontos. kulik)
