Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-08 / 185. szám, kedd
A grúz filmművészet öiven éve „Grúzia-film“: ló védjegynek számít ez sok sok ország nézői előtt. A grúz filmművészet olyan alkotásai, mint A katona apja, a Hevszur ballada, Az esernyő utat találtak a film kedvelőinek szívéhez. Mintegy harminc nemzetközi dtj és elismerő oklevél í’a.iúskodik a grúz film sikereiről. A grúz filmművészet a szovjethatalom szülötte. Grúziában 1921 februárjában győzött a forradalom és ugyanannak az esztendőnek októberében jelent meg a vásznon Ivan Peresztiani játékfilmje, az Arszen Dzsor- dzsir.soili — ezzel az alkotással sz'Ietetc meg a szovjet-grúz filmművészet. Az Arszen Dzsor- dzsia-vili nemcsak az egyik nemzetiségi filmgyártás elsőszülötte volt, de egyike volt a forradalom témájával foglalkozó első szovjet filmeknek. Arról síólt, hogyan harcolt a grúz munkásosztály a cári önkény ellen. 1923-ban készült ej a Goszkinprom Grúzia stúdióban Peresztiani Vörös ördögfiókák című filmje, amely a hősi-ka- landfilm új formáját teremtette meg. Hangosított változatát még ma is vetítik a Szovjetunióban. Ennek a filmnek újdonsága nem dramaturgiai vagy rendezői megoldásaiban rejlik, hanem abban, hogy a Vörös ördögfiókák nézői a for- radolam hősi korszakát láthatták, s erre azelőtt nem volt példa a művészetben. A húszas élvek második felében fiatal alkotók kerülnek a Goszkinprom Grúzia műtermeibe. Ekkor lát munkához Mihail C.iaureli, Nyikolaj Sengelaja, Sziko Dolidze, David Rondeli, Mihail Kalatozov, Georgij Makarov. Sengelaja 1928-ban forgatta Eliszo című filmjét, amely az Októberi Forradalom nagy vívmányának, a kis népek nemzeti felszabadításának gondolatáról szól. Ez a film a legjobb szovjet játékfilmek közé került, és az 1929-es stuttgarti nemzetközi filmszemlén nagy elisme- »ést aratott. Mihail Kalatozov első filmjének, a Szvanetia sójának íárgya: az ember harca a vak erőkkel, elszánt akarata, hogy legyűrjön minden akadályt. Ez a film a kifejezőeszközök új útjait kereste, a montázsét, például, s méltó kezdete egy nagy tehetségű rendező munkásságának. A harmincas tfvek közepén a grúz filmművészetre is igen nagy hatással vannak az olyan forradalmi alkotások, mint a Szergej Elzensteln Patyomkin páncélosa, Vszevolod Pudovkin Anyája, Alekszandr Dovzsenko Földje, a Vasziliev fivérek Csapajeve. A tbiliszi központi filmsútdió munkájában a legjobb színészek, rendezők, forgatókönyvírók vettek részt s minden alkotói tapasztalatukat átadták a fiatal grúz filmművészetnek.. Az új szakasztan időszerű témák felé fordultak a rendezők. Megnőtt az igény, hogy mind mélyebben ábrázolják a mai embert. Elkészül Sziko Dolidze Az utolsó kereszthordók című filmje, amely az új rend harcát ábrázolja a lázadó hegyi törzsekkel. Egy hajdani béres elindul az új élet felé. Ezt a szerepet az akkor még fiatal Szergo Zakariadze alakította. Az ő nevéhez fűződik a grúz film sok későbbi sikere. Az ötvenes évek közepén a Goszkinprom Grúzia örökébe lépő Grúzia-FUm műtermeibe nagyszerűen debütáló, fiatal rendezők jöttek. Tengiz Abuladze és Rezo Csheidze filmje, a Magdani kis szamara hitelesen idézi föl a forradalom előtti grúz falut; a cannes-i filmfesztiválon díjat kapott. Rezo Csheidze filmje, A mi udvarunk, a szovjet Grúzia mai embereiről szól, a moszkvai VIT-en aranyéremmel díjazták. Tengiz Abuladze Idegen gyermekek című filmje az év legjobb filmje címet kapta finn, angol és olasz nemzetközi fesztiválokon. Említsük meg vtügiil Rezo Csheidze A katona apja című filmjét, amely a világ igen sok mozijának műsorán szerepelt. A Szergo Zakariadze alakította öreg grúz paraszt, Georgij Ma- harasvili véglegesen bevonult a hatvanas évek filmtörténetébe. Zakariadze igazi népi jellemet formált ebből a figurából. A film a szovjet katona dicsőségének hősi éneke. A hatvanas években fiatal művész fordul a mai grúz falu problémái felé, a föld népe felé. Nem lazult-e meg az emberek kapcsolata szülőföldjükkel? Ki fog élni és dolgozni az apák és nagyapák földjén? Ezek a kérdések foglalkoztatták Eldar Sengelaja Fehér karaván, Merab Kokocsasvili Zöld völgy, Otar Ioszeliani Lombhullás című filmjét, amelyek nagy sikert arattak Szovjetunió szerte. A szovjet közönség melegen fogadta Rezo Csheidze nemrég elkészült filmjét, amelynek No és az ifjúság a címe. A rendező azokról a fiatal fiúkról és lányokról készítette filmjét, akiket az iskolapadban ért a háború; vágyaikról, romantikus bátorságukról, a hazáért végrehajtott hőstetteikről. „Kollektív“ arcképet festett a negyvenes évek fiataljairól, s egészen napjainkig hozta el a történetet, bemutatva, hogyan szálltak apáról fiúra a legszebb eszmények és hagyományok. Az 1972 es filmek széles körű tematikát ölelnek fel. Sota Ma- nagadze alkotócsoportja Egy édesanya gondolatai címmel forgat filmet. Sziko Dolidze befejezte a Szemirámisz kertjeit, amely a grúz és az ukrán kolhozbeliek régi barátságáról szól. David Rondeli új filmje Zoja Huhadze grúz lány hőstetteinek állít emléket. Zoja Ruhadze efe társai a Nagy Honvédő Háború alatt a krími föld alatti mozgalomban küzdöttek. A rendezők doyenja, Mihail Csiaureli a pol-' gárháború legendás alakjáról, Vaszilij Kikvidzéről fejezett be forgatókönyvet. Eldar Sengelaja vígjátékot forgat, amely a repülés úttörőiről szól. IRINA RUTIANI A Karlovy Vary-i XVIII. nemzetközi filmfesztiválon nagydíjjal jutalmazták a Danyiil Hrabrovickij rendezte A tűz megszelídítése című szovjet filmet-. A képem jelenet a filmből: A TV-TELEFON TÉRHÓDÍTÁSA Csak aki többször használta a tv-telefont (videotelefonnak Is nevezik), ismeri azt a pszichikai hatást, amit ez az újszerű távközlési eszköz, pontosabban szólva a hiánya kelt. Olyan eszközről van szó ugyanis, amit könnyű megszokni, és ha visszatérünk a csupán hangvitelt szolgáltató telefonra, akkor érezzük igazán hiányát. 1927 ÓTA Nehéz lenne pontos történelmi képet adni a fejlődésről, ugyanis a tv-telefonnal egyidejűleg több államban kezdtek foglalkozni. Első gyakorlati alkalmazásának időpontjaként 1927. április 7-ét tartják számon, amikor Herbert Hoover, az USA akkori kereskedelmi minisztere először folytatott képtelefonos beszélgetést a Bell-társa- ság elnökével. Ma műszakilag erősen túlhaladott ez a BeM- féle konstrukció. Utódja, napjaink „Pictuephone“ készüléke számos példányban működik a New York—Chicago—Pittsburgh—Washington hálózatban és a legközelebbi időben robbanásszerű fejlődést várnak elterjedésében. A tv-telefonok egyik legjelentősebb jövőbeli területének a nagy- vállalati információs rendszert tekintik, így pl. a Bell-társaság a Westinghouse Electric Co. Pittsburgh-ben levő irodaházait szerelte fel nemrég „Picturephone“ képtelefonnal. Egységes fejlesztési elvekről nem beszélhetünk, bár a kialakult rendszerek felépítésüket tekintve hasonlók egymáshoz. A Siemens-gyár kísérleti berendezésén 8,5X11,5 cm-es kép jelenik meg; a beszélgető partnerek kb. 1 méter távolságra helyezkednek el a készüléktől. A képmező alatt helyezkedik el a kis vidikon képfelvevő cső, amely alig néhányszor tíz lux (!) megvilágítási erősségnél is elfogadható képet szolgáltat. A mélységélesség tartománya 0,5-től 2 m-ig terjed. KÉP 312 VONALBÓL Ahhoz, hogy folyamatos mozgást tükröző képet kaphasson a vevőoldal, a Siemens gyár szerint mintegy 25 Hz-es képkövetési frekvenciára van szükség. Magát a képet 2—300 sorra kell bontani. Érdekes, hogy a svéd kísérletek adatai is nagyjából egyeznek; az Ericsson-féle tv-telefon esetében a 14X18,3 cm méretű képet 30 Hz-es képkövetési frekvenciával továbbítják (vagyis gyakorlatilag másodperceként 30 képből adódik össze a folyamatos mozgás hatását keltő kép). A svéd tv-telefon képernyőjén partnerünk arca 312 vonalas képen alakul ki. Hogy a tv-telefonok létesítésével kapcsolatos nehézségeket érzékelhessük, maradjunk még a svéd adatoknál. Míg másodpercenként 4000 bit információmennyiség átvitele szükséges a szokásos telefonbeszélgetésnél, addig a képátvitelhez 0,5... 3 millió (ezen belül a tényleges érték a kép minőségétől függ). A svédek a képet ugyanazon a vonalon továbbítják, amelyen a hangot, azonban egyetlen képátviteli csatorna sávszélessége legalább 1 MHz kell, hogy legyen, és ezen vivőfrekvenciás hálózatokban mintegy 250 hangátviteli telefoncsatorna helyezhető el. Ez már eleve meghatározza a tv telefon költségességét is. Az amerikai Picturephone impulzus-kódmodu- lációs rendszerben továbbítja a képet, az Eric- ssonhoz hasonlóan 30 Hz-es képfrekvenciával. Érdemes megemlíteni, hogy a Picturephone tökéletesítésével a Bell-cég ugyanolyan úttörő szerepet kíván játszani a tv-telefonok technikájában, mint amilyent négy évtizede az első távbeszélő készülékkel játszott. A készülékek integrált áramkörrel épülnek, és gumiobjektívvel vannak ellátva, ami (területmértékre vonatkoztatva) 250 százalékos képnagyítást tesz lehetővé. A Picturephone közvetlenül csatlakoztatható számítógéphez: a komputerben tárolt, vizuálisan megjeleníthető adatok a megfelelő gomb megnyomásával „lehívhatók“ a tv-telefon képernyőjére. Hasznosnak bizonyult a Picturephone a sugárveszélyes röntgenberendezések felvételének biztonságos helyre való továbbításában is. A Picturephone-hoz tartozó négynyomógombos vezérlés lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy beszélgetést kezdeményezzen, vagy válaszoljon egy Picturephone hívásra; láthatja a saját maga által közvetített képet (tehát például ellenőrizheti az általa a vidikon felvevőcső elé helyezett rajz átviteli lehetőségeit); megakadályozhatja saját képének közvetítését (ekkor egy statikus ábrát — geometriai alakzatot — közve- tít a készülék.) Megoldható, hogy csak kép kerüljön továbbításra, hang nem. GUMIOPTIKA Ugyancsak gumióbjektíves — mégpedig elektronikusan vezérelt — a japán Hitachi gyár tv-telefonja. A VBP-7 típusjelű készülék 14X10,5 cm-es képernyőjén jeleníti meg a továbbított portrét. Sávszélesség-igénye — az Ericsson típushoz hasonlóan — 1 MHz, a képminőség azonban nem éri el a svéd megoldásét, egyrészt mert nagyobb megvilágítási értéket kíván (alsó küszöbértékként legalább 100 luxot), másrészt, mert a képet csupán 275 vonalra bontva továbbítja. Amiben viszont példamutató megoldású: áramköri kapcsolása integrált áramköri elemeket tartalmaz. A tv-telefonok elterjedését egyre kevesebb műszaki tényező gátolja, annál súlyosabb gondot okoznak viszont a gazdaságossági szempontok. Ennek ellenére újabb és újabb nyilvános hálózatok kiépítéséről érkeznek hírek. Moszkvában a Gorkij utca egyik mellékutcájában levő postahivatalban működik a Videotelefon. A ház előtt nap mint nap elhaladó járókelők és a postára betérők tízezrei megszokott szolgáltatásnak tekintik ma már a tv-telefont. A közeljövőben működni fog a Stockholm—Malmö—Göteborg hálózat, amely Svédország három legjelentősebb városa között teremt képtelefonos kapcsolatot. E tekintetben a Szovjetunió és az USA után a harmadik helyei foglalja el. Egyelőre mégis D. N. Carsonnak, a Bell-labo- ratórium tudományos munkatársának álláspontja látszik megalapozottnak, aki szerint a hetvenes években a tv-telefon térhódítása először a vállalaton belüli információs rendszerekben indul majd meg. A fő feladat: az igénybevett sávszélesség csökkentése, hogy ugyanarra a frekvenciasávra több képet továbbító vonalat lehessen „ráültetni“. A brit posta nemrég számolt be arról, hogy a „Viewphone“ elnevezésű kísénleti rendszerében a sávszélességet sikerült 500 kHz-re csökkenteni, (mivel a brit telefonhálózatban hangátvitelhez az egységes sávszélesség értéke 4 kl-l, éppen 125 helyét foglalja el még így is a Viewphone). Előnyei közé sorolhatjuk viszont, hogy éppúgy, mint a Picturephone, alkalmas számítógépes adatok vizuális megjelenítésére, sőt a fejlesztés következő állomásán statikus képek esetén a kép rögzítésére, dokumentálására is módot ad. Nagy jövőt jósol a brit posta a másik rendszernek, a Confravisionnak, amely konferenciák közvetítését teszi lehetővé. Ez azonban inkább zárt láncú, vezetékes tv-rendszernek tekinthető. A KOPASZOK REMÉNYE: A HAJÁTÜLTETÉS A dús hajkorona elsősorban a nők ékessége, s csak mellesleg jelképe a férfiúi erőnek — kopaszodás hiúsági próbatételével mégis főként a férfiaknak kell szembenézniük. Felesleges azonban külön megsiratni minden elveszett hajszálat. Napi 60—70-ért sem kár — különösen tavasszal és ősszel, amikor ennek „szezonja“ van ■—, marad belőle bőven, hiszen egy-egy fejtetőn 80—300 ezer is akad. Egy hajszál azonban csak öt-hat évig él, hogy kihullva új nőjön a helyébe a fejbőr mélyén rejtőző hajszemölcsökből. Havonta 1—2 cm-rel hosszabbodik, mégpedig egyénenként változóan és nyáron, délelőtt meg este gyorsabban, mint máskor. Idősebb korra ez a folyamat is lustul, 45—50 év körül lassúbbá válik, és fejünk ékessége többé-kevésbe megritkul. Annál riasztóbb, amikor minden előzékeny, kísérő tünet nélkül fillérnyi-gyerrnektenyérnyi kopasz foltokat fedez fel valaki a tükörben. Egyes esetekben ez a baj magától is elmúlhat. Máskor a szakorvos tanácsára felderített gócbetegség ineggyógyítása, a hajszemölcsöt bénító mérget termelő (többnyire a foggyökér csúcsán vagy a mandulában rejtőző) gennytasak eltávolítása hozza meg a várt eredményt. Ritka eset, hogy a foiltok megnagyobbodnak, összeolvadnak. Az így kialakuló teljes kopaszság, amihez még a szemöldök és a szempillák kihullása is járulhat, már többnyire nem gócbetegségből, hanem hormonzavarból ered: az agyalapi mirigy (hipofízis) hiányos működéséből. De még ilyenkor sem biztos, hogy a paróka az egyetlen segítség. Nagyobb a gond, és jogos az aggodalom a már fiatalon is gyakran kopaszodáshoz vezető korpázó, ún. sebhorreás hajhullás esetében. Első jelei az élet harmadik évtizedében a leggyakoribbak: A kopaszodás ilyenkor jellegzetesen a homlok két széle felett kezdődik, s a folyamat végén csak a tarkó- ós halántéktájon marad meg a haj. Ott viszont — és ez esetben ez nagyon fontos! — teljes az épsége, sűrűsége. Az ilyen megkopaszodás okát nem ismeri a tudomány, s csak a tapasztalat bizonyítja, hogy legnagyobb szerepe az öröklődésnek, a családi hajlamnak van benne, de elősegíthetik emésztési zavarok, s egyik-másik hormonmirigy elégtelen működése is. Az erőfeszítések célja a fejbőr vérkeringésének megjavítása. Alkalmas erre a szeszes bedör- zsölés, a helyes masszázs, a karcolás, a mérsékelt napozás, a szoros sapka é^talap mellőzése. Meg lehet kísérelni az átmeneti lenyírást vagy akár a kopaszra borotválást is annak, aki ebben bízik-. .. Egy új kísérlet további halvány reményt nyújt a kopaszság „meggyógyítására“. A különféle szervek átültetésének árnyékában ugyanis — külföldi jelentések szerint — egy spanyol orvos, dr. Enrique Bassas Grau 1963 óta kísérletezik — hajátültetéssel. Nem idegen emberből ültet át hajat, nem kell tehát immunreakcióval, kilökődéssel számolnia, nem lehet szüksége a szervezet immunfolyamatainak fékezésére, sok kockázattal járó bénítására. A kopasz ember tarkóján ép, sűrűségében megmaradt hajat ritkítja meg, onnan emel ki átültetésre alkalmas hajcsomókat, szemölcsöstül. Megfelelő előkészítéssel, a homlok és a fejtető kijelölt részeiben kipreparált pontokra ülteti be, helyezi át a hajtöveket. Veszélytelen, de mindenesetre bonyolult, s nem éppen kellemes eljárásról van szó, hiszen „közepes“ kopaszság esetén is 100—200 hajcsomó átültetésére és az ezt követő fejbőrápolásra s ügyes fésülködésre van szükség. (dj) 1972. VIII. 8.
