Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-06 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó
Felmérés a Földközi-tengeren és az Adrián Katasztrofális méretekben szennyezik a Földközi-tenger vizét az ipari és háztartási hulladékok, és a parti országok végre kezdik megérteni, milyen veszély fenyegeti őket, amennyiben nem veszik fel közösen a harcot a szennyeződés veszélye ellen. A tenger súlyos betegségének fő okai: vizének korlátozott körforgása, az oxigéncsere rendkívül lassú üteme és a víz alatti élővilág számára elengedhetetlen tápanyagok hiánya. Az a tény, hogy a vizet olaj- és vegyi termékekkel, ipari hulladékkal és a különböző, hulladékokkal szennyezik, rohamosan nehezíti a helyzetet. A mai válság okai szorosan összefüggnek az Iparosítás gyors fejlődésével, a lakosság számának gyarapodásával és avval, hogy hiányzik a környezeti szennyeződés hathatós ellenőrzése. Múlt év júliusában Málta-szigetén értekezletet tartottak, amelyen harminc ország képviselője megegyezett abban, hogy haladéktalanul intézkedéseket kell tenni a földközi- tengeri vízmedence további szennyeződésének megakadályozására. Tíz földközi-tengeri ország most dolgozik egy megállapodás-tervezeten, amelynek célja a szennyeződés elleni harcra vonatkozó regionális egyezmény megkötése. A Földközi-tengernek és a Fekete-tengernek egyetlen kijárata van a nyílt óceánra — a Gib- raltári-szoros. Ezen keresztül hozza be az Atlanti-óceán vize dagály idején az oxigént, míg a víz alatti áramlatok a lehető legszennyezettebb vizet juttatják az óceánba. A szoros azonban igen keskeny, s a tudósok számítása szerint a Földközi-tenger teljes „felújításához“ mintegy 80 évre van szükség. A tenger biológiai egyensúlya különféleképpen bontható meg: egyes szennyező elemek elpusztítják a növényzetet és az állatvilágot, mások pedig olyan nagy mennyiségű oxigént nyelnek el, hogy a tengeri szervezetek megfulladnak. A DDT és hasonló anyagok felgyülemlőnek bizonyos víz alatti élőlényekben, bekerülnek a halakba, és ezek fogyasztása veszélyes, sőt halálos lehet az emberre. A Földközi-tenger két leginkább szennyezett körzete a francia Riviera és a Velence-Trieszt térség az Adriai-tengeren. Egykor a marseille-i öbölbe torkolló Rhőne-t és az Adriai-tengerbe ömlő Pó-folyót nevezték a Földközi-tenger két tüdejének. A Gibraltári-szo- rossal együtt e két folyó volt az oxigéncsere fő forrása. Manapság azonban e két folyó valóságos szennycsatorna, minden rendű és rangú hulladék és szennyező anyag tárháza. A víz és a levegő szennyezettségi szintjének megállapítására irányuló kutatások az említett körzetben aktívabban folytak, mint a Földközitenger más térségeiben. A zágrábi tengerkutatási központ szakértői például rámutatnak, hogy a tengerszennyeződés folyamata a Velence- Trieszt körzetben „olyan fenyegető szintet ért el, amely kétségtelenül sokkal nyugtalanítóbb, mint a Földközi-tenger valamennyi többi térségében kialakult helyzet.“ Nem megnyugtatóbb Marseille környékének helyzete sem, ahol a kikötő, az üzemek és a lakosság különböző hulladékok tömegét ömlesz- tik a tengerbe. A baktériumok százaléka a tengervízben egyértelműen meghaladta a „biztonsági szint“ határát. Száz méterre a parttól a tengeri üledék kóli bacilusokkal van teile. A rovar- és növényirtó szerekkel fertőzött marseille-i kikötőben egyes tengeri növény- és állatfajták kipusztultak. (IEUNE AFRIQUE) LÁTHATÁRON A BAREX Semmi újat nem mondunk, ha azt állítjuk, hogy a bőrfeldolgozó ipar az egész világon nyersanyaghiánnyal küzd. Ezzel indokolható a külföldi vegyipari kísérleti és kutató- intézetek évekig tartó lázas munkája, melyet végül is siker koronázott. Olyan szintétikus anyagot állítottak elő. mely megtévesztésig hasonlít a természetes bőrhöz. Az iparilag fejlett országok példájára a mi szakembereink Is hozzáláttak e nélkülözhetetlen nyersanyag előállításához. Fáradozásunk nem is maradt eredménytejen, s a chropynéi Technoptast még ebben az évben mintegy 200 ezer négyzetméternyi plasztikus anyagot gyárt. A Technosplastban rövidesen megkezdik a próbaüzemeltetést. Először a férfi cipőkhöz szükséges poromerikus anyag gyártását vették tervbe, mely barex 700 jelzéssel jelenik meg a piacon. A láb formájához alkalmazkodó műbőr jóformán semmiben sem különbözik a természetes marhabőr- től. Ezzel magyarázható, hogy cipőiparunk igényeinek megfelelően már 1973-ban 7 színárnyalatban hozzák forgalomba a barexet. Az ebből a műbőrből készült cipők nem tágulnak ki, megtartják formájukat. A barex cipő további előnye, hogy tisztítása is rendkívül egyszerű. A cipőkrémek és paszták helyett elegendő, ha tiszta vízzel leöblítjük, vagy nedves szivaccsal letöröljük róla a sarat, vagy a port. A Technoplast-üzem teljesítménye egyelőre korlátozott. Az igényeket mindaddig nem elégíthetik ki teljes mértékben, míg el nem készül a második üzemrészleg, melynek építését még ennek az ötéves tervnek a folyamán megkezdik. Ez a részleg a borjúbőrhöz hasonló plasztikus anyagot állít majd elő. A szakemberek véleménye szerint az újfajta nyersanyagból készült cipőkről, kesztyűkről, táskákról stb. senki sem gondolná, hogy csak jól sikerült utánzatok, melyek a természetes bőrnél is tartósabbak. —km— A görög orvostudomány bölcsőié Trójától délre, a mai Törökország égei-tengeri partján az ókorban városok álltak, és itt keresendők a görög orvostudomány forrásai is. Pergamon, Kis-Äzsia egyik legnagyobb városa 1300 láb magasban, egyetlen hatalmas sziklán épült, amelynek h p^piiq ksrivíirpott Pergamon romjai arról tanúskodnak, hogy a város valamikor az egész környéket uraló hatalmas erőd volt. Pergamon Lizimache szatrapa és szenvedélyes könyvbarát utódai idején élte virágkorát. Az általuk létrehozott hatalmas könyvtár romjai azt bizonyítják, hogy az óriási éoületben valamikor több mint egymillió könyvet őriztek. Pergamonban kezdtek először írás céljaira szolgáló jó minőségű anyagot — pergame-ntet — gyártani, s itt találták fel a kódexet is, — az egymáshoz fűzött papiruszlapokat, vagyis az első könyvet. Annak a sziklának az üregében, amelyen Pergainon emelkedett, az ókor egyik híres orvosi központja, Aszklépion épült ki. S itt működött a pergamoni orvosképző iskola és egy gyógyintézmény — a mai kórházak elődje. A monda szerint Aszklépiosz — Appolon fia — félig ember, félig Isten, a kentauroktól tanulta az orvoslás művészetét. Az istenek halállal büntették merészségét, hogy megpróbálta feltámasztani a halottakat, mert így a túlvilág elnéptelenedhetett volna. Homérosz szerint Aszklépiosz két fia sebészként működött a Tróját ostromló régi görög csapatoknál. Aszklépionban többnyire viszonylag egyszerű és a mai szemmel nézve is észszerű gyógymódot alkalmaztak a betegeknél. A gyógyító eljárások lényegét diéta, torna és bizonyos szertartásokkal kísért fürdés alkotta. Ismeretes az olyan eljárás is, hogy a beteget szent vízbe merítették és szent forrás vizével itatták. „Inkubációt“ is alkalmaztak: a beteget a templom egyik sötét helyiségében altatták, s mialatt illatos füstbe burkolva aludt, a papok a helyiség tetején levő nyílásokon keresztül imákat mondtak felette. Ébredés után a beteg tanácsokat kapott a papoktól arra nézve, milyen életmódot folytasson. A mondák szerint sok beteg gyógyultan hagyta el a szent helyet. Itt kezdett dolgozni a pergamoni születésű Galenus (kb. 131—201). Később aľnnhan Rómában telepedett le, ahol Marcus Aurelius császár orvosa volt. Galenus, az anatómia és a fiziológia egyik megalapítója, halottakat boncolt és élő állatokon kísérleteket hajtott végre. Több olyan orvosi tárgyú értekezést írt, amelyek később az európai kontinensen nagy hatással voltak a középkori orvostudományra. rUNESCO-Bulletin) Az alkohol elsorvasztja az izmokat Hosszú időn át úgy vélték, hogy az alkoholizmussal társuló izombetegségek az általános rosszul tápláltság velejárói és nem az alkohol mérgező hatásának következményei. A legutóbbi időben végzett kutatások viszont éppen azt mutatják, hogy ha sokat iszik valaki — nem elegendő jól táplálkozni, hanem sokkal többet ér, ha kevesebb italt fogyaszt. Az alkohol fokozta izommegbetegedés ismert, bár nem túlságosan gyakran előforduló betegség. Akut formájában izomfájdalmakkal, túlérzékenységgel, vi- zenyővel jár. Amikor a betegség krónikussá válik, határozott gyengeséget idéz elő. Ezt a betegséget főként azoknál a megrögzött alkoholistáknál vizsgálták, akik gyakran váltak a hiányos táplálkozás áldozataivá. Éppen ezért nehéz volt elkülöníteni az alkohol közvetlen hatását. Az izommegbetegedést az általános testi állapot következményének tekintették, mert hasonló izomsérülésekkel találkoztak olyan rosz- szul táplált alanyoknál is, akik nem voltak az alkohol rabjai. Egészséges és jól táplált kísérleti alanyokon végzett kísérletsorozat bizonyította be első ízben, hogy az alkohol közvetlen hatást gyakorol az izomszövetre. Három önkéntes, 21, 27, illetve 38 éves férfi vetette alá magát Sun K. Song és Emanuel Rubin doktor kísérletének egy New York-i kutatólaboratóriumban. Egy hónapon keresztül a következő kezelésben részesültek: naponta 3900 kalóriát fogyasztottak, ennek 15 %-át proteinek, 32 %-át, szénhidrátok és 42 %-át etilalkohol tette ki Gyümölcslében oldva napi 225 gramm etilalkoholt fogyasztottak, ez megfelel a krónikus alkoholizmusban szenvedő egyén napi szeszfogyasztásának. Az étrendhez tartozott megfelelő mennyiségű vitamin fogyasztása is. Időről-időre izomszövet-mintát vettek a három kísérleti alanytól. A negyedik hét vé gén valamennyiük izomszövetében a sejtek közötti vizenyőt, az izomrostok közötti tér kiszélesedését tapasztalták, és azt vették észre, hogy az izomszövet részlegesen megrongáló- dótt. A kísérlet befejezése után néhány héttel az izomszövetek visszatértek normális állapotukba. A New York-i kutatóknak mind ez ideig nem sikerült magyarázatot találniuk az izommegbetegedés mechanizmusé rc\ Ügy vélik, hogy az etilalkohol különleges hatást gyakorol aa izomszövetekben a szénhidrátok anyagcseréjére. Mindenesetre előfordulhat —- jegyzik meg a kutatók — hogy azok a szívizom-megbetegedések, amelyek néhány alkohol.s- tánál kimutathatók, szinté "i at alkohol közvetlen hatására lépnek fel, hiszen a szívizmoknak és a mozgató izmoknak nagyon sok közös vonásuk van. (Science et Vie) 1972. Vili. B. MM 'O N 73 23 A harcászati gyakorlat pi- jji henőhelyén az egyik gépkocsi alól bogárfekete szemű, kreol bőrű katona tá- pászkodott elő. — Baj van a járgánnyal? — kérdezte a parancsnok. — Jelentem semmi, csak egy kis ellenőrzés — villant elő a katona tejfehér fogsora. A parancsnok elégedetten bólintott, mafd hozzám fordult: — Príma sofőr. Beszéljen csak vele, róla aztán lehet írni. Érdekli? Válasz helyett elővettem a töltőtollamat és a jegyzetfüzetemet. — Kalányos elvtárs! — szólította elöljárója. Kemény szorílású legény. Keze akár egy kis malomkő. Kiszáradt zsombékra telepedtünk. Beszélni kezdett. Szülei, idős Kalányosék kunyhója a falu szélén áll, a cigánysor többi putrijával. Ök háznak nevezik. Háznak, mert a kicsiny vályogépítmény két helyiségre oszlik. Ott, a csupasz agyagpadlóra terített agyonfoltozott szalmazsákon hozta világra az édesanyja huszonegy évvel ezelőtt a fényes, fekete szemű, fürge kis porontyot. Az újszülött a János nevet kapta. Ő a kilencedik életben maradt gyerek a családban. Több is született ugyan, de talán maga Kalányos mama sem tudná pontosan megmondani, hány csecsemőkorú, vagy éppencsak tipegő magzata lelte korai halálát a szűk kis putriban. Akkoriban senki sem tartotta számon, hány apróság lát napvilágot, és kik halnak meg közülük egy-egy sárkunyhó-' ban a cigánysoron. Jancsit hatéves korában apja beíratta a falu iskolájába, hogy beavassák az írás- olvasás tudományába. A nagyobbacskák legtöbbje úgysem tanult betűvetést, hát ne maradjon Jancsi is tanulatlan. A legkisebb fiú éles eszű- nek bizonyult. Meg is maradt fekete fürtű fejében minden, amit az iskolában hallott. Dehát otthon nem volt módja a tanulásra. Hogyan is forgathatta volna az ábécés könyvet kicsiny vi- tyillójukban, ahol egyetlen mécs pislókáló világánál tizenegy éhségtől fényló szempár leste a tűzön rotyogó kásás fazekat, tizenegy száj ricsaja töltötte be a két alacsony szobácskát. Nyáron persze könnyebb volt. Kalányos Jancsi a porlepte utszéli eperfák édes gyümölcsével ragacsos feketére maszatolta magát. Apja aratni ment, kenyérnek valót keresett népes családjának, sőt néha egy-egy darabka szalonna, néhány vöröshagyma is előkerült fényesre csiszolódott, verejtékszagú tarisznyájából. Ilyenkor ünnep volt Kalányoséknál! Hát az ürgeöntési Az volt még a nagy öröm! Apjával, vagy valamelyik bátyjával Jancsi is eljárt ürgét önteni aratás után a tarlóra. Bele a vödörnyí vizet a lyukba, és a fürge gabonarabló ázottan, prüszkölve bújt elő föld alatti rejtekéból. Milyen gyors, biztos mozdulattal kapta nyakon az apjuk, s az ürge nem lopott rozsot, búzát többé. Jancsi lábát a tarló ezernyi tűhegytorzsa hasogatta, vére kiserkent, mégis boldogan trappolt apja után. Délutánra tizenöt-húsz kövér ürgét fűztek zsinegre — mint horgászok a halat —, a füzért kapanyélre akasztották és egymással versengve cipelték hazáig. Milyen finom pörköltet főzött a zsákmányból estére a mama a háromlábú bográcsban! Sok hagymával, csöves paprikával. Ilyenkor az egész család jóllakott, Jancsi a bogrács alján maradt zaftot is kitörölhette tisztára szopott ujjaival. Dehogyis merte volna gondolni ő akkor, hogy le génnyé serdülve traktoros lesz. Cigányból traktoros? Akkoriban ez még álomnak is szép volt. Dehát azóta sokat fordult a világ. Néhány éve fiatalokat toboroztak traktorosnak a faluban. Jancsi is Jelentkezett a tanfolyamra. Semmivel sem rosz- szabb eredménnyel végzett, mint legtöbb társa. Traktorra ült az állami gazdaságban. Megbecsült ember lett. Már tizenkilenc éves korában csaknem kétezret keresett havonta. Bátyját, nővérei is megtalálták helyüket az életben. Még egy Kalányos fiú lett traJcffurm—írni iir 1 f ífrrnr— toros, de téesz-gazda, állami gazdasági dolgozó és vasutas is akad közöttük. Jancsi két bátyja már nagy, tágas cseréptetős téglaházat építtetett, ugyanolyant, amilyent mostanában számos más falubeli. Ha Kalányos János letölti a katonaidőt, újra traktorra ül és persze családot alapít. A gazdaságtól házhelyet kap. Éppen úgy, mint a többi há zasuló traktoros. — Olyan házat építtetek — mondja —, de olyant, amelyikben sohasem kell ta pasztani az asszonynak. Pad lója lesz, sima, fehér fenyő fából. — Hát villany? — Na hallja! — Rádió? — Világos. Meg televízió. Milyen ház lenne az máskülönben? — Hanem egyszer meghív hatna ürgét önteni. Érdekes lehet. — Nekem ugyan nem kelll Öntsön csak maga, ha kedve tartja. Talál eleget aratás után a tarlón. Hanem aztán vigyázzon, jól kapja el a nyakát, különben akkorát harap az ujjába, hogy örökre elmegy tőle a kedve! BERTALAN ISTVÁN Ürgepör hölt
