Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

MaKayama nemcsak gyuiun, liánéin a többi szeren is egészen rendkívüli teljesítményre képes, és ezért reméli, hogy ezúttal sikerül az olimpián az összetettben az első helyen végeznie. Már csupán néhány hét választ el bennünket a világ legnagyobb sporteseményétől, az olimpiától. Amennyiben értesüléseink pontú, sak voltak, elsőként az Egyesült Államok állította össze atlétavá- lugatottját, de lehet, hogy mire soraink nyomdafestéket látnak, már másutt is hasonlóan cselekednek. Az előkészületek most érik el] csúcspontjukat, nemcsak az atlétikában, hanem más sportágak* ban is. Kezdődik a felkészülés hajrája, a szakemberek, s edzők az utolsó simításokat végzik, egyszóval az egész világ olimpiai lázban ég. Tamara Pressnsk köszönhetem... Amikor hal évvel ezelőtt a 20 éves Fajna Melnyik 44 méterre vetette a diszkoszt, bizony senki se merte vol­na megjósolni, hogy néhány év eltel­tével Európa-bajnokságot nyer és vi­lágcsúcstartó lesz. 1970-ig nem tudott rendkívüli eredményt elérni. Az at­létavilág akkor ismerkedett meg ne­vével, amikor helyet kapott a szov­jet válogatottban. Ettől kezdve roha­mosan javult, és alig egy év alatt a világ legjobb női diszkoszvetője lett. Pályafutásáról ígv nvilatkr^k: Fnjna Melnyik legutóbbi fantasztikus, 65,48 méteres világcsúcsából arra le­het következtetni, hogy ő nyeri az olimpiai aranyérmet — Diákkoromban síeltem, röplub- dáztam, kosaraztam, egyszóval több sportot űztem. Az atlétikával 1965-ben ismerkedtem meg. Kijevben — ami­kor a mezőgazdasági akadémián fel­vételiztem — egy atlétikai verseny során életemben először láttam Ta­mara Presst a dobókörben, s ez elég volt ahhoz, hogy elhatározzam: be­lőlem is diszkoszvető lesz. Kértem fel­vételemet a testnevelési főiskolára, de Kijevben már nein volt hely, így kénytelen voltam Moszkvába utazni. Első főiskolai versenyemen 47 méte­res dobással első osztályú minősítést szereztem, majd a következő idény­ben 49,30 méterrel a sportmesteri cí­met is kiérdemeltem. — Később beiratkoztam a jereváni TF-re. Nehezen tudtam összeegyeztet­ni a tanulást az edzésekkel, arról nem is beszélve, hogy edzéseimet senki sem irányította. Mégis sikerült 50 méter fölé kerülnöm, s legjobb tel­jesítményem 54,76 méter volt. A rend­szeres edzéseket a főiskola elvégzése után kezdtem el. Éreztem: fel tudom küzdeni magam a világ legjobbjai kö­zé. — 1970 tavaszán elért eredményem­nek köszönhettem, hogy bekerültem az Egyesült Államok ellen szereplő szovjet válogatottba. 57,96 méteres eredménnyel győztem, és akkor már tudtam, rövidesen elérem a 60 mé­teres bűvös határt is. Szeptemberben, az erfurti hármas találkozón 61,80 muterrel nyertem a versenyt, és most már bízhattam abban, hogy Hel­sinkiben aranyérmet szerzek. A kö­vetkező év első versenyén, Rigában 62,90-nel szovjet csúcsot javítottam. Helsinkiben, az EB-n Westermann vi­lágcsúcstartó 61,58-cal az utolsó so­rozatig vezetett. Én négyszer belép­tem, de az utolsó dobással sikerült a világcsúcstartónőt túldobnom, és fel- állhattam a dobogó legmagasabb fo­kára. . ... Melnyik 1945-ben született, 172 cm magas, 80 kg súlyú. Remek techniká­jú, kitűnő idegzetű versenyző. 1971 szeptemberében, Münchenben 64,80-ra javította a világcsúcsot. Ez azonban nem az utolsó szó volt, hiszen nem­rég 65,48 méterrel új világrekordot állított föl. Ami pedig az olimpiát il­leti, nem valószínű, hogy bárki is el­veszi tőle az elsőséget. Az új Berutti? Nagy az öröm az olasz atlétaber­kekben, amióta Milánóban Pietro Monnea a 100 méteres síkfutásban kerek 10 másodperces eredménnyel csupán milliméterekkel végzett a szovjet Borzov mögött. „Dél nyila“ — így becézik Menneát, aki 200 méteren beállította Borzov 20,2 másodperces Európa-rekordját. Az olaszok vérmes reményeket tűztek olimpiai szereplé­séhez, azt hangoztatják, hogy nem­csak Borzov, hanem az egyaránt 9,9- et futó amerikai Hart és Robinson­nak is méltó ellenfele lehet. A 178 cm magas, 68 kg-os Pietro Mennea 1952-ben, Barlettában szüle­tett. A 20 éves diák olyan vidékről származik, ahol kemény fából farag­ták az embereket. Az esetleges vere­ség nem tudja letörni, sőt még na­gyobb szorgalomra ösztökéli. Sportpályafutását labdarúgóként kezdte, de amikor látta, hogy itt nem Mennea az egykor Hírneves Berutti nyomdokaiban halad, kérdés, bevált­ja-e az olimpián a hozzá fűzött remé­nyeket? terem számára babér, átnyergelt az atlétikára. Mint középtávfutót, sok csalódás érte őt. Talán sosem lett volna belőle vágtázó, ha egyik isko­latársával folytatott vetélkedése erre nem serkenti. Hogy legyőzze riváli­sát, minden szakvezetés nélkül szor­galmas edzéseket kezdett a rövidtá­vokon. Nemcsak legyőzte diáktársát, hanem a szakemberek figyelmét Is magára vonta. 17 éves korában első ízben kapott helyet az olasz váloga­tottban, a svájciak elleni viadalon,, de szereplését balszerencse kísérte. A rajtnál , kétszer is kiugrott, és disz- kvalifikálták. Ez azonban nem törte le. Folytatta edzéseit, és 1971.-ben már 10,2-t futott 100 méteren, nem­rég pedig Milánóban, a Szovjetunió, Bulgária, Románia, Olaszország né- ^yesviadalon 10 másodperccel, beállí­totta az európai rekordot. Amikor Berutti látta a 200 méteren nyújtott teljesítményét, így . szólt: „Kár, hogy Borzov nem indult ebben a számban, mert a két vágtázó remek párharcot vívott volna. Véleményem szerint Münchenben Menneának csu­pán 200 méteren kellene indulnia, mivel ezen a távon nagyobbak az esélyei, hiszen a második száz métert úgy futja, mintha a lába nem is ér­né a földet.“ Sokan attól tartanak, hogy a rö­vid idő alatt elért siker a fiatal fu­tó fejébe szállt. Ettől azonban nem kell félni, mert jó kezekben van. Vittori nemegyszer így beszélt véden­ce lelkére: „A kezdet kezdeténél tar­tasz, a neheze csak most következik. De már vagy valaki ... Számolnak veled! Gondoskodj arról, hogy ne csa­lódjanak benned!“ Melyik aranyérem m les; a ianánoké? A japán tornászok harmadik olim­piai selejtezőversenye után Tokióban szinte biztosak abban, hogy Mün­chenben ismét legyőzik a szovjet tornászokat. Mégpedig eddig sosem tapasztalt fölénnyel. Mire alapozzák vérmes reményeiket? Elsősorban a vá­logatásnál számításba jövő verseny­zők kiváló teljesítményére. Tény, hogy az 1970-es világbajnok csapat­ból csupán hárman: Kenmotsu, Csu- kahara és Nakayama érvényesültek a válogatás során. Az évek óta világ- klasszis Honma csak tartalék, mivel S. Kató, a mexikói olimpiai bajnok — aki két évvel ezelőtt Achilles-ín- szakadás miatt kiesett a keretből — erősebb, mint valaha. A két újonc, Kasamatsu és Okamura olyan színvo­nalat ért el, ami szinte előre bizto­sítja a japán válogatott győzelmét. A japán tornászok elsősorban gyű­rűn, korláton és nyújtón képesek egészen kimagasló teljesítményre, de talajon is csaknem biztosra vehetik si­keres szereplésüket. Lólengésben a jugoszláv Cerar örökébe léphet a hi­hetetlenül biztosan mozgó Kenmotsu, Lóugrásban viszont a szovjet Andria­nov keresztülhúzhatja a japánok szá­mításait. A japán válogatott legidősebb tag­ja a 29 éves Nakayama lesz, s ezút­tal ismét megpróbálkozik azzal, hogy az összetettben olimpiai aranyérmet szerezzen. 1966-ban Voronyin és Csu- rumi mögött a harmadik helyen vég­zett. Mexikóban Kató és Voronyin előzte meg. Ljubljanában Kenmotsu és Csukahara mögött ismét „csak“ a bronzérmet mondhatta magáénak. A legutóbbi olimpián a csapatgyőzel­men kívül gyűrűn, nyújtón és korlá­ton nyert aranyérmet. Kérdés, milyen érmet szerez Münchenben, hiszen Kenmotsu és Csukahara még több kockázattal tornázik. A tokiói olimpiáról egy arany- és kél ezüstéremmel tarsolyában tért vissza. Öt éven át minden versenyen esélyesként rajtolt. Egészen 1969-ig. Az athéni Európa-bajnokság esemé­nyeit a tv-képernyőjén nézte végig, majd két idényen keresztül az anya szerepkörében jelent meg a versenye­ken. Amint tehette, ismét felvette fu­tócipőjét. A győzelmekre azonban várnia kellet. írena Kirszenstein-Sze- winska „megtanult“ veszteni is. Ez azonban nem szegte kedvét. Tudta, érezte, lesz ez még másképp is. És lett! Bízott a jövőben, mert bíznia kel­lett, ha ismét sikeresen akart szere­pelni. A lelkiismeretes edzések gyü­mölcse fokozatosan beérett. Ma már ismét az olimpia esélyesei közé szá­mít. Azokat, akiktől az első időben ki­kapott, fokozatosan maga mögé uta­sította. Versenyről versenyre javult. Önbizalma akkor tért végleg vissza, amikor Helsinkiben kiharcolta a dön- t tőbe jutást. Münchenben — ezt jól tud­ja — nehezebb dolga lesz, mint bár­mikor ezelőtt. Ellenfelei megszapo­rodtak, a legjobbak mezőnye nagyon kiegyenlítődött, biztosra senki sem veheti győzelmét, a távolugráshoz sem lesz hűtlen. Nem könnyű jó anyá­nak és egyúttal jó sportolónak Is len­ni, de Szewinska egyforma odaadás­sal szereti gyermekét, valamint atlétikát. És így mindkét „szerepkör­ben“ sikerül megfelelőt nyújtania. Münchenben ellenfelei éppúgy tart­hatnak tőle. mint évekkel ezelőtt. K. J. ^zewmska az anya szerepkörében. tfJSZŰ Ismét az olimpián .Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 169, 312-52, 323 01, főszerkesztő 532-20, titkárság 550-18, sportrovat 505 29. gazdasági ügyek 506 39. Távíró: 09308. Pravda Kiadóvállalat, Bratislava. .Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava. Štúrova 4. Hirdetoiroda, Jesenského 12. Telefon 551-83. Előfizetési díj havonta . 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket efogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.

Next

/
Thumbnails
Contents