Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-06 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó
Amikor Ptolemaios a kiváló görög földrajztudós mintegy 1800 esztendő előtt kidolgozta a világ térképét, a valóságnak megfelelően mindössze a Viszla folvót tüntette fel rajta. Az akkoriban még neon létező városok helyére csupán abból következtetett, hogy a Balti-tenger kincseit haj baszó kereskedők karavánjai rendszerint egy bizonyos útvonalon haladtak el. Teltek-múltak az évek, sok víz lefolyt azóta a Visz- lán. Ma már tudjuk, hogy a görög tudós feltevése helyes volt. Varsót — a Lengyel Népköztársaság fővárosát — pontosan az általa megjelölt helyen építették fel. Még pedig — tekintettel az ország hányatott múltjára — nem is egyszer. Legutóbb 1944-ben a nácik tették a föld színével egyenlővé Varsót. Ám derék, dolgos népe a második világháború után óriási áldozatok árán feltámasztotta halottaiból. A nép érdeme tehát, hogy a lengyel főváros visszanyerte eredeti külsejét. Pontosabban csak az Óváros, mert az új Varsó képe látványos lakótelepeivel, a gyors fejlődés folytán fokozatos változáson megy keresztül. jegelevenedik o középkoi A meghitt szűk utcák között úgy érzem magam, mintha odahaza, a prágai Övárosban bolyonganék. A történelmi épületek, a gótikus templomok, a pompás barokk épületek semmit sem árulnak el a fasiszta megszállók barbár garázdálkodásából. Mindössze a királyi vár hiányzik még a műemlékek közül, de már HM beiiyIwbsdA A felszabadulás óta 70 új, korszerű városnegyed épült fel Varsóban. Az elkövetkezendő 15 évben 1,4 millióról két millióra emelkedik a lakosok száma. Fenti képünkön: a Marszal- kovská egyik része látható. A régi Varsót eredeti formájában építették újra. Lenti képünkön az óváros patriciusházai. (Foto: ČSTK — CAF felv.) nem sokáig. A tágas téren felállított állványok, a gyorsan növekedő téglafalakkal, no meg a vár közelében elhelyezett makettje is sejtteti, hogy a lakosság önkéntes adományaiból épülő ragyogó alkotásnak is rövidesen sok külföldi és hazai turista jár majd csodájára. A külföldi látogatókban azonban így sincs hiány Varsóban. A Magas-Tátrában sincs nagyobb bábeli zűrzavar, mint az itteni utcákon, üzletekben és vendéglőkben. Az elárusítónők és a pincérek hamarjában azt sem tudják, milyen nyelven válaszoljanak vendé- geikneik.. És is gyakran felfigyelek a magyar vagy szlovák szófoszlányokra. kereskedelmi tudnivalók A forgalmas és feltűnően széles utcákon, különösen a város főütőerén: a Marszalkowskán és a Jerozolim- skán átkelve, a magamfajta — Prága többnyire szűk utcáihoz szokott — turistának valóságos tériszonnyal ikell megküzdenie. Persze, indokolatlan ez a bizonytalan érzés, mert a kocsivezetők fegyelmezettebbek a mieinknél. Nincs is talán, aki az előírásoknak megfelelően előnyben ne részesítené ä zebrán átkelő járókelőket. De őszintén szólva olyan polgárral sem találkoztam, aki a zebrát elkerülve igyekezett volna a túloldalra. A Varsóba érkező idegennek nincs oka a kérdezős- Iködésre, térkép nékül is megbízhatóan tájékozódik. A város szívéből kiemelkedő Kultúra és Tudomány Palotájának — számos tudományos intézmény székhelyének — magas tornya ugyanis midenhonnan jól látható útjelző. Eltévedni tehát lehetetlen e torony jóvoltából, melynek 30. emeletének teraszáról — ahova gyorsfelvonó röpíti fel a látogatót — felejthetetlen kilátás nyílik a városra és környékére. A főutcán egymást követik a felhőkarcolók a szombaton estig és vasárnap délelőtt is nyitva tartott, moz- gólépcsős, légkondicionáló berendezéssel felszerelt tágas áruházakkal. Az árubőség és a nagy választék jellemzi ezeket az üzleteket, ahol az elárusítónők a nálunk hiánycikknek számító mosolyt és árut is természetes egyszerűséggel kínálják a pult mögül a vevőnek. Még a gyümölcsárusokon sem fedezhető fel a türelmetlenség vagy rosszkedv legkisebb jele sem. Igaz, sűrűn találkozunk bódéikkal, senkinek sem kell sorban állnia. — A fő, hogy minél kevesebb áru maradjon a nyakamon — mondja az egyik kofa. — Ezért addig maradok az utcán, amíg el nem adom az egészet. Mit szól ehhez a családom, a gyerekeim? — mosolyogva Jegyint: — Régen tisztában vannak az elveimmel. Tudják, hogy a legfontosabb az üzlet. Aki nem ért egyet velem, az rossz kereskedő s ezért legjobb, ha más, kényelmesebb foglalkozás után néz — mondja meggyőződéssel, majd hozzáfűzi: — Nekem megéri a fáradságot, no meg szeretem is a munkámat! Egy villamosjegy és egy ceruza gazdát cserél Későre jár az idő. A villamosok és a buszok pontos időközökben száguldanak el mellettem színházba, moziba igyekvő utasaikkal. Ma már tudorfi, hogy a trafikban előre megvásárolt menetjegyét a beszállás után mindenkinek érvénytelenítenie kell az erre a célra felszerelt készülék segítségével. Csakhogy Varsóba érkeztemkor — a szükséges tapasztalatok hiányában — a városba tartó buszon az utasok figyelmeztetésére sem tudtam eleget tenni az előírásoknak. Ráadásul aprópénzem sem volt. — Sebaj — nyomott a kezembe egy menetjegyet szomszédom, aki hallani sem akart róla, hogy elfogadja cserében, emléktárgyként felkínált ceruzámat. De nem ez volt az egyetlen tapasztalatom az emberek rendkívüli szolgálatkészségéről. Amikor a varsói opera épülete felől érdeklődve megszólítottam egy fiatal párt, a férfi az órájára tekintett: — Itt van a szomszédban az operaház. Igyekezzen, hogy le ne késsé az előadást. Az Aidát játsszák — biztatott, miközben a zsebéből egy belépőjegyet halászott elő. — Mi úgysem mehetünk, mert csak ez az egy jegyem van. Na, siessen, kellemes szórakozást — mondotta, és be sem várva szabadkozásomat, kísérőjével együtt sarkon fordult. Mondanom sem kell, nem várt élményben volt részem. A lengyelek ugyanis nemcsak kedvelik, de értik is a zenét. Az operaelőadások színvonalának tehát az igényekhez kell alkalmazkodnia. Ezt bizonyítja maga az Operaház épülete, látványosságszámba menő színpadával és nézőterével, ahol — a nagy hőség ellenére — egyetlen hely sem maradt üresen. Tisztább a levegő, mint nálunk Az üzemek és a gyárak távol esnek az emberlakta vidéktől, úgyhogy a benzinszagtól eltekintve aránylag tiszta a levegő, bár a belváros meglehetősen szegény parkokban. De azért egy-két lehetőség mindig akad, hogy az ember megpihenjen valamilyen árnyékos pádon. így ismerkedtem meg Zdziska asszonnyal, aki felajánlotta, hogy elkísér a híres Chopin kertbe, hogy — amint mondotta — a nagy lengyel zeneszerző életnagyságú szobra közelében megtartott hangversenyben is részem legyen, ő mutatta meg a kert pompás taván vidáman lubickoló hosszú nyakú haty- tyúkat és ő volt az, aki Poniatowski lengyel király nyári rezidenciájával — a lengyel, olasz és francia műépítészek e porflpás alkotásával — is megismertetett. Hazai hangok A Csehszlovák Kultúra Központját Varsó fő ütő erén: a -Marszalkowskán nem kellett sokáig keresnem. Szinte ösztönösen bukkantam rá a hazai turistaforgalmat, hegységeinket, városainkat, műemlékeinket propagáló kirakatokra. Tagadhatatlanul jóleső érzés ez a találkozás a távoli otthonnal, az ismert helyekkel, melyek lengyel barátaink körében is rendkívül népszerűek. Ezzel magyarázható gyakori látogatásuk is hazánkban, őszinte érdeklődésük'népeink élete és kultúrája iránt, ami a nemzeteink közti barátság fokozatos elmélyülésében is kifejezésre jut. Dr. Vladimír Példa igazgatóhelyettes a Csehszlovák Kultúrában bemutatott filmjeink, hangversenyeink, irodalmi estjeink sikereiről beszél. A szépirodalmi könyvtárat az állandó látogatók kívánságára fokozatosan tudományos művekkel egészítik ki. A képzőművészeink alkotásait vagy ipari termékeinket bemutató kiállításokat és a többi gyakori ismeretterjesztő (például a csehszlovák népgazdaság és ipar, a csehszlovák—lengyel gazdasági együttműködés problémáival foglalkozó) előadásokat a látogatók tájékoztatására rendszerint együttes megbeszélések követik. A jelenlevők kérdéseire ilyenkor a csehszlovák szakemberek válaszolnak. Rövid varsói tartózkodásom során én is megtekintettem a lidicei évforduló alkalmával éppen megnyílt kiállításunkat a Csehszlovák Kultúrában, sőt a fasiszták által meggyilkolt Ladislav Vančura cseh író halálának évfordulójára rendezett emlékünnepélyen is részt vettem, A Vančura egyik novellája alapján készült — lengyelül beszélő — cseh film, „A szeszélyes nyár“ és az azt követő színvonalas előadás Van- čurát mint politikust, írót és embert mutatta be a lengyel közönségnek. Egyetlen hely sem maradt üresen — különösen fiatalok jöttek el nagy számban —, akiknek a részére a hamarjában előteremtett pótszékek sem bizonyultak elegendőknek. Megfigyeltem a feltűnni vágyó, hosszú hajú, szakállas fiúkat és a szerényebb külsejű fiatalembereket, a jól öltözött asszonyokat és lányokat, akiket a tudásszomj és ismereteik gyarapításának a vágya hozott a Csehszlovák Kultúrában. A vígjátékon jól mulattak, de az előadást a legnagyobb figyelemmel hallgatták meg. Művészeinket a lengyelek a film és a tv jóvoltából névszerint is úgy ismerik, mintha csak közöttük élnének Csehszlovákiában. Ezzel magyarázható rendkívüli érdeklődésük a Kulturális Központban árusított gramofonlemezek iránt, melyek többi exportárunkkal együtt — különösen könyveink, játékszereink, képzőművészeti alkotásaink, üveg- és bizsuiparunk termékei kedveltek körükben — hihetetlenül gyorsan kelnek el. Ám elégedetlenkedőkben sincs hiány, azokból, akiknek nem jutott a keresett áruból. Ezek — mit tehetnek egyebet — legközelebbi szerencséjükben bizakodva megvárják a következő áruküldeményt. Központunk sokoldalú tevékenysége azonban még az elárusítással sem merül ki. Érthető, hogy a „Találkozás a csehszlovák kultúrával“ címen több lengyel városban megrendezett akció is nagy visszhangra talált, hiszen ezeknek a célja is a nemzeteink közti hagyományos barátság megszilárdítása. Aki tehát népeink élete iránt érdeklődik, aki a cseh, szlovák és lengyel nyelv közötti hasonlatosság ellenére is részt kíván venni központunk valamelyik nyelvtanfolyamán, vagy aki érdekes emberekkel szeretne elbeszélgetni, az gyakran keresi fel a varsói Csehszlovák Kultúrát és szívesen vesz részt szórakoztató és tanulságos akcióiban. KARDOS MARTA 1972. VIII. 6. 14
