Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-31 / 205. szám, csütörtök
Helyőrség Razliv közelében Leningrad 1972. július. Kísérőnk, Vlagyimir Zsukov ezredes, a Krasznaja Zvezda rovatvezetője a Téli Palotával szemben levő, félkör alakú sárga épületbe kalauzol., Ez volt az egykori cári hadügyminisztérium székháza. Most a leningrádi katonai körzet bázisa. Mialatt felfelé tartunk a régi, megkopott márványlépcsőkön, kísérőnk megemlíti, hogy 1917 októberében a Téli Palota ostromának perceiben néhány ittrekedt cári tábornok és tiszt ebből az épületből figyelte der- medten a munkások, katonák és matrózok rohamát. Rémültek voltak és tehetetlenek. Nem volt erő és hatalom, amely megfékezhette Volna a forradalom diadalát. Szergej Bobiljev altábornagy, a körzetparancsnokság egyik vezetője fogadja kis csoportunkat. Szálfatermetű, rendkívüli nyugalom jellemzi. Fiatal tisztként részt vett a Magyarország és Csehszlovákia felszabadításáért vívott hadműveletekben. Egy magasabb egység törzsében szolgált. Nagy szeretettel emlékezik Balatonfüredre, ahol a törzs többi munkatársával együtt hónapokig állomásozott. Bobiljev elvtárs megmutatja a katonai körzet határvonalait a fali térképen. A szovjet hadsereg erőinek ez a csoportosítása akkora területen foglal helyet, amelyen Csehszlovákia legalább tízszer elférne. Bobiljev elvtárs elmondja, hogy a nyári időszakban egymást követik az éleslövészetek és a gyakorlatok. A katonák nagy elszántsággal és odaadással állnak helyt, összefügg ez egy nevezetes évfordulóra való felkészüléssel. Ez év decemberében lesz ötven esztendeje, hogy megalakult a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. Az évforduló tiszteletére a csapatoknál tömegestől születtek a versenyvállalások, s a katonák ezrei és tízezrei szárnyalták túl korábbi eredményeiket. — Győződjenek meg minderről személyesen is elvtársak — mondja búcsúzóul Bobiljev altábornagy. — Látogassanak el katonai körzetünk egyik helyőrségébe, tanulmányozzák az ott folyó munkát és kiképzést. Lenin egykori menedékhelye, Razliv nincs messze Leningrád- tól. Bűbájos nyírfaerdő a ma is vadregényes razlivi tó partján, s a tó közelében, egy tisztáson ott áll a fekhelynyi oltalmat nyújtó szénakunyhó. Pontosan ugyanolyan, mint amilyenben Vlagyimir Iljics töltött két hónapot 1917 nyarán. Itt, a kunyhó előtt, szúnyogoktól ostromolva egy farönkön írta ujeg „Állam és forradalom“ című híres művét, miközben a cári kopók nyomoztak utána. A magasabb egység politikai osztályának vezetője a helyőrségi klubba invitál bennünket. A klub méretei, igényes berendezése megragadó. Mint minden vendéget, bennünket is a harci dicsőség termébe — a magasabb egység hagyományait megjelenítő múzeumba — kalauzolnak először. A bejáratnál tizenöt nagy méretű portré: a magasabb egység katonái, akik kiemelkedő harci tettükért megkapták a szovjet katonának adományozható legmagasabb elismerést, a Szovjetunió Hőse címet. Az első alárendelt csapategységek létrehozása egybeesett a szovjet hadsereg megszülatésé- vel. 1918. február 23-án a Jan Fabriciusz vezette ezred ott harcolt Pszkov és Narva mellett, s részese volt az első győzelemnek. A magasabb egység megalakulásának évfordulója egybeesik a szovjet hadsereg napjával. 1941-ben a magasabb egység katonái önfeláldozó hősiességgel 164 napig tartották a Baltitengerbe nyúló Hanko-félszige- tet a sokszoros túlerővel szemben, s csak külön parancsra vonultak vissza Leningrád körzetébe. Leningrád hősi védelme idején Krasznoje Szelónál arattak diadalt a hitleristák egyik csoportosítása felett, 1945 februárjában pedig egy 18 fasiszta hadosztályból álló csoportosítás szétzúzásánál tűntek ki. Nagy szeretettel és kegyelettel ápolják a hajdani küzdelmek hőseinek emlékét. Az egyik alegységnél magunk is szép és megkapó példáját láttuk ennek. Az alegység hajdani katonája, Dimitrij Molodcov harcos — a legendás Matroszov- hoz hasonlóan — egy fasiszta kísérőd lőrésére vetette magát és saját testével némította el az ellenséges képpuskafészket. Az önfeláldozó hős ágya most is ott áll az alegység hálókörletében, mellette a Szovjetunió Hőse címmel kitüntetett Molodcov mellszobra. Hathónapi szakszerű felkészítés, tanulás után Innen mennek a többi alkulathoz a fiatal raj-, löveg- és harckocsiparancsnokok, harckocsivezetők, rádióállomásparancsnokok és más speciális szakkiképzésben részesült őrvezetők, tizedesek, szakaszvezetők. A parancsnoki beosztásba kerülők kivétel nélkül párttagok vagy komszomo- listák. A politikai osztály vezetője elmondja, hogy alárendelt egységeik fő feladata a tisztesképzés. Néhány hete bocsátották szárnyukra az előző turnusban végzett tiszteseket. Az alegységek egyharmada elnyerte a kiváló címet és szintjüket a többiek is erősen megközelítették. Az egyik alegység Komszomol- klub]ában már az újonnan bevonultak versenymozgalmának eredményeit szemléltetik a tablók. Alig van olyan hallgató, akinek eddigi eredményei ne érték volna el a kiváló vagy jó szintet. A szakaszok között igen intenzív a vetélkedés. A rivális szakaszok katonái egymást hívják ki egyéni versenyre és a kollektívák közötti helyezést az egyéni vetélkedések eredményeinek összegezése adja. Az alegységek többségénél egyáltalán nincs fegyelemsértés, s így fenyítés sem volt. — Két-három hallgatónak nem volt teljesen kifogástalan az öltözéke. Ennél súlyosabb eset mostanában nem fordult elő — kapjuk a tájékoztatást. — Mi a példás fegyelem titka? — Minden alegységnél van párt- vagy Komszomol-alapszer- vezet — felel a politikai osztály vezetője. — Fő feladatuk a fegyelmi nevelés. És ezt nagyon komolyan veszik. A bevonulók többsége valamelyik leningrádi nagyüzem dolgozója. Főleg a Kirov Fémkombinát küld évről évre sok fiatalt. Az alakulatok igen szoros kapcsolatot tartanak a katonák munkahelyével. A műhelykollektívák állandóan figyelemmel kísérik a saját közösségükből bevonult fiatalokat. Gyakoriak a kölcsönös látogatások, amelyek nem korlátozódnak a nagyobb ünnepekre, hanem rendszeresek: valódi munkakapcsolat ez. Az üzemi brigádból bevonult fiatal saját munkatársai előtt felel a hadseregben tanúsított helytállásáért és teljesítményéért. Az újoncok az üzem valamelyik műhelycsarnokában, dolgozótársaik jelenlétében teszik le a katonai esküt. A szocialista vívmányok fegyveres oltalmazása, a katonafiatalok méltó helytállása a szó legnemesebb értelmében közügy. BERTALAN ISTVÁN (Könözsi felvétele) Szlovákia hőforráséinak kiaknázása ČSTK — Jelenleg Szlovákiában mintegy 80 hőforrást tartanak számon, melyek másodpercenként kb. 700 liter vizet adnak. A víz hőmérséklete eléri a 73 Celsius fokot (Piešťany). Túlnyomórészt gyógycé- lokra, ezenkívül úszómedencék feltöltésére (Piešťany, Turčianska Teplice) és lakások, továbbá melegházak fűtésére (Ková- čová, Bojnice) használják. Gyakorlatilag Szlovákia egész területén találhatók hőforrások. Ezek főleg a völgykatlanokban és homokos területeken törtek fel. Közép-Szlo- vákia vulkanikus eredetű hegyvidékén 53 fokos hőmérsékletű forrásokat találtak, amelyek másodpercenként 70 liter vizet adnak. Dunajská Streda (Dunaszer- dahely) vidékén 2500 méter mélységben 92 Celsius fokú hővízre találtak, ezt üvegházak melegítésére használják majd fel. A hővíztartalékokról, e források geotermikai viszonyairól és geológiai elhelyezéséről szerzett általános ismeretek alapján Szlovákiában hozzáfogtak az így nyert hő területi felosztásának megoldásához, ugyancsak a nagy hőfokú források kutatásához a Kárpátok nyugati részében. Ezt az igen fontos és igényes feladatot a bratislavai Dionýz Štúr geológiai Kutató- intézet és az Alkalmazott Geofizika Intézete hivatott megoldani. A legnagyobb figyelmet a Duna környékének, Štúrovo és Bratislava vidékének szentelik. Feltételezhető, hogy ezen a területen másodpercenként 180— 200 liter 80 fokos vizet nyerhet* nek, amelyet lakóházak és középületek fűtésére, a háztartások meleg vízzel való ellátásá-* ra, melegházak fűtésére éd egyéb célokra használnak fel. Andrzej Zbych: Az első emelet folyosóján már sokkal világosabb volťS A nagy ablakok délre néztek. Kloss ismét láthatta a lángoló eget. A rakéták a várostól nem messze hulltak le, a homályból kiemelték az erdő vonalát és az épületek rajzát. Hosszú sor csukott ajtó. Kloss óvatosan hagyta el őket, meg-megállva és hallgatózva. Mindenütt csend volt. Végül, már a folyosó végén észrevett egy behajtott ajtót. A résen át megpillantotta a fényt, aztán a fény kialudt. Valaki, ugyanúgy mint ő, öngyújtóval dolgozott. Nagyon rövid ideig, alig néhány másodpercig látta az alak körvonalait. Az alak bentről közeledett az ajtóhoz, elég határozottan lépkedett. Kloss a falhoz lapulva várt... Az ajtó nyikorgott, megpillantotta a pisztolyt tartó kezet, a pisztoly agyával kiütötte a pisztolyt, a fegyver a padlóra esett... — Kezeket fel — mondta. Anna-Maria Elken állt előtte esőkabátban, svájci sapkában. Arra gondolt, hogy egészen más valakit remélt itt, bár tulajdonképpen kezdettől fogva gyaníthatta volna, hogy Ring éppen nőre bízza az archívum őrzésének feladatát. Elken kisasszony megvetően és gyűlölettel nézett rá. — Ringék véletlen vendége — suttogta. — Nos, lőjj. . Mire vársz? Kloss betolta a lányt a szobába, melyet egy pillanattal korábban elhagyott. Zseblámpájával megvilágította és pisz tolyát állandóan rástjgezve az ablakhoz ment, hogy összehúi^a a függönyt. Megcsavarta a kapcsolót, a cšilárban kigyulladtak az égők ... Ö maga is csodálkozott, a cotibusi elektromos művekben még dolgoztak. A szoba nem volt nagy, de elég kellemes. Az ablak előtt egy kisebb íróasztal, a sarokban kanapé és fotelek. A falon Bismarck nagy portréja lógott. — Üljön le — mondta Kloss — és beszéljen. — Elhatározta, hogy kiszed be lőle mindent. Ha Ring hagyta itt, akkor ismernie kellett a helyet, ahová az archívumot rejtették. — Rágyújt? — kérdezte. — Igen — válaszolt a lány, miközben figyelmesen nézte. — Mint Ring szolgálatában álló tiszt elég udvariasan viselkedik. — Köszönöm — dörmögte. Pisztolyát kezében tartva, tüzet adott a lánynak. — Ha mindent elmond és az igazat mondja el — jelentette ki — akkor sánsza van. A lány szippantott a cigarettából, majd hirtelen nevetésbe robbant. — Mindent és az igazat! Maguk sohasem tudnak megszabadulni a szerepüktől! Könnyen el tudngm képzelni, hogy én teszem fel a kérdéseket... Mit tud? Mit sejt? Kinek hiszi őt? Milyen szerepet kellene játszania, hogy minél többet szedjen ki belőle? Óvatosan leverte a hamut. — Megpróbálkozhatnék — mondta lassan a lány — SZEMBEKÖTÖSDIT játszani. Elmondhatnék néhány különböző történetet arról, hogy miért éppen ide, az Edelsberg várba jöttem sétálni. De lemondok erről. Fogadok, hogy Ring intelligens tisztre bízta a fontos feladatot. Most Kloss lepődött meg. Azt hiszi, hogy Ring embere vagyok? Provokálja? Ki ez a lány? — Minek jött ide? Kedvetlennek látszott. A lány a cigarettát a padlóra dobta. — Már megmondtam ... Nincs kedvem történetet kitalálni. Elhatároztam, hogy nyílt kártyákkal játszom önnel. Végül is nincs más választás, Herr Kloss. Becsületes németnek tartja magát? — Mit jelent ez? — Egyszerű ... Elhatározta, hogy végig lojális lesz? Aztán el akar esni, fogságba akar kerülni vagy fejbe akarja magát lőni? Ez már érdekes kezdett lenni. Kloss előtt lassan derengett valami, de még nem volt ebben biztos. Elken kisasszony lenne ez? ... A gondolat váratlanul nevetségesnek tűnt előtte és csak nehezen tudta vissztartani magát a nevetéstől. A lánynak észre kellett venni... — Kloss úr, ön nevet, jobban szeretném, ha eltenné a pisztolyt, de ezt természetesen nem teszi meg. Pedig én nagyon komolyan beszélek. Képzelje el, Hans Kloss kapitány, ahelyett, hogy végig és eredménytelenül végrehajtaná a felettese, a Ring által kiadott parancsot, egy kellemes semleges országban találja magát igazi pénzzel kitömött pénztárcával... Elég primitíven kezded — gondolta Kloss. ~ ^ — Érdekes — dörmögte. — Elken Sturmführer milyen címen tár elém ilyen nagyszerű perspektívát? Nem volt csúnya ez a lány. És nyugodtan nézett a pisztolyra, melyet Kloss rászegezett. — Képzeljük el — folytatta a lány, —, hogy valaki kereskedelmi ajánlattal fordul önhöz. Nevezzük így az ügyet. — Ki? — Valaki, aki szívesen venne ama papírokból egy keveset, amelyek ebben a pillanatban teljesen értéktelenek o németek számára... és értéktelenek Ring ezredes számára is, aki ebben ú várban elrejtette őket. Intenzíven gondolkozott. A lány valószínűleg az amerikaiak vagy az angolok számára dolgozott. Természetesen az amerikaiakat érdekelte az Abwehr archívuma; szeretnék megszerezni, de nem azért, hogy átadják a lengyeleknek. Azonban nem lehet kizártnak tartani a provokációt sem. — Honnan gondolja — kérdezte élesen hogy az archívum itt van? — Ne tetesse magát kapitány. Ezt az információt az ostoba Ingának köszönhetem, és az ön jelenléte a várban megerősíti ezt az állítását. Ring önt bíztá meg az archívum őrzésével. Kloss hallgatott. «— Előnyös tranzakciót javasolok. — A városban lengyelek vannak -* mondta Kloss. Természetesen nem akarta leleplezni magát a lány előtt. A játék nevetségesnek látszott, de, sajnos, nem jutott közelebb a rejtély megoldásához. Csak egy kis információt szerzett: Ring archívumát őrizni kell az amerikai kémek elöl is. — Elegendő — folytatta a lány —, ha megmondja, hogy hol van. A lengyelektől, kérem, ne féljen. — De honnan tudod — vetette oda Kloss élesen —, hogy ezzel a kereske- kedelmi ajánlattal a megfelelő személyhez fordulsz? — Tudom. Ide futott, mert gyanította, hogy valaki kihasználja Inga információját. Elintézte már azt a nőt, akiről beszélt? — Nincs reményed, mi? — Sohasem reménykedtem — mondta a lány közömbösen. — Tehát? Ml a válaszod? Csak arra kérlek, kímélj meg a felesleges dumától. {Folytatjuk! 1972 VIII. Fordította: Bába Mihály
