Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-31 / 205. szám, csütörtök
KÉNYES KÉRDÉS?... 1972. VIII. 31. Oj-Delhi — Szvaran Szingh indiai külügyminiszter szerdán tájékoztatta a parlamentet az Oj-Delhiben kedden véget ért magas szintű indiai—pakisztáni tárgyalások eredményeiről. Ennek kapcsán elmondotta: India közölte Pakisztán képviselőivel, hogy a Bengáli Népi Köztársaság közreműködése és hozzájárulása nélkül nem rendezhető a 91 000 pakisztáni hadifogoly és polgári internált hazatérésének kérdése. India az ötnapos tárgyalá-* sokon nyomatékosan felhívta a pakisztáni küldöttség figyelmét arra, hogy a Bengáli Népi Köztársaság elismerésének elodázása késleltetné a július 3-1 szimlai egyezményben rögzített összes célkitűzések megvalósítását is. Reményét fejezte ki, hogy Pakisztán nem halogatja továbbra is „a szubkontinensen fennálló helyzet realitásainak elismerését." Egyébként az új delhi tárgyalásokon részt vett pakisztáni delegáció egyik vezetője a küldöttség hazautazása előtt újságírók előtt azt erősítgette, hogy Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni köztársasági elnök nem ellenzi a fiatal bengáliai állam elismerését, de — megfogalmazása szerint — „ehhez idő kell, mert a kérdés kissé kényes". A Reuter iroda új-delhi tudósítója a kedden véget ér^indiai—pakisztáni tárgyalásokat kommentálva azt írja: a felek megállapodtak abban, hogy betartják a szimlai egyezmény betűjét és szellemét, s megerősítették elhatározott szándékukat, hogy megvalósítják az egyezményben rögzített célkitűzéseket. Az angol hírügynökség értékelése szerint ugyanakkor az ötnapos magas szintű indiai- pakisztáni tárgyalásokra árnyékot vetett a Bengáli Népi Köztársaság ENSZ-felvétele ellen a Biztonsági Tanácsban emelt kínai vétó, valamint Csiao Kuan-hua kínai külügyminiszter-helyettes rawalpindi látogatása. Rawalpindi — Csiao Kuan- hua, a Kínai Népköztársaság külügyminiszter-helyettese Zulfikar Ali Bliutto pakisztáni köz- társasági elnökkel és a pakisztáni kormány más vezetőivel tartott kétnapos tárgyalásainak befejeztével szerdán elutazott Rawalpindiből. DAGAD A BOTRÁNY PEKING KÖZÖMBÖS Moszkva — Arkagyij Maszlennyikov, a Pravda szerdai számában a Kínai Népköztársaságnak azt az eljárását kommentálja, amely a Bengáli Népi Köztársaság előtt elzárta az ENSZ-hez vezető utat. A cikkíró megállapítja, hogy a Biztonsági Tanácsban lezajlott szavazás ismét bebizonyította: Peking teljesen közömbös a felszabadulásukért küzdő népek érdekeivel szemben, noha a Kínai Népköztársaság vezetői a gyengék és az elnyomottak „védelmezőinek“ köntösében tetszelegnek, s az utóbbi időben mindinkább igényt tartanak a fejlődő államok önkényes vezetői szerepére. A Bengáli Népi Köztársaság függetlensége olyan történelmi tény, amelyet nemcsak a bengáli felszabadító mozgalom győzelme bizonyít, hanem az is, hogy a világ államainak túlnyomó többsége, közte a Biztonsági Tanács öt állandó tagja közül négy, diplomáciai kapcsolatot létesített a fiatal, fejlődő országgal. A bengáli kormány az el nem kötelezettség és az együttműködés politikáját folytatja, síkraszáll a béke és a népek barátsága mellett — folytatja a kommentátor, majd rámutat: a fiatal állam felvétele az ENSZ-be megfelelt volna a világszervezet egyetemlegessége elvének, s ezen túlmenően lényegesen hozzájárult volna a dél-ázsiai helyzet normalizálódásához. Nyilvánvalóan ez a perspektíva nem tetszik a pekingi vezetőknek, s ezért zavarják továbbra is az itteni helyzet normalizálódását. RAHMAN ABBAS, Bangla Desh miniszterelnöke, energetikai és vízgazdálkodási szaktanácsadó, ja Moszkvában kijelentette, hogy országa nagyra értékeli a Szovjetunió segítségét. TROJANOVA, a szovjet Vöröskereszt végrehajtó bizottságának elnöke nemzetközi sajtó konferencián értékelte a 37 millió tagot számláló szervezet munkáját és eredményeit. LONDONBAN tüntető felvonulást tartottak a sztrájkoló építőmunkások. Követelik a heti bérek emelését és a munkaidő csökkentését. MOSZKVÁBÓL elutazott Ju- szuf Fehmi, a Szíriai Arab Köztársaság Népi Tanácsának elnöke, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa meghívására tartózkodott a Szovjetunióban. A BOLGÁR dolgozók eredményes munkával köszöntik szeptember 9-ét, Bulgária államünnepét. Az ország ipari termelése az év első hét hónapja alatt 1,6 %-kal magasabb a tervezettnél. A KANADAI kormány rendkívüli intézkedésekkel igyekszik véget vetni a dokkmunkások sztrájkjának. HONDURASI tanítók ezrei sztrájkolnak a munkaviszonyok javításáért. A rendőrség és katonaság megszállt néhány iskolát. JOSEPH GODBER brit külügyminiszter-helyettes Genfbe repült, hogy találkozzék Szadrud- din Aga Khan-nal az FSZN menekültügyi főbiztosával. Washington — Richard Kleindienst, a republikánus kormány igazságügy minisztere nem hajlandó átengedni a vizsgálatot pártatlan bizottságnak a demokrata pártközpontban végrehajtott kémbetörés ügyében. Kleindienst azt ígérte, hogy minisztériuma és az ellenőrzése alatt álló FBI „a legkiterjedtebb, legalaposabb és legátfogóbb vizsgálatot indítja az ügyben, olyan vizsgálatot, amilyenre nem volt példa a Kennedy- gyilkosság óta". Mint ismeretes, a legfőbb számvevőszék közzétett jelentése hivatalosan is megerősítette, hogy a betörőbanda 114 000 dollárt kapott Nixon elnök választási pénzalapjaiból, amelyek kezelésével kapcsolatban a vizsgálat egyébként tucatnyi „nyilvánvaló törvénysértést" áK lapított meg. McGovern demokrata párti elnökjelölt ismételten nyílt kihívást intézett Nixon elnökhöz: adjon számot az amerikai népnek 10 millió dolláros titkos választási pénzalapjáról, amint ő is kész minden egyes dollárról elszámolni. Megfigyelők máris az évszázad „leg illatosabb" választási küzdelmét jósolják. A Washington Post vezércikkben fejti ki, hogy most már csak egy, a kormánytól független különleges vizsgálóbizottság kinevezése oszlathatja el „azt az általános érzést, hogy az Egyesült Államok jelenlegi elnökének újraválasztására irányuló erőfeszítései sok mocskos ügylettel pú-- rosulnak." Az oroszlán barlangjában Sharp nyilatkozata Kommentárunk A z ENSZ dekolonizációs különbizottsága, amelynek az a megbízatása, hogy felügyeljen a gyarmati rendszer felszámolásáról hozott határozat maradéktalan végrehajtására, mint jelentettük, olyan dokumentumot terjesztett a világ- szervezet elé, amely gyarmatnak minősíti Puerto Ricót, az Egyesült Államok ún. társult államát. Szimbolikus jellegű volt, hogy a határozati javaslatot a kubai küldöttség terjesztette be, s Bush amerikai főmegbízott minden tiltakozása ellenére megszavazták. A világszervezet történetében ritkán törtéit meg, hogy az amerikai küldöttség, amely különösen a hidegháború éveiben hozzászokott a diktáláshoz, ily csúfosan felsült. A dekolonizációs bizottság több dokumentumot terjesztett elő, amely a még fennálló gyarmati rendszerek sorsával foglalkozik, s ajánlásokat tartalmaznak a portugál gyarmatok, a rhodesiai néger többség, a Délafrikai Köztársaság által bitorolt Namibia kérdésével kapcsolatban. Most a világszervezettel dacoló konok gyarmattartók között említik az Egyesült Államokat is! Az ENSZ-bizott- ság döntésének jelentősége ugyanis elsősorban abban van, hogy először mutat rá elég határozottan a kolonializmus modernebb lappangó formájának létezésére, az USA példáján mutat rá a neokolonialízmus cáfolhatatlan tényére. A bizottság kifejleszti fegyverzetét". Sharp beszámolt arról, hogy Csou En- laj miniszterelnökkel és Csi Peng-fej külügyminiszterrel folytatott megbeszélésein szót emelt a nukleáris kísérletek beszüntetéséért, a két kínai politikus azonban mereven elzárkózott érvei elől, és „idealistának" nevezte a kanadai álláspontot. Újabb feszültséggóc? Bejrút — öt nap alatt a harmadik gránát robbant a gazai Khan juniszban. Az izraeli megszállók által már „gerillamentesnek" minősített övezet ezzel ismét feszültséggóccá vált, noha a határrendőrséget kivonták és a kijárási tilalmat feloldották. Az utóbbi kézigránátos merénylet célpontja egyik Izraelbe induló munkásautóbusz utasainak egy csoportja volt. Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnöke Bejrútban kijelentette, hogy ellenséges elemek széthúzást próbálnak szítani az ellenállási mozgalom soraiban. Arafat egyszersmind cáfolta egy bejrúti lapnak azt a hírét, hogy a legnagyobb gerilla-szervezeten, az El Fatah-on belül, különböző frakciók működnek. New York — George McGovern, az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltje megpróbál újabb támogatókat szerezni a választási küzdelem előtt. A szenátor a Wall Street en, a tőkés világ pénzközpontjában ismertette gazdaságpolitikai terveit. Mint McGovern mondotta, „az oroszlán barlangjában" fejtette ki elveit. Módosította korábbi elképzeléseit, amelyekre rendkívül hevesen, elítélően reagáltak a tőkés körök. Márpedig a pénzemberektől döntő mértékben függ, milyen esélyekkel indul McGovern az elnökválasztáson. McGovern korábban azt javasolta, hogy minden amerikainak- biztosítsanak évi ezer dollár megélhetési alapot. Ezt keddi nyilatkozatában már úgy módosította, hogy a semmilyen bevétellel nem rendelkező négytagú családok „jövedelembiztosításként" évi négyezer dollárt kapjanak. Ennél is jelentősebb, hogy az adóreform-tervezetben is visszalépett. Bár a demokrata párti elnökjelölt gazdaság- politikai programja sok szempontból kidolgozatlan, homályos volt és maradt, bizonyosnak látszik, hogy McGovern visszalépett eredeti elképzelésétől, amely radikálisan megadóztatta volna a nagytőkéseket. A Wall Street még módosított gazdasági reformjait is túlságosan radikálisnak tartja, ugyanakkor pedig a pénzvilágnak tett engedmények elidege- níthetik az elnökjelölttől a választásokon döntő tömeget jelentő új, fiatal választókat. McGovern másik javaslatán, amely szerint a következő három évben harminc millió dollárral csökkentené a katonai kiadásokat, nem változtatott. Hasonlóképpen ellentmondásos volt a demokrata párti elnökjelölt egy másik nyilatkozata. Ebben bírálta Nixon vietnami politikáját és elítélte a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok létszámának újabb csökkentését. McGovern szerint az újabb csapatkivonások „veszélyeztetik a Dél-Vietnamban maradó amerikai katonák életét", ehelyett — javasolta ismét a szenátor — valamennyi amerikai katonát ki kell vonni Indoktnából. Valószínűtlen állítás Washington — Az amerikai hadsereg hírszerzőszolgálata több mint százezer polgári személyt és szervezetet tartott megfigyelés alatt az Egyesült Államokban — állapította meg a szenátus alkotmányjogi albizottsága. Az albizottság egy éven keresztül vizsgálta a katonai hírszerzés aktáit, amelyek a megfigyelés alatt tartott amerikai állampolgárok anyagi helyzetétől szexuális életükig minden részletre kiterjedtek. A hadsemondta: Puerto Rico gyarmat, s mint ilyen az említett ENSZ-ha- tározat értelmében jogot tarthat a függetlenségre. Ha pedig Puerto Rico gyarmat, akkor az Egyesült Államok gyarmattartó és nem léphet fel a népek szabadsága mentőjeként. lehullt a lepd Az amerikai propaganda különféle jelzőkkel illette a „Gazdag Kikötőt“, azaz Puerto Ricót, ahogyan neve magyarul hangzik. Gyakran emlegeti a „demokrácia kirakataként“. Valóságos eldorádónak tartja. Lehet, hogy valakinek az is. Puerto Rico az 1895—1898-as spanyol—amerikai háború után lett az Egyesült Államok szigetbirtoka. Akkoriban Spanyolország által átengedett területként kezelték, majd 1917-ben amerikai gyarmat lett, amelynek lakossága megkapta ugyan az amerikai állampolgárságot, beleszólása azonban nem volt az állam Irányításába, nem is szavazhatott. Ez az állapott 1552-ig tartott, amikor is a szigetország státusát „az Egyesült Álamokhoz szabadon társult“ államra változtatták. Az elnevezés azonban csak spanyolfal volt az amerikai monopóliumok gyarmati uralmának álcázására. Puerto Rico valóban eldorádója lett az amerikai monopóliumoknak. Amerikai területként keželték, s mégsem vonatkoztak rá az amerikai törvények, s ez különösen az adózás kérdésében volt lényeges körülmény. A monopóliumok itt szabadon terjeszkedtek, feldolgozó ipart teremtettek, ültetvé1- nyeket létesítettek és kezükbe vették a kereskedelem lényeges részét. Jelenleg például az import 85 és az export 95 százalékát ellenőrzik. Puerto Ricón nem érvényes az amerikai adótörvény, s így az amerikai monopóliumok évi 300 millió dollár tiszta nyereséget zsebelhetnek be. Érthető, hogy Washington körömszakadtáig fog ragaszkodni birtokához. Az utóbbi években egyre erősebben megnyilvánuló elégedetlenség miatt 1967- ben „népszavazást“ rendezett a szigetország jövőjéről. Itt arról kellett „dönteni“, milyen formában alakuljon Puerto Rico „államisága“. Előre megrendezett választási komédiáról volt szó; a lakosságnak több mint a fele távol is maradt az urnáktól, de így is „eldőlt“, hogy Puerto Rico társult államként továbbra is az USA kötelékében marad. Bár a Puerto Rico-iak nem állnak a társadalmi öntudat magas fokán, az a tény, hogy a lakosság jelentős része nem tud otthon megélhetést találni, hogy az Egyesült Államok más területein a mexikóiakkal együtt a legolcsóbb segédmunkásoknak használják fel a szigetlakokat, valamilyen alacsonyabb kaszthoz tartozókként kezelik őket, eléggé felszította az Amerika- gyűlöletet, amely a Karib-tenger térségében amúgy is terjed. Az amerikaiak hetvenéves uralma még valami miatt aggasztja a szigetország lakóit. Puerto Rico amerikai jelzői között ott szerepel ugyanis a „Karib Gibraltárja“. Itt képezik ki és innen küldik bevetésre az Amerikai Államok Szervezetének zöldsapkás „tűzoltó“ egységeit a nemzeti felszabadító mozgalmak megfékezésére, a sziget pedig az amerikai hadsereg fontos stratégiai támaszpontjának szerepét játssza. Érthető, hogy a közélet minden területét behálózzák a CIA és az FBI ügynökei, s a szigetlakok „nehezen lélegeznek“ ebben a politikai légkörben. Az ENSZ dekolonizációs bizottságának megállapítása a sziget gyarmati voltával kapcsolatban fontos aktus és a jövőben minden bizonnyal nagy vihart kelt a világszervezet ülésein. Puerto Rico népének „önmegvalósításáig“ azonban még hosz- szú az út, amelyen sok a buktató. A világ legnagyobb imperialista hatalma nem engedi ki szorító ölelöséből gyarmatát. Az ENSZ-határozat azonban erőt ad a néptömegek kibontakozó harcához, hogy eljöjjön az a pillanat, amelyet egy Puerto Rico-i függetlenségi vezető így jellemzett: „Puerto Rico zászlaját felvontuk, most már az Egyesült Államok csillagos lobogóját kell bevonni“. L. L. reg azzal próbálta indokolni ezt a törvénytelen tevékenységet, hogy olyan személyeket tartottak nyilván, akiknél „fennállt a veszélye, hogy részt vehetnek egy esetleges felkelésben". A! szenátusi jelentés még erre a gyenge érvre is rácáfol, megállapítva, hogy a több mint százezer személy, illetve szervezet többsége pacifista, háborúellenes, erőszakellenes jellegű. A katonai hírszerzés azt állítja, hogy felhagyott a polgári személyek ellenőrzésével, ezt azonban még az amerikai szenátus albizottsága sem tartja valószínűnek. Szórványos lövöldözések? Belfast — Szerdára virradó éjjel az észak-írországi Belfastban összetűzésre került sor három-négyszáz fiatal és a brit katonák között. A fiatalok a katolikus negyedbeli Falls Road- on gyűltek össze, hogy tiltakozzanak brit csapatok előző éjszakai brutális fellépése ellen az IRA tagjaival szemben. Ezt követően a városi közlekedési vállalat két autóbuszát felgyújtották. A helyszínre érkező brit katonákat utcakövekkel dobálták meg. A brit hadsereg szóvivője szerint az éjszaka folyamán szórványos lövödözések zavarták meg a csendet. Röviddel éjfél után Belfast északi részében bomba robbant és egy autószalonban tetemes anyagi kárt okozott. A Reuter jelentése szerint a 18 éves Ann Walsh fodrásznő az első nő, akit tárgyalás nélkül tartanak fogva Észak-Iror- szágban. Feltehetően olyan le- tartőztatási paranccsal vették őrizetbe, amely meghatározatlan időre teszi lehetővé fogva- tartását. Amióta ez év márciusában Whitelaw vette át az ügyek intézését a korábbi észak-ír kormánytól, mintegy 600 letartóztatottat és internáltat bocsátottak szabadon, de ez az ügy ismét felkorbácsolja az érzelmeket. Ottawa — Kína folytatni szándékozik nukleáris kísérleteit — jelentette ki Ottawában egy sajtóértekezleten Mitchell Sharp kanadai külügyminiszter, aki tíznapos kínai látogatásról tért haza. Döntésüket a kínai vezetők azzal próbál iák indokolni, hogy „állítólag a Szovjetunió és az Egyesült Államok is állandóan
