Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-28 / 202. szám, hétfő

BRATISLAVÁBAN ÁTADTÁK REMLTETMK A „SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS HIBÁT”

»■iWTffi;

1972

VIII. 28.

(Folytatás az 1. oldalról)

Az ünnepi manifesztáción vészt vett Mihail Mihajlovics Gyejev, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja, a konzuli hivatalok további vezetői, valamint Vitalij Fjodoróvics kimov ezredes, a szovjet »súg bratislavai parancsa mák képviselője. Jelen voltak az új híd kitüntetett és példás dolgozói, tervezői, építői, technikusai és szerelőmunkásai is.

Az impozáns alkotás építésében részt vett szervezetek képviseletében Dušan Miklanek mérnök, a bratislavai Doprastav Vállalati igazgatója jelentést tett Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának az építkezés befejezéséről.

Aláhúzta, hogy a hídépítők kollektívája teljesítette szocialista kötelezettségvállalását, elkészítette a hidat a Szlovák Nemzeti Felkelés 28. évfordulójára. Az összes ellenőrzés és terhelési próba igazolta a műszaki és építési szempontból igényes, világviszonylatban is élenjáró alkotás kiváló minőségét és megbízhatóságát.

A manifesztáció részvevőinek lelkes üdvözlése közepette Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára lépett a mikrofonhoz.

Husák elvtárs ünnepi beszédének elhangzása után, amelyet gyakran szakított félbe a tömeg viharos tapsa, az új híd bekö- tőútjának tartópillérjén elhelyezett emléktábla leleplezése következett. Az emléktáblát Gustáv Husák elvtárs leplezte le. A felkelési tábortüzet jelképező táblán többek között a következő szöveg olvasható:

,,A szlovák nemzet 1944 augusztusában, fegyverrel a kezében felkelt a csehek és a szlovákok új államának felújításáért.

Ebben a forradalmi tettben pecsételődött meg barátságunk és testvériségünk a Szovjetunió népeivel.

Maradjanak meg ezek a dicső történelmi napok minden elkövetkező nemzedék emlékezetében.“

Ezután Husák elvtárs elvágta a jelképes szalagot és kíséretével átvonult a hídon.

A bratislavai Prímáspalota tükörtermében a Dunán keresztül vezető SZNF híd átadása alkalmából a híd építői állami kitüntetéseket, ágazati és szak- szervezeti jelvényeket vettek át.

A kitüntetések ünnepélyes átadásánál jelen volt Július Ha- nus, az SZSZK miniszterelnökhelyettese, Štefan Sutka szövetségi közlekedésügyi miniszter, Egyd Pepich, az SZSZK belügyminisztere, Ján Broska, az SZSZK építésügyi minisztere és Ladislav Martinak, Bratislava főpolgármestere.

Megjelent Mihail Mihajlovics Gyejev, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja is.

A Duna híd építői között hat „A kiváló munkáért“ állami kitüntetést, a CSSZSZK Kohó- és Gépipari Minisztériuma hat ágazati kitüntetését és az SZSZK Építésügyi Minisztériuma hat ágazati kitüntetését osztották ki.

A híd további kiváló építői átvették a bratislavai mélyépítészeti vezérigazgatóság becsületbeli jelvényeit.

Ladislav Martinák, Bratislava főpolgármestere átnyújtotta a híd 12 érdemes építőjének a város plakettjét és további 55 egyénnek és kollektívának a Bratislava szépítéséért" jelvényt.

Gyejev elvtárs üdvözlő levele

(ČSTK) — A Szlovák Nemzeti Felkelés 28. évfordulója alkalmából M. M. Gyejev, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja üdvözlő levelet intézett Jozef Le- nárthoz, az SZLKP KB első titkárához, Ondrej Klokočlioz, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökéhez és Peter Colotkához, az SZSZK miniszterelnökéhez.

„A Szlovák nemzeti Felkelés — hangzik a levélben — jelentős tényezője a fasizmus ellen vívott közös harcunknak. A szlovák hegyekben még jobban összekovácsolódott a szovjet és a csehszlovák nép örök barátsága. Ennek a barátságnak a gyümölcsei nyilvánultak meg a

nemzeteink közötti, sikeresen fejlődő, sokoldalú együttműködésben.“ A továbbiakban Gyejev elvtárs sok sikert kíván Szlovákia dolgozóinak a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozatainak teljesítéséhez.

Levélben fejezte ki jókívánságait Szlovákia párt- és állami szervei vezető képviselőinek I. I. Taniscsev altábornagy, a Szovjetunió Hőse, a szovjet katonaság középső csojjortjának parancsnoka és Sz. M. Zolotkuv altábornagy, a szovjet katonaság középső csoportjának politikai főcsoportfőnöke, a katonai tanács tagja is.

Koszorúzás a Slavínon

(ČSTK) — Szombaton délelőtt lü órakor kezdődött a bratislavai Slavínon a Szlovák Nemzeti Felkelés 28. évfordulója alkalmából megrendezett koszorúzási emlékünnepély. Az emlékműnél a csehszlovák és a szovjet hadsereg tagjai álltak díszőrséget.

Az SZLKP KB, a Szlovák Nemzeti Tanács, az SZSZK kormánya és az SZSZK NF KB koszorúja után Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára és Peter Colotka, az SZSZK miniszterelnöke, a CSKP KB elnökségének tagjai, Herbert Durknvič, Ján Janik, Ondrej Klokoč, Elena Litvajová, Gejza Šlapka és Miroslav Válek, az SZLKP KB elnökségének tagjai, Viliam Šalgovič, az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós

Bizottságának elnöke, Ján Grer gór és Matej Lucán, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának alélnökei, Štefan Sutka szövetségi közlekedés- ügyi miniszter, Fábry István, az SZNT alelnöke és Július Hamis, az SZSZK miniszterelnökhelyettese lépkedtek az emlékműhöz vezető monumentális lépcsőkön.

Megkoszorúzta az emlékművet M. M. Gyejev, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja és a konzuláris képviseletek további képviselői is.

Az elesett hősök emlékművénél lerótta háláját a bratislavai városi és a nyugat-szlovákiai kerületi szervek küldöttsége, a prágai és a bratislavai ifjúság találkozójának részvevői és a bratislavai üzemek és intézmények képviselői.

Az SZÁNSZ ünnepi ülése

(ČSTK) — A Szlovák Nemzeti Felkelés 28. évfordulója tiszteletére ünnepi ülést tartott a Szlovákiai Antifasiszta Harcosok Szövetségének Központi Bizottsága. Az ülésen jelen volt Ján Janik, Ondrej Klokoč és

Elena Litvajová, az SZLKP KB elnökségének tagjai, Viliam Šalgovič, az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke, továbbá Jozef Fraňo és Daniel Futej, az

SZLKP KB osztályvezetői.

Az ülés részvevői szívélyesen üdvözölték Jakimov ezredest, a szovjet katonaság bratislavai parancsnokságának képviselőjét, továbbá a Szovjetuniónak és a Magyar Népköz- társaságnak az SZNF 28. évfordulója ünnepségeire hazánkba érkezett küldöttségét;

V. Sz. Gorjacsovot és G. SZ. Milnyikovot,- a Nagy Honvédő Háború egykori részvevői szovjet bizottságának képviselőit, valamint Bernáth Györgyöt és Burg Endrét, a Magyar Partizánszövetség képviselőit.

František Hagara, az SZSZK erdő- és vízgazdálkodási minisztere, az SZAHSZ KB elnöke mondott ünnepi beszédet.

Az ünnepi beszéd elhangzása után Ján Janik elvtárs köszöntötte a jeleidevőket, majd tolmácsolta Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának üdvözletét.

A továbbiakban V. Sz. Gor- jacsov és Bernáth György emelkedett szólásra, hogy átadják szövetségeik üdvözleteit az ünnepi ülés részvevőinek.

A. SÉKX3

ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI

Nem harcoltunk hiába

A szeme körüli apró ráncokban szenvedés, de boldogság és öröm is rejtőzött. Egy talpig becsületes nő ült előttem, aki 1940-ben, 16 éves korában lépte át a Szovjetunió határát. Bu- zulukbau került az első csehszlovák önálló zászlóaljhoz. Útja egész Prágáig vezetett. Nem ő volt az egyetlen nő, a háború kezdetén az alakulatnál 30, a végén már 1200 nő volt.

Mária Plachá-Jechová tartalékos főhadnagy a Vörös Csillag Érdemrend, hat csehszlovák és külföldi kitüntetés viselője. Fizikai adottsága és egészsége lehetővé tette, hogy ejtőernyőssé képezzék ki. A kiképzés után az első ejtőernyős brigád tagja lett. Emlékei a háborús évek drámáival telítették.

— 1944 szeptemberében a bu- zuluki parancsnokság úgy döiiAz emlékezés napjai

Augusztusban a megszokottnál fokozottabban előtérbe kerülnek a felkelésre való emlékezések.

A szlovák nők számos nagy szolgálatot tettek az antifasiszta harcok idején. Mint összekötők,rádió sok, ápolónők tevékenykedtek. So kan életüket, mások egészségüket áldozták a szabadságért.

Emlékezünk. Nemcsak magunknak. A mindennapi életben Ismertetjük a gyermekekkel, a fiatal nemzedékkel, hogyan és honnan érkezett a szabadság.

Egyike vagyok azoknak, akik részt vettek a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Kezdettől fogva fegyverrel a kézb:n nővéremmel együtt Jegorov őrnagy, később Bielov kapitány csoportjában harcoltam. Részt vettem a Banská Bystrica környéki és tureci harcokban. A partizáncsoport tagjaként átéltem ■ hegyekbe való visszavonulás gyötrelmeit és kitartottam egészen a felszabadulásig.

Három gyermekemnek felidézem az ellenállás időszakát, a kapitalizmus alatti időket, amikor a fiatalok nyomorban éltek. Semmi jóban nem volt részük, csak abban, amit ők már nem ismernek — a dolgo zók kizsákmányolásában.

Az augusztusi emlékezés közben felmerül a gondolat, hogy rendszeresen kellene foglalkoznunk a fiatalok felvilágosításával, arról, hogy ki harcolt a szabadságunkért, hogyan irányított bennünket a kommunista párt, hogyan védte meg a dolgozók jogait, a munkás- osztályt. Nemcsak ezt. Sokan közülünk elvesztették egészségüket, az anyák fiaikat, az asszonyok férjüket, mások testvérüket. Úgy tűnik nekem, hogy mi is egy kissé megfeledkeztünk ezekről az emberekről. Illene egy két szóval megemlíteni nekik, hogy emlékezünk, hálatelt szívvel gondolunk rájuk. A jó, kedves, együttérző sző nein kerül semmibe, és mégis sokat jelent. Mária Liptáková

tött, hogy az első ejtőernyős brigádot a Szlovák Nemzeti Felkelés segítségére küldi. A Tri Duby repülőtér térségében értünk földet. A második zászlóaljhoz voltam beosztva, amelyet V o v e s őrnagy irányított. Emlékszem, hogy velem volt Doí- kalová és Binevská harcostárs is. Az ellenség által megszállt területen nem könnyű harcolni. Minden oldalról csak ellenség. Rokytnica mellett körülvettek bennünket és nem volt választásunk, mint bevenni magunkat a hegyekbe. Kereszttűzbe kerültünk. Csoportunkból csak néhányan élték túl a harcot. A brigád kis csoportokra oszlott, amelyek azután saját szakállukra törtek át a gyűrűn. 1944 novemberében Chabenec mellett a németek felfedezték csoportunkat. Kutyák vezették őket nyomunkba. Szerencsénk volt, mivel a meneküléskor egy elég nagy patakon keltünk át, és így a kutyák elvesztették nyomunkat. Három napig a vízben álltunk, s a németek olyan közel voltak, hogy hallottuk hangjukat. Éhesek voltunk, a lábunk kezdett megmerevedni, s olyan kimerültség vett rajtunk erőt, hogy azt hittük, ez már a vég. De kibírtuk! A harmadik napon a németek elmentek. A csoportunk még három hétig egyedül bolyongott. Később csatlakozott hozzánk Jelinek kapitány és Suchánek elvtárs.

— Abban az időben végre találkoztunk Morozov őrnagy partizánalakulatával. Az egyik Stará Hora alatti akciónál a németekre vártunk. Már tél volt, az erdő szélén egy fedezékben feküdtünk, az úton német menetoszlop közeledett. Volt akinek az idegei felmondták a szolgálatot és idő előtt lőtt. A meglepetés egy pillanat alatt elmúlt és megkezdődött a harc. Az ellenség nehéz fegyvereivel és a túlerővel szemben az adott helyzetben nem lehetett támadni, parancsot kaptunk a visz- szavonulásra. Kölcsönösen fedeztük egymást, miközben visz- szahúzódtunk a hegyekbe. A németek üldözőbe vettek bennünket és egyszer csak tompa fájást éreztem a lábamban. Felkiáltottam, majd elvesztettem eszméletemet.

— Föld alatti fedezékben, bekötött lábbal tértem magamhoz. Az elvtársak nem maradhattak velem, így két hónapot töltöttem a fedezékben. Az orvos hetente járt ki hozzám, tisztította a gránátszilánk okozta nagy sebet. A közeli falu körzeti orvosa volt és — bár nem tartozott hozzánk éleiét kockáztatta értem. A mieink hetente egyszer küldtek ételt. Lelkileg sokat szenvedtem, állandóan félelemben és feszültségben éltem. Mellettem a géppisztoly, a másik oldalon gránátok. A parancs szerint, ha a németek megtámadnak, nem szabad élve a kezükbe kerülnöm. De szerencsém volt és két hónap alatt ismét harcba indulhattam.

— Néhányszor találkoztam Sverma elvtárssal is. Azt mondogatta: „Lányok, legyetek becsületesek és tartsátok magatokat.“ Rendkívüli ember volt.

Búcsúzóul Mária ezt mondotta: „Soha ne legyen háború!“ —nl —

Míg Szlovákia népe a felkelést választotta, fegyvert fogott a ja siszta elnyomók ellen, az ország határain túl, a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egység lépésről lépésre, nehéz harcok közepette közeledett az államhatár felé, hogy a Vörös Hadsereggel a felkelők segítségére siessen. Felvételünkön az egység parancsnoka Svoboda elvtárs, mai köztársasági elnökünk, a felsorakozott egység előtt felolvassa a harci parancsot.

CSEHSZLOVÁK REPÜLŐSÜK AZ SZNF-BEN

A szlovák nép 28 évvel ezelőtt, 1944. augusztus 29-én felkelt a hitleri megszállók és a hazai fasiszta árulók ellen. Ezzel a történelmi eseménnyel egyidőben említhető a csehszlovák repülősöknek a Szlovák Nemzeti Felkelésben való részvétele. Ebben a küzdelemben ment át első sikeres tűzkeresztségén az első csehszlovák va- dászrepülő-ezred, amely röviddel a felkelés előtt alakult a Szovjetunióban.

Ez a vadászrepülő-ezred volt a külföldön alakult hadseregünk egyetlen katonai alakulata, amely hazánk területén még a felszabadítás előtt harcolt. Ezenkívül az egyetlen repülőegység volt, amelyet a második világháborúban az ellenség hátában vetettek be. E háború alatt hasonló eset nem fordult elő a katonai repülősöknél.

Az első csehszlovák vadászre- pülő-ezred 1944. szeptember 17-én a zvoleni katonai repülőtéren való leszállása után azonnal harcba indult. Meglepeiés- szerű rajtaütéssel megtámadták a fasiszták kezében levő piešťanyi repülőteret, aliol több repülőgép is tönkrement és több katona meghalt. Az ellenség túlsúlya ellenére a csehszlovák repülősöknek sikerült komolyan megzavarniuk légi- és szárazföldi erőit.

Itt nagy teljesítményekről tehetünk említést. Az első csehszlovák vadászrepülő-ezred pilótái 1944. szeptember 17-től október 12-ig 8 ellenséges repülőgépet lőttek le a levegőben, 20 repülőgépet a földön, ezenkívül 88 katonákat és hadianyagot szállító teherautót, 18 személygépkocsit, 27 anyagszállító trénkocsit, 29 vagont, 5 tüzérségi és 7 aknavető üteget, több ágyút, lőszert szállító kocsit, tartálykocsit, hidászkocsit stb. semmisítettek meg. 1944. október 7-től 10-ig Szlovákiából a Szovjetunióba távoztak, hogy részt vegyenek a csehszlovák felkelési repülősök mintegy 300 tagja számára tartott kiképzésen. A Szovjetunióban így született meg a feltétel egy további, nagyobb repülő- egység — az első vegyes légi hadosztály megalakítására, amelyet hősiességéért a Szovjetunió legfelsőbb parancsnokságának parancsára háromszor külön kitüntetésben részesítettek.

A csehszlovák repülősök mindig büszkén vallották a Szlovák Nemzeti Felkelés harci hagyományait, hagyatékát. A szovjet repülősök közvetlen segítségével és velük együtt egyetlen colért — a fasizmus legyőzéséért és az új Csehszlovákiáért harcoltak. Sohasem felejthetjük el, hogy ebben a közös küzdelemben a legnagyobb áldozatokat a szovjet nép hozta. Közvetlen harci, szervezési és anyagi segítsége nélkül a Szlovák Nemzeti Felkelésben nem valósult volna meg a csehszlovák repülősök részvétele a közös ellenséggel szemben és a felszabadításunkért vívott küzdelemben.

A Szlovák Nemzeti Felkelés a csehszlovák antifasiszta küzde- delem egyik legnagyobb cselekedete. Repülőseink számára ez a jelentős esemény egyben a csehszlovák repülősök napja is — szeptember 17 —, mert a csehszlovák repülősök harcos hagyományait jelképezi a második világháború idején. A Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékának, harcos hagyományoknak szellemében a CSKP vezetésével fokozzák harci készségüket, és ezáltal a repülősök felkészültségét a szocialista haza légiterének védelmezésénét a Varsói Szerződés hadseregei repülőseivel való bajtársiassággal védve a szocialista közösség légi határainak sérthetetlenségét.

JÄN MlCÁTEK alezredes