Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-28 / 202. szám, hétfő

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) radalmi mozgalmának történel­mében, ezt a döntést csak üd­vözölhetjük. A nagy gondola­tok a nagy forradalmi esemé­nyek, a nemzetek, népek életé­ben szintén hidat alkotnak az egyik korszaktól a másikig. Ily módon képezett hidat a Szlo­vák Nemzeti Felkelés a fasisz­ta elnyomás, megszállás és gyilkolás, és a nemzeti felsza­badítás, államunk felújítása kö­zött; hidat vagy legalábbis az út kezdetét jelenti a kapitalis­ta kizsákmányolás, az elnyo­más, a munkásnép nyomora korszakától a szocializmusig, a dolgozó nép hatalmáig, álla­munk sokoldalú fejlődéséig. A híd jelkép népünk életében. Hazánk egész területén meg­emlékeznek a Szlovák Nemzeti Felkelés 28. évfordulójáról. Múlnak az évek, és látjuk, hogy gyermekeinkből felnőtt embe­rek lettek. Tény, hogy az em­berek megöregednek, de a nagy gondolatokat, a nagy for­radalmi eszméket tovább viszik az elkövetkező nemzedékek, és a Szlovák Nemzeti Felkelés az erő és a büszkeség, a tanulság forrása marad mind a mai, mind az elkövetkező nemzedé­kek számára. Politikai és törté­nelmi dokumentumaink azt hangoztatják, hogy a csehszlo­vák ellenállási harcnak e% volt a legnagyobb akciója, a felke­lés jelentette nemzeti és de­mokratikus forradalmunk kez­detét. Mindez így igaz. Melyek a Szlovák Nemzeti Felkelés és az egész csehszlo­vák ellenállási harc alapgondo­latai, amelyek időt állók, és mély meggyőződésünk, hogy élénken élni fognak-az eljöven­dő nemzedékek emlékezetében is? Csehszlovákia szétesésének, a fasiszta megszállásnak és a ha­zai fasisztákkal rokonszenvező kollaboráns réteg élrejutásánnk idején, a nyomorban, amelyben nemcsak Szlovákia, hanem mindkét nemzetünk élt, a cseh és a szlovák nemzet exiszten- ciális veszélyeztetése idején né­pünk mindenekelőtt a nemzeti és az állami szabadság felújítá­sáért, a csehek és a szlovákok közös hazája — a csehszlovák állam felújításáért vívta küz­delmes harcát. A felkelés idejéből származó, ma és a jövőben is élő alap- gondolat a nemzeti harc össze­kapcsolása az évszázadok alatt felgyülemlett osztály-, politikai, társadalmi- és nemzeti problé­mák megoldásáért vívott harc­cal. A dolgozó nép javát szol­gálja tehát a problémák szocia­lista megoldásához vezető út kiharcolása hazánkban. A harmadik alapgondolat, amely a csehszlovák nép mil­lióiban élt annakidején, a fel­újított csehszlovák állam bizto­sítása volt — Európában és vi­lágviszonylatban — és a cseh és szlovák nép egységes akara­ta, hogy Csehszlovákiát a Szov­jetunió és a szocialista államok oldalán biztosítsa világviszony­latban. Ezek azok az alapeszmék, amelyekért a szlovák hegyek­ben, városokban és falvakban harcolt a nép, amelyekért a cseh kerületekben is harcoltak. Ezekért az eszmékért harcolt a Szovjetunió területén megala­kult I. csehszlovák hadtest. Ezek miatt szenvedtek az em­berek a koncentrációs táborok­ban, a börtönökben és a külföl­di frontokon. Ezekért hoztak az emberek áldozatokat. Ma már örömmel mondhatjuk el, hogy a felszabadulás óta eltelt «vek folyamán, a szocializmus építése alatt ezek a gondola­tok áttevődtek mindennapi éle­tünkbe, megvalósultak, itt van­nak és meghatározzák mai munkánkat, mai politikánkat. Arról van szó, hogy tovább szilárdítsuk és fejlesszük eze­ket az alapgondolatokat, fej­lesszük nemzeteink egységét, a cseh és a szlovák nemzetet, va­lamint a hazánk területén élő nemzetiségek testvéri együtt­működését, barátságát, szilár­dítsuk tovább a csehszlovák ál­lam, a szocialista rendszer ere­jét, szilárdítsuk és mélyítsük a testvériséget a Szovjetunióval, a Szovjetunió és a testvéri szo­cialista országok nemzeteivel. Ez korparancs. Ezeket a feladatokat konkré­tan kidolgozta pártunk XIV. kongresszusa. Érvényesítjük * szocialista demokrácia fejlesz­tésében, a politikai rendszer­ben, a dolgozó nép millióinak államunk igazgatásában, irányí­tásában és belső ügyeiről tör­ténő döntésében. A kongresszus feladatul tűzte ki népünk élet- színvonalának fejlesztését, meg­szilárdítását és emelését, a tu­domány, a kultúra, a művé­szet és a fejlett szocialista or­szág kulturált életéhez szüksé­ges ágazatok tervszerű fejlesz­tését. A hiányosságokat bíráljuk, azért beszélünk róluk nyíltan és gyakran, mert szeretnénk ki­küszöbölni őket. Elmondhatjuk, hogy a párt XIV. kongresszusa által és az ötéves terv által ki­tűzött feladatokat sikerrel tel­jesítjük, sőt túl is szárnyaljuk, s ezáltal biztosítjuk az elkövet­kező évek*” jó előfeltételeit. A nehéz, válságos évek után fe­lelősséggel jelenthetjük ki, hogy dolgozóink milliói a fej­lett, konszolidált, szocialista állam normális, békés feltételei között élnek. Megszilárdult szo­cialista rendszerünk, a gyakor­latban érvényesülnek a szocia­lista demokrácia elvei, demok­ratikusan újultak fel az állami és a társadalmi szervezetek, nö. vekedik a dolgozók részvétele az igazgatásban és a döntésben. Egyre nagyobb népünk politi­kai és gazdasági elkötelezett­sége, a CSKP politikájához va­ló bizalma, valamint bizalma a Nemzeti Fronthoz és állami szerveinkhez. Gazdasági téren megközelítő­leg az ötéves terv első harma­dánál tartunk. A közvéleményt rendszeresen tájékoztatjuk az eredményekről. Mint tudják, a tervezett feladatokat túlteljesí­tettük mind az 1971-es évben, mind az idei év első hét hónap­ja alatt nemcsak az iparban és az építésben, hanem — az idő­járás viszontagságai ellenére— a mezőgazdaságban' is. Sajnos, a kedvezőtlen időjárás a cseh kerületekben, még mindig sok gondot okoz. Elmondhatjuk, hogy minden gazdasági szaka­szon reális, pozitív eredménye­ket értünk el. Az iparban, az építészetben, a mezőgazdaság­ban és más területeken is tanúi lehetünk ezekben a hetekben a nép óriási munkaigyekezetének, gyakran hősiességének. Mind­ezt talán nem is becsüljük kel­lőképpen. A népgazdaság növekedésével összhangban teljesítjük a CSKP XIV. kongresszusa által kitű­zött feladatokat népünk élet- színvonala megszilárdításának és emelésének terén. Ismerete­sek azok az intézkedések, ame­lyeket az életszínvonal emelése érdekében foganatosítunk évről évre különböző területeken. Ál­talában elmondhatjuk, hogy ha­zánk életszínvonala világvi­szonylatban is jó, és azok, akik Európa és a világ bármelyik sarkából érkeznek hazánkba, nyugodtan tehetnek összeha­sonlítást, láthatják, hogyan él, hogyan dolgozik népünk és mi­lyen az életszínvonala. Nincs miért, és nincs ki előtt szégyenkeznünk azért, amit ezen a téren elértünk. A Központi Bizottság Elnök­ségén tegnap ismét fontos kér­dést oldottunk meg — az I. és II. fokú iskolák tanítóinak, e nagyon fontos szakasz 250 ez­res táborának fizetésrendezésé­vel foglalkoztunk. Dolgozó né­pünk ezen fontos kategóriájá­nak évi fél milliárd koronával emeltük a fizetését. Ez nem egy elszigetelt ügy. Az egyes égető kérdések megoldása at­tól függ, hogyan fog népgazda­ságunk termelni. Azt szeret­nénk, hogy amit államunk em­beri munkával teremt elő, ilyen vagy olyan formában vissza­kapják az emberek. Bátran el­mondhatjuk, hogy a művelődés- ügy és más területeken is, po­zitív eredményeket érünk el annak ellenére, hogy időköz­ben felmerülhetnek átmeneti nehézségek egyik-másik vona­lon. Fontos számunkra, hogy po­zitív irányú fejlődés mutatko­zik a nemzetközi kérdésekben, hogy békésen oldjuk meg a fel­gyülemlett problémákat. Több mint 27 év telt el a háború óta. Természetesnek vesszük, hogy normális, békés feltételek kö­zött élünk, hogy régen elfelej­tettük a háborús keserveket, és az emberek valahogy nem is félnek tőlük. Ez nagyszerű. Mindez a szocialista államok, s mindenekelőtt- a Szovjetunió szilárd küzdelmének az ered­ménye, amelyet az európai és a világbéke megtartása és megszilárdítása érdekében foly. tatott. A gyakorlati lépések is, ame­lyeket sikerült elérni — legyen az a Nyugat-Németországgal megkötött szerződések ratifiká­ciója vagy más — az SZKP XXIV. kongresszusán megfogal­mazott nagy békepolitika ered­ményei, amelyet mi is támogat­tunk a XIV. pártkongresszuson, és támogatták a többi testvéri szocialista államok is. Nem egész egy hónappal ez­előtt. került sor a kommunista és munkáspártok képviselőinek krími értekezletére, amely ép-* pen ezekről a kérdésekről tár­gyalt. Az értekezleten megálla­podtunk az egységes eljárás-'" ban a további küzdelmek során. Előtérbe került isimét a békéért folytatott harc Európában és a világ többi részén, a feszültség csökkentéséért és a problémák békés megoldásáért vívott küz­delem. Ügy tűnik, hogy minden feltétel megvan ahhoz, hogy megkezdhessék az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet konkrét előkészítését. Kedvezőbbé vált a légkör ah­hoz, hogy a különböző társa­dalmi rendszerű államok között jószomszédi kapcsolatok jöhes­senek létre, hogy kialakuljon a kölcsönös kereskedelmi és kul­turális kapcsolat, vagyis a sok­oldalúan megjavult együttmű­ködés. Ezek a kedvezőbb felté­telek a nemzetközi harc ered­ményeként születtek, és ez ké­pezte a krími tanácskozások fő tartalmát is. Csehszlovákia tel­jes mértékben támogatja ezt a békés irányvonalat, a feszült­ség csökkentéséért, a vitás kér. dések békés megoldásáért ví­vott harcot minden szinten. . Normalizálni szeretnénk kap­csolatainkat a szomszédos ál­lamokkal— a Német Szövetsé­gi Köztársasággal és Ausztriá­val is. Nemegyszer beszéltünk már erről a kérdésről. Ismét ki­fejezésre juttatjuk, hogy hajlan­dók vagyunk elfogadni a mind­két fél számára megfelelő és elfogadható megoldást, és ki­tartunk a jószomszédi kapcso­latok felvétele mellett. Persze a kérdés megoldásához két partnerre van szükség. Hiába adjuk hajlandóságunk tanújelét, ha a másik táborban nem rea­gálnak rá kellő mértékben. A békéről, a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés együttéléséről beszélve elmond­hatjuk, hogy ml ezt őszintén és komolyan gondoljuk. Ez képe­zi külpolitikánk alapvonását. Nein kergetünk illúziókat, de nem is szépítgetünk. Tudjuk, hogy osztályszempontból ketté­választott világot élünk, hogy a burzsoá világban folytatják tevékenységüket az antikommu- nizmus, az antiszovjetizmus és a revansizmus erői és nem akarnak egyetérteni az ilyen fejlődéssel, sőt ha lehetőségük adódna rá, megkísérelnék a je­lenlegi helyzet megváltoztatá­sát is. Tudjuk, hogy a nagy államok egész sorában a burzsoázia tart­ja kezében a gazdasági hatal' mat, az államhatalmi terveket, a propagációs masinériát. A burzsoázia viszont soha nem volt barátja a néprétegeknek, a néprétegek hatalmának és nem is lesz az. Ezekről a tényezők­ről nem feledkezhetünk meg, s még ha akarnánk, sem en­gedné meg a burzsoá államban tapasztalt gyakorlat. Az elmúlt hetekben ismét összpontosított burzsoá kam­pányt vezettek a szocialista Csehszlovákia ellen, annak el­lenére, hogy minden lehetősé­gük megvan az objektív infor­mációk szerzésére. Millió és millió turista jár hazánkba. Az idén, az elmúlt évvel összeha­sonlítva, csaknem kétszeresére emelkedett a nyugatról hazánk­ba látogató turisták száma. Ezek saját szemükkel győződ­hetnek meg arról, hogyan ala­kult nálunk a helyzet. A bur­zsoá kampány ennek ellenére kimondott hazugságokból táp­lálkozott, és abl>an a meggyő­ződésben folytatták a hazudo- zást, hogy ha százszor elismét- lik, valaki csak elhiszi. Az ilyen eljárás a munkásosztály hatalmának, a szocializmus ügyének a gyűlöletéből ered. Ezeket a kampányokat egyszer a szocialista állam, más alka­lommal valami más ellen foly­tatják, a Nagy Októberi Forra­dalom óta bizony már sok min­dent megértünk. Csehszlovákia esetében ez bizonyos szem­pontból bosszú azért, hogy nem sikerültek a nyugati burzsoázia tervei az 1968—69-es években, amikor a hazai szocialistaelle­nes erők segítségével megkísé­relték a szocialista rendszer megdöntéséi és Csehszlovákia elszakítását a szocialista tábor­tól. Ez alkalommal az úgyneve­zett politikai körök szolgálták az ürügyet. Nincs okunk arra, hogy ne beszélhessünk ezekről a kérdésekről nyíltan. A köz­véleményt tájékoztattuk és nem keletkezett semmilyen felhábo­rodás vagy különös érdeklődés. Ezzel szemben Nyugaton na­gyon fontos ügyet csináltak be­lőle. Miről van szó tulajdon­képpen? 1969 áprilisában pár­tunk központi bizottsága ígé­retet tett népünknek, hogy ki­vezeti Csehszlovákiát a politi­kai és gazdasági válságból, a külföldi izolációból és nox^má- lis, békés napokat biztosít. Aki ebben az államban él, vagy aki látogatást tesz államunkban, mindenki meggyőződhet arról, hogy központi bizottságunk tel­jesítette ezt a vállalását, még­hozzá jóval rövidebb idő alatt, mint ahogy 1969-ben feltételez­tük. Az antiszocialista, a jobb­oldali és a revizionista felfor­gató erők leverését politikai eszközök alkalmazásával való­sítottuk meg annak ellenére, hogy az annyira nehéz, felboly. gatott Időszakban más megol­dásokat is felkínáltak. Mi a politikai utat, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség megnyerésének útját választot­tuk a párt központi bizottságá­nak politikája, a konszolidá­ciós politika, a béke, a békés munka és a békés életfeltéte­lek politikája számára. Ezen az úton haladva küzdöttük le a válságot. Fő feladatunk, hogy ma is ebben a szellemben nyer­jük meg az embereket, és ér­vekkel győzzük meg népünket. Bátran támaszkodunk a nép bi­zalmára. Ezzel a politikával si­került elszigetelni a szocialis­taellenes és jobboldali felfor­gató csoportokat és megfoszta­ni az államunk életére gyako­rolt befolyásuktól. Az 1968—1969-es években vallott nézetekért, vagy azokért a tisztségekért, amelyeket va­laki akkor töltött be, senkit sem ítéltünk el, senki ellen sem indítottunk büntetőjogi intéz­kedést, és ilyet a jövőben sem teszünk. Ilyen a központi bi­zottságunk irányvonala, politi­kája. Természetesen néhány csoport — a pártból kizártak egy része és a különböző szo­cialistaellenes csoportok volt tagjai — mint gyenge pontot fogták fel ezt a politikát, és úgy képzelték, hogy egyszerűen azt tesznek, amit akarnak, hogy taposhatnak a törvényeken és államunk ezt eltűri anélkül, hogy nekik ebből bajuk szár­mazna. Amikor már nem segí­tett a nyilvános és egyéni in­tés és a törvényeink sutba do­básával túljutottak türelmünk határán, természetes dolog, hogy állami szerveinknek, bíró­ságainknak kellett közbelépni, eleget téve törvényadta köteles­ségüknek és a törvény értel­mében büntetőeljárást indítani a felforgatók ellen. Tudnunk kell, hogy hazánk­ban — és ezt követi a XIV. kongresszus irányvonala is — szigorú a törvényesség. Állami szerveink egyértelmű utasítást kaptak, védeniük kell az em­beri jogot, a polgári jogot, az ember törvényes szabadságát, és ezt semmilyen téren meg nem károsíthatják. A minden­napi gyakorlatban ezen elv alapján járnak el. A másik ol­dalon azonban ugyancsak biz­tosítani kell a szocialista rend­szer, a forradalmi vívmányok és a felkelés, az ellenállási harc óta megtett hosszú utunk védelmét, s ezt természetesen törvényes formában kell tenni, így jártunk el a múltban, Így járunk el ma, és a jövőben is így folytathatjuk utunkat. Száz­szor elmondtuk már: aki tiszte­letben tartja államunk törvé­nyeit, haja szála sem görbül­het meg, viszont minden alka­lommal hangsúlyoztuk azt is, hogy nem nézünk el a szociar lista állam és a dolgozók for­radalmi hatalma ellen irányuló semminemű felforgató tevé­kenységet. Mindnyájan itt élünk. A tör­vényes intézkedésekre való rea­gálás teljesen normális, békés volt. A külföldi propagációs csatornák azonban épp a cseh­szlovák dolgozók békés viszo­nyulása miatt csalódtak és sajnálják, hogy a nép nem ug­rott be propaganda állításaik­nak. Nem tudom, mit vártak. Vagy olyan rossz rendezőik és rossz becslőik vannak, akik nem ismerik ezt a népet, nem ismerik nemzeteinket és nem ismerik nénink politikai kiállását. Sajnos, a burzsoá kommunis- taellenes kampányt, amely a szocialista Csehszlovákia ellen irányult, támogatta a nyugati progresszív erők néhány kép­viselője is. Meglepően felüle­tesek a Csehszlovákiáról szóló objektív információkkal kap­csolatban. Csatlakoztak Cseh­szlovákia burzsoá rágalmazói­hoz. Nem titkolhatjuk el, hogy ez fáj nekünk. Nem a csehszlo­vákiai fejlődés szempontjából — hiszen azon nem változ­tathat semmilyen burzsoá kam pány. Bánt bennünket abból a szempontból, hogy helytelenül tájékoztatják rólunk a nyugati munkásosztályt és a progresz- szív erőket az egységes impe­rialistaellenes és progresszív front sikerei szempontjából. Ez a pozíció nem segítheti a kö­zös osztályharcot. Népünk békében, egészség­ben és normális munkáját foly­tatva élte át nemcsak ezt a kampányt, hanem ki tudja há­nyat már 1945, vagy a felkelés ideje óta. A csehszlovák dol­gozó népnek megvannak a ta­pasztalatai mind a hazai, mind a külföldi burzsoáziával, isme­rik kizsákmányoló rendjét, a burzsoá szabadságot, a burzsoá demokráciát, s tudja, hogy az nem volt sem szabadság, sem demokrácia a dolgozó ember számára. így tehát jól ismeri a gyűlölködő propagációs kam­pányokat is. Az elmúlt hetek­ben ismét teljes mértékben megnyilvánult szocialista társa­dalmunk ereje és egysége és hozzájárult a Csehszlovákia el­leni kampányok burzsoá szer­vezőinek óriási csalódásához. Szilárdan haladunk a CSKP XIV. kongresszusa által meg­szabott úton. Ennek az útnak a helyességét igazolta az elmúlt másfél esztendő gyakorlata és dolgozóink millióinak szemé­lyes tapasztalatait is. Minden okunk megvan arra, hogy büszkék legyünk dolgozó né­pünk sikereire politikai, gazda­sági téren, az életszínvonal te­rén és másutt is. Minden okunk megvan arra, hogy büszkék le­gyünk szocialista rendszerünk­re és rendszerünk sokoldalú sikereire. Ma, a Szlovák Nem­zeti Felkelésre és a csehszlo­vák ellenállási harcra emlé­kezve felelősségünk teljes tu­datában elmondhatjuk, hogy teljesítjük a Szlovák Nemzeti Felkelés és a szlovák ellenál­lási harc szent üzenetét, konk­rét munkával teljesítjük a har­cosok örökségét szocialista társadalmunkban, hűséggel szolgálva forradalmi hagyomá­nyainkat. Legyen ez a híd szo­cialista építésünk jelképe, le­gyen a nemzeti felszabadító harc és a munkásmozgalom történelme, nagy forradalmi gondolatainak ós hagyományai­nak jelképe. Legyen egyúttal jelképe Szlovákia fővárosának, Bratlslavának és az egész Csehszlovák Szocialista Köztár­saság nagy jövőjének. Még egyszer szívélyesen üd­vözlöm mindannyiukat. Köszö­netét mondok mindenkinek a becsületes munkáért, mert ez képezi államunk mai erejét és jövőjét. Mindannyiuknak sok sikert és békességet kívánok. Hála a Szlovák Nemzeti Fel­kelés és az egész csehszlovák ellenállási harc harcosainakl Éljen a cseh és a szlovák nemzet örök testvérisége, éljen közös hazánk — a Csehszlovák Szocialista Köztársaság! Éljen a Szovjetunióval való szilárd szövetségünk és testvé­riségünk! Éljen a csehszlovák dolgozó nép küzdelmeinek és győzelmé­nek szervezője — Csehszlová­kia Kommunista Pártjai 1972. VIII. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents